HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Hozzászólok: Szerencsetlen szomoru csalodott ember. Sosem lesz neked igazi szerelmed. Csak egy pina. Illatos. ... (2019.08.21. 19:18) Már csak a punci... - avagy, mi kell a férfinak?
  • legeslegujabbkor: Sajnos az emberiség csapong. Hol a hülyeség uralkodik, hol az ész kerekedik felül. Ne add fel (2019.07.11. 22:21) Nem is tudom, mit írjak...
  • Mr. Waszabi: Jézus! Most, így ennyi idő után újra olvasva tűnik fel, hogy legalább a felét n nem írtam meg akko... (2019.07.11. 19:36) Szemlélek
  • Mr. Waszabi: @Mia and me: ja, vagy úgy. Én kérek elnézést a Microsoft és a LinuxMint fejlesztői, illetve a Dell... (2019.07.03. 04:53) Isten demokrata
  • Mia and me (törölt): @desw: navégre valaki ezt is leírta hogy a 70-95 között születettekkel fizettetik ki az összes edd... (2019.03.07. 15:39) Nyugdíjpara

Linkblog

2011.05.05. 19:51 Mr. Waszabi

Ezer hold

Apám, anyám gazdag volt,
földjük volt vagy ezer hold.
A ház körül kerítés, nem távol -
nem akartak sokat tudni a világról.
Kellett a biztos, amit szemük belátott,
többre nem igen vettek bátorságot,
hiába volt erdő-mező tengernyi,
nem tudtak vele mit kezdeni.
Gyermekként nem értettem ezt,
szemem mindig a távolba meredt,
azt pásztázta szüntelen, a fennsíkot,
ahová lelkem angyalszárnyon siklott.
Elfeledtem a szűk valóságot,
mire a két szülő vigyázott,
csak repültem a föld felett
s szőttem nagy terveket.
Éreztem, hogy valamire jó -
az az egész föld élni való.
Elmúltak már mindketten,
mikor végre megértettem,
hogy az a föld - az én életem.
Nem része csak, hanem teljesen,
hogy be kell laknom, azért van,
szárnyalni felette s fürödni a patakban.
Ösztönből gyűlt össze régtől,
apám apjától meg a dédtől,
kik gondozták, művelték évszázadokig,
s csak sejtették, hogy eljut egy rokonig,
ki majd más szemmel igazgatja,
valódi céljára használhatja.
Hát én vagyok az a rokon,
s úgy teszek, ahogy én gondolom,
lebontom a kerítést - az minek ? -,
csak a tekintet útját töri meg.
Mert nem kerítés volt, inkább korlát,
sok elődnek szorongatta torkát,
de e legfőbb hibáját látni nem tudták,
nem keresték, nem is akarták,
mert szemük lábuk elé nézett a porba,
sosem emelték a messzi távolba.
S ha itt lehetnének egy pillanatra,
aszott szívük életre dobbanna,
ha láthatnák azt, amit most én látok,
a konyha ablakból egy másik világot,
hogy nincsen már meg a régi korlát -
odakinn nem vár más, csak szabadság.

Szólj hozzá!

Címkék: vers élet férfi szabadság sors örökség


A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr792880582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása