HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Hozzászólok: Szerencsetlen szomoru csalodott ember. Sosem lesz neked igazi szerelmed. Csak egy pina. Illatos. ... (2019.08.21. 19:18) Már csak a punci... - avagy, mi kell a férfinak?
  • legeslegujabbkor: Sajnos az emberiség csapong. Hol a hülyeség uralkodik, hol az ész kerekedik felül. Ne add fel (2019.07.11. 22:21) Nem is tudom, mit írjak...
  • Mr. Waszabi: Jézus! Most, így ennyi idő után újra olvasva tűnik fel, hogy legalább a felét n nem írtam meg akko... (2019.07.11. 19:36) Szemlélek
  • Mr. Waszabi: @Mia and me: ja, vagy úgy. Én kérek elnézést a Microsoft és a LinuxMint fejlesztői, illetve a Dell... (2019.07.03. 04:53) Isten demokrata
  • Mia and me (törölt): @desw: navégre valaki ezt is leírta hogy a 70-95 között születettekkel fizettetik ki az összes edd... (2019.03.07. 15:39) Nyugdíjpara

Linkblog

2017.02.01. 10:30 Mr. Waszabi

Bátortalanság

Talán ez az, amit legkevésbé szeretek látni egy ember viselkedésében. Hogy ott van benne a spiritusz, a szikra, de nem meri kiengedni, bekorlátozza igazi önmaga valóját. Egy ember szemében meglátni az ilyesmit - és nem jó élmény, hervasztó. 

És, ha ilyesmit látok bárkiben, bárhol - mert sosem tudhatod, hogy rólad mikor, milyen váratlan élethelyzetben derül ki ez - , akkor szomorú leszek. Mert nem erre születtél te sem - ahogy egyikünk sem. Hanem életre, vállalásra, merésre, bátorságra. Értem én, hogy a nő érzékeny, törékeny valami, de az a helyzet, hogy a férfi sem más - és egyikünk helyett sem teheti meg más mindazt a törekvést, amit önmaga szebb jövőjéért meg kell(ene) tennie. És mint ilyent, nem is fogja senki megtenni helyettünk. Helyetted sem. 

Én is minta követővé válok, amikor számomra ismeretlen területre tévedek. És mindenki másról is elmondható ez. Tudom, mert láttam elégszer. 

Én a női szemekben a boldogságot szeretem látni - sok féle lelki gyökereim közül ez az egyik, amelyből táplálkozik emberi lelkem. Szeretem látni a nőt, aki törékeny, vagy aki magabiztos, mert jól van élete, vagy a vágyakozót, akinek nem annyira van rendben élete, de benne van a mag, a kezdemény erre, vagy éppen a hervadtat, aki túlhordta egy igazából sosem kellett volna kapcsolat terheit - és sem meg nem szülte, sem nem abortálta ezen terhességét. 

Reggeleimet a természet aranyozza be. Kimegyek az erkélyemre, és fókuszálok a madarakra. Csivitelnek-e, a harkály berreg-e a fán, a galambok mit duruzsolnak, vagy épp a széncinegék helyükön vannak-e? De mind közül a fülemülét figyelem leginkább, mindenkor - az ő énekét szeretem leginkább. Felemelő, ha hallik. Tudtad, hogy a fülemüle - hogy ne keresd fáradsággal a googleban: pacsirta - 4 párhuzamos akkordon is énekel? Hát ettől olyan érdekes dallama. Számomra megunhatatlan csoda ők. És én érzem megtisztelve magam, hogy ha hallhatom énekét egyiknek vagy másiknak, vagy a szuperlatívuszt - amikor egymással feleselnek az előttem elterülő rengetegben. Nincs ehhez fogható élmény, napkeltekor, szerintem. 

Holisztikus vagyok - mint utóbb kiderült. Azaz, olyan ember, aki a természet egészét szemléli, vizsgálja, és annak részesének gondolja magát, s ezen szemléletének tapasztalásai fényében ítéli meg önmaga létezését, annak aspektusait, személyes tapasztalatait. Aki előbb körülnéz, figyel, hogy más résztvevői annak az életnek, mit és hogyan művelnek, és csak alapos körültekintés után nyilatkozik meg, vagy cselekszik. Igen, mindig is szerény voltam, megvártam, amíg a nálamnál profibbak nyilatkoztak. És csak azután fogalmaztam meg s nyilatkoztattam ki saját álláspontomat. Ma sincs másként. Számomra ez mind e mai napig megfelelő életfilozófiának tetszik.

Ha most kimegyek az erkélyre, most is madarak csivitelését hallom, s látom is őket. De, nincs köztük fülemüle, az valahol elhúzott innen délebbre. Nem csodálkozom, hisz nálunk most igazi tél van, mínusz 10 fokokkal. Én sem maradnék az ő helyükben - ha tehetném. De én csak egy ember vagyok itt, nem repülhetek kedvem szerint s országhatárokon át útlevél nélkül - tehát maradok, és igyekszem alkalmazkodni az itteni léthez. Emberi léthez. 

És mint itteni, mondhatni, röghöz kötött ember, muszáj vagyok bejárni dolgozni a munkahelyemre, amely számít rám, napi részvételemre folyamataiban. Ez is jó dolog - sokkal jobb fontosnak érezni magam, mint fontostalannak, mellőzhetőnek. Ma már az ilyesminek is örülni kell - ha nem mindegy, hogy bemész-e a munkahelyedre. Bizony, fontos dolog ez.

 Már jó ideje nem értem azokat az embereket, akik bár velem nőttek fel, de szemernyit sem tanultak a madarak, bogarak, fák és füvek életfilozófiájából, az állandó növekedésről, vagy a Fibonacci-logikából. Matekból sosem voltam erős - de évtizedek alatt azért eljutottam odáig, hogy a matematikát tisztelni kell, még ha nem érti is az ember jelentőségét - mert minden, ami itt ma is van, az színtiszta matematika. A matematika a legtisztább tudomány, ismeret arról, ahogyan bármi is működik ma is az életben. 360 fokos kérdőív maximum válasza arra a kérdésre, hogy itt, ma, mi, miért működik, és ha működik, akkor hogyan s miért teszi ezt. 

A fentiek szerint senki más nem hibás azért, ha az emberek elbénéznak egy csomó dolgot az életükben - csak is az az egy tény, hogy megpróbálnak emberként valami másnak mutatkozni. Valami másnak, mint amire eredetileg rendeltettek. 

Nem rovok meg senkit - elég öreg vagyok már ahhoz, hogy az Embert s motivációit ismerhessem. Viszont em vagyok elég öreg ahhoz, hogy elismerjem igazságként mindazt a dehonesztáló, lealacsonyító ál-igazságot, amit a kitett ember megfogalmazna ebben a vetületben. Azaz, hogy mi, emberek, szarok vagyunk. Mert nem vagyunk, és sosem is voltunk. Nem az számít ugyanis, hogy mi mit nem voltunk képesek létre hozni, hanem, hogy mit nem voltunk, vagyunk képesek beismerni mindabból, amit nem voltunk képesek létrehozni itt és ma. Van némi differencia a kettő között.

Ha engem kérdeznél, akkor én azt mondanám, hogy a tökéletességre aspirálók vallottak kudarcot. Minden más aspektus, ami ezen kívül esik, nos, nagyjából lófasz, halványlila esti ködfénnyel körítve. 

Szóval, ha te magad bátortalan vagy igazából, akkor az az élmény csak arról szól valójában, hogy hogyan legyél bátorrá. Semmi másról nem szól ez a bejegyzés. 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika beteg kommunista átlag gazdagság átlagon felüli gazdaságtalanság


A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr412173642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása