HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Hozzászólok: Szerencsetlen szomoru csalodott ember. Sosem lesz neked igazi szerelmed. Csak egy pina. Illatos. ... (2019.08.21. 19:18) Már csak a punci... - avagy, mi kell a férfinak?
  • legeslegujabbkor: Sajnos az emberiség csapong. Hol a hülyeség uralkodik, hol az ész kerekedik felül. Ne add fel (2019.07.11. 22:21) Nem is tudom, mit írjak...
  • Mr. Waszabi: Jézus! Most, így ennyi idő után újra olvasva tűnik fel, hogy legalább a felét n nem írtam meg akko... (2019.07.11. 19:36) Szemlélek
  • Mr. Waszabi: @Mia and me: ja, vagy úgy. Én kérek elnézést a Microsoft és a LinuxMint fejlesztői, illetve a Dell... (2019.07.03. 04:53) Isten demokrata
  • Mia and me (törölt): @desw: navégre valaki ezt is leírta hogy a 70-95 között születettekkel fizettetik ki az összes edd... (2019.03.07. 15:39) Nyugdíjpara

Linkblog

2014.09.30. 19:59 Mr. Waszabi

Apu hátat fordít

Apu a konyhában főz, amikor hazaérsz. Későre jár. Nem szól hozzád, némán a zöldségekre fordítja figyelmét, akkurátusan, mintha azzal lenne elfoglalva - habár hallja az ajtó visszafogott csukódását, meg a levetett cipőid csoszogását, ahogy helyre rugdosod őket. De nem szól, úgy tesz, mintha nem hallaná, nem venné észre, hogy megérkeztél. Színjáték, hogy ne kelljen veszekednie veled. Nem a harag miatt, hanem a fájdalom miatt, amit azzal okoztál, hogy ismét megcsaltad kettőtök bensőséges kapcsolatát.

Későn jöttél. Ismét, sokadszorra. Nem szóltál merre jársz - tudatosan, mert pontosan tudtad, hogy tilosban jársz. Holott már ezerszer megbeszéltétek hasonló helyzetekben, hogy telefonálsz legalább, ha későn jössz, vagy ha a magad útját akarod járni, engedélyt kérsz. Még nem vagy felnőtt, nem tudsz magadról gondoskodni, tehát nem vagy a magad ura, ergo szükséges ez.

Apu nem haragszik, csak szomorú miattad. Tudod te is, ő is tudja, mi lett volna helyes, ám nem tetted. Sokadszorra nem tetted. Tartja magát, ragaszkodik igazához, de veszekedni sem akar, mert szeret. Jobban szeret annál, minthogy életetek veszekedések halmazává váljon. Ugyanakkor szomorú, mert abszolúte igaza van abban, amit vár tőled - régóta, de hiába, eredmény nélkül. Miszerint, tartsd be a játékszabályokat, ha már egyszer-sokszor bólintottál rájuk, belátván jogosságukat. Sokadszor szegted meg, megannyi ígéreteid ellenére. A sokadik csalódás miatt szomorú - nem tudja, meddig lesz ez még így, hogy lesz-e olyan alkalom, amikor majd nem így teszel.

Apu mit tehetne vajon, így, sokadik átbaszásra? Tűrje szó nélkül, hogy átvered, rendre, holott nem ezt ígérted? Nem pálya, mert nem fogsz megváltozni. Ez apu dilemmája. Apu érti, hogy mire törekszel, mik dolgoznak benned, azonban azt is tudja, látja, hogy mire nem vagy még képes az önállóság útján - hogy nem vagy alkalmas saját életed intézésére. Mert nem tudsz még sok mindent, ami ahhoz kellene. Nem váltál alkalmassá, csupán önzéseid megvalósításán dolgozol, mert az a könnyebb út. De az önellátás, a gondoskodás magadról, na, az nagyon nem megy még. Apu meg tudja, hogy nem leszel addig ember, amíg e kettő nem lesz egálban. 

Isten hátat fordított - főz a konyhában. Későre jár. Némán teszi, csak a kések, edények csörömpölnek ez éjben, nem szól, sőt, úgy tesz, mintha észre sem venné, hogy hazaértél. Mintha nem hallaná az ajtó visszafogott csukódását, levetett cipőid csoszogását, amint helyükre rugdosod őket az előszobában. Pedig hát hallja, csak nem tudja, mitévő legyen veled. Elkéstél - tudatosan, sokadszor - , és még csak arra se méltattad, hogy telefonálj: késni fogsz. Holott tudtad te jól, hogy kellett volna - hogyne tudtad volna - , csak küzdöttél magaddal, a "mit akarok" és a "mit kéne" között - és a "mit akarok" győzött megint. Ezredszerre is.

Isten nem haragszik - csak szomorú. Mint apu. Csak hátat fordított, ujját vette le rólad mindössze, hogy kicsit préselődj saját butaságod súlya alatt. Ennyi történt mindössze. Ennyit tehet érted mindössze, a magad által okozott helyzetben. Nem ő baszta el, ezért nem tehet semmit.

A madarak holnap reggel ugyanúgy kelnek majd a felkelő nap fényére, mint ma, a szél is ugyanúgy fúj majd - csak te fogod érezni, hogy valami nincs rendjén, valamit nem intéztél el, amit kellett volna - a tegnapok elintézetlen dolgainak súlya rajtad maradt. Lehet, sokadszorra, mert sokadszorra nem intézted el, amit kellett volna tegnap. A helyzet nem fog változni, amíg te nem változtatsz. Isten türelmes, amiként apu is türelmes - megvárja, amíg megteszed magadért, amit kell. 

Szólj hozzá!

Címkék: isten bánat harag megcsalás apu


A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr736748169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása