Az emberi hülyeség határtalan, ezt vagyok kénytelen megállapítani. Az újságírók szépen bekapták Orbán faszát, mármint a médiafaszát, amit kreáltak neki pártilag. Nem szeretem, amikor az emberek önként jelentkeznek a "hülyéket keresünk" álláshirdetésre. Nem jó ómen, ha erre túl sok a jelentkező, azért. Amúgy nemzetileg nem jó.
Az újságíró feladata az volna épp, hogy a politikai mókusvakítástól megóvja az embereket, hogy valamiféle civil ellensúlyt alkosson és közöljön a vakítani szándékozott nép körében. Értem ezalatt, hogy objektíven tájékoztasson. Nos, ez itt, magyarországon nem így működik. Nagyon nem.
Igen, nemecsek ernő, de most jogosan, csak mintaként becsület dolgában, nem hasonlatként. Mindaddig így leszen, kis betűvel fogom írni, amíg Orbán Viktor hegemóniája uralkodik ezen ország s lakói felett, azok jóváhagyásával. Mert nagyot nem érdemel addig, azért. Nem így működik a dolog. A hazugok, nemzetárulók nem érdemelnek nagy betűt, azért.
Nos, 4 év alatt sikerült az aktuális politikának kimosnia az emberek agyát, totálisan, s nem kis részben annak köszönhetően, hogy az újságírás csontig benyalt a politikának. Behajolt, hogy az nyugodtan seggbe kúrhassa, ez történt, nem más. Mindenki csak túl akar élni itt. Ezt értem, de vannak emberek, akik ezt nem engedhetik meg maguknak. Ilyenek az újságírók is. Felelősségük van elvileg a tájékoztatottak tömegeivel szemben. Annak felelőssége, hogy ellensúlyozzák a politika túlkapásait, annak akaratával szemben. WoodStein, tudod, az Elnök embereiből. Ha újságíró létedre ez ismeretlen fogalom számodra, akkor az a te szégyened, nem az enyém. Az se ma volt, lett volna időd s alkalmad megismerni. Ha ez nem történt meg, vagy gyenge voltál hozzá, akkor az a te szégyened, nem másé. Erről ennyit.
Embernek lenni épp olyan jog, mint hülyének lenni. Csak az előbbivel nem lehet visszaélni, míg te az utóbbival hatáskörödet jelentősen túllépve visszaélsz. Mások rovására, jelzem. Azok rovására, akiknek egyetlen reményük a te alkotói szabadságod, értékrended lehetne. Lehetne, mondom, ha élnél ezzel - de nem élsz, ez látszik a hétköznapokban. Inkább beállsz a mainstream magyar újságírás vonulatába, lehazudsz mindent, amiként a kormány teszi, és péntekenként boldogan leporolod kezed azzal, hogy na, ezt is bevégeztük. Csak éppen egy héten át hazudtál, ennyi történt. Hazudtál tanárok, a pedagógusok, a bölcsődei dolgozók vagy éppen a piaci szférában dolgozó emberek milliói s érdekeik ellen, amiket rajtad kívül más nem képviselhetett volna, s akik olvasóid egyébként. Szemükbe hazudsz azoknak, akik ellen sosem kellett volna, eredeti hivatásod szerint s amit korábban te is pontosan tudtál, mint vezérfonalat pályád kezdetén. De gyenge voltál és elárultad mindazt, amiért valaha újságírónak álltál. És nem is ez a baj igazából - a baj az, hogy nem ismerted be, nem írtad meg, hogy muszájból basztál át ezreket -, hanem úgy teszel ma is, szem rebbenés nélkül, mintha hazugságaid lennének az igazság. Pedig nem így van, nagyon nem s ezt te is tudod. Belebújsz a fészbúk szokásaiba, írsz az ördög öragannyjáról is inkább bulvár sztorikat, csak ne kelljen szembe nézned a valódi igazsággal - miszerint az igazság ellen hazudtál. Meg fogsz fizetni érte, én tudom, és sokan mások is tudják. De nem számít, mire rád kerül a sor. Ugyanis egy vesztes senki nem érdekel. Szép vagy? Lehet. De okos nem leszel már. És ezt te is tudod, te szajha.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.