HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Mr. Waszabi: @emzperx: ha kíváncsi vagy nézz utána magad, légyszi. A tőke hordozhatóságának garanciái csak 199... (2018.06.26. 08:44) Magyarország lassan bezárul - avagy miért kell ide multi-kulti?
  • Mr. Waszabi: @pobeda: hát én sem gondolami nem gondoltam volna, még pár éve, hogy egyszer majd az lesz előny, h... (2018.05.21. 08:36) Fahrenheit 451
  • Mr. Waszabi: @ami szabad: minden értelmes ember átláthatja könnyedén, hogy az állami nyugdíj rendszer mindig is... (2018.05.01. 04:41) Nyugdíjpara
  • Mr. Waszabi: @Pandamedwe: beszéljünk a csajokról? Hát inkább nem. Nekem van csajom, szuperlativusz. Írtam is ho... (2018.04.19. 20:56) Gondok vannak a gondolkodással
  • paveway: Így kell elégetni a semmire több 10 milliárd Ft közpénzt. Rettegésben kell tartani a tábort bármi ... (2018.01.19. 09:30) A Tarsoly-kormány lemondhat

Linkblog

2018.02.12. 20:03 Mr. Waszabi

A Kör - túl sok titok

Amíg néztem ezt a filmet, sok ellentétes gondolat és érzés kavargott bennem. Idealista. De ez nem baj. Azért nem, mert az idealizmusnak több válfaja van - van, amelyik a valóságról akarja elterelni az ember energiáit, egyfajta kábítás, és van a gyakorlati idealizmus, amely valóra váltani célozza az ideákat. Utóbbira vegyük például Elon Muskot - elég racionálisan méri fel, hogy ideáit - amelyek egyébként sok másik ember ideái is régtől fogva -, hogyan kell valóra váltani. De, a filmbéli témákhoz képest van egy jelentős különbség Musknál. Mégpedig az, hogy ő olyan dolgokat valósít meg, amihez nem szükséges más emberek együttműködése. Mármint egyenlő módon értve, azaz nem függ mások akaratától a sajátja megvalósítása. 

Maga az ötlet, ha általánosan kötelezővé akarjuk tenni. Ez meg az érem másik, emberi gyarlósági oldala. Hogy mindenki élete váljék teljesen átláthatóvá, nos, az sem butaság. Ellenben koraérett/túlhaladott ez az eszme. Régen, amikor még nem volt internet, s az emberek inkább cselekedtek, mint kombináltak titokban, és ténykedéseik láthatóak voltak szomszédaik, vagy akárki számára, aki szűkösebb környezetükben élt, nos, ez a dolog jellemzőbb volt a nagy átlagra. Akkoriban nem volt titkosítás, a leveleket akár a küldöncök, később a posta is elolvashatta, így nem volt levél titok. 

A magam részéről több, mint 20 éve határoztam el, hogy átlátható leszek. Mert a messziről jött ember, és a nyílt, ők ketten mondhatnak, tehetnek bármit. Előbbi csak addig, amíg ki nem ismeri őt a befogadó közösség, utóbbi viszont bármikor, ha nem mutatja a csalfaság jeleit. De ez két motiváció, ezt azért lássuk.

Más dolgok is eszembe jutnak erről. Valamikor a 90-es évek közepén, amikor még szerettem moziba járni, mert a TV képernyő legfeljebb 72 centis volt, és a felbontása is csak 320x200-as, nos, akkor a mozi még élmény volt. Ma már, a 4k-s tévék és streamelt filmek korában már nem ad annyi pluszt a mozi, főleg, hogy 2 jegy és a kukorica áráért egy havi előfizetést lehet venni akár az HBO-nál, akár a Netflixnél. A tartalomról nem is beszélve.

Szóval, mint régi mozilátogató, mindig is utáltam azt a pillanatot, amikor vége lett egy jó filmnek, amikor a nézők csendben szedelődzködtek, miközben a fények kigyúltak és a függöny összezárult a vászon előtt. A kiábrándultság fináléja volt ez, amikor alig 1-2 percünk volt arra, hogy a vászonról visszatérjünk a valóságba. Kint a sötétben pedig a higanygőzlámpák rideg, pislákoló fénye segített az eső áztatta fényes aszfalton a magunkhoz térést, amíg autóinkhoz botorkáltunk, és szemünk - és lelkünk is - megszokta a racionalitás sötét fényeit.

És egy alkalommal, amikor már sokadszorra döbbentem rá erre a történésre, a 90-es évek közepén, nos, eszembe ötlött, hogy ugyan, miért kellene visszatérnünk? Ugyan miért nem azzal a tudattal jövünk ki a moziból, hogy másnaptól, az nap estétől inkább valósággá tesszük mindazt, ami megfogott a filmben, amit üzent nekünk? Mert nem véletlenül mentünk be oda - többek akartunk lenni, mire kijövünk, annál, amikor bementünk. Valamit kapni akartunk, ugye, ezért járunk moziba. És kapunk is, süket, aki ezt tagadja. 

No de, ha gazdagabbak lettünk, akkor miért hajtjuk le fejünket és némulunk meg, amikor kijövünk? Csupán a félelmek miatt, amit elvárnak tőlünk mások, és ezt is nevelték belénk. Hogy amiket odabent látunk, annak ott kell maradnia, nem szabad kiszabadulnia a sötét teremből. Pedig, ez a legnagyobb butaság, amit valaha láttam.

Nos, én akkor határoztam el egy alkalommal, hogy lófaszt, nem fogom lehajtani többé a fejem, hanem, ha jót láttam, megvalósítandót, akkor azt beépítem életcéljaim közé, és hirdetni fogom fennhangon életem minden aspektusában. Felszabadító érzés volt már a gondolat is - de mennyivel inkább, amikor hagytam, hogy ez a gondolat menet és az engem ért hatások megváltoztassák gondolkodásmódomat a hétköznapokban. 

Természetesen az átláthatósághoz szükséges az is, hogy semmi eltitkolni valót ne tégy. Ne csalj adót. Ne legyen szeretőd, ha házas vagy. Ne legyenek titkos tiltott mániáid, azaz, ne legyen semmi szégyellni valód a társadalom nyilvánossága előtt. Ne hazudj sosem, semmilyen helyzetben, akármennyit is veszíthetsz rajta. Ne végy el semmit, ami nem illet téged - azaz, ne lopj. Ilyesmik tehetnek átláthatóvá. De ennél többé is. Szabaddá. Évek teltek el, amíg rájöttem, adott élethelyzetekben, hogy milyen szabadsági faktort biztosít az átláthatóság.

Onnantól azt mondasz, teszel bárhol, bármikor, ami neked tetszik. Mert nincs félni valód, hogy kiderül rólad bármi, amivel akárki megfoghat, sarokba szoríthat. Ez akár nevetségesen hangozhat, de ha azt mondom, hogy még a kormány és semmi titkos hatalom sem találhat az emberen fogást, még a KGB vagy az FSZB sem, ha mindazokban a vonatkozásokban, amelyekben ők feltételezik az egyes ember sárosságát, nos, nem találnak semmi, mert nem találhatnak, akkor nekik annyi, nem neked, a kis embernek. És innentől az átláthatóság egészen más értelmet nyer.

Békés állampolgárként éltem imigyen életemet sok-sok évig. Aztán, egyszer eljött a nap, amikor fel kellett kelnem a fotelből, és ki kellett állnom a hatalom ellenében. Akkor még nem tudtam, milyen mocskos nyomozásokra képesek, ha le akarnak járatni valakit, de engem például lehallgattak, mintegy fél évig. Persze tök feleslegesen, eredménytelenül, mert a prekoncepcióik alapján, amikre vadásztak, nos, nem találtak semmit. Véletlenül tudtam meg, hogy mit csinálnak, de a mobilom mintegy fél éven át visszhangzott az idő alatt, tehát nem volt teljesen alaptalan a gyanú. Azután valahogy megszűnt a jelenség. Nem mentek semmire, mert nem csináltam semmi olyat, amiért elkaphattak volna. Sem előtte, sem a lehallgatás alatt, sem utána. És ma sem értik, miért nem sikerült - pedig egyszerű: mert nem csináltam semmi  olyasmit, amire ők rá vannak készülve, hogy miket szoktak stikában csinálni az emberek, amikkel el lehet őket kapni.

Nos, ezért lehet nagy ma is a pofám - és nem is fogom magam vissza. Élvezem a helyzetet, hogy az ő mozgásterük sokkal kisebb, mint az enyém, egyszerűen azért, mert nem csak a megbízóik, de minden egyes alkalmazottjuk is sárosabbak nálamnál, és eleve szándékaikat is titkolniuk kell. Nálam az előny - átlátható vagyok. Egyszerű logika ez szerintem, de nagyszerű. Már persze annak, aki meg is tud neki felelni alapjáraton, azaz nem azzal vívódik, hogy mennyit lopott, csalt, hazudott, kitől, mikor, kinek, kitől kell tartania, miközben az volna a dolga, hogy olyanokra bizonyítsa rá saját bűneit, akik olyasmit el sem követtek, mert eszükbe sem jutott. Nagy bajban voltak már kiskorukban is, és ma még nagyobban vannak. Mert róluk kiderülhet ez, az, rólam meg semmi. Ennyit a következetességről, és az önmagunkhoz való hűségről.

Itt sokszor voltam kénytelen elviselni a hatalom alul művelt fizetett, vagy önjelölt pribékjeit, de ők sem tudtak sem sarokba szorítani, sem megtörni - nem volt megfelelő töltényük ehhez, rendre kudarcot vallottak, és vallanak ma is. Megyek mint a gőzhenger, ha épp úgy akarom, írom, amit akarok, szabadon. És a titka csak ennyi - nem tudnak elkapni, mert nem csináltam soha semmi olyasmit, amit szégyellnem kellene, vagy törvénybe ütköző lenne, vagy lett volna. És ezért szólhatok be akármely hatalmasnak is, pláne, ha kortársam, és szemtanúja voltam stiklijeiknek, hazugságaiknak vagy pálfordulásainak is. Nehéz kenyér ez nekik - nem hazudhat nyilvánosan úgy senki, hogy arra valaki ne emlékezne.  

Szóval, ha arra kerül a sor, megint azt csinálok amit akarok, vagy nem csinálok, amit nem akarok. Ha akarom, összehozok egy-két tüntetést a kormány ellen, ha meg nem akarom, akkor nem csinálok ilyet. De, besározhatatlan vagyok, ma is. 

Nos, a filmben ábrázolt ívek mondjuk, hogy ilyen vetületben igazak, elég jól ábrázolja a politikusok érintettségét ebben a témában. Na, nem itt, hanem Amerikában :)

Az érem másik oldala azok az emberek, akiknek van titkolni valójuk. A politikusok, akik abból élnek, hogy hamis ígéretek mentén behúzzák a hatalmat kezük alá, és utána rendre hazudni kényszerülnek. És a vállalkozók, vállalkozások, akik szintúgy nem tudják megtartani, amit ígérnek. Vagy épp a különböző ideológiákban kitűnni akaró emberek, akik mással nem tudnak figyelmet kelteni. Vagy a két kulacsra játszó férfiak, nők, akik családjuk mellett szeretőt tartanak. Nos, ők azok, akik az átláthatóságban nem érdekeltek, sőt, ellenérdekeltek. Ahogy látom, egyelőre miattuk marad csak idea az átláthatóság. És itt tulajdonképpen tehetnék egy békés pontot a mondat végére, ha itt véget érne a történés. De nem ér véget. Mert a nem átlátható emberek félnek. Zavarja őket az átláthatók létezése is önmagában, mert mindig emlékezteti őket titkaikra, azok terhére. És emiatt idő után el akarják veszejteni az átlátható embereket, mintegy zsigeri elvből. Besározzák, hazugságokat terjesztenek róluk, és a többit látjuk magunk körül. Megmérgezik maguk körül a világot, embereket. És erről szól ez a film egyik szálon, ez a motívuma, hogy ez a mérgezés szűnjön meg. Legalábbis én ezt értettem belőle.

Szólj hozzá!

Címkék: internet átláthatóság közösségi média a-kör nincs takargatni valónk


A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8913655168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.