HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

Linkblog

2017.08.13. 08:52 Mr. Waszabi

Az oroszok sosem voltak a barátaink

És nem is lesznek, ahogy én látom.
Engem sokan bigott oroszellenesnek tarthatnak pár év óta. Pedig minden észrevételemet alá tudom támasztani racionális érvekkel, tényekkel. Éltem az itteni orosz invázió alatt, jártam is náluk, láttam, amit láttam, tapasztaltam, amit tapasztaltam, emberként. És nem szeretném magam szégyellni azért, hogy megírom, milyenek is ők valójában, ma is. Nem nagyon érdekel, hogy erről a témáról ma hányan és miért hazudnak itt - bekaphatják a gázcsövet nyugodtan. Azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar üzleti élet résztvevőjeként dolgoztam együtt oroszokkal, akik semmivel sem rosszabb emberek, mint mi, magyarok ugyanezen a szinten. De ország, nemzeti identitás szintjén meg pont olyan balfékek, idióták, mint a magyarok. Ez is hozzátartozik a valósághoz, és írásom ebből az aspektusból íródott. 
Az oroszok nagy spílerek voltak az elmúlt 100 évben. Ők maguk fikarcnyit sem változtak, ám megtalálták a módját annak, hogy a véresen elnyomó cári rendszert simán átmentsék egy másik, annál is elnyomóbb rendszerbe, amit korszerűként adtak el a 20. század jelentős részében. A kommunizmust. Aztán meg a Putyinizmust. Volt egy rövid időszak Gorbacsov és Jelcin alatt, amíg nyitottak a nemzetközi világra, de az már régen elmúlt, tessék észrevenni. 
Szóval, van ezzel az orosz publicitással pár bibi. 1930 és 1960 között sötét középkor történt ottan. És ma is kussolnak róla, zéró információ lát napvilágot, ami nem normális. Kivéve, ha a mostani uralom is tevőleegsen takargatni akarja országa, nemzete múltját - amire egy oka lehet: legitimálni akarja azt ismét.
Tudod - vagy, ha nem tudtad, akkor most megtudod -, hogy sötét középkornak az európai történelem azon i.sz. 600-900 közötti korszakát nevezik, amelyről nincsenek írásos emlékeink. Nem tudjuk, hogy mik történtek abban az időben, ezért sötét.
Nos, az oroszok nagyon ajnározzák magukat itt 100 éve - azelőtt ők sem foglalkoztak európával, s mi sem velük. Megvoltunk e békés tudatlanságban boldogan, talán kivéve a renitens franciákat, akik kapcsolatot kezdeményeztek velük, itthon nem találván megfelelő partnerre. Ők is megérik a pénzüket, hisz Iránnal is csak ők ápoltak gazdasági kapcsolatokat, amikor a világ fejlettebbik fele mind embargó alá helyezte azt az országot.
De, visszatérve a sötétség idejére az oroszoknál. A sztalini éra legsötétebb éveiről azért nincsen filmes örökség sem - kivéve tán néhány, szovjet archívumból kikerült anyagot - mert a nép nevében a teljhatalom által elkövetett orbitális disznóságokat titokban akarták tartani a világ egésze előtt. Sztalin akaratából. És kérem, az a helyzet, hogy ma is inkább kiállnak Sztalin mellett, mintsem főhajtva a világ elé tárnák, hogy micsoda embertelenségeket követtek el akkor, abban a 20-30 évben ott.
Több embert gyilkolt meg hazájában a diktátor, mint amennyi meghalt a második VH alatt. Sztalin 30 millió embert küldött 20 év alatt a gulagokra, vagy végeztetett ki - nem katonákat, hanem civileket. A nyugati frontot megjárt katonákat - értsd, akik a mai Ukrajnától keletre eső országok bármelyikébe betette lábát, azaz Lengyelországba, Magyarországra, vagy ettől nyugatabbra - , nos azok ezen felül számolandók. Minden nyugati frontot megjárt katona automatikusan 10 év gulagot kapott, miután a frontról visszatért. Aztán, aki a 10 évet túlélte, az már csak örült, mint majom a farkának, össze volt törve emberileg, és nem akart okoskodni. Jól kitalálta ezt Sztalin elvtárs. És nem véletlen, hogy Putyin elvtárs alatt megint divat őt favorizálni, mint nemzeti hőst - nyilván csak olyan ember csinál ilyesmit, aki maga is hasonló szándékokat dédelget.
Komplett nációkat kényszermigráltak egyik országból a másikba. Utóbbiak oka is csak egy volt: felszámolni a nemzeti összetartozás erejét az egyes nációkban. Hitler zsidóírtása kismiska volt Sztalin ilyetén ördögi tervéhez, pontosabban ördögi munkájához képest, mivel véghez is vitte mindazt, amiről itt írok.
És Putyin elvtárs pontosan azért falaz ma is állampropaganda szinten a sztalini visszaélésekhez, mert maga is azt a hatalmat kívánja gyakorolni ott. Más racionális ok nincsen arra, hogy az oroszok, mint a Szovjetunió örökösei a mai napig nem tárták a világ elé viselt disznóságaikat - és nem is kértek bocsánatot senkitől sem. Arrogáns barmok, magyarul. Most is, amikor a mi minielnökünk odafelé barátkozik. Nos, madarat tolláról, embert barátjáról, szól a bölcs magyar mondás. Amiben biztos vagyok, hogy nem sikerülhet az orosz kapcsolatot még egyszer eladni itt, mint nekünk abszolút jót, holmi gázért cserébe. Túl sok ideig éltünk itt szabadságban ahhoz, hogy egy önjelölt minisztalin eladja országunkat, nemzetünket egy ősi ellenségnek. És, bár jogrendszerünket úgy manipulálta, hogy a szerint ő ezt jogosan megtehesse, azért hazaárulásért még ma is sittre lehet őt vágni, simán. Annak minősített esetéért, ráadásul, ami alsó hangon 15 év fegyház a jelenlegi BTK szerint is. Nincsenek kérdéseim. Állításaim vannak. Egyszer már volt ez az ország poltikai kényszerből önmaga elárulója, oroszbarát, aminek több nemzedék fizette meg az nettó árát. Végül a barátságnak az együttes gazdasági és morális összeomlás vetett véget az 1980-as évek végén - bebizonyosodott, hogy az oroszok nagy ötlete, a kommunizmus nem működik. Azaz, a sztalinizmusról is bebizonyosodott, hogy egy kalap szar volt. Most csak egy kérdésen van: Putyin elvtárs minek erőlteti? Sztalin elvtárs elbizakodottságának köszönhetően túl sok eleven  tanúja van annak a buktának - ennyi tanút nem lehet elnémítani. Márpedig, amíg a tanúk élnek, addig itt még egyszer nem lesz szovjetkommunizmus, vagy akármilyen más orosz hegemónia. Mert '56 lesz a vége megint. Nekünk nem kell ez igazából - és nekik sem. Elég szarul állnak nemzetközileg, nem kéne erőltetni ezt a buzulást. Oroszország már sosem lesz többé nagy, tessék észrevenni a valóságot. Az EU után Kína és India a világ 3. és 4. számú nagyhatalma, minden tekintetben. Már rátették lábukat a rajtkockára, nehéz lenne letolni őket onnan. Az oroszoknak bölcsesség kellene ahhoz, hogy észrevegyék, ők itt már nem nagyhatalom s soha nem is lesznek azzá többet. Változnak a dolgok, és van az a pont, amikor a lábunkat már hiába akasztjuk a küszöbbe, az élet átvonszol rajta akkor is, ha leszakad a körmünk. Ez az oroszok esetében sem működik másként. 

2 komment

Címkék: orbán putyin hamis gulag szolzsenyicin hazaárulás nemzetgyalázás


2017.07.01. 06:34 Mr. Waszabi

Ilyen az apák sorsa

Hajnal van. De ma nincs madárdal - egész éjszaka esett a csendes eső, néha feltámadó szélviharral. De mostmár csendes. Valahogy elnémította a madarakat is. Fekete foltok mozognak az altalajon, hang nélkül. Feketerigók, akik csöndben legelik a cseresznyefa földre hullt maradványait.
 
Én meg az apák sorsán gondolkozom épp. A férfi azért nő magasabbra, mint a nő, hogy messzebbre tudjon tekinteni. De nem csak fizikai értelemben, hanem szellemileg is.
 
A nőt az őt körülvevő környezet közvetlen közelsége izgatja. Milyen legyen a lakás - egyáltalán, legyen egy nyugodt lakhelye -, ki, mit vesz fel, milyen színeket, ki, mit csinál, mit csinálnak a szomszédok, barátok. A gyerekben is a kezdet érdekli, az élet két vége közül az előbbi szerint gondolkodik, a kezdet, a felnövekedés felől. Ezért nem emészti a gyermek felnövését, nem tudja elhelyezni gondolkodása palettáján a felnőttkori elszakadást. Neki ez a mintája, nem tud attól elválni.
 
Amiként a férfi sem tud a sajátjától elválni. Csak ő messzebbre tekint - 10-20-50 évvel előre az életben, gyermekei életét is így nézi. A jövőjüket, hosszú távon. A férfi azért gyűjt, kapar az életben, mert ez a gondolat vezérli. Ösztönösen. Az ösztön vezérlése nem tanultság függő - ugyanazt teszi a tanulatlan paraszt 4 elemivel akár, mint a diplomás, vagy az arisztokrata apa. Gyermekei, s azok gyermekei jövőjéről akar gondoskodni, rájuk akarja örökíteni élete teljesítményét, elérményeit.
 
Mindezek okán a férfi mindig egyedül van. Az asszony és a gyerek sosincs egyedül, ott van nekik a férfi, akire támaszkodhatnak - vagy éppen félhetnek kicsapongásaitól, de azért ott van. Ez is ösztön, csak éppen a nő és a gyerek ösztöne.
 
A férfi felett, amíg élnek szülei, ők uralkodnak. De, amikor szülei eltávoznak az örök vadászmezőkre, onnantól nem ékelődik senki ember fia a férfi és Isten közé. Érezni a súlyát a történésnek, amikor ez végbemegy. Akkortól nagyobb szabadság, de egyben nagyobb felelősség is hárul a férfira.
 
Hajnalban, első ébredéskor vér áramlik a puncidba, vagy áll a farkad. Szerencsés esetben, ha pár alszik melletted, mindkettőtökben ennek valamelyike megy végbe, és kefélni akartok, közös a vágy. És, ha nem vagy idegbeteg, vagy nem utálod a párodat, akkor engedtek az ösztönnek, és keféltek egy jót. Ez sem mai találmány. Nem tudományos, nem is elektronikus. Viszont jobb bárminél.
 
Mindeközben a feketerigók némán csipegetik a lehullott cseresznye maradványokat. Keféltek, aztán kielégülten, felfrissülve elkalandozik gondolatotok más felé. Az asszony a közvetlen környezete felől kezd el gondolkodni, ötletei támadnak, mit lehetne ma szebben, jobban, mint tegnap. A férfi meg elnéz a messzeségbe, és fiai, lányai jövője felől foglalatosodik. Így megy ez, s így is van rendjén.
 
Nincs holnap, nincs jövő. Csak a ma van, itt és most. A jövő abból épülhet, annak következménye lesz, amit a mában teszünk. Ezért nem létezik ma reggel még sem a holnap, sem a jövő. Majd a nap vége mutatja meg, mit ágyaztunk meg holnapra. Az a jövő pedig, amire apa tekint minden reggel, vagy este, az a messzi, nos, az majd napra nap hasonló történések mentén fog kialakulni.
 
A férfi azért van egyedül - akkor is, ha van párja -, mert vele született szemlélete mindig a távoli jövőt fürkészi, sosem a jelent. Reménynek is mondják az ilyesmit. Csak az arányokat nem szabad szem elől mulasztani - aki túlságosan sokat foglalkozik a távoli jövővel, s elégtelent a mával, annak nincs jövője - nem tud meggyökerezni a mában. Pedig ez fontos. Locsolni majd egykoron csak azt lehet, ami él - ami meg sem született, az nem is létezik.
 
Az érem másik oldala, hogy ha van párja a férfinak, hozzáillő, akkor ő meg tudja édesíteni napjait. Elragadó egy tündér feleség, aki pont betölti szerepét az életben. Akinek fantáziája van a főzéshez, a közvetlen környezete csinosításához, lelke a gyerekhez, aki tud akkor is jókedvet varázsolni a gyerek arcára, ha apa épp mérges rá. Az asszonyok a türelem és a szeretet letéteményesei, egyfelől. Máskor meg orbitális hülyék, akik elcseszik egyoldalú, kaptafás szeretetükkel - legalábbis ők azt hiszik, hogy szeretet az, amikor gyermekeiknek nem felemelő beavatkozást nyújtanak, hanem épp kárukra. De, minden embert ideálisan két szülő nevel fel, egy férfi és egy nő. Más és más az apa és az anya szerepe, Hajnal van. De ma nincs madárdal - egész éjszaka esett a csendes eső, néha feltámadó szélviharral. De mostmár csendes. Valahogy elnémította a madarakat is. Fekete foltok mozognak az altalajon, hang nélkül. Feketerigók, akik csöndben legelik a cseresznyefa földre hullt maradványait.
 
Szükséges megértenünk a fentiek fényében, hogy a férfi sosem tud nő lenni, és a nő sem tud férfi lenni. Nem tudnak működni tehát sikeresen a félcsaládok. Valakinek a tudata meg fog hasadni egy ilyen próbálkozáson - vagy a nő válik nem-nővé, vagy a férfi válik nem-férfivá. Egy elvált családban ezért fontos, hogy gyermekünket a kellő időben szabadjára bocsássuk. Nem jó, ha belesüllyed az ember az egyszemélybenvagyokkétszülő hamis és személyiségtorzító szerepbe. Nem működik. Nem véletlenül sikertelenek az elváltak párkeresései - az egyik lényeges ok e szerep személyiség torzító hatása.
 
A férfi-nő-gyerek kontextust senki nem tudja meghaladni, megkerülni. Az élet alapvető építő kövei ezek, tíz-száz ezer év óta változatlanul. És sok boldog ember élt már e Föld színén ezen késztetéseknek engedve. Aki nem lépi meg korszakosan ezen belső ösztökéit, aki nem enged ezeknek, de ellene áll ezen legbelsőbb törekvéseinek - követvén az önzés, az önközpontúság divatját, lehetőségeit, mert alternatívának hiszi azt, mintegy menekülő útnak ösztönei ellenében -, nos, azok az emberek csak ideig-óráig sikeresek, aztán elhervadnak éltük delelőjén, legkésőbb. Mindig leépülnek végül, elfogy belőlük a lélek, ideje korán. Elvesztik színeiket, lassan kifakulnak az évtizedek során. Lassan, de biztosan. Viszont túl korán.
 
Tévedni emberi dolog. Butának lenni is bocsánatos eset, korszakosan. Mert nem egyszer buta az ember élete során, aktuálisan, hanem sokszorta az. Gondoljuk újra életünket, ha valóban újra akarjuk azt kezdeni. És meg fogunk látni sok értelmes okosságot, megkénetenni jellegű indíttatást, magunkra nézve.
 
Bár e gondolatsor még hajnalban fogant bennem, már reggel lett, mire leírtam. A csendes eső még mindig esik változatlanul, s a madarak továbbra sem zajonganak. Érzik ők is, hogy ma az embereknek kell a hely itt, nekik kéne aktivizálódniuk, akármikben. Leginkább saját identitásuk nevelésében, alakításában. Én oda szoktam figyelni az ilyen természetes apróságokra - fontos dolgokban van teendőnk, ha már a madarak is hallgatnak. Azért hallgatnak, hogy ne zavarjanak minket gondolatainkban. Nem lenne baj szerintem, ha az egyes ember is megtisztelné magát azzal a tisztelettel, amiket a madarak maguktól éreznek fontosnak. Ösztön.
Gondoljuk újra életünket, ha valóban újra akarjuk azt kezdeni. És meg fogunk látni sok értelmes okosságot, megkénetenni jellegű indíttatást, magunkra nézve.

Szólj hozzá!

Címkék: jövő ma gyerek férfi tegnap elvált


2017.06.05. 06:27 Mr. Waszabi

Pünkösd - egy új szerződés kezdete

Pár gondolat. A kereszténységről, mint 2000 éves vallásról beszélnek általában. A mai nyugati kultúrák időszámításukat is Jézus Krisztus születésétől számolják. Pedig e hit - csak később lett liturgikus vallássá - elterjedése lassú, évszázadokig tartó folyamat volt, nem is volt egységes, sem tartalmilag, sem térben és időben nem volt permanens.

Ami a mai széles tömegek gondolkodásmódját is tükrözik az, ahogyan kialakulásának korai évszázadai alatt gondolkodtak az emberek. Akik az eltelt évszázadok alatt ünneppé emelték Krisztus születését, halálát és feltámadását, valamint számos más ember, rokon és tanítvány életeseményeit. Emberi élethez kapcsolódó események mind, kivétel nélkül.

Pedig a valódi ünnep Pünkösd kellene legyen. Ugyanis ezen a napon lépett életbe az új szövetség, amellyel Isten a vele való kapcsolatot demokratikus módon kiterjesztette minden egyes emberre, aki akkor és azóta született e Földre - mind e mai napig és ez után is. Ez az új szerződés volt ugyanis a krisztusi megváltás célja, értelme.

33. Pünkösdjét megelőzően csak próféták, ill. Jézus Krisztus élete során, az általa megérintett, felhatalmazott emberek kapták meg Isten közvetlen ismeretének, a vele való kommunikációnak a lehetőségét. Az emberek széles tömegei addig csupán értelmük, szívük gondolatai mentén értelmezhették az elhívott emberek utasításait, megnyilatkozásait, s életükben az Ószövetség ígéretei és retorziói érvényesültek eme engedelmességük, értelmük következményeiként.

Valamiképpen a teremtés kiteljesítése történt meg 33. Pünkösdjén. Isten korrigált valamit, feltette a koronát munkájára. Élhet házasságban az ember régi módin is, ahol nem szerelem, érzelmek mentén köttetett a frigy, és még akár működhetett is, a közös értékrend, törvények betartása okán. De, egészen más élmény volt mindenkor, ha a felek érzelmileg is kötődtek egymáshoz a frigyben.

Nos, ezt az érzelmi töltést, élményt adta meg hívei számára Isten, amikor kiengedte a szellemet a palackból. Pontosabban, kiengedte a Szent Lelket minden ember közé, hogy azokkal társalogjon, piszkálgassa szívüket, hajlítsa erre vagy arra itteni életük során. Ajándék ez, becses, ha alaposabban meggondoljuk.  

Ő az, aki belénk költözik, amikor behívjuk életünkbe - és Ő miatta hallgattatnak meg imáink Istennél. Mármint, ha a a bennünk levő Szent Lélek inspirálja azt, az esetben - s nem pedig emberi gyarlóságoktól motivált az a beszéd, vagy akár csak titkos gondolat, vágy. 

Ha ma körülnézek a világban, azt látom, hogy az emberek eltanácstalanodtak, s tanácstalanságukban inkább az emberben rejlő erőszaknak, testi indulatoknak adnak helyt, a szerint cselekszenek - elfeledvén a Szent Lélek ajándékát. Pediglen, ha valamikor, hát a mostani időkben volna rá a legnagyobb szükségük - amikor már egy ideje körbe-körbe járnak, s generációról generációra ismétlik a múltban elkövetett emberi hibákat. Mert ez a tendencia mutatja, hogy önmagukban nem képesek megújulni, megváltozni. Nos, mindezen jelenségekhez képest kellene örülnünk mindenek felett azért a bizonyos új szerződésért - amelyet a mai napon ünneplünk, vagy is inkább csak kéne neki örülnünk. Ez az egyetlen fixum itt ma a Földön, ami biztosan gyermekeink is örökölnek. Amit csak mi hordtunk össze emberi életünk során, alkottunk, kitaláltunk, mondtunk vagy írtunk akár - nos, mindaz elveszhet. Elég törékeny az ember élete és alkotásai is.

Ahhoz, hogy az új szerződés működésbe lépjen egyes emberek életében, nos, ahhoz először újra kell gondolniuk kereszténységüket. Szándékosan használok más szavakat, mint amelyeket az évszázados klisék kisajátítottak. Azért, mert amazok az eredeti tények megértését gátolják az évszázadok alatt magukra öltött idegen asszociációkkal. Ez is emberi munka volt, én nem lennék rá büszke. A lényeg az, hogy a megszokott kifejezések gátolják az említett újragondolást. Tiszta szavak és tiszta gondolatok kellenek ehhez. 

Szólj hozzá!

Címkék: pünkösd szentlélek új szövetség új szerződés


2017.05.27. 04:26 Mr. Waszabi

A Dassler fivérek

Vannak emberek, akikbe sok schwung szorult. Szándékosan írtam németül, a Dassler fivérekről akartam írni. Egy német kisvárosban, Herzogenaurach-ban volt a családnak egy szerény cipőgyártó vállalkozása. Valóban szerény, hisz csak hétköznapi emberek igényeit elégítették ki, semmi extra.
A mi mai szemünkben talán mókásnak tűnik, hogy a modern világ két nagy sportszergyártó cége - az Adidas és a Puma - , valójában egy testvérpár közös vállalkozásaként indult 1922-ben - és mai Herzogenaurachban, egy folyó két partján helyezkedik el.
Németországban nem volt könnyű az élet egy vesztes háború után, elkeltek tehát a jó ötletek. Az övék is.
A lényeg az, hogy két tehetséges testvér a sport világában kezdett fantáziát látni, apjuk cipő készítő üzemében nevelkedve. Lett egy látásuk a 20-as években. A cipőfejlesztő valójában Adolf Dassler volt - ő lett később az Adidas cég -, míg kereskedelmi szempontból Rudolf Dassler volt sikeresebb - ő lett később a Puma cég. Útjaik 1948-ban váltak el, de mindkettejük cége azóta is sikeres.
Számomra mondjuk felfoghatatlan, hogyan választhat el két testvért a szakma. De, lehet, csak azért nem értem, mert bennem nincs meg az a schwung, ami bennük. De, nem bánom, mert az emberi kapcsolatokat többre becsülöm minden sikernél, különösen a testvéremet. Ha imigyen tekintek az életekre, azt látom, hogy mindennek oka és következménye van. A sors lehetőségeket ad mindenkinek, de számon veszi az emberi akaratot, annak következményeit is.
Mindenesetre, csodába illő történet az övék, azt vélem.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem adidas puma dassler


2017.05.25. 20:00 Mr. Waszabi

Menekült kérdés

Itt ma mindenkinek igaza van. Igaza van annak is, aki azt veszi távcső elé, hogy a menekültek a nyugat jólétén akarnak élősködni. És igaza van azon nyugatiaknak is, akik azt mondják erre a törekvésre, hogy nem. Mindkét tömegnek igaza van itt és egyszerre.

Szerintem meg ellenőrzöttebbé kéne tenni az Európába irányuló migrációt. Ehhez meg kéne követelni például a személyazonosság megállapíthatóságát is, többek között. Aki Szíriából menekül, az ottani állapotok miatt, azt be kéne fogadni. De nem kéne például befogadni a Líbiából, Afganisztánból érkezőket. Mert nem ugyanaz a pikszis. És nem a bevándorlóktól kellene várnia az Európai hatóságoknak, hogy meg tudják állapítani, hogy a sok barna bőrű közül ki afgán, ki meg szíriai, hanem nekik kéne bizonyítaniuk itt, hogy honnan jöttek. Ezt egy pár szír tolmács el tudná dönteni, elég objektíven. Élnek itt Európában minden országban szírek, évtizedek óta, hát tessék megkeresni és felkérni ezeket a közösségeket, hogy amennyiben segíteni akarnak nemzettársaikon, akkor működjenek együtt az Eu-val. És szerintem nem lesz elutasítás részükről. 

Akik emigráltak amonnan, és sikeres életet gründoltak itt, nos, azok nem fognak nemet mondani. Csak hát a kormányzatnak kéne leereszkednie arra a szintre, hogy ilyen civil szervezeteket megkeressenek, felkérjenek. 

Én ismerek egy régóta itt élő szír migránst. Fejszalnak hívják és a Lövő ház utcában üzemeltet egy szír éttermet. És első naptól, hogy oda betettem a lábamat, kialakult valamiféle emberi viszony köztünk - a közös, emberi lélek mentén. Ha arcára nézel, európai embert látsz. Fehéret, nem arabot. Beszédén érezni csak, hogy nem ide született. De bazmeg, neked árulja itt a szír ételeket, minden nap, évtized óta, nem a migránsoknak - na ezt kéne megérteni adott helyzetben. És nem mellesleg, nála nem kötelező imádkoznod Allahhoz, ha nála vásárolsz - nem erről szól a történet. Hanem a finom kajákról. Nála láttam először tört búzát, s ettem is. Ötször később ezért vettem magam is ilyet, otthonra. Tanított valamit egy másik nemzet fia, itt, számára idegenben számomra. Tanultam valamit, amit korábban, és nélküle nem tudtam volna megtanulni az életben. Ne legyünk hülyék, amondó vagyok. 

Ma azt mondom, hogy a sötét középkorba igyekszik ez az ország. Ha mi, magyarok nem értjük itt és ma, hogy mit jelent menekültnek lenni, azaz kényszerből elmenni saját hazánkból más országokba, akkor megérdemeljük '56-ot másodszor is. Mert minden korsó addig jár a kútra, amíg össze nem törik. 

Szólj hozzá!

Címkék: szír kajálda fejszal


2017.05.25. 19:25 Mr. Waszabi

Hogyan hackelik világunkat ma az oroszok?

Túlterheléses támadás. Ezt művelik, igen kifinomult módon. A túlterheléses támadás alapjáraton mit is jelent?

Az IP világban a legtöbb szerver 16 bites tartományban oszt portokat. Mit jelent a port? Amikor egy szerverrel kapcsolatba akar lépni egy másik gép, szoftver, akkor be kell hozzá jelentkeznie mondjuk a 8080-as porton. A cél szerveren ott mindig figyel egy szoftver, amelynek az a dolga, hogy az ott beljelntkező számára egy egyéni porton nyisson privát üzenetcsatornát. A DDos támadás elve azon alapul, hogy a szerverek 16 bites portazonosítókat képeznek, azaz 0-tól 65365-ig. A támadás stratégiája azon alapul, hogy kellő mennyiségű zombi géppel sikerülhet elfogyasztani a célzott szerver kiosztható portszámait ebben a tartományban, és ha ez a támadás sikeres, akkor a szerver összeomlik.

Nos, ezt művelik az orosz állami hekkerek is, egy magasabb szinten. Információs korban élünk, tehát , ha sikerül a felhasználókat összezavarni kellő mennyiségű téveszméket tartalmazó információkkal, akkor ő is meg fog dőlni, amikor már nem képes feldolgozni adott időintervallumban kapott információkat. Elsősorban azért, mert nem képes ellenőrizni azok hitelességét. Itt az emberi agy működése, annak reakcióinak ismerete szükséges a támadáshoz. Mert nyitva tartja például Facebook, Twitter, Reddit felé a figyelmét, szinte állandóan. És ezt használja ki az orosz titkos szolgálat - számos embert alkalmaz a célból, hogy neked bullshit tartalmú üzeneteket generáljanak ezeken a platformokon, olyan dezinformációkat, kétségeket plántáva beléd, olyan gyakorisággal, hogy ne legyen elegendő időd azok feldolgozására. Azaz, túlterhelni igyekeznek agyadat, az általuk felmért átlagos emberi reakciók ismeretében. Ha a lényeget tekintjük, ez ugyanaz, mint a DDos támadás - arra gyúrnak, hogy oly sok információval árasszanak el téged, amelyet nem vagy képes feldolgozni - és végül agyad megadja magát azon információknak is, amiket ők nyomatnak. És általában az ember, ha nem képes feldolgozni az őt ért információt, akkor általában megadja magát és befogadja azt, ami őt éri, ezen alapul az Orosz állam igen jól szervezett nemzetközi támadása a világ bármely állampolgára ellen.

Nos, ilyen egyszerű meghekkelni egy embert. Vagy 10 milliót. Vagy 100 milliót. Vagy akármennyit. Terjesszünk álhíreket a világhálón, lehetőleg személyre szabottan, azaz tudván, hogy ki demokrata, azokra fókuszáljunk - ennyi csak. És harmadnapra neked már fogalmad sincs, hogy miért is gondolod épp úgy,arról, amit - de elhiszed ma itt, hogy Soros György első számú közellenség itt. Pedig ennek semmi alapja nincsen a valóságban. Csupán hitelesnek látszó emberek állításainak hittél. Vagy, hogy Putyin igazából nem cárevics, csak a rothadó nyugat ópiuma mondatja azt a közhálón = kutya közönséges Sztalin-leszármazott, aki mint nagy elődje, próbálja a világ többi részével elhitetni, hogy ő nem az. Miközben ez csupán mások akaratának nagyon tervezett kommunikációs szálainak eredménye - nem kevés állami pénzzel megtámogatva az ilyen kampányokat. Mert a hekkerek sehol nem dolgoznak ingyért, ha a szabadságot kell rombolni. Oroszországban is vásárolni kellett az ilyen embereket - ahogy nálunk az újságokat, és velük az újságírók tömkelegét. De, ez sem fog összejönni, végül. 

Mondd, nem kezdtél el gyanakodni itt, amikor újra felmerültek itt 30 év múltán a régi kommunista sablon dumák a nemzeti állampárt részéről? Hát pedig kellett volna. Orbán ma itt pont ugyanazokat az MSZMP-s hazugságokat tolja arcodba , mint akkoriban az eredeti MSZMP, csak most nemzeti színű köpenybe csomagolja azokat - de lényeg ugyanaz. Hajtsd meg a fejed az aktuális kormány akarata előtt, és jobb lesz neked és családodnak.

Putyin = kis Sztalin. Vagy = kis Cár. Sablonok működnek ezen a szinten is. Annak kérdése, hogy végül ki győzhet le kit, nos , csupán a fentebb leírt informatikai alapismereteken múlik - ha nem tudod, mire alapozzák ezek stratégiáikat, akkor nem lehetsz nyerő sosem - ha viszont felismered, milyen egyszerűek azok, akkor sikerrel léphetsz fel ellenük. Nos, mindenképpen rajtad áll, hogy megszívatnak-e ők téged, vagy sem. Érdemes lenne gondolkoznod a fentebb leírtakon - nincs benne semmi becsapás, mellébeszélés. Én mindig azt vallottam, hogy amit mondok, azt ne higgye el szűretlenül senki - hanem próbálja ki a maga életében, ellenőrizze annak az állításnak igazságtartalmát a saját életére nézve. Ma sem mondok mást. Gondold végig a fenti állításokat a saját szemszögedből, hogy állnak-e, igazak-e.

Eleddig még nem  kaptam olyan reklamációt, hogy bármi, amit közzé tettem, az hülyeség lett volna. Én ebből azt a tanulságot vontam le, hogy nem beszélek, írok hülyeségeket.   

4 komment

Címkék: orosz kommunizmus hacker eladás hazárulás


2017.05.05. 10:02 Mr. Waszabi

Miért nem működhet Orbán Viktor álma a valóságban?

Hallottam egy érdekes elméletet, mely szerint a 20 milliónál kisebb lélekszámú nemzetek nem képesek feltörni, sosem lesz belőlük átütő,stabil hatalom a nemzetek közösségében. És, így visszatekintve a történelem elmúlt évszázadaira, valóban ténynek látszik. Érdekes módon, Kádár János ezt látta már 1962-ben. E szerint is politizált.

És van egy másik elmélet, ez a sajátom. Aki nagy családban nőtt fel - 4-5-6 testvér vagy több -, az gyakorlati tapasztalatból tudja, hogy van hierarchia a testvérek között. Számít az első szülött, sőt, egyáltalában, hogy ki hányadik a családon belüli rangsorban. Az én meglátásom szerint a nemzetek között is ez a minta érvényesül. A korai nagy nemzetek több évezreden át regnáltak, 2-3 ezer éven át. Az egyiptomiak, perzsák, indusok, kínaiak/mongolok. Ők alkották az emberi történelem hajnalát, délelőttjét, ha úgy tetszik. Eddig az elmélet. Mármint a tömeg elvén alapuló szemlélet szerint.

Mert ezek mellett már az ókorban is megjelentek kis lélek számú nemzetek, akik eszességükkel pótolni tudták a tömeg hiányát. Gondolok itt a görögökre s rómaiakra, vagy akár a vikingekre.

A modern Európa mai identitását leginkább a vikingek határozzák meg ma is. Nem sok lélekszámú, északi nép voltak itt a Krisztus születése utáni évszázadokban, ám bátorságuk, vállalkozókészségük minden felé elvitte őket a kontinensen. Nem elsősorban harciasságuk miatt - ezt kevesen tudják -, de sokkal inkább kereskedelmi vénájuk okán.

Az egy dolog, hogy meghódították a korai Britanniát, Frank-hont, de emellett terjeszkedtek Oroszország európai területein is, egészen Bizáncig. A mai Oroszország területét például nem fegyverrel hódították meg, hanem kereskedelemmel, és ennek mentén csurogtak le egészen Bizáncig. Tehát nem csak harciasak, vakmerők voltak, hanem bizony okosak is.

Amire ki szeretnék lyukadni ezen írással, az az, hogy gyakorlatilag a legnagyobb hatású nép voltak az európai történelem során. Vegyültek, beilleszkedtek, alkalmazkodtak. Olyannyira, hogy simán megkeresztelkedtek a kereszténység bizánci dominanciája után, Walhalla ide, Ragnarök oda.

Visszatérve a születési sorrend fontosságára, azt szeretném kihozni ebből, hogy a magyaroknak is megvolt a maguk nagy korszaka. Elég ránézni egy középkori Európa térképre, pontosan látszik.

Viszont, az idő kereke nem állt meg, és amiként elvesztek az ókori nagy birodalmak, szinte molakuláikra estek szét a későbbiekben, nos, akként Magyarország nagy korszaka is elmúlott már. És ezek közös, egyértelmű jellemzője, hogy többé sosem lettek nagyok. Nos, a mi országunk sem lesz. Nézz csak Egyiptomra, vagy Iránra, vagy Görögországra, esetleg Olaszországra. Egyik sincs az éppen aspiráló világhatalmak listáján, még képzeletben sem ma. Mármint saját képzeletükben sem. És mi sem. Valami történt itt vagy ott, ekkor vagy akkor, amiről fogalmunk sincs, hogy mi, vagy miért történt, de a valóság által évszázadok alatt rajzolt kép egyértelműen mutatja, hogy mely nemzet mi nem tud lenni jelenleg. 

Nos, ezért marhaság Orbán Viktor ideája, törekvése egy erős Magyarországról. De, mondok más aspektust. Általában logikusan azt gondoljuk, hogy nekünk azért nem megy a szekér, mert nincs kelendő ásványkincsünk, például aranyunk vagy olajunk, vagy ritkaföldfémeink. De nézd csak meg Venezuelát, amely a Föld egyik olajban leggazdagabb országa - és hová jutottak mára? Éhséglázadások vannak. Én azt vonom le ebből, hogy nem a lehetőség számít igazából, hanem hogy egy-egy nemzet mennyiben tudja azt kiaknázni, mennyi okosságot tesz hozzá a lehetőséghez. 

Az oktatás mai leépítése, lebutítása, annak favorizálása, támogatása helyett nettó ökörség itt ma. Azért, mert az ásványkincs nélküli országok közül csak is azok emelkedtek fel, amelyek felismerték, hogy ha nincs ásványkincs, akkor okosságban kell elöl levővé válni. Lásd Svájc, Japán. Ma is vezető iparú országok technológiai értelemben. És mindkettő jól megél belőle jó rég óta. Nem lehet, hogy nekünk is ezt az irányvonalat kéne követnünk esetleg? Kérdezem, nem mondom.

2 komment

Címkék: magyarország japán okosság bölcsesség svájc 21.század ásványkincs


2017.04.08. 19:36 Mr. Waszabi

Chesterfield

Elviszlek utazni, picit, lélekben. Már, ha szeretnél utazni. Jó lesz, hidd el :)
 
17 évesen vették ki a mandulámat. Nyáron, amikor dög meleg volt. Amikor még a légkondicionáló berendezés szinte nem is létezett az akkori Magyar Népköztársaság területén, legfeljebb kiváltságosok számára, de kórházakban tutira nem. Szóval meleg volt.
Azért akkora tervezték a műtétemet, mert akkor volt nyári szünet a gimiben. Hát, mit mondjak? Elég szar élmény volt az egész, majdnem meghaltam végül.
De a nővérkék már első este megmentettek, és ezért különös gondot viselek irányukba azóta is - azóta tudom, hogy milyen megterhelő munka a nővérség. Legfőképp azzal mentették meg életemet, hogy nem viseltek melltartót és kibaszott csinosak voltak...és most engem is ráz a röhögés - mert hány cikket is olvashattunk itt sok éven át arról, hogy egy férfiba mi is tartja a lelket? Azért pofátlan ne legyél - hány verset írtam a nők szépségéről? Hát akkor pariban vagyunk - én nem hazudtam sosem, egy fikarcnyit sem. Na, lapozzunk.
Ugye, már majdnem elhitted a tipikus pornójelenetet? Hát, picit vegyél vissza, mert eleve nem ezért kezdtem ezt az egészet, nem erről szól.
Megvolt a műtét, és utána a fekvő kúra. A nővérkék valóban olyan szexik voltak, de egyben könyörületesek is, azaz, igazi nők. Nem csak a seggük volt jó, hanem a lelkük is, és ezért nem lehetek soha eléggé hálás nekik.
Szóval, mindezeken túlesve, X öregúr padszomszédja lettem a kórteremben. Aki egy öregember volt. Volt ott akkor egy másik résztvevő is, csak akkor ő már kommunikációképtelen volt, gyakorlatilag. Azaz,nem tudtunk vele kontaktust teremteni, mármint emberi szinten. Ez kurva fontos differencia rád nézve is - nem mindegy, hogy csak nem tudsz beszélni, vagy az agyad is nulla.
Na mindegy, a lényeg, hogy a másik, az életképes meg csak azért volt ott a kórházban már hetek óta, mert a családja, meg a körzeti orvosa gondolta, hogy neki ott a helye. Ő meg csupán elszenvedője volt mások akaratának. Gyermekeiének. Az aggodalmaikénak.1985-ben, bszd meg. Nem 31 évvel késöbb, amikor te pontosan ugyanilyen elképzeléseid mentén utalod be az állami halálkórházak akármelyikébe apádat, anyádat, nagyapádat vagy nagyanyádat. Vagy akár a saját gyerekedet.
Nos, akkor mi csak beszélgettünk, kényszerűen. Mi mást tehet az ember fia, amikor egy légtérbe van zárva más emberekkel. Ösztönös az ilyesmi.
Később, amikor már "járóbetegek" lettünk, lemehettünk a kistarcsai kórház parkjába. Annak is örültünk. És egyikünk sem gyújthatott rá - ez közös élményünk volt. Nem is mertünk, de talán pont ezért felmerült a téma.
Én, mint nagypofájú nyikhaj, meg eleve beszédes ember elmondtam öreg kísérőtársamnak egy séta alkalmával, hogy én Chestesfieldet szívok épp.
Erről neki meg háborús élményei jutottak eszébe. Hogy a második világháborúban ő amerikai hadifogsába került a nyugati frontom - erről meh nekem tanítottal addig minél kevesebbet, lehetőség szerint, mert akkor még Brezsnyev volt a szovjet pártfőtitkár.
És elmesélte X úr nekem, hogyan is került ő a második világháborúban a nyugati fronton amerikai hadifogságba, valahol Németországban, és hogy ott milyen élete volt. Hogy ott emberként kezelték őt, szinte szanatórium volt számára. Hogy Chesterfieldet és amerikai csokit kapott ott napi ellátmányként. Nagyjából ez volt a közös pont - Chesterfield. Azóta is mélyen égett a lelkembe, mert akkor értettem meg, hogy két ember között akármilyen közös vonás tus hidat verni. És ezt én felhasználtam későbbi életem évtizedei során.
Meg még mesélte X úr, hogy a hadifogolytáborban összejött egy lengyel nővérrel, akivel hamar megtalálták a kontaktust. Erre felfigyeltem - én is szerettem volna akkor egy nővérrel kontaktust, csak akkor még nem jött össze.
Azt mondta, tudod, ott voltam én, meg ott volt ő, és mindegy volt abban a helyzetben, hogy nekem feleségem volt valahol, neki meg férje máshol - élni kellett, hát éltünk az élet adta alkalommal.
Hát én is erre szeretném most felhívni az élők figyelmét, hogy az élet, az nagyon nem az emberek elképzelései mentén alakul igen gyakorta. És hogy azért kell megtanulnunk embernek lenni békeidőben, hogy majd az esetleg bekövetkező, általunk nem tervezett háborús időkben is azok tudjunk maradni, lenni. Az emberek bár képzelnek dolgokat, és igen sok erőfeszítést tesznek akaratuk véghezvitele érdekében, de többnyire nem ez jön össze, hanem valami más. Nos, az igazi emberek képesek felfogni, hogy mi nem jött össze, és ha nem jött össze, akkor valami mást kell összehozni, ha a jövőt akarjuk itt, aktuálisan építeni.
Én azóta sem szívtam sosem Chesterfieldet - mindez csupán az én egyik steinbecki élményem volt, réges rég, 32 évvel ezelőtt. Érik bennem a gyümölcs :) - csak még nem született meg, nem érett meg. Jó munkához idő kell? Igen valószínűleg.
Kitartó vagyok. Azt azért remélem, hogy ma el tudtalak vinni utazni picit más vidékekre, mint ahová menetrendszerűen szoktál, és tudtam veled olyan környék lelki levegőjét szívatni, amit nélkülem sosem tudtál volna. A remény minden emberi próbálkozás alapköve. Olyannyira, hogy gyakran nem oltjuk le másokban, akkor sem, ha tudjuk, hogy hiábavaló - mert nem éri meg a fáradtságot. Jézus sem oltotta el a pislogó gyertyabelet - ha ember vagy, értelmed ez utóbbinál kezdődhet. Mondom, kezdődhet. Azaz, eshetőség, legfeljebb. Túl sokan nem tudtak emberré válni az elmúlt évezredekben itt, ezért hát bizalmatlan vagyok - ezért én kérek elnézést.
És most nem számolok háromig, és nem is fogsz felébredni - mert ez az utazás a valóságban történt, nem varázslás, vagy hipnózis volt. Csak egy olyan dimenziójában a jelen világnak, amelyet kevesen látogatnak manapság. 

Szólj hozzá!

Címkék: élet e történelem magyarország emberek mikorország


2017.04.07. 12:27 Mr. Waszabi

CEU - avagy délelőtt hun tetszettek lenni?

Nem nagyon szeretnék politizálni már. Elég nagy a zűrzavar így is, amit a hivatásosok keltenek itt ma, worldwide, nem kell a hangulatkeltés feleslegesen. Csak éppen az jutott eszembe, hogy a hazugságok nem teremtenek értéket. A hazugság sosem kimaxolt valótlanság - akkor mindenki tudhatná róluk, hogy haszontalanok. A hazugság mindig több-kevesebb igazságtartalommal vegyített - tudod, mint a vizezett bor. Van benne bor, csak éppen érzi az ember, hogy olyan szar ízű.
 
Megszólalt a minap a CEU egyik professzora. 2017-ben. És eszembe jutott erről az a régi sztori, amikor még a 80-as években ki kellett mennie az állattenyésztő hallgatónak gyakorlatra a tehenészetbe, történetesen a hajnali fejéshez. Fél ötre ért oda. És az öreg Jóska bácsi csak annyit kérdezett tőle: "Oszt délelőtt hun vótá, kisfiam?" Merthogy az adott tehenészetben éjjel fél kettőkor kezdődött a hajnali fejés. Egy ezres tehenészetről volt szó.
Azt tudni érdemes - mellesleg - , hogy a tej nem a tejgyárban készül, hanem tehenekből fejik. És a teheneket jobb helyeken naponta 3x fejik, és ahol sok az állat, ott bizony a reggeli fejés már hajnalban, éjjel megkezdődik. Azért, hogy az állatok ne szenvedjenek, már akik a sor végére maradnak.
 
Nos, nekem az jutott eszembe, hogy ez a nagyon elismert professzornő is csak akkor kezdett sikoltozni, meg kinyilvánítani véleményét, amikor már neki fájtak a történések. 2017 tavaszán. Pedig értelmes ember - még ha nem professzor is - már 2010-ben, sőt 2006-ban, 2002 után is tisztában lehetett vele: amit Orbán művel, az ide vezet. És arra semmiképp nem lennék büszke, hogy az eltelt 10 év alatt ő mindvégig rászavazott - mert ez azt jelenti, hogy minden doktorija ellenére nem volt szeme a lényegre, nem vette észre, amit kellett volna. A keresztény mivoltának emlegetése nélkül valószínűleg sosem írok a témáról egy betűt sem. De pont emiatt kénytelen vagyok. Kereszténynek lenni ugyanis nem egyszerűen elvek rendszerét jelenti. Hanem emberséget, empátiát. Benne van a Bibliában, hogy mitől lesz az ember fia vagy leánya Istent követő emberré. És azon kijelentések követéséhez nem szükséges diploma, sem doktori - mindenki az emberi jóérzése, gyermeki lelkiismerete mentén képes érteni, illetve akarata mentén követni. Tehát meglehetősen sértőnek érzem az itteni átlagra nézve egy ilyen bullshit elsütését. Abban biztos vagyok, hogy sosem szégyen tanulni, s ezzel a professzornő is egyetért. Hát ő most tanul valamit, amit esetleg lehetett volna korábban is - neki is.
Mindezek ellenére sajnálom a CEU elleni kormányzati támadás megtörténtét, tisztelem az ott folyó munkát ma is, de lássuk be, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. Ő is néma volt, sőt, megszavazta azt a szisztémát többször is, amely végül a mai állapotokhoz vezetett, és amelyekről korábban is tudhatta volna, hogy hová vezetnek. Voltak, akik kiálltak kellő időben az itteni politikai hatalom alakulása ellen, de például a professzorok sem hallgatták meg véleményüket. Ahogy látom, a művészek sokkal fogékonyabban voltak a történelmi ismétlődések észlelésére. Csak hát, kimondott, leírt szavaik visszahullottak a porba a maguk idejében, nem találtak társadalmi visszhangra az értelmiség szélesebb köreiben - amiként a professzor asszonynál sem.
Volt ez már így itt párszor, ebben az országban - most az a szerencsénk, hogy nem írják össze az embereket és nem transzportálják őket, s elkobzott vagyonukat nem osztják szét a hazaárulók között. Most még legalábbis.

138 komment

Címkék: orbán fidesz magyarország CEU


2017.03.30. 21:04 Mr. Waszabi

Turbó

A 80-as évek gyermeke vagyok. Azé a generációé, amelyik még ismerte, mit jelent a tubó gomb az IBM PC-n.

Nekünk ez iránymutató volt. Arra nézve, hogy meg lehet nyomni a turbó gombot, az élet akármely vetületében. És sokan meg is nyomtuk. Én is benyomtam - majd két évtizede. És igyekeztem felvenni a fordulatot, amit az élet ezen gombnyomás eredőjeként diktált nekem.

Néhány évvel ezelőtt a turbó gomb hatására elértem az ember által elérhető világ végére. Egy hatalmas vízesés volt, amelybe belelógathattam a lábamat - hideg volt, nem kellemes - és elgondolkodhattam azon, hogy oké, és akkor innen hogyan tovább?

Nem volt tovább. Csak visszafelé - azon az úton, amelyen jöttem. És elindultam visszafelé. És figyeltem. Figyeltem mindarra, amit az oda úton nem vettem észre. Mert azt megértettem, hogy be vagyok korlátozva Isten által idelent, s hogy mindez a történés arról szól, hogy én mit nem vettem észre az általam vágyott odaúton.

Hogy őszinte legyek - életem legnagyobb zakóit ezen a visszaúton szenvedtem el. Nem könnyű téma.

Amikor már visszafelé jössz a hegy tetejéről, amelyre vágyik felmászni itt a legtöbb ember, gondolván, hogy az valami pluszt adhat életéhez, vagy akár az az élmény hozhatja meg számára a korlátlan jövőt - és amikor rájössz, hogy igazából a hegy tetőre való feljutás csupán más nézőpontot adhat számodra a saját jövődre nézve, egy másik látószöget, de nem szebb vagy jobb, esetleg könnyebb jövőt, s ez által nem oldja meg korábbi gondjaidat, csak sokszorozza, nos, akkortól fogva nincs mit tenni. Csupán résztvevője vagy saját sorsodnak, nem alkotója. Élhetsz a sors által adott alkalmakkal, csupán. 

Mire jó a turbó gomb? Legfeljebb arra, hogy amit e nélkül 60 évesen tapasztalnál, azt 40 évesen éled meg. Én benyomtam ezt a gombot évtizedekkel ez előtt - és tettem, amit diktált a menet, és ma azt mondom, hogy nem bántam meg, hogy benyomtam.

Az emberek egyformán hülyék ma is - akárcsak 30, 50 vagy 100 éve. A különbség közöttünk csupán annyi, hogy én 49 évesen tudom mindazt, amit egy átlag 60-70 éves ma itt, legfeljebb. És hogy nekem még van hátra az a 20-30 év, megadva számomra a lehetőséget, hogy okosabban éljek, mint elődeim.

Csak ennyi - de, szerintem ez is elég sok. Én így szemlélem ma ezt az egészet. Majd szólj, ha túl demens leszek - de szerintem még jó darabig nem leszek. Én is kíváncsi vagyok, meddig húzom itt :)

Szólj hozzá!

Címkék: élet gyerek férfi kor minta


2017.03.11. 14:16 Mr. Waszabi

Hitel

Eredetileg egy nagyon jó ötletnek indult ez a találmány - jó régen, még az ókorban. Arról az egyszerű eseményről szólt, hogy akinek voltak felhalmozott készletei, az némi kamat fejében kölcsönadhatta vagyonelemeit olyanoknak, akiknek tőkére volt szükségük. Korai elődeink persze nem voltak pénzéhesek - az ókorban 1-2% volt legfeljebb a kamat mértéke. És még azután is sokáig. 

Azt már csak a modern ember találta fel, hogy a pénzkölcsönzés akár domináns, gazdaságvezérlő üzletággá is lehet, és mint ilyen, irgalmatlan kamatlábakat diktálhat. Már megint a pénzéhség köszön vissza ebben.

Nem akarom hosszúra nyújtani, csak fontos témának tartom. És nincs is mit sokat írni erről - igazából a kevesebb több. Az volt évezredeken át is, és ma is az. A történelem véletlenjeinek köszönhetően, megláthattuk tegnap, hogy mire elég az ókori kamatláb itt és most. Egyelőre, pár év után az látszik, hogy semmire. Azaz, a vegetálásra sem. Mert több gondot gerjeszt a fejlődési temperamentumunkkal jelenleg nagyon nem pariban lévő alacsony kamatláb, mint amennyi előnye van. Szerintem nem kéne felülről, mesterséges politikai akarattal befolyásolni a piacot, mert az több ezer éven át bizonyította, hogy saját törvényszerűségei mentén képes életben maradni - mindenkor.

Tehát az nagyon nem jó elképzelés, hogy csak azért, mert némely politikus is tanult közgázt, ám azt sosem gyakorolta piaci körülmények között - , nos, ha ebből azt vonja le, hogy értelmesen és eredményesen beavatkozhat a piac folyamataiba.  

Ez a magyar gazdaságpolitikára is érvényes, de talán személetesebb, ha a tőlünk messzebbre levő országok gazdaságpolitikáját és azok eredményeit nézzük. Egészen a mai napig az olcsósításra ment a nemzetközi harc - de az olcsósítás a piac ellen törekszik - és pár év óta ennek hatása kézzel fogható. Ki a franc akarja kockáztatni a pénzét 0,3-0,5 vagy akár negatív kamattal? Ellentmond minden ösztönös emberi törekvésnek. Az már csak a politikusok elmebeteg elképzelése, hogy ha a legális piacon nem tudnak bizonyos hozam felett elérni nyereséget a befektetők, akkor megelégszenek a legálisan elérhetővel. Pedig nem. Ilyen helyzetben általában megerősödik a fekete gazdaság, az illegális áruk piaca - ahol sokkal nagyobb nyereséget lehet elérni. Nos, ez utóbbi  a realitás. 

A piac bár kétségtelenül árazza pénzéhségét is manapság - azért valahol a piaci kalulált törekvések és az állami elképzelt illúziók között helyezkedik ez az a valós kamatláb, amelyből képes szárba szökkenni és hosszú távon, bicsaklás nélkül üzemelni a maid, fejlett gazdaság. Hosszútávon ugyanis egyik, egyoldalúan kizsákmányolt, kicihelt gazdasági szereplő sem képes állni a sarat. 

Szólj hozzá!

Címkék: politika gazdaság kamat kamatláb


2017.03.11. 12:22 Mr. Waszabi

Egy új háború küszöbén

Előrebocsátom, hogy csak gondolatokat fogalmazok meg. Egy mezei emberét. Nem vagyok sem történelemtudós, sem harcászati szakértő. A számoláshoz, gazdasághoz értek egy picit.

Évek óta rendszeresen nézem az ismeretterjesztő csatornákat, illetve olvasom az ilyen témájú cikkeket. Nem csak a természetről szólóakat, hanem a történelmi témájúakat is. Igazából utóbbiakat kényszerűen, mivel ilyeneket is ad valamennyi ismeretterjesztő csatorna. És mondjuk 4-5 éve fel is merült bennem a kérdés, hogy ugyan, miért nyomatják még a 21. század 2. évtizedében is annyira a II. világháborús vagy azt megelőző témájú filmeket? Hisz már rég elavult. 

De pár év óta kezdett értelmet nyerni mindez szememben (is). Amióta Oroszország csak úgy simán lerohanta Ukrajna egyes területeit, nos, azóta értelmet nyertek szememben az ismeretterjesztő csatornák 2 emberöltővel korábbi történésekről szóló feldolgozásai. Kísértetiesek a párhuzamok ugyanis az 1-3 éve itt és ma történő politikai-katonai cselekmények és a 70-80 évvel ezelőttiek között. 

Habár csak elvétve vannak elszórva a mai hírekben az olyan információk, miszerint Oroszország csapat összevonásokat végez a lett, livtán, észt és lengyel határain, s ezeket, illetve ezek miatti aggodalmaikat az említett országok folyamatosan jelzik a nemzetközi fórumokon, még is egy dolog nagyon feltűnő. Hogy az USA ezeket lereagálja fizikailag, azaz, folyamatosan egyre több fegyverzetet telepít a NATO ezekbe az országokba. Azóta is, amióta Trump az elnök odaát. 

Szerintem a történésekre érdemes figyelni, és nem arra, melyik politikus mit mond a szájával. Az M1A Abramsek érkezése az említett országokba, nos, nem az a kategória, ami felett át kellene suhanni, mint érdemtelen apró történés. Összevetésül mondom, hogy hazánkban jelenleg egyetlen ilyen nehéz harckocsi sem állomásozik. Habár érkeztek ide is NATO harcjárművek, de azok csak könnyű páncélosok.

A történések azt rajzolják ki, hogy nagyon közel állunk egy új, európában megtörténhető háborúhoz. Ami nagyon gáz. A kis balti államok megfogalmazott aggodalmait vélhetnénk akár túlzott félelemnek is. De Lengyelország aggodalma - a maga ismert történelmével, különösen az oroszok által, korábban is törekedettekre és megtettekre, illetve a két ország ilyetén jellemezhető sok évtizedes feszültségeire - , nos, azt mutatja számomra, hogy valós a veszély, s jogos az aggodalom. Mi itt Magyarországon nem annyira érzékeljük ezt a veszélyt, mert nincs közös határunk Oroszországgal. De, mint rokon nemzet lévén, hiszek a 40 milliós lélekszámú Lengyelország által megfogalmazott aggodalmaknak. Ismert történelmi hátterüket nézve, nem gondolom, hogy riadót fújnának holmi képzelt veszély esetén - elég régóta szomszédai Oroszországnak. És az sem véletlen, hogy többek között a magyar közvéleményt is fokozott erővel próbálja az orosz titkosszolgálat hekkelni - értsd: oroszbarát cikkeket, híradásokat megjelentetni az itteni médiában. Ne legyünk naivak.

Én csak kapkodom a fejem, annak fényében, hogy azt látom: 70-80 évvel ezelőtti geopolitikai törekvések, és propagandák éledtek itt újjá az elmúlt 3 évben. Olyanok, amelyeket itt egyetlen európai ember sem akart volna megismétlődni látni ezen a területen, az elmúlt évszázad során már megtörtént előző kettő tapasztalatai és szenvedései nyomán. 

Oroszország kínlódik. Van egy éves 1300 mrd dolláros GDP-je, ami semmire sem elég egy 150 milliós lélekszámú országnak. Arra biztosan nem, hogy akár egy Sztalini háborút vívjon bárkivel. Ahhoz már túlságosan emancipálódott a lakossága - már nem a sztalini kommunista birodalom, ahol számolatlanul lehetett éheztetni lakosságát. Nem telik rá nekik gyakorlatilag - szemben az USA-val, amelynek 16000 mrd feletti a GDP-je, szemben Kínával, amelynek 10 000 feletti ma már a GDP-je. És Kína fokozódó nemzetközi gazdasági és politikai, katonai ambícióit tekintve, nem gondolom, hogy ki akarna maradni egy esetleges világhatalmi-újrafelosztásból.

Háború? Ha nekem kéne megfogalmaznom, mint gazdasági területen ténykedő szakembernek, akinek bőven volt ideje tanulmányozni a témát, nos: pénz, pénz, pénz. E gondolat nem tőlem származik, de igazolni tudom saját észleléseimmel. A háború ugyanis: technológia, mennyiség, utánpótlás, ellátmány. Utóbbi hármat te mai tanulmányaid mentén akként ismerheted: logisztika. Ha ezek közül csak egy is hiányzik, ha nem tudja valaki ezt biztosítani, akkor hiába van technológiailag akár milyen csúcson - ha nem tudja tömeggyártásban produkálni azt, amit labor körülmények között kitenyésztett, ha nem tudja biztosítani a harctéri utánpótlást, akkor egyszerűen nem képes sikeres háborút viselni senki ellen, akinek nincsenek ilyen hiányosságai. Nem, ez nem csak a józan ész, tapasztalat által diktált paraméterei a hadviselés szabályainak, hanem biztos tényei - amiket, mint sok esetben láthattuk már, sokan még is megpróbálják - sikertelenül. Ez is tény. Azoknál, akiknél nem a józan ész dominál, hanem az indulat, a racionálisan nem megalapozott tévhit. Az indulat kevés a sikerhez. Amiként a másik összetevők is kevesek, amint azt pl. az USA különböző 20. századi interkontinentális háborúiban láthattuk. Az ő háborúikban nem a technológia, vagy az utánpótlás hiányossága volt a fiaskó oka megannyiszor - hanem az indíttatás. 

A történelem nagyon fontos tárgya az iskoláknak. Legalábbis annak kéne lennie, már ha kellően korszerű és politikától mentesen tárgyilagos volna. De sokszor nem az. Ez is egy tapasztalat. 

Szóval, ahogy a bérgyilkos is megfogalmazta a Keselyű három napjában - mindig a mennyi. Mármint arra a kérdésre, hogy mik a legfontosabb szempontok a háborúban. 

A 21. századi Európa nem készült fel arra, hogy háborúznia kell. Nem gondolta itt senki, hogy sor kerülhet egy ilyen hatalmasság kikezdésére - gazdaságilag fegyverkeztek, mert korábban azt tapasztalták sok évtizeden át, hogy a háborúkat 1945 után már gazdasági fronton vívják. Plusz, itt minden ország megszenvedte az első és második világháborúkat, és elég nehéz eladni már ezt a szót is - nem jó ómen itt. Itt valahogy kisebb, kispolgáribb emberek élnek, mint az USA-ban, vagy Oroszországban. Amaz másik kettő közötti arany középútként. Amiként geológiailag is középen helyezkedik el e kontinens a másik kettő között, úgy emberi hozzáállásban, személetben is középszerűek. Több felé kell osztaniuk erőforrásaikat. Itt nemzetinek is kell lenni mindenkor, meg hatékonynak is, meg picit nagynak is akarni lenni, meg picit toleránsnak is, kompromisszumkének is lenni - nyilván mindezek eredője, hosszabb távon csak is egy középutas kompromisszumot eredményezhetett. Sokan tömörülünk egy nem túl nagy helyen, akár így is indokolhatnánk. Gyakorlatilag még egymással is harcolnak itt a nemzetállamok, még mindig, pedig ezer évnél régebb óta lakunk ezen a kontinensen, jobbára ugyanazon nemzetek. De ezer év történelme sok el nem rendezett sérelmet hordoz itt mind e mai napig, sok a gyógyulatlan seb, amit ez alatt okoztunk egymás nemzettestében, történelmében. Az más kérdés, hogy vannak jogos gyógyulatlan sebek, és vannak olyanok is, amelyek csak azért serkennek fel újra és újra, mert egyes emberek szándékosan - ám a megoldás reménye nélkül - feltépkedik. Utóbbi nem igazán jó út a közösségbe való beilleszkedéshez, kiváltképp kis nemzetek számára - igazából csak nemzeti kamuk, amelyek csak védekező reakciók más nemzetek jogos vagy csupán vélt sérelmére, amelyeket egymás ellen fogalmaztak meg a múltban vagy akár ma is. Nekünk, magyaroknak sem megoldás tehát ez az út. Ma már kicsik vagyunk, és hiába kiabálunk akárkikkel, ettől még nem lehetünk újra naggyá. Elmúltak azok az alkalmak, amikor még reklamálhattunk volna sikerrel.

Ha nem tudtunk megmaradni nagyoknak, amint a középkorban még voltunk, arról mi tehetünk, senki más. gyengék voltunk, amikor erő kellett volna. Ennyi. A folyton felszaggatott nemzeti sérelemben nincs több erő, mint az egyes ember életében bekövetkezett egyéni sérelmek - aki nem tudja lereagálni kellő időben az őt ért sérelmet, akármi oknál fogva, az inkább vegye tudomásul a veszteséget és fordítsa figyelmét a megerősödésre. Mert akkor nyerhet új pozíciót, ha képes arra, ha megerősödött ahhoz. 

Ellen mindig volt, minden nemzet esetében, évezredekre visszamenőleg ismerhető ez a tény, de egy egy nemzet fennmaradását, terebélyesedését vagy fogyását mindig az határozta meg, hogy mit reagált vész helyzetben. Összetartott e jó ötletek mentén, avagy képtelen volt erre. A miénk már nagyon régóta inkább szétfele húz krízis helyzetben különösen, és ezért is fogyatkozott meg a történelem évszázadai alatt. Nem részletezném az egyes eseményeket - te is láthatod, ha felidézed mindazt, amit történelmünkből megtanultál. Pontosabban - a jelek szerint - csak tanítottak neked, mert nem értetted meg az rendszeresen ismétlődő eseményeiből, főleg fiaskóiból, hogy hogy s miért jutottunk el Trianonig. Az volt az utolsó figyelmeztetése a történelemnek, hogy valamit nem jól csinálunk - még sem változott a magyar nemzeti mentalitás. 

Vannak itt más szempontok is, történelmileg. Ahogy én látom, minden nemzetnek a Földön megvolt a maga fénykora. A miénknek is, ez tagadhatatlan. Az, hogy ki, mikor, mire vitte lehetőségei mentén, az a mentalitásán múlott - azaz, miként reagálta le a valóság történéseit. A miénk nagyjából 1000 év óta csak egyre rosszabbul. Mert nem akart megváltozni. Akárki bolond ember mondogathatja magában, vagy akár fennhangon a piacon, hogy ő micsoda szuperlatívusz, attól még az nem lesz valóssággá, amit képzel. Nos, Magyarország is ezért csak annyi ma, amennyi - ennyi tudott lenni mára. Ha elfogadjuk, hogy minden nemzet annyi, amennyit ki tud harcolni magának a nemzetek között, akkor világosan látszik, hogy a mindenkori itteni gondolkodásnak van valami defektje. Leginkább az, hogy nem képes felismerni, hogy mikor kéne ugrálni, harcolni s ki ellen, és mikor kéne szövetséget kötnie, illetve mikor van az ideje a belharcnak, polgárháborúnak, s mikor a külső ellenség elleninek. Na, ezeket itt igen sokszor sikerült valami őstehetségből fakadóan gondolkodás nélkül összekeverni. Így történhetett számos alkalommal, hogy amikor külső ellenség ellen kellett volna összefogni, akkor sikerült megosztani az országot a belső ellentétek mentén. Ez az igazi nemzeti identitásunk egyik nagyon elsunnyogott, ám sokkal inkább szembesülést kívánó része. Az ilyesmivel minél korábban néz szembe egy nemzet, annál hamarabb számolhat le vele. Nos, ez nálunk gyakorlatilag mind e mai napig nem történt meg, mert a magyarok szeretnek sunnyogni, hazudozni. Akár nemzettársaikat is legyilkolják, ha ilyetén vád éri őket - évszázadok történelmi eseményei erre a bizonyítékok. Ez van, ezt kell szeretni - ilyenek vagyunk. Vagyis, szeretni nem kell, de legalább beismerni, na az nem volna hülyeség - mert például ezért nem tanultunk Trianonból sem, meg az azt megelőző fontosabb fordulatokból sem.  

Másik szál. Meg kéne érteni, hogy az egy TÉNY, hogy Európában mely nemzet számossága miért akkora, amekkora. Nem lehet véletlennek mondani, hogy Európa "nagy" nemzetei közel azonos lélekszámúak ma is. A britek, franciák, olaszok - 60 millió környékén. Spanyolok, Lengyelek - 40 millió környékén. A németek meg egy lépcsővel feljebb - 80 millióan. Az összes többi meg 10-20 millió között. Az egy megfigyelés, hogy ezen a kontinensen a 20 milliónál kisebb lélekszámú nemzetek nem tudtak sosem növekedni, hanem a sorvadás, elfogyás részeseivé váltak. Magyarország is. Megmagyarázni nem tudnám, viszont az észlelés tény. El kell fogadnunk, hogy a kis nemzetek közé tartozunk ezen a kontinensen - és egy fillért sem, egy gondolatot, érzelmi pendítést sem szabadna költeni itt a magyarok nagysága illúziójának éltetésére. Azért, mert teljesen felesleges. Ettől ugyanis nem leszünk többen, és nem is nyeri vissza az ország még középkori nagyságát, befolyását sem. Meg kéne érteni itt, hogy az ambíció és a képesség két szorosan összefüggő alkalmatosság. Egyénileg és nemzetileg is. Aki nem képes, annak hiába van ambíciója - sosem váltja valóra. Erre tehát kár akár erőforrást, akár érzelmeket vesztegetni - nem járhat sikerrel.

A lélekszám és a gazdasági teljesítmény ma is összefüggenek. És ennek mentén a nemzetközi politikai, katonai befolyás is a világpolitikában. A fejlett európai államok esetében egyes államok GDP-je lakosság/GDP alapon azonos az USA-éval. Tehát valóban fejlettek. Oroszországban viszont ma is 150 millió ember állít elő alig 1300 mrd dollárnyi GDP-t - ami még mögöttünk is lemarad - pedig a miénk sem sok.

Kérdezem - költői kérdés - , hogy ugyan hogyan viselhetne háborút tartósan, azaz sikeresen olyan ország, amelynek nincs meg ehhez a kellő anyagi fedezete? Szerintem sehogy. Nem véletlen, hogy az oroszok, sem kiskorukban azaz, a cári időkben, sem kamaszként a szovjet időkben, és 1990 óta sem viseltek sosem háborút saját közvetlen határaikon túl. Ma sincsenek felkészülve interkontinentális hadviselésre - nem tanulták meg 70 év óta sem a logisztikát egy másik földrészen. Miközben az USA már a második világháború során bizonyította, hogy erre sikeresen képes. Az más kérdés, hogy a későbbiekben vívtak olyan interkontinentális háborúkat, amelyeket nem nyerhettek meg, mert a céljuk nem volt ideális. De, utóbbiaktól függetlenül, azt muszáj észrevenni, hogy a két nagy hatalom között nincs verseny igazából. Nem is volt sosem. Az ugyanis nem tekinthető versenynek, amire az egyik résztvevő a GDP-je 6%-át költi, a másik meg 48%-át. Nem véletlenül nyomorogtak az oroszok mindenkor - a cár alatt is, meg a szovjet időkben is meg igazából ma is. Kína a béka segge alól kapaszkodott fel az elmúlt évtizedekben - ma az egy főre eső GDP-je még is csak 1000 dollárral marad el az oroszokétől. És tízszer annyian vannak lélekszámban - ami azért picit megmagyarázhatatlanná teszi Oroszország nem fejlődését. A lényeg, hogy ma a világ harmadik számú nagyhatalma nem Oroszország, hanem Kína. És valószínűleg a negyedik sem Oroszország, hanem India.

Mindezek csak adalékok az arról való gondolkodáshoz, hogy Oroszország miért is ugrál, idegbeteg módjára. Mert nem lehet jobb jelzőt találni olyasvalaki ugrándozására, aki bár pontosan tudja, hogy nem is képes interkontinentális háborút finanszírozni, ám még is úgy tesz, mint ha tehetné. A politikusok egy jelentős része buta - és buta döntéseket is hoz. Azonban érzékelni kell, hogy butaságuk mekkora bajt, kataklizmát okozhat.

Abban biztos vagyok, hogy a lengyelek és a balti államok ma gőzerővel fejlesztik katonai potenciáljukat. Nem ok nélkül. És sem lennék nyugodt - illetve sosem voltam az az elmúlt 20 évben sem - , ha nem lenne ütőképes hadseregem. A NATO sok kis országnak hatékony védernyőként szolgált az elmúlt években is, de azt is látni kell, hogy szükséges egy európai haderő is a schengeni határok védelmére. Elvi kérdés, hogy meg tudja magát védeni egy olyan szuperhatalom, amely pont az USA és Oroszország között sokáig őrlődő, relatíve sokkal kisebb nemzetállamokból verbuválódott szövetségi állammá, pont azért, hogy ne legyen kitéve egyik másik nagyhatalom kényeinek sem. Rendelkezésre áll technológia, tőke és logisztika - akár csak az USA-nak. Az oroszoknak mindez nincsen meg. Ma már csak technológiájuk van, viszont sem tőkéjük, sem logisztikájuk nincsen egy háborúhoz. Nem véletlen, hogy inkább a kiber és propaganda hadviselés eszközeivel igyekeznek félelmet ültetni a demokratikus európai államok lakosságába - imigyen igyekeznek erőtleníteni többek között minket is.

Orbán oroszbarát politikáját nem kommentelem - erre nincs mit szólni. Ha nem jön össze neki az x-edik kelet-nyugati csikicsuki, akkor végül legfeljebb majd elhurcolják az oroszok, mint Rákosit és Kádárt. Én a stadiont sem sajnáltam tőle - a dácsát sem fogom. Nem érdekel, mi lesz vele, politikailag. Engem sokkal jobban foglalkoztat a közös Európa jövője, mert itt élek rég, és még sokáig itt is élek majd. És mert sokkal okosabb gondolat a világpolitikában az egységes EU, mint a sokat ugrándozó ál-nemzeti ál-Magyarország illúziója. Egy 10 milliós nemzet nem rúghat labdába nemzetközi szinten, önmagában. Elég sok ilyen kis ország van az EU-ban, szóval ez sem alaptalan gondolat. Együtt tudunk erősek lenni - ehhez viszont fel kell adni az évszázadokkal ezelőtti történelmi kivagyiságainkat. Bajnak azt érzem, hogy mi pont most akarjuk itt erősíteni azt, ami itt már legalább 600 éve nem is létezik.    

Szóval, nagyon remélem, hogy az oroszoknak helyén van az eszük, vagy helyrerázzák, és nem próbálnak egy megnyerhetetlen háborút kirobbantani a közeljövőben Európában. Nem nyerhetik meg ugyanis.

Igazából soha többé nem nyerhetnek senki ellen háborút, nemzetközileg - egy dolog a honvédelem, azaz, ha az ő integritásukat támadja meg valaki, meg egy egész más dolog, ha attól való félelmükben próbálnak háborús fenyegetésbe bonyolódni, hogy ne veszélyeztesse képzelt II. világhatalmi pozíciójukat pl. Európa, illetve megpróbálják gyengíteni a náluknál már most nyilvánvalóan nagyobb és erősebb versenytársaikat. Ez a hajó már rég elment ugyanis - az EU a 2. , Kína a 3. , India pedig a 4. számú aspiráns a világhatalmak rangsorában, már jó ideje. Megfelelő nemzetközi gazdasági teljesítmény alapján. Oroszországnak tehát muszáj lesz belátnia, hogy a saját hülyesége miatt maradt le ennyire, különösen a két, árnyékában felnőtt fejlődő ország mögött, az elmúlt évtizedekben - többet kellett volna a nemzetközi gazdasági nyitásra, gazdasági beruházásokra költenie, mint fegyverre. És hasonló a helyzet a mi országunkkal is - nem kellene nagyobbra nyitni a pofánkat, mint amit gazdaságilag mögé tudunk tenni - manapság gazdasági háború folyik első sorban, és az ilyeneket a saját erőforrásaikba innováló országok nyerték már 50-70 évvel ezelőtt is, nem azok, akik a molyrágta zsinóros mentéjükről verték a port, amikor azt döngették. Japán elveszítette hasonló hozzáállás mentén a II. világháborút - aztán észheztértek, és röpke évtized alatt képesek voltak felkapaszkodni és beilleszkedni a nemzetközi gazdaság rendjébe - majd 2 évtizedig csak diktáltak a világpiacon. Nem nyersanyagból, hanem tudásuk fejlesztéséből. Japánban nem volt hagyománya az optikának - eljöttek hát titokban európai cégekhez dolgozni a háború utáni években - és hazalopván a tudást, megalakították a saját optikai cégeiket - kis vártatva pedig letarolták a nemzetközi piacot jó minőségű saját termékeikkel. Az ugyan kétségtelen, hogy azok a cégek is tovább fejlődtek, amelyeknél ők tanultak, ma is ezek a piacvezetők - ám tekintélyes piacot hasítottak ki a japán gyártók a világpiacból. Elektronikában hasonló a helyzet. Tajvan, Malajzia, Dél-Korea évtizedekkel később hasonló stratégia mentén lett naggyá.     

Szerintem nekünk is inkább a hazai szellemi tőkére kéne alapoznunk vágyott nagyságunkat - mert sem fegyverrel, sem tőkével, ásványkinccsel nem tudunk ilyesmit véghez vinni. Ahogy pl. a svájciak sem. Az emberek veleszületett értelme is tőke, sőt, manapság nem is akármilyen tőke.  Picit, mintha korszerűsíteni kéne itt a politikai gondolkodást. Már csak azért is, mert a néhai Széchenyi ezt már 1825-ben elkezdte is, csak hát valahogy elfelejtődött - talán a túl sok, túl buta, ám annál ambíciózusabb politikus miatt. Ez a talán inkább biztos, legalábbis a magyar történelem ezt mutatja. Jobb okosnak lenni, mint butának - ez meg a másik, amit egyértelműen megmutat, csupán az elmúlt 200 év történelme mentén.

Végszóként - hisz eléggé elkanyarodtam eredeti gondolatomtól - , csak annyit mondok: remélem, hogy az oroszok is megtanultak már számolni, és azt is, hogy az európaiak is megtanulnak számolni sürgősen. Ugyanis semmi különösebb gazdasági terhet nem jelent egy közös hadseregben itt millió lakosonként 2 vadászgépet, 2 M1A Abarams harckocsit, megy egy B1-es bombázót fenntartani - viszont a közös eredmény olyan haderő, amilyen az oroszoknak sosem volt és sosem is lesz.

Mondjuk a Gripen projektet sem értettem, hogy miért jó olyan, NATO-rendszeren kívüli cuccot venni, amihez szövetségeseinket belül gyakorlatilag nem tudunk tartalék alkatrészt kölcsönkérni, tehát aboszolút függővé tesszük magunkat egy egyedi gyártótól - de akkor még nem merült fel egy újabb, kontinensi háború árnya sem, így kevéssé izgatott. Most ez a nagyon elhibázott döntés sem annyira mindegy már. Sztem, tanuljunk az ilyen hibákból - és legalábbis ezt a nem tanulást hiányolom a magyar politikából, így 2 évtized távlatában. Értem én, hogy első sorban lopniuk kellett, de azért aki a nemzet vagy a magyar szavakat magára aggatja, azért némiképp képviselje már e nemzet és az ország érdekeit is. Ha már egyszer Magyarországnak nevezzük magunkat, legalább hülyét ne csináljunk magunkból. 

Szólj hozzá!

Címkék: kína gazdaság usa magyarország eu india oroszország háború európa új világ rend


2017.02.20. 20:00 Mr. Waszabi

Kalapácsos emberek

Na, nem Thorra gondoltam épp :) Hanem az a mondás jutott eszembe, hogy "akinek kalapácsa van, az mindent szögnek néz". Szóval, van itt egy csomó bunkó, aki kalapácsos embernek hiszi magát, mert ez könnyebb útnak látszik, mint igazi, rendes ember életét élni, vagy csak egyszerűen a csöves Orion tévék korszakában ragadt, és azt hiszi, hogy ha a kép szalad, akkor ütni kell a készüléket. Utóbbival annyi csak a gond, hogy olyan ember hivatkozhat a csöves tévére takaróként, aki egyáltálában látott ilyet, legalább gyerekkorában. De, akinek ez élmény nem adatott meg, nos, ők a kalapácsos bunkók, akik csak a szöget ismerik. Vagy épp más embereket, vagy bármit, amit szögnek vagy diszfunkcionáló készüléknek néznek. Pedig hát - legyünk őszinték - a kalapácsos emberek csak a saját felfogásuk mentén cselekszenek, igen primitíven - attól, hogy ők miről hiszik, hogy az csöves tv vagy épp szög, nos, attól még nem válik minden se csöves tvévé, se szöggé. Kockának látják a gömböt is, ez a látás-torzulás okozza náluk a gondokat. És az ő alacsony szintű agyműködésük eredményeként gyakran - mit gyakran? Leginkább - a mi gondjainkat is ők szaporítják az életben.

A matematika nem emberi találmány. Hanem csak felfedezése az bármely embernek, miszerint e világ áthághatatlan törvényei, amelyek mentén működni kényszerül. És tök mindegy, hogy mely ember, mit is akar hazudni más emberek számára abbéli teljesítményéről, hogy márpedig ő ezeket a matematikai alapokat felül tudja, képes überelni - nos, soha nem volt itt egy sem, aki erre képes lett volna. És ez a mi szerencsénk, mondhatni.  

Szóval, az előbbi bekezdés arra igyekezett utalni, hogy képzelni bármit lehet. De. Egy dolog képzelni, hogy mit tehetünk meg eredményesen, meg egy egészen más dolog, hogy valóban működni is fog-e elképzelésünk. Aki olyasmit képzel, amit nem képes valóra váltani, az gyakorlatilag hazudott. Tök mindegy, hogy kinek. Magának, másoknak - ez mindegy. Ugyanis még ha csak magának is hazudott adott pillanatban, az rá fog borulni egy másik emberre 5x később. Kártyavárat épít az, aki hazudik magának. Azért, mert aki magának hazudik, az másnak sokkal inkább hajlamos. Sőt, sokan azért hazudnak maguknak is, hogy amikor másoknak hazudnak, akkor a másoknak tett hazug állításaik ne legyenek feltűnőek, azaz, amit már magukkal elhitettek, azt szinte őszintén tudják adagolni másoknak is. Sok olyan embert ismerek, aki elsősorban emiatt csapja be saját magát is. Nem új keletű dolog ez, csak mondom. 

Szóval, hogy szavamat ne felejtsem: nem igazán nyerők  kalapácsos emberek. Érted, akik mindent szögnek néznek. Mert akik mindent szögnek néznek, azok mindenre kalapácsukkal sújtanak le. Emberekre is. És ez biztosan nem jó így. Minek kéne változnia ahhoz, hogy a világ jobbá legyen? El kéne felejteni a kalapácsos embereket. Akkor is, ha ők momentán vezető politikusoknak képzelik magukat. Hisz, mi, közönséges plebsz is képzeltük magunkat sok évig a demokratikus rendszer alapköveinek, akik nélkül, akiknek véleménye nélkül nem kormányozhat itt senki igazából, aztán még is meg kellett látnunk azt a világot, amikor a kormányzat törvénybe iktatta, hogy miképpen szarja le itt az egyszerű adófizető, szavazó emberek véleményét.

 1990-ben nagyon fontos volt itt a demokrácia. Vagy legalábbis annak látszata. És azután is pár évig. Aztán a régi rendszarból magukat átmentett politikusok közül egyre többen érezték úgy, hogy nem kell a pelbsszel bajlódni itten, lehet azoknak hazudni is. Pont, mint a feudalista korban. Akkor is szemközt hazudták a cselédeket, jobbágyokat az urak. Hát, pont ugyanez a viselkedés türemkedett itt ki Horn Gyula után. Orbán Vektor, majd Gyucsány Ferenc pártjai által. A szemünket is kilopták ezek ketten, illetve az általuk elvileg uralt párt-konglomerátumok és holdudvaraik.

És egy dolog, hogy mit történt - rég letűnt korok, avítt elképzelései mentén. Ami igazából számít, hogy a jövőben mi s hogyan fog történni itt. Na, az az, ami számít. Aki csak folytatni akarja az említett elődök alatt megengedett elvtársi lopásokat, nos, az bizton nem arat sikert, nép sikert itt. Aki viszont ellene szegül a már Széchenyi korában is becsületes magyar emberek által erősen kifogásolt nemzetlopásnak, nos, azok lehetnek e nemzet jövőjének kulcsai, gyökerei. 

Nos, ha kalapácsos embert látsz ma itt, akkor légy tisztában azzal, hogy ki is ő. Ha Thor maga közelg, akkor engedd őt át - ő más tészta. De, ha csak egy buzi fideszes barom próbálkozik Thort másolván átbaszni téged, akkor legyen annyi vér a pucádban, hogy jelented. Mármint kijelented a nemzet nyilvánossága előtt a bepróbált haza- és nemzetárlást. Mert ha ezt nem teszed, akkor magad is haza- és nemzet árulóvá válsz itt, automatikusan. És természetesen egy méretes golyót küldesz a haza- és nemzetáruló lábai közé - ahogy egy igazi viking tenné. 

Ha mindezt nem észleled - nem vagy magyar. Ha észleled, de nem e szerint cselekszel - akkor meg hazaáruló szar, szemét szaralak vagy. Élen a CÖF vezetőségével, akik drágán fognak még megfizetni e nemzetnek hazaárulásukért. A langyosakat, a melegeket Isten is kiveti a szájából - ezért én sem tartom sokra őket. Én nem vagyok KDNP-s. Más betegségem sincsen, nem hogy ilyen nagyon extrának mondott.

Szólj hozzá!

Címkék: szar nemzet mszp fidesz tolvajok kommunista geci hazaárulás sztalin széchenyi nemzettovajok


2017.02.04. 16:56 Mr. Waszabi

Ugyan, ki a fenét érdekel?

Hogy mit írtam mezei emberként 5-7 éve? Én is csak egy mezei ember vagyok, s nyilván, aktuális érettségem mentén írtam itt bármikor bármit. Azaz, nem volt tökéletes akkor sem, és ma sem vagyok az. Csak az aktuális ember látásmódját tükrözi, amit akkor vagy azóta bármikor írt itt.

Te meg mint gyöngytyúk a takonyra, úgy vetődsz 6-7 évvel ezelőtti írásaimra - szerintem siralmas. Úgy értem, nekem fáj, amikor azt látom, hogy 6-7 évvel ezelőtti férfi mezei álláspontját nézegeted, mint valami tutit. Pedig sosem hazudtam azt, hogy bármi, amit aktuálisan írtam, az szuperlatívusz vagy örök érvényű lett volna. Akkor sem, és most meg még kevésbé.

Látom a blogstatisztikákból, miket is látogatsz, és bele borzong a hátam - mert közülük sok olyan van, amit ma már meg sem írnék - pl. A Férfi érzelmek-et ma már nem írnám meg -te meg ezt nézegeted, mintha valami jelentős lenne. Én azért nem írnám meg ezt ma már, mert az csak egy félig érett férfi gondolatait tükrözik - és a mai szememmel nézve félig hazugságok. Vagy legalábbis annak tűnnek mai szememmel nézve. Nem igazi igazak, így értem. Mai szememben legalábbis. És van véleményem ma arról, hogy ha te abból formálsz véleményt 7 évvel később, hogy akkor mennyivel is vagy lemaradva gondolkodásban a ma kihívásaihoz képest. Szerintem nagyon. De nincs kedvem erről írni - holott fikarcnyival sem érdekel jobban, hogy te mit is gondolsz arról, amit majd évtizede írtam itt. Ne értsd félre, akkoron sem írtam hülyeségeket, csak nem voltam annyira érett, szerzőként, mint mondjuk ma. Nem véletlen, hogy az idő előre haladásával írásaim gyakoriságaikat tekintve megritkultak. Azért történt így, mert értem én is az évek alatt. És sokkal több lett a saját átgondolni valóm, mint a közlendőm. Azaz, amit nem írtam meg naponta, azt beépítettem a saját életembe. A gondolataim sokasága nem csökkent, hanem inkább szaporodott. Csak, az idő előre haladtával egyre kevesebbet írtam meg, inkább megcselekedtem azokat saját életemben.

Nem lebaszás ez, félre ne érts, pusztán logika. Én nem aludtam azalatt a 7 év alatt, amióta azt a bejegyzést írtam, akkori szemléletem mentén, és bár akkor sem volt nettó hülyeség, ma már nem vállalnám. De, aki ír, annak vállalnia kell azt a kényszerűséget, hogy amit egyszer nyilvánosan leírt, azt nem törli, nem vonja vissza - hanem vállalja a következményeit. Én ebben hiszek. Problémának látom viszont, hogy akkor sem vonhatnám vissza, ha akarnám - ez sokszor felmerült bennem korábbi írásaim kapcsán -, mert az internet nem felejt - ami egyszer napvilágot látott, az ott marad, eredeti állapotában. Hála a sok kereső motornak, amely cacheli az ilyesmiket :)

 

Szólj hozzá!

Címkék: férfi párkapcsolat érzelmek látogató mégis mit képzeltél


2017.02.03. 18:13 Mr. Waszabi

Mindenki megvan

Egyik kedvencem ez a film, Robert De Niroval. Asszem, ezt nevezik jutalom játéknak hollywoodi filmes körökben - amikor van egy jó forgatókönyv, amit rá lehet építeni egy szuperlatívuszként tisztelt színészlegendára, és ahhoz akár ingyen is társulnak más, híres színészek. És az egész kijön akár egy millió dollár alatt. Az a szitu, amikor a játék öröméért játszanak neves színészek tucatjai akár egy filmben, akár ingyen is, csak hogy szerepelhessenek benne. Van ilyen, csak mondom. Nem is egy. 

A film az öregedésről és a családról szól. Arról az időszakról, amikor nyugdíjba mész, és hirtelen sok ráérő időd lesz - ami nem volt addig, amíg a családért hajtottál. És ennek örülvén, meghívod rég nem látott, felnőtt gyermekeidet egy kerti partira, ám ők nem jönnek el. Hiába vettél 650 dollárért új grillsütőt.

Általában a dolgok az életben nem olyan egyszerűek, ahogyan elképzeljük. Mindenkiben dolgoznak ideák, minden korban. És aztán persze a csalódásokat is tapasztalja, amikor szembesül azzal, hogy elképzelései nem válnak valóra.

Egész életemben filmrendezők s írók inspiráltak. Már akkor is, amikor ennek még nem voltam tudatában, amikor még apám mérnökembert akart belőlem faragni, amilyen ő volt. Anyám meg csak pátyolgatta a bennem lakozó művészlelket, de nem tudott semmit adni ahhoz, hogy az kitörjön belőlem. Illetve ez nem igaz - szabadságot adott, hogy az lehessek, akiken lennem kell. Nagyon értékes ajándék ez, a síron túlról is, sőt, az ilyen ajándék az igazi. Amikor évtizedek múltán ismered fel saját életedben, hogy ahhoz ki, mit adott hozzá, hogy értékes ember légy.

Fiatal koromban harcoltam a szüleimmel - gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. De koronként felismertem, hogy miben kell ellenükben harcolnom, s miben nem.

Apám - mint Frank is - öregedő stádiumában gyakran meglátogatott. Abban a házban, amiben együtt terveztük s szereltük is a villamos hálózatot. Sosem felejtem el, amikor életemben először - 35 évesen - bátorított arra, hogy fogjam meg nyugodtan a fázist, nem lesz semmi bajom, mert nem rázhat meg az áram. Akkortájt visszarepültünk gyerekkoromba - anno, sosem engedte, hogy közel kerüljek az elektromossághoz, mindig vigyázott erre. Viszont mindig elvárta, hogy asszisztáljak a szereléseihez. Én pedig asszisztáltam azokhoz. De, 30 évvel később valamit helyreállítottunk akkor, ott, mi ketten. Mert két ember kell a bizalom helyreállításához.

Nagyon megható élmény volt számomra, amikor igazi 3 fázist szereltünk, és rá kellett hagyatkoznom. És ő is tudta, értette kiszolgáltatott helyzetem. Múltunk miatt egész életemben féltem az elektromosságtól, mindig óvatos voltam. És felnőtt fejjel tett bátorrá - hogy ne féljek soha többé. Ebbéli törekvésében olyannyira sikeres volt utóbb, hogy halála - és a ház elkészülte után is pont olyan bátor voltam, mint akkoron. És ennek okán többször megrázott a 240 volt, de túl éltem :) Szerencsém volt. Azóta sem félek az áramtól, ámbátor körültekintőbb lettem.

Frank nincs egyedül. Szerintem nagyon sok nyugdíjas apa van, akinek hirtelen sok szabadideje támad nyugdíjazása után, és akkor kezd eszmélni arra, hogy mit nem adott meg gyermekeinek a melós években. És most én vagyok Frank, pedig még messze vagyok a nyugdíjtól. 18 évnyire, legalább, ha 67 éves korhatárral kalkulálok. Muszáj életben maradnom addig, sőt túlélni - születésem után nem sokkal, egy terheléses próba során azt mondta rólam egy professzor, hogy ez a gyerek 90 évig fog élni, annyi benne a vitalitás. Én ennek tudatában élek. És ebben a tudatban is tervezek a jövőre. A 90 az nem rossz szám, már ha években nézzük. Ha Szent-Györgyi Albertnek a 95 annyira nem volt rossz szám, hogy 75 évesen még megtanult vizisíelni, akkor nekem sem rossz szám. Tervezek 90-95 évig élni. Akárcsak Clint Eastwood, aki 100 évig tervez élni, s alkotni. És ő is csinált nem egy ilyen típusú filmet. 

Valami privát szférát érintek meg ezzel az írással - a nem hivatalosat, a nem a doktorok által vélelmezettet - hanem azt, amit elérhet végül az egyes ember. Szóval, én még mindig 90-et tervezek - akárhogy is történjenek itt a napi történések.

A mi emberi életünk is egy-egy ilyen jutalom játék film. A mi nem csak engem jelent, hanem apámat, anyámat, fiamat is. És én is csak Frank vagyok ezekben a filmekben. Pont olyan esetlen, pont olyan érzékeny, pont olyan azért tenni akaró a kapcsolatok javulása érdekében. És még csak 48 vagyok, és még csak most támadnak olyan gondolataim, hogy mit kéne jobban csinálnom az elkövetkezendő 42 évben ahhoz, hogy majd azon a napon, amikor föld alá kerülök, senki hozzátartozóm ne kelljen szégyelljen mindazért, ahogy éltem, vagy nem éltem.

Ezek a dolgok bárki hétköznapi halandó életében beköszönnek - láttam elégszer, hogy így van, hogy így működik.

Sosem voltam olyan, mint apám. Ő kemény volt, engem is keményen nevelt. De nem tudta megtörni a bennem lakozó inkább-ember-vagyok-mint-bármi-emberek-szerinti-elvárás-rendszert. Szinte életcélommá vált felnőtt koromra, hogy ne tudja megtörni a bennem lakozó igazi embert - akinek születtem. Anyám sosem akarta megtörni bennem ezt, inkább éltette. A mai napon, ezzel az írással inkább az ő emlékének, életfilozófiájának hódolok - inkább a szelídnek, mint sem az erőszakosnak.

De, nem tudom azt sem mondani, hogy apám hiábavalónak jött a világra. Mert a bennem rejlő logikusan gondolkodó ember meg belőle származik.

Igaz, nekem nincs 3 gyermekem, mint Franknek. Nekem csak 1 van. De azt az egyet igyekeztem úgy nevelni, hogy benne az én két szülőmtől örökölt minden érték benne legyen.

És ő ma ezt még nem érti - bár velem él, évek óta, mégsem érti, hogy nem vagyok sem én, sem ő tökéletes. Ugyanakkor pontosan tudom, évek óta, hogy nem a most számít a kapcsolatokban. Mert szülőként 30-40 éves korában hozhatom számára a legtöbbet - azaz, 10-20 év múlva. Amiként az én anyám és apám is tehette velem, amikor én voltam 20-30-40 éves.

Nos, gondolkodni a fentieken, az nem fáradság, nem pazarlás, nem feleslegesen elköltött pénz vagy energia. Az embert az élettapasztalat tanítja meg szeretni azokat, akiket neki kell. Én is ilyen vagyok. És pontosan tudom, hogy miért élek majd 90 évig e Földön - hogy segítsem mindvégig szeretteimet. Semmi egyéb célja nincs az emberi életnek.

A fentiek miatt örömmel élem meg az öregedést. Szeretem, ha elvégezni engedi a sors mindazt, amit rám rótt. És szerencse, ha az ember férfiként elvégezheti mindazt, amit rárótt, születésénél fogva. Így gondolom ma. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Ő Te Szabi Berci Frank Mindenki megvan És még sokan mások


2017.02.01. 10:46 Mr. Waszabi

A csók

Sok ember sokfélét hisz az emberi kapcsolatokról. A párkapcsolatokat is bele értve. De, azt kevesen gondolják, hogy a párkapcsolat alapja a csók. Annak milyensége. Nem Coelho írásaiból ollózom az ilyesmiket, hanem saját tapasztalatból.

A csók elárulja, hogyan szexel a másik. Hogy milyen lehet ő az ágyban. Ezt csak az tudja, aki már tapasztalta. 

Nincs olyan, hogy fogalma sincs a csókról, ám még is a lepedő ördöge. Illetve, lehet, hogy a lepedő ördögének hiszi magát, csak hát orgazmus nem lesz belőle, kölcsönösen. Neked meg pláne nem. 

A nő szerintem intézmény. Ajándék egy férfi számára. És bizony a csók kettejük közt, na az az első intim kapcsolat. Hogy hogyan élik meg ők ketten ezt az intimitást, na az nagy titok, többnyire. Mert épeszű ember nem adja ki csókolódzási titkait senkinek, kivéve azt, akivel csókolódzik. Ez valami belső titok, asszem. 

De, ami biztos, hogy egy nő vagy férfi úgy szexel, ahogyan csókol. Kivéve, ha valahol valamikor megtanult képmutatni, de szerintem ilyesmivel nem lehet átverni a nőket. És a pasikat sem.

A csók nagyon bensőséges történés. Két ember között tán intimebb történés, mint maga a szexuális közösülés. Mert megindít valamit az emberben, a másik ember felé, azért. Nem véletlen, hogy a szajhák nem csókolódznak ügyfeleikkel. Mert az egy intim dolog két ember között. Persze, lehetnek kivételek, de akkor abban már a szajha sem sem szajha, hanem ember.

Szóval a csók mindent elárul az adott személy szexualitásáról. Legyünk képben :) 

Szólj hozzá!

Címkék: férfi szex csók szerelem


2017.02.01. 10:30 Mr. Waszabi

Bátortalanság

Talán ez az, amit legkevésbé szeretek látni egy ember viselkedésében. Hogy ott van benne a spiritusz, a szikra, de nem meri kiengedni, bekorlátozza igazi önmaga valóját. Egy ember szemében meglátni az ilyesmit - és nem jó élmény, hervasztó. 

És, ha ilyesmit látok bárkiben, bárhol - mert sosem tudhatod, hogy rólad mikor, milyen váratlan élethelyzetben derül ki ez - , akkor szomorú leszek. Mert nem erre születtél te sem - ahogy egyikünk sem. Hanem életre, vállalásra, merésre, bátorságra. Értem én, hogy a nő érzékeny, törékeny valami, de az a helyzet, hogy a férfi sem más - és egyikünk helyett sem teheti meg más mindazt a törekvést, amit önmaga szebb jövőjéért meg kell(ene) tennie. És mint ilyent, nem is fogja senki megtenni helyettünk. Helyetted sem. 

Én is minta követővé válok, amikor számomra ismeretlen területre tévedek. És mindenki másról is elmondható ez. Tudom, mert láttam elégszer. 

Én a női szemekben a boldogságot szeretem látni - sok féle lelki gyökereim közül ez az egyik, amelyből táplálkozik emberi lelkem. Szeretem látni a nőt, aki törékeny, vagy aki magabiztos, mert jól van élete, vagy a vágyakozót, akinek nem annyira van rendben élete, de benne van a mag, a kezdemény erre, vagy éppen a hervadtat, aki túlhordta egy igazából sosem kellett volna kapcsolat terheit - és sem meg nem szülte, sem nem abortálta ezen terhességét. 

Reggeleimet a természet aranyozza be. Kimegyek az erkélyemre, és fókuszálok a madarakra. Csivitelnek-e, a harkály berreg-e a fán, a galambok mit duruzsolnak, vagy épp a széncinegék helyükön vannak-e? De mind közül a fülemülét figyelem leginkább, mindenkor - az ő énekét szeretem leginkább. Felemelő, ha hallik. Tudtad, hogy a fülemüle - hogy ne keresd fáradsággal a googleban: pacsirta - 4 párhuzamos akkordon is énekel? Hát ettől olyan érdekes dallama. Számomra megunhatatlan csoda ők. És én érzem megtisztelve magam, hogy ha hallhatom énekét egyiknek vagy másiknak, vagy a szuperlatívuszt - amikor egymással feleselnek az előttem elterülő rengetegben. Nincs ehhez fogható élmény, napkeltekor, szerintem. 

Holisztikus vagyok - mint utóbb kiderült. Azaz, olyan ember, aki a természet egészét szemléli, vizsgálja, és annak részesének gondolja magát, s ezen szemléletének tapasztalásai fényében ítéli meg önmaga létezését, annak aspektusait, személyes tapasztalatait. Aki előbb körülnéz, figyel, hogy más résztvevői annak az életnek, mit és hogyan művelnek, és csak alapos körültekintés után nyilatkozik meg, vagy cselekszik. Igen, mindig is szerény voltam, megvártam, amíg a nálamnál profibbak nyilatkoztak. És csak azután fogalmaztam meg s nyilatkoztattam ki saját álláspontomat. Ma sincs másként. Számomra ez mind e mai napig megfelelő életfilozófiának tetszik.

Ha most kimegyek az erkélyre, most is madarak csivitelését hallom, s látom is őket. De, nincs köztük fülemüle, az valahol elhúzott innen délebbre. Nem csodálkozom, hisz nálunk most igazi tél van, mínusz 10 fokokkal. Én sem maradnék az ő helyükben - ha tehetném. De én csak egy ember vagyok itt, nem repülhetek kedvem szerint s országhatárokon át útlevél nélkül - tehát maradok, és igyekszem alkalmazkodni az itteni léthez. Emberi léthez. 

És mint itteni, mondhatni, röghöz kötött ember, muszáj vagyok bejárni dolgozni a munkahelyemre, amely számít rám, napi részvételemre folyamataiban. Ez is jó dolog - sokkal jobb fontosnak érezni magam, mint fontostalannak, mellőzhetőnek. Ma már az ilyesminek is örülni kell - ha nem mindegy, hogy bemész-e a munkahelyedre. Bizony, fontos dolog ez.

 Már jó ideje nem értem azokat az embereket, akik bár velem nőttek fel, de szemernyit sem tanultak a madarak, bogarak, fák és füvek életfilozófiájából, az állandó növekedésről, vagy a Fibonacci-logikából. Matekból sosem voltam erős - de évtizedek alatt azért eljutottam odáig, hogy a matematikát tisztelni kell, még ha nem érti is az ember jelentőségét - mert minden, ami itt ma is van, az színtiszta matematika. A matematika a legtisztább tudomány, ismeret arról, ahogyan bármi is működik ma is az életben. 360 fokos kérdőív maximum válasza arra a kérdésre, hogy itt, ma, mi, miért működik, és ha működik, akkor hogyan s miért teszi ezt. 

A fentiek szerint senki más nem hibás azért, ha az emberek elbénéznak egy csomó dolgot az életükben - csak is az az egy tény, hogy megpróbálnak emberként valami másnak mutatkozni. Valami másnak, mint amire eredetileg rendeltettek. 

Nem rovok meg senkit - elég öreg vagyok már ahhoz, hogy az Embert s motivációit ismerhessem. Viszont em vagyok elég öreg ahhoz, hogy elismerjem igazságként mindazt a dehonesztáló, lealacsonyító ál-igazságot, amit a kitett ember megfogalmazna ebben a vetületben. Azaz, hogy mi, emberek, szarok vagyunk. Mert nem vagyunk, és sosem is voltunk. Nem az számít ugyanis, hogy mi mit nem voltunk képesek létre hozni, hanem, hogy mit nem voltunk, vagyunk képesek beismerni mindabból, amit nem voltunk képesek létrehozni itt és ma. Van némi differencia a kettő között.

Ha engem kérdeznél, akkor én azt mondanám, hogy a tökéletességre aspirálók vallottak kudarcot. Minden más aspektus, ami ezen kívül esik, nos, nagyjából lófasz, halványlila esti ködfénnyel körítve. 

Szóval, ha te magad bátortalan vagy igazából, akkor az az élmény csak arról szól valójában, hogy hogyan legyél bátorrá. Semmi másról nem szól ez a bejegyzés. 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika beteg kommunista átlag gazdagság átlagon felüli gazdaságtalanság


2017.01.16. 19:54 Mr. Waszabi

A nő és a szex

Ne legyünk képmutatóak - a bulvársajtóban és/vagy a neten megjelenő szexuális témájú cikkek első sorban női eredetűek. A férfiak legfeljebb a Playboy típusú, meztelen nős publikációkat nézegetik - mondom: NÉZEGETIK - tehát nem olvassák, még ha van is valami a fotók mellett írva. Mert őket a női test érdekli, és nem a rizsa. Ilyenek a férfiak, többségükben. Ami a kirakatban van, az izgatja őket - akár csak a nők többségét. Ugye nem lőttem nagyon mellé. A nők többségét sem érdekli, hogy a kirakatban megkívánt kesztyű vagy sál bangladeshi gyerek munka vagy éppen finom angol gyapjú termék-e. Leszarják ők is - amiként a férfiak is a míves női lelket, esetleg művelt gondolkodást. Csak azt nem értem, min is vannak meglepve a nők, amikor a problémák gyökere igazából az ő választásuk, azaz, hogy milyen szempontok alapján választanak férfit - mellényúlván? 

Át kéne gondolni, hogy ki is itt az igazán hülye. Az egy dolog, hogy a kofák a piacon rohadt almát rejtenek a szépen fénylő piros alá, és amikor egy kilót veszel, akkor simán átvernek imigyen. De, ha te a pasi farkát, vagy egyéb testi megjelenését méregetve választasz, akkor te vagy a hülye, amikor kiderül, hogy nincs neki lelke, vagy egy kihasználós önző barom. 

Azért vagyok kénytelen ilyesmiket írni, mert azt látom a való életben, hogy a nők nem különbek a pasiknál, a pasik meg nem különbek a nőknél, ha párválasztásról van szó. Egyformán hülyék, átlagosan. Még a diplomások is, mivel a diploma szó csak a bemutatkozóban nyom a latba, de a személyes ismerkedésnél inkább a fasz és a pina szava dominál. Meg az elképzeléseké. Ha valakinek jó az alakja, akkor még ez sem, hanem csak holmi ideák. Mindkét nemre értendő ez az állítás. Aztán meg jönnek reklamálni a különféle szakoldalakra, hogy hát engem így, meg úgy átbaszott a másik nem. Holott igazából a főszereplő volt a hülye - ő nem tudott jól választani, ki is a megfelelő számára. Akár férfi, akár nő a főszereplője a történetnek.

 

Szólj hozzá!

Címkék: szex nők pasik hozsanna feleslegesen mit kéne mit nem kéne felesleges igyekvések


2016.12.31. 15:37 Mr. Waszabi

2016

Szerintem egyáltalán nem volt jó év. Bár olvastam pár idióta újságírói sommázást róla, hogy miért nem volt annyira rossz év, mint többségünk gondolta róla menet közben, de igazából ez szerintem csak utólagos mentési kísérlet volt, annak mentén, hogy ne hogy már kellemetlent, negatívat kelljen nekik írniuk az elmúlt évről. 

Hát, ha ők nem akarták - nyilván presztízsveszteséget kerülendő - megteszem én, akinek nem lehet persztízsvesztesége, ha negatívat ír. Mert nem törtem perzstízsre íróként, ergo, nincs is ilyenem. Illetve, van egy kevés, de az annyira erkölcsi alapon van, amihez egyetlen erkölcstelen ember sem érhet fel, és nem is köthet bele annak okán, ha nem éri fel ezt erkölcsileg. Tudod, az erkölcs azt jelenti, hogy nem teszel olyat, amit nem ígérnél, és nem ígérsz olyat, amit nem tennél.

Van ám előnye tehát a nonprofit blogírásnak - például lehet őszinte az ember mindenkor, tetszése szerint. Ezt egy profi újságíró sosem fogja elérni, vagy csak nagyon kevesek közülük. Számon tartom azt a párat, akit azért fizetnek meg, hogy azt írja, amit fizetség nélkül is mondana. De ez a szakma 1 %-a legfeljebb. És nem a Dívány.hu-nál ténykednek. Nem sértés, csak összevetési alap, remélem, értjük. Elvégre, én értem, hogy a Divány.hu-nál is dolgozniuk kell újságíróknak, és a maguk nemében nem is csinálják rosszul. De a világsajtó viszonylatában igen csak fizetés függők, ezt meg ők lássák be, lehetőség szerint. Nincs harag, remélem. 

Szóval, szerintem, Magyarországon 2016 = Németország, 1938. Ott akkor már addigra Adolf Hitler gyakorlatilag felszámolta a demokráciát, koncentrációs táborokba hurcoltatta akkora már a szocdemeket is, a kommunisták után. Mármint, a Reichstag által megszavaz(tat)va - mit ad Isten, akárcsak az elmúlt 6 évben a FIDESZ tette itt-, amit gyakorlatilag a náci párt többsége uralt akkor ott. Itt meg az elmútt6évben nálunk. És, amiről itt most nem hogy nem szeretnék megfeledkezni, de inkább feleleveníteni - hogy Orbán elvtárs 18 éve rombolja saját politikai érdekeiért a magyar közéletet - nagy ívben leszarva, hogy a magyar átlagpolgárnak mik is az igazi érdekei, vagy hogy mit is akarna ő - Orbán elvtárs elhatározta 18 évvel ezelőtt, hogy bedarál itt mindenkit, mindenki akaratát, mert az egyetlen akarat, amely szerinte érvényesülhet itt, nos, azaz az övé. A többiek meg bekaphattyák, gondolta. És az egy dolog, hogy ő ezt gondolta, de mindent be is vetett azért, hogy ez itt valósággá legyen. Így lehetett valósággá az ő akarata végül, 2010-re. Németország 1938-a.

Egy szót nem hazudtam - ő tette mindazt, amit itt abból valóra váltott. Gondolván, hogy a zemberek többsége nem fogja észrevenni a párhuzamot, azaz, az ő ötlettelen ollózását a régmúltból, mert gondolta, hogy nem elég műveltek itt az emberek ahhoz, hogy észrevegyék nagyon selejtes trükközését, önállótlan gondolkodását. De, nem volt teljesen szerencséje, mert például én is észrevettem. 

HItler az aktuális választásokat - biztos, ami biztos - , kapualjakban elhelyezett géppuskafészkekkel "biztosította". Nálunk ma a TEK páncélosai "biztosítják" a hatalom tekintélyét, mint a biztonság látszólagos zálogát. Miközben újságírókat rúgnak ki, nemzeti érdekből történő államosítással álcázva. De, csak a vak nem látja, mi történik itt ma. 

Elnézést kérek, ha te csak ezen írás olvastán ébredsz rá, hogy elvakított egy hazug, hamis hatalom törekvése, de ha csak most ébredsz rá, mit is műveltek veled, akkor neked már annyi, későn ébredtél. Nincs baj, csak a következmények elől ne akarj menekülni. Mert nem sikerülhet. Az embernek vannak kihívásai, és újságíróként neked például az elmúlt 6 év lett volna - alsó hangon, mert inkább az elmúlt 18 lett volna igazából - , amikor még tehettél volna a Magyar Köztársaság magőrzéséért. De, a tömeggel együtt agymosva és mozogva, nem tetted, amit tehettél volna. Senki nem kér elnézést senkitől - én tudtam kezdettől, hogy ez lesz itt, te meg letagadtad, mert nem akartad hinni. Mondjuk, hogy hiába végezted el az egyetemet újságíró szakon - simán átbaszott pár náladnál hülyébb, de dörzsöltebb politikus. Mondom, senki nem kér elnézést senkitől. Én sem tőled, gondolom, ez megvan mostanra már. Hogy te kitől, miért kérsz elnézést majdan  - mert ha, buktál, akkor valamikor egyszer muszáj lesz - , nos, az csak rád tartozik. Ami biztos, hogy ha bebuktattad ezt a népet akármely média újságírójaként, akkor felelős vagy a buktáért. Senkit nem érdekel, hogy mikor, miben, miért tévedtél. Nem azért tanultál újságírónak, hogy elveszejtsed hathatós támogatásoddal egy nemzet demokráciáját. Magaddal számolsz el, mondjuk. Én türelmes vagyok - ma már. Értem, hogy miért történt velünk a Rákosi, s aztán a Kádár rendszer. Azt is értem ma már, miért történik ma velünk az Orbán rendszer. Azért, mert az újságírók, tudósok nem voltak itt elég bátrak. Azok, akik szólhattak volna a politikai tév-történések ellen, ám nem szóltak. Sem 70 évvel ezelőtt, sem az elmúlt 20-ban, sem az elmúlt 6-ban.

Nincs. Semmi. Baj. NSB. Nem árt, ha megjegyzed ezt a hárombetűs szót - még sokszor eszedbe fog jutni. Ezt én mondtam először - 2 éve. Szükséged lesz rá egyszer majd - mert ez az általad is hathatósan támogatott politikai rablórendszer belőled is ki fogja kényszeríteni az őszinte, igazi embert, aki valójában vagy. Lehet, hogy még beletelik itt pár évbe, de ki fog kényszerülni belőled is a patkány. A patkány olyan állat, amely, ha sarokba szorítják, akkor támad, harap. Te is ilyen patkány vagy, csak még nem barátkoztál meg a fogalommal, magadra nézve. Pedig te is csak egy patkány vagy. A gyáva patkányokat a többi patkány zabálja fel, még mielőtt igazi patkányokká válhatnának, akik a valódi ellenség ellen küzdenek.

Nos, nekem ilyen gondolataim támadtak itt és ma, a 2016-os évről. Nagyon nem hasonlít az uralkodó magyar média mainstreamjének vélelmeihez - amin nincs min csodálkozni, hisz őket vagy az állam fizeti, vagy csak azért nem akarnak negatívat írni, hogy ne kerüljenek az állam kezébe, mint első számú közellenségek. Az első számú közellenség így ma én lehetek, az egyszerű ember, aki azt ír, amit gondol - mert nem függ az államtól.   

2016-ban sok volt a konfliktus keltés, de kevés a megoldás. Én, ha belenézek képzeletbeli üveggömbömbe, akkor feloldást látok, érzékelek. Hogy valamiképpen jobb lesz, javulnak a dolgok. Nekem biztosan, de remélném, hogy globálisan is. Ugyanis nem lehet megoldást hozni konfliktusgenerálással, még politikusoknak sem lehetséges. Gerjeszthetünk konfliktusokat, de megoldásokat is kell tudnunk adni rájuk - különben rossz politikusok vagyunk, ha erre nem vagyunk képesek. Ezt a nyilvánvaló mintát is le lehet venni Adolf Hitler mintájából - már amennyiben beismeri önmagának az ember, hogy Adolf Hitler mintáit követi. Én látom, hogy Orbán elvtárs ezt péczte ki magának elsősorban, a kérdés az, hogy ő beismeri-e. Nem ártana, mert különben nagy szarban lesz, ha ezt a tényt a magyar emberek, a magyar plebsz veszi észre előbb. Jelzem, tulajdonképpen már most is késő - 6 év óta csinálja ezt a politikát, és kurvára mindegy, hogy hányan jönnek rá a következő pár évben. Végül olyannyira utált és nemzetileg megtagadott politikusa lesz e nemzetnek, mint a németeknél Adolf Hitler. Tanulság: ne akarjunk Adolf Hitlerek lenni. Nem éri meg.

Szólj hozzá!

Címkék: média náci fasizmus kommunizmus hazaárulók 2016 holdkórosok Orbán Hitler akifizetazrendel nincsbocsánat


2016.12.26. 17:07 Mr. Waszabi

Mi lenne, ha...?

Vajon, mi lenne, ha beszélnél Istennel egyszer? Mi történne?

Asszem, a legtöbb ember elképzelte már ezt a szituációt és feltette magának ezt a kérdést. Akár gyerekkén, akár felnőttként. És képzelt belé sok mindent adott alkalomkor. De, mind ugyanazt. Hogy ő mit is kérne, mit szeretne megvalósulni látni saját életében.

De. Soha nem jutott eszedbe, hogy mi volna, ha párbeszédet folytatnál vele. És pedig azért nem merült fel ez, mert sosem mertél volna tőle kérdezni. Mert a kérdés két esélyes - ha kérdést teszel fel bárkinek, akkor azzal átadtad a válaszban érkező arculcsapás lehetőségét is. Kérni, egyoldalúan, nos az könnyű, lássuk be. Kérdezni valakitől, nos, az nem annyira. Mert nem biztos, hogy a válaszok olyanok lesznek, mint, amit mi elképzeltünk.

Nos, a legtöbb ember ezért nem kérdezett soha semmit Istentől. És ezért nem is beszélhetett vele. Isten se hülye, hogy egy idióta óvodás kéréseire egyoldalúan válaszoljon. Nos, hogy őszinte legyek, én sem akarnék beszélni veled, ha csak eldarálnád nekem, hogy tőlem mit vársz. Ez olyan nagyon szar minőségű kommunikáció - pont olyan, ahogy te ezt elképzeled ma is. Meghallgatnám ugyan, hogy mit daráltál, de igazából megrántom a vállam - végül is kit érdekel, hogy te mit akarsz, ha nem vagy kíváncsi mindabból semmire, amit én akarok ?

Isten sincsen másképpen ezzel a helyzettel - pont leszarja imáidat, amelyek mindig csak arról szólnak, hogy te mit akarsz csökött agyi tevékenységeid nyomán. Ha én leszarom simán, akkor szerinted Isten mennyivel inkább leszarja? Na, hát pont annyival inkább.

Ha akarnál vele beszélni, megtehetnéd. Lehetőségedben áll - csak szólnod kell, ennyi, nem több. De, hogy ezt miért nem tetted meg, hogy miért nem teszed meg ma sem, holott évtizedek óta késztetést érzel rá, nos, erre a választ csak is te tudhatod. A lényeg azon van, hogy mit nem tettél meg.  

Nem bántalak - engem sem bántott senki abban a koromban, amikor még nem beszéltem vele. Meg azóta sem. Ez magánügye az egyes embernek. S, ha mint ilyenről hallgatsz mélyen, azt én is értem. Viszont, kurvára nincsen rendben, ha nagyra nyitod a pofádat a fészbukon, és hazudozol összevissza olyasmikről az életben, amiket sem meg nem tettél, sem meg nem tapasztaltál, de azért amikről olyatén emberként nyilatkozol, mintha tapasztaltad volna - tök feleslegesen.  

A legtöbb ember szereti hinni, hogy Isten csak régen volt emberek képzelménye. Persze, magától értetődően, más embereké, nem az övé - neki mi köze a régmúlthoz, ugye? Ezt akkor is így hazudja, ha már mélyen húsába vág a saját valósága, ami régtől kényszerítené őt az őszinte vallomásra - de ő még kitart, mert nehogy már ő legyen az első, aki bevallja, hogy semmihez nem ért, s nincsen semmi ráhatása a valóságra - ezért hazudik inkább, körme szakadtáig. És ezen eszmefuttatás vége mindig az, hogy nincs Isten, vagy ha van is, akkor egy rohadt szemét, aki az ember ellensége. Ezt teszed te is, ne kamuzz. Túl rég óta viselkedsz így, elfelejtettél gondoskodni a kellő védelemről - simán elárultad maga évtizedeken át. Mert azt hitted, hogy ez a járható út, hogy ez lesz, és sosem derülhet ki senki számára, hogy igazából kurva nagyot nyúltál mellé, és amiről vélted, hogy igaz, nos, arról bebizonyosodik, hogy nagyon nem az.

Szóval, mi is lenne, ha beszélnél Istennel? Csoda történne? Igen, valószínűleg. Valószínűleg mondana neked pár olyan személyes dolgot, ami senki másra nem tartozik. Lehet, hogy válaszokat adna olyan kérdéseidre, amelyeket neki sem mertél soha feltenni, bár mindenkor szeretted volna. De. Ettől még nem kapnál felmentést tornából. Nem kapnál felmentést a saját életed, sorsod alól. Azaz, ugyanúgy végig kéne élned, mintha soha nem találkoztatok volna. A különbség csak annyi, hogy amik felől eddig kétségeid lehettek, nos, azok felől a továbbiakban nem lesznek. Hanem tudni fogod a válaszok egy részét, amiket sokáig saját önámításaid miatt nem tudtál. Csak ennyi. Ha kibírod élve ezt az élményt, akkor legfeljebb emberebb emberré válsz.  Ha nem bírod ki - voltak sokan ilyenek is -, akkor csak simán megdöglesz a saját gyengeséged okán. De, azt gondolom, hogy Isten nem vet olyan emberekbe bizalmat idelent, akik nem bírnak meg a valósággal. Ugyanis ennek semmi értelme nem volna. 

Szólj hozzá!

Címkék: isten karácsony ember ima


2016.12.25. 05:59 Mr. Waszabi

Szerető

Nem szexpartner. Valami több annál. Vonzalom. Érintés. Közös lelki hullámhossz. Szikra. De nem szerelem. A magunkfajta köreiben gyakran előfordul - aki már megélt egyet s mást, megharcolt az életben ezer frontot, túlélte, s közben felnevelt egy-két gyermeket is, az kissé gyakorlatiasabban - egyszerűbben - szemléli az élethelyzeteket. Például, tudja, hogy bárki ígérete, álmai csak annyiban képezhetnek alapot bármire, amennyi tapasztalat alapján ígért az illető. 

A szeretőt jól tükrözik a régi magyar énenek, versek. Nem pusztán szem alapú szex, nem. Fontos a kémia, ami ösztönös. És ha jó, akkor azt onnét tudni,hogy az agy, a tudat, a tudat törekvései állandó harcban állnak az ösztönös, a kémia múködése által diktáltakkal. De, e képletben muszáj meglátnunk, hogy az agy harcol az ösztönök ellen - azaz, butább annál. Nem anál, a jó Isten áldjon meg, tanulj már meg olvasni :)

Tudat? Jó lenne, ha minden ember megtanulná saját élettapasztalatai mentén, hogy ami tudatában van, annak valójában s igazából kifogástalanul paríroznia kéne ösztönei izgatásával. Akkor lehet boldog emberré ugyanis. 

Szólj hozzá!


2016.12.25. 05:59 Mr. Waszabi

Az államközpontú lét

Meg ne haragudj, de muszáj beszélnem erről a fszságról. Mert az, nem egyéb. Az állam, mint olyan sosem létezett önmagában. Ugyan nem vagyok a történelem tudora, de azért annyit levettem életem során tanultakból, hogy az állam mindig valamilyen jól működő piacgazdaságon alapult. Mármint azok, amelyeket az írott történelem feljegyzésre érdemesnek tartott, az az írtak róla, mert érdemes volt. 

Szóval: nincs olyan, hogy állam. Önmagában. Mert ez nem fogalom, nem is működött sosem. Szerintem kvára mellé nyúltak s nyúlnak azok, akik ezt a vélelmet még is elhiszik. 

Nem szeretem, amikor emberek hazudnak olyan dolgok felől, amikre maguk nem képesek.Még a korai egyiptomban sem létezett az állam, önmagában, mint létezést teremtő intézmény. Már akkor is a gazdaságon alapult, ugyanis. Nem szándékozom hosszabbra ereszteni e posztot, mint szükséges: nem is kell. Az emberi lét alapja a gazdaság, még pontosabban a piacgazdaság - ennek mentén élnek itt a Földön évezredek óta az emberek. A királyok és a többi hordalék csak ezen egyes nemzetgazdaságok farvizén kezdtek uralkodni. Ez nem csak ma van így, hanem évezredek óta. 

Szóval a királyok bekaphattyák. A gázcsövet. Simán. A maiak is. Sőt, ők még könnyebben - mivel ma a gáz általános közszolgáltatás, legalábbis a világ fejlettebbik részeiben.  

Akármely nemzet halála azzal kezdődik, amikor az állama elkezdi a maga fontosságát túldimenzionálni. Nos, a miénk is akkor kezdte a lejtmenetet minden nemzetek sorában, amikor erre az útra tért. A mi nemzetünk bűne az, hogy ezt megengedte - sőt, megszavazta -, csak mert gyáva volt a sors vele szemben támasztott kihívásaival szemben. Alul maradt, mert nem akarta eléggé a változásokat. Senki nem kér elnézést senkitől - emberek tették, amit helyesnek gondoltak, más emberek rovására. Ez mindig így megy. Csak az a nem mindegy, hogy kinek a sírjára hugyoznak rá.

Én nem lennék azok helyében, akiknek a sírjára majdan ráhugyozik sok-sok leszármazottunk - hogy is nézne már ki, hogy valakinek a sírjára hugyoznak? De, biztos vagyok benne, hogy lesznek hugyozók és lehugyozottak is - történelmileg ez igazolt. Orbanescu elvtárs majdani sírját én elrejteném a hozzátartozói helyében, már csak hogy ne essen rajta kár. Azért szar lehet úgy élni, hogy félni kell az utókor ítéletétől. Nem irigylem.  

Szólj hozzá!

Címkék: politika orbán kormány kommunizmus ceausescu hazaárulás dilettantizmus orbanescu


2016.12.03. 01:24 Mr. Waszabi

Decemberben bezár Magyarország???

Rodolfo, a híres bűvész mondta anno, hogy "figyeljék a kezemet, mert csalok". És hiába nézted, simán átvert még is. Na ja, de az Rodolfo volt, profi - és nem a Fidesz. Ők ugyanis nem is merik ezt a szlogent használni - hisz politikájuk lényegét lepleznék le ezzel. Mint például Lézer Johnnak a nyugdíjasok kormányzati lekenyerezésére, pardon, karácsonyi ajándékául szánt Erzsébet-utalványok kézbesítésére vonatkozó bejelentése. 

Könnyen lehet, hogy Magyarország kormányzatilag/közigazgatásilag bezárni kényszerül pár hétre decemberben, amennyiben Lázár kijelentései komolyak a nyugdíjasoknak köztisztviselők által személyesen kézbesítendő Erzsébet utalványokról. Vagy lehet - és sokkal valószínűbb -, hogy egy ilyen orbitálisan felháborító és elmebeteg elképzelést csak azért szellőztettek meg, hogy valami orbitális népátbaszásról tereljék el a figyelmet.

Ez lehet a médiák fideszes felvásárlása, de ha az elmúlt6évet nézem, akkor inkább valami saláta törvényt fognak átnyomni a közeli jövőben és erről akarják a plebsz figyelmét elterelni, de legvalószínűbb, hogy Rogánról akarják levenni a Jupiter lámpák fényét. Mint amikor az Alaptörvényt tolták a nép arcába, elfedendő a 3 milliárd dolláros, évi 10% kamatú amerikai államkötvény kibocsátást, ami az évszázad legrosszabb üzlete címért kiált ma is - viszont még a gyereked is fizetni fogja, 30 év múlva.

Gyakorlatilag orbitális kamu, amit ma Lázár János elővezetett, miszerint a Posta darabonkénti 480 Ft-os kézbesítési díja drágább, mint ha 30 ezer köztisztviselő + mindegyik mellé egy-egy biztonsági őr kíséretének bérköltségét kell az államnak fizetnie. Mert a postás lehet, hogy mindig kétszer csenget, de egy csengetése kevesebbe kerül, mint egy köztisztviselőé - lévén, nem egy fizetési kategóriába esnek. Szóval, valami kurvára nem stimmel ezzel az érveléssel - nettó hazugság, már így első ránézésre is. A kormánynak van ugyan 30 ezer kormányablakos köztisztviselője, viszont biztonsági őre messze nincs annyi, amennyi erre a feladatra szükséges. Ergo kva gyorsan, gyorsított közbeszerzésen fognak kiírni tendert valamelyik haver cégére a szükséges biztonsági őr-kapacitás beszerzésére. Persze, kibszott drágán. És már a biztonsági őrök bérlésén több költség veszett el, mint a postai 480 Ft-os kézbesítési díj. Ha a kormányablakos kézbesítő köztisztviselő bérét is beleszámítom, akkor meg akár a többszöröse is. Gyakorlatilag a kormány megint lop, ennyi történik. 

De felvet ez az elképzelés egyéb problémákat is. Ha Lázár szerint van szabad kapacitása 30 ezer köztisztviselőnek arra, hogy egy hétig kézbesítse a kormány nyugdíjasoknak szánt karácsonyi meglepetését, akkor az két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy egy hétre leáll az ügyintézés a kormány ablakoknál, vagy azt, hogy ennyien eddig sem csináltak semmi érdemlegest, nélkülözhetőt az ablak mögötti bürokráciában - vagyis az állam vagy pazarolni fog az adófizetők kárára, vagy eddig pazarolt. Szerintem mindkét eset egyidejűleg is valószínű. Más eset nincsen. És ebből a kényelmetlen szituációból a kormány már sehogy nem tud jól kijönni - vagy a miniszterelnökséget irányító miniszter szívott sokat valamelyik este, vagy szándékosan hazudott, hogy Rogánról magára irányítsa a média érdeklődését, vagy pedig valami orbitális népátbaszó törvényt akarnak átvinni a botrány árnyékában. Szóval, mindenképpen valami orbitális népátbaszásról szól az akció - az adófizetők pénzén. Már megint, ugye. 

Minden esetre egy biztos - ki fog derülni, hogy melyik eset forog fenn épp. Amiben biztos vagyok, hogy az ajándék utalványok kézbesítése nem olcsóbb a Lázár által vázolt módon, mint a postai. Egész egyszerűen nem jön ki a matek, ezt akkor is simán átlátja fejben magyar ember, ha nem bérszámfejtő a szakmája. Ebben ők sosem voltak erősek, de ez most nagyon látványos műbalhénak látszik, innen lentről legalábbis. Most már kíváncsi vagyok, miért kellett ez az eszement ötlet, és hogy mit akarnak, vagy miről akarják a figyelmet elterelni.  

68 komment

Címkék: politika fidesz botrány hazugság nyugdíj lázár erzsébet utalvány mi lesz?


2016.11.11. 14:17 Mr. Waszabi

Az ifjú pápa

Megosztó lesz e bejegyzés, de őszinte. Olvastam ma egy katolikus blog nagyon elhajló kritikáját róla, ami felháborította bennem a sok éves toleranciát is, amit a katolicizmussal szemben kialakítottam. És maga a mű támasztotta fel bennem azt a gondolatsort, amit alább olvashatsz - azaz, mindazt, amit gondoltam a római katolikus egyházról, de sosem írtam meg, mert nem láttam szükségesnek. Mert hülye voltam. De most megírom. 

Szóval, a sorozat nagyon jól ábrázolja a római katolikus egyház évezredes vétkeit - és gyengeségeinek, hiteltelenségének okait. 

A kereszténység egyházzá intézményesülése óta csak romlik. Teljesítményében, hatékonyságában. Mármint, eredeti hivatását tekintve. Ami, egészen pontosan nem volt eredendően hivatása, hisz nem rótta rá senkire Jézus Krisztus, hogy egy óriási világi, emberi, politikai, hatalmi szervezetet hozzon létre, csupán az azt megalakító emberek ezrei gondolták úgy, hogy a világon akként terjeszthetik el  a kereszténység üzenetét, ha megalkudnak a világ addig érvényes más ideológiáival, emberi törekvéseivel. Pedig hát mi sem áll messzebb a bibliai igazságtól, üzenettől, mint ez a cselekvés. Jézus üzenetei pont arról szóltak, hogy mi a tiszta lélek titka - az, hogy ne adjuk el az igazi értéket semmi ember által annak vélt anyagiért. Ők viszont megtették, ámbár generációról generációra megmagyarázták, hogy milyen megalkuvásra, miért volt feltétlen szükség.

Lehet, mondani, hogy én innen, a 21. századból könnyen osztom az észt, csak éppen kamu lenne ez az állítás. Ugyanis mindenkor, minden egyes egyházi személy, vezető pontosan tudta, hogy valójában mi volna helyes. Mert kétségeikkel szembesültek, mielőtt meghozták azokat. Akárcsak bármely hívő az évezredek során - mi volna Isten szíve szerint, a Szentlélek szerint helyes tett, döntés, és mi az, ami csak megalkuvás, azaz az egyház erejének veszteségét okozó, rövidtávú és prosztó emberi szempontok szerint meghozott világi döntés. Mindenki a magáét, annak következményeit lássa - és azért is felelt, s felel mindenkoron. 

Az emberek a lehetőséget kapták Jézus Krisztusban - aztán, hogy ezzel mihez kezdtek, mire jutottak vele, az már egyéni felelősség volt minden koron. Ma is az. 

A film arra mutat rá zseniálisan - zseniális abban az értelemben, hogy bár szemtől sokan támadták a római egyházat másfél évezredes léte alatt, de többnyire sikertelenül - , nos, a film illetve a könyv szerzője nem ezt az utat választotta. Hanem egy képzelt szituációba tette a Vatikánt, abba, amelyben egy általa választott új pápa tart tükröt a szervezet - mert számomra csak az - évezredes hazugságai elé, s az milyen reakciókat hoz ki az illetékesekből. 

Szerintem nagyon felkavaró és értelmes gondolatmenet. És megosztó is. A történés minden szálát taglalja, szóval nem egysíkú történet. Bemutatja a Vatkikán belső konfliktusait, konspirációit - igaz, bár egyszerűsített kivitelben, kevés szereplőn keresztül, de lényegretörően, azt át adva a nézőnek -, ugyanakkor a plebsz és a média elvárt és valós reakcióit is híven tükrözi. Egy szóval mindazt, ami miatt az egyház nem tudott sem igazivá lenni 325 óta, s ami miatt azóta csak egyfolytában gyengül. Pontosabban gyengíti önmagát - ahogy halmozza a hazugságokat, megalkuvásokat, annak mértéke szerint gyengül. A filmben nincs kimondva, kirajzolva az iszlámmal való ellentéte, nagyon ügyesen. Mert ha lenne, akkor nem látattná meg a római katolikus egyház önmaga valójának tükrében annak hibáit, vétkeit, amelyek miatt nem tudott azzá lenni, amivé szeretett volna válni. Pontosabban tisztázni érdemes ezen a ponton, hogy a római egyház sosem volt Isten terve - csupán emberek prosztó vágyainak ambíciója. Ha ez nem volna igaz, akkor Jézus bevonult volna Rómába, még anno, és ott csapkodott volna ostorral a farizeusok között. 

Igazából ennek az egyháznak a történelme arról szól, hogy Isten az emberekre bízta, mihez kezdenek a tőle kapott üzenettel. Hát ezt csinálták belőle. Politikai hatalmat, intrikákkal, gyilkosságokkal, népirtásokkal átszőtt feudális hatalmat. Amely ma is csak annyi, habár régóta nem érti sorvadásai okát - pedig nem bonyolult az, csupán a feudalista korban ragadtak, még a kapitalizmust sem értették meg a 21. századra. Gyengébbek kedvéért, a közép kori reformációt ma sem értik, csupán eltolerálják az évszázados harcok után kialakult kényszerű valós helyzet miatt - de sosem értették meg, mert nem is akarták, hogy egyáltalán milyen kritikát s miért fogalmaztak meg hívő emberek tömegei vele szemben. Hát, ez a hozzáállás még sokáig nem lesz a siker titka, az tuti. Nem bonyolult helyzet ez - vagy belátják vétkeiket, vagy nem. A megtérés, a változtatás a bűnök beismerésével kezdődhet, sehogy másképpen. Ezt nekik mindenki előtt sokkal inkább tudni illene. Nem tegnap óta, hanem már 325-től, amikor az első hibás döntéseket meghozták.  

Az egyház nem világi. Nem világi céllal jött létre eredendően, ezért hazugság bármi olyan érvelés, hogy "de hát élnünk kell a világban" vagy hogy "Isten céljai érdekében folyamodnunk kell bármilyen alantas világi eszközhöz". Ez kérem szimpla hazugság. Az emberé, amely szemével nézi a világot, s annak történéseit, s világi módon akarta érvényre juttatni egy olyan hatalom érdekeit, amely kezdettől kinyilvánította magáról, hogy nem e világi, és hogy e világi eszközökkel nem lehet sikerre juttatni itt. Most én vagyok hülye, vagy azok nem értették meg ezt az egyszerű üzenetet, akiknek nálamnál sokkal korábban és sokkal inkább kellett volna ? Mármint, a felvállalt és rájuk rótt felelősségüknél fogva. Aztán meg itt sírnak, mint a fürdős kurva, hogy az emberek milyen gyalázatosak, mert nem érdekli őket az egyház istenképe? Ne már. 

Ha valakinek van egy vállalkozása, annak van filozófiája. Van egy elképzelése, látása, víziója a jövőjéről. Az egyháznak is volt - csak éppen nem a szerint a vizió szerint cselekedett nap-nap után - másfél évezreden át. Soha nem védte meg például a szegényeket, de mindig a vagyon és a hatalom mellett állt ki, valamilyen véletlen tévedés mentén. Ok, ha egyszer-kétszer egyes egyházvezetők tévedtek volna elébbiek szerint, arra még lehetne mondani, hogy hát Istenem, emberek vagyunk, tévedni emberi dolog. De másfél évezred sorozatos ilyetén "tévedései" biztosan nem férnek bele a tévedés kategóriába. Mert ez igazból tendencia, valójában egy filozófia - az árulás filozófiája. Pont a hívek elárulásának és megrontásának filozófiája. Itt most megállok - volna mit sorolni, de nem pazarlok egy szót sem olyasmikre, amiket már előttem bárki megírt. 

A lényeg, hogy az egyház nem lesz sem hatékonyabb, sem tisztább, sőt, csak sötétebb és zavarosabb, gyengébb mindaddig amíg a klérus meg nem tisztítja magát. Ugyanis csak a jó fa tud jó gyümölcsöt teremni - a megromlott fa pedig generációról generációra csak egyre romlottabb lesz. Ezért olyan gyönge a római katolikus egyház, amilyenné vált a 21. századra. Ezzel nem a híveknek kell bármit kezdeniük - hanem a klérusnak. A tanultságuk megvan hozzá - elég rég óta megvan, csak nem arra használták, amire kellett volna - , szóval, van min dolgozni a kedves Szentatyáknak, bőven. Ma azt mondom, hogy könnyebb a tű fokán átmenni a tevének, mint a római egyház bármely képviselőjének megszentelődni. Ugyanis a bűnök 3-ad, 4-ed íziglen öröklődnek a leszármazottakra. Az övéik is. Nem is gondolok bele mélyebben mit jelent ez, de ha az egyes emberek életében tetten érhető e tendencia okként és eredményként is, akkor mennyiben érhető tetten egy másfél évezrede bűnt bűnre halmozó politikai szervezetben? Snitt. Ne erre gondoljon senki, mert felemészthetetlen mennyiségű bűnről van szó, ami nem való egyes ember elméjének - hisz nem is egy ember hozta létre. Inkább a megtisztulásra kell gondolni, és abban foglalatoskodni - azaz, elhagyni a politikát, visszatérni Péter hivatásához, krisztusi megbízatásához - azaz, tisztán víz nélkül hirdetni és képviselni Jézus Krisztus  által hírdetett igazságokat. 

Az igazság az vagy vegytiszta, vagy emberi mellébeszélések, érdekek zavarával vegyített valami - de, már az első csepp emberi szar belecsöppenésétől kezdve nem lehet többé sosem vegytiszta igazság. Némely afrikai törzsek ezt már évszázad óta világosabban látják a leghithűbb katolikusoknál. Nem véletlenül - ahol az ivóvízbe egy cseppnyi szar kerül és attól megbetegszik egy egész falu, nos, azok őszintébben viselkednek a fertőzésekkel szemben, mint egy olyan társadalom, amelyben sokkal többen élnek, mint egy faluban, és ennek megfelelően sokkal lassabban ér el hozzájuk a fertőzés. De, akármelyikről is legyen szó, a fertőzés az fertőzés, és előbb vagy utóbb elér mindenkit. Én nem afrikát szondázom, csak a saját, engem körülvevő társadalmat. És ha azt mondom, hogy már a második VH alatt elbuktak, akkor még nem szóltam az azóta eltelt 60 évről. Jobb is, ha nem szólok - mert, amit azóta tett, pontosabban inkább nem tett az egyház a hívei érdekében, nos, az mindenképpen szégyenletes Jézus Krisztus előtt. Azt mondok, amit akarok - nem vagyok pápa. Csak egy keresztény ember. Akit római katolikusnak kereszteltek, de egyáltalában a hitet, nos, nem tudták átadni nekem. Csak papíron voltam római katolikus - ennyit tudtak elérni nálam. És ez nem az én hibám, vétkem - a római katolicizmus nem volt elég jó ahhoz, hogy én oda tartozónak valljam magam. Pedig sok papjukat, plébánosukat tartom jó fejnek, megértendő és követendő példának. De magát az intézményt lehetőség szerint messze elkerülöm - akárcsak a többi világi, rothadó intézményt. Ők kérnek elnézést, nem én , amikor majd rá eszmélnek, hogy végre, másfél évezred után muszáj lesz.  

Szólj hozzá!

Címkék: egyház pápa katolicizmus katolikus egyház 21.század


2016.11.03. 19:26 Mr. Waszabi

Miért nem kockák az IT-sok?

A legtöbb laikus kockának tartja az IT-sokat. Miért is? Egyáltalában, számít-e, hogy laiusok - azaz, egy szakterülethez nagyon nem értők véleménye micsoda is egy pont olyan területről, amiről fingjuk sincsen?

Nagyjából ez lófütty, halványlila esti ködfénnyel körítve, vasárnap este. Vagy valami hasonló. A lényege az, hogy  semmi köze nincs a valósághoz. 

Mi a valóság a közhelyes elképzelésekkel szemben? Az IT szakember - legyen az operációs rendszergazda, adatbázis adminisztrátor vagy fejlesztő - nos, pont ugyanolyan ember, mint bárki más, akit anya szült e földre. Azonban, nekik muszáj két külön világot - mint egy buborékot - kezelniük a fejükben. Nem mellesleg ugyanolyan fejükben, ugyanannyi idegsejttel, mint akárki másoknak, akik nem IT területen kamatoztatják elvileg létező zsenialitásukat. A későbbiekben kifejtem annak részleteit, hogy miért és mennyiben nem is zseniálisak azon szakértők, akiknek tollából mindig az jön ki, hogy mindig, minden fiaskóért az IT-sok felelősek. Ez csak egy igen népszerű hazugság - mármint azoké, akik nem képesek a megrendelői oldalon valódi igényeket képviselni.

Az IT-s szakembernek két világban kell helyt állnia. Az egyik az embereké - a másik a számítógépek digitális világa. Az ő feladata, hogy a számítógépek nagyon szigorú  világában az egyik rendszer által kiköpött bitet összekötni legyen képes a másik rendszer által kiköpött bitekkel. Az alapján, ami igényt az analóg folyamatai részéről megfogalmaz egy számítógép felhasználó. Nem az IT-s szakember a hülye, ha nem érti, mit is akar a felhasználó - sosem. Persze, vannak kivételek, de ez ritka. Sokkal inkább tettes az átlag felhasználó felsőfokú képzettsége, amelynek nem volt része sosem a "Hogyan készítsünk informatikai rendszer fejlesztéséhez üzleti specifikációt?" nevű, vagy hasonló témájú tantárgy. Hogy őszinte legyek, azt sem értem egyáltalában, hogy 1990 után hogyan kaphatott BÁRKI is BÁRMILYEN diplomát anélkül, hogy ilyesmi tárgyból államvizsgázott volna. Mert hogy az informatika már a '80-as években alapléte volt sok szakterületnek, tehát indokolatlan hiányosságról beszélhetünk, ha az azóta elmúlt és sokat fejlődött 20-30 évben ez nem tudott a felsőoktatásba alapkövetelményként beszivárogni. 

Az csak egy dolog, hogy ki, mikor, mire nem gondolt ugyanebben a 20-30 évben. De ezen hiányosság bizony pont olyan szegénységi bizonyítványt állít ki a felsőoktatás állítólagos szakértőiről és szervezőiről, mint a nemzeti alaptanterv azon szervezőitől, akik egy K.O-val felérő nemzeti lakossági hitelválság után nem érzik alapvető követelménynek az alapvető pénzügyi ismeretek kötelező oktatását általános iskolában. Hanem csak a földrajzot, matekot, fizikát, környezet ismeretet és kémiát. Kell a Mengyelejev féle táblázat ismerete, szó se róla. De sokkal fontosabb, hogy életben tudjon maradni az ember akkor is, ha csupán szalagmunkás lesz belőle nyócáltalánossal, vagy érettségivel eladó lesz valahol. A lényeg, hogy 2016-ban egyik iskolát eredményesen elvégző számára sem oktatták soha, sehol az alapvető pénzügyi ismereteket - és ezért hoz majd rossz, számára hátrányos döntéseket egy fél életen át, egészen addig, amíg a maga bőrén meg nem tanulja, hogy is működik az. Tessék mondani, ez nem közérdek? Mármint, hogy ez ne legyen így itt többet? És ezt nem az oktatást akármilyen szervezőknek kéne kezelniük munkájuk során? Ébresztő : az a munkakör sem élhet pusztán poros, avítt könyvekből. Hanem bizony, muszáj fejlődnie - amiként bármely más szakterületnek is. 

Ezt a cikket olyan fél éve kezdtem el írni - akkor még nem terjedtek el a robotizálásról és munkaerő piaci hatásairól szóló sajtó cikkek. De, mire megírom ezt, már nyilvánvaló, már felmérések és számszerűsített trendek látnak napvilágot arról, hogy mely szakmákban dolgozóknak muszáj tovább képezni magukat, mert ha nem teszik meg, akkor pár év múlva munkanélküliek lesznek az ipar fejlődése miatt. 

És ugyanez vár a magukat képzett, a társadalom fejlődéséért feleősnek tartó tanárokra is - amennyiben nem veszik észre, hogy nagyon le vannak maradva az oktatási tematika területén a mai magyar valóságtól. Ami azt jelenti igazából, hogy ami ma amerikában vagy japánban vagy nyugat-európában tény, az alig 1,5 év múlva már itt is azzá lesz. A tanárok társadalma nem értette meg a technikai és társadalmi fejlődés gyorsuló tempóját, annak okait - erről szól e cikk. Nekik kell kezdeményezniük a felzárkózás, a fejlődés megvalósítását - én legfeljebb leírhatok egy látképet innen, kívülről. Mármint az ő rendszerük szemszögéből kívülről. Én már régóta nem állami iskolákban tanulom mindazt a tudást, ami az élet gyakorlatának műveléséhez szükséges számomra. És a legtöbb, állami iskolában végzett szakember sem. Ez a valódi valóság itt már évtizedek óta. 

No, lehet, picit messze kanyarodtam, de végül is azt akartam kihozni mindebből, hogy nem az IT szakemberek kockák egy analóg világban - hanem mesterségesen önmagukat és egymást lefékező analógiában körömszakadtukig hinni akaró, amúgy értelmesnek született emberek kockák egy mára már igen csak digitalizálódott világban. Amit problémának látok, hogy nem én oktatom gyermekeinket, hanem ők. Ezért maradnak alkalmatlanok sokan, ma is, akár több diplomával is - az életben. 

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás informatika állam fejlődés szakképzés pénzügy kockák fiaskó alapvető ismeretek