Ez egy olyan téma, amiről még nem írtam meg a valóságot. Azért nem, mert számomra magától értetődő volt az elmúlt 30 évben a külföldi vállalatok térnyerése itt. Picit hosszadalmas lesz - még az is lehet, hogy túl nagyot harapok, és nem sikerül elmondanom a lényeget, de azért nekifutok. De azért írom, mert látom, milyen sok ember nincs tisztában sem a saját országa-gazdasága múltjával, és ebből fakadóan a jelenével sem, sem pedig az abból eredő következményekkel itt mára nézve. 

Miről is beszélünk? Arról, volt egyszer egy zárt, kommunista rendszer itt, amely orrvérzésig nyomatott bármilyen olyan kitalált dogmát, amely szembe ment a világ és az emberek természetes működésével. Olyan emberek nyomatták ezt, akik hatalmat akartak szerezni csupán, és ehhez nem lévén elegendő tehetségük a korábbi természetes alapú rendszerben - azaz a kapitalizmusban -, inkább kitalálták ahelyett a kommunizmust. 

Na szóval, éldegéltünk mi itt ebben az elméletileg jól kitalált ideális rendszarban, csak éppen valahogy nem tudott működni. Annyira nem, hogy szépen, apránként felélte gazdasági és társadalmi tőkéjét.

És az államcsőd peremén egyensúlyozva, azért felismerték itt egyes vezetők, hogy halálra fogják őket kövezni az emberek, ha kiderül, hogy egész tudományuk csupán egy orbitális humbug, nincs mögötte semmi racionális bizonyíték.

Nos, a történet - Magyarország III. köztársaságának kényszerű megszületéséről szóló történet - arról szól, hogy a csőd széléről csak úgy tudott megmenekülni, ha kiárusítja magát, pontosabban a pusztító baromságok mentén felélt, leamortizált maradékait, eszközeit. És ez pontosan így is történt. Ha nincs Gorbacsov, akkor talán ez máig nem történt volna meg, mivel a magyar kormányok - de nagy lelkű vagyok, hisz 1957-1990 között csak egyetlen egy volt - bár megpróbálkoztak már '68-ban is kapitalista reformokkal itt, de a moszkvai vezetés azt elkaszálta.

Ugrok egy nagyot. Sok magyar ember értetlenül fogadta itt 1990-1997 között, hogy miért kellett fillérekért elkótyavetyélni itt az állami vagyont, hirtelen, gyors ütemben - az általuk itt korábban nagy nevűnek, nemzetközi respektációval, sikerekkel bírónak hitt cégeket. Én magam vagyok a legnagyobb sajnálója annak, hogy erről ma itt írni kell értelmes embernek, de úgy látszik muszáj, különben senki fejébe nem üt szöget, hogy a legfőbb nemzeti buta ennek restaurációját álmodta meg ide megújulásként, feltámadásként. Csak hát ő nem élte meg a gyakorlatban, a hétköznapokban a '90-es éveket - már akkor is a Parlament volt a munkahelye -, ezért nem is tudja, amit nem látott. Pedig nem ártott volna. Ő csak szépen beült a Parlamentbe, aztán ott intézkedett ezt-azt, meg közben szépen megtollasodott az adófizető választó polgárok adóján.

De, a lényegre térve. Miért kellett itt multikulti? Hát, először is régi sorstársaink, az oroszok, még nálunk is jobban legatyásodtak a komcsi éra alatt. Ugye, ennek végét vetette a Gorbacsov éra - micsoda szerencse, különben nálunk sem lehetett volna meg a rendszarváltás.  De Gorbacsov nem mondta ki nyíltan a komcsi rendszer bukását - ezt ott senki nem viselte volna el - , hanem csak deklarálta, hogy 1986-tól kezdve mindenki, aki a sztalini szovjet érdekszférába tartozott, azt csinál, amit akar. Mármint abban a tekintetben is, hogy a KGST egyezmények alapján kötött gazdasági megállapodások is érvényüket vesztették. Ennek lett gyakorlati következménye, hogy ők nem vették át a magyar buszmegrendeléseket, meg a szabolcsi almát sem. És etcetera, biztosan sok minden mást is fel lehetne sorolni az akkor kárlistán.

A magyar vállalatok - abban az érában csak állami cégek voltak, itt most a szövetkezeti vagy maszek vállalkozásokat nem tárgyalom - a '60-as évek közepétől kezdve szép apránként elveszítették a nemzetközi - akkor úgy mondták: konvertibilis - piacon addig elért pozícióikat. Azért, mert a kommunista berendezkedés nem volt költséghatékony, hanem pusztán aktuális politikai szándékok szerint működött. Ami azt is jelenti, hogy az aktuálpolitika nem foglalkozott a saját maga gazdasági hátterének biztosításával, tehát, ha Brezsnyev elvtárs kiad egy barom parancsot gazdasági háttérfelderítés nélkül, akkor is úgy lesz megvalósítva az a parancs. És úgy is lett.

Nos, engem kísértetiesen emlékeztet a mai helyzet arra az időszakra. De nem akarom a lényeget átugrani.

Itt 1990 után el kellett árverezni az addig magyar állam tulajdonában levő vegetáló cégeket. Amelyek azért vegetáltak akkor már 1-2 évtizede, mert a magyar állam, mint 100%-os tulajdonos, minden pénzt kivont ezen tulajdonaiból, amit csak lehetett. 1980-1990 között gyakorlatilag a legtöbb állami cégnél már nem létezett fejlesztési keret, akkor sem, ha amúgy termelt profitot a cég. Azaz, nem veszteséggel gazdálkodott, hanem nyereséggel. A veszteségesek működését finanszírozta az akkor Párt Központi Bizottság a nyereséges vállalatok által megtermelt profitból. Abból, amiből fejleszthettek volna technológiát, ami a versenyképesség növeléséhez szükséges lett volna. Remélem, ebből már kezd derengeni számodra, hogy mi volt a nettó politikai alapú kormányzás orbitális hibája. Te sem tennél ilyesmit otthon - anno egyetlen kormány- és párttag sem alkalmazta otthon, privát életében az MSZMP - azaz az Moszkva - állami gazdálkodásban alkalmazott irányelveit. De azért ott is, itt is eladta a helyi kommunista párt és az általa uralt államszervezet a ma már nevetséges hülyeség cunamit.

Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy 30 évvel később ilyen hosszan tart majd elmagyarázni itt, hogy miért nem volt jó a magas állami tulajdoni hányad a gazdaságban, és a többi, ma divatos  - értsd:felújított komcsi - hülyeséget sem.

Amikor a fenti kényszerek mentén bejöttek ide a bátrabb multicégek nyugatról - akkor még Kína, India, Dél-Korea a fasorban sem volt, ezt mellesleg jegyzem meg -, akkor annak itt örülni kellett. Mert pár év alatt felszámolták az 1990-es mintegy 20%-os munkanélküliséget, ami az kicihelt állam finanszírozóképtelensége miatt bezárt vállalatokból és a KGST piac összeomlásából fakadt.

Nos, amikor a bátrabb nyugati befeketetők megjelentek itt, mint állami vállalatok felvásárlói, nos, először is óriási kockázatot vállaltak 1997 előtt. Ugyanis a magyar jogrendszer csak 1997-re ratifikálta a magán tulajdonhoz való jogot az Alkotmányban, addig nem. Azaz, aki az előtt jött ide s vásárolt bármit a magyar állam portfóliójából, nem lehetett biztos szerzett tulajdona biztonsága felől. Ugyanakkor tették ezt potenciális konkurenseik likvidálása, vagy éppen termékpalettáik, cégneveik megszerzése miatt, ezt sem szabad véka alá rejteni. De ez teljesen normális a piacon, ezt meg kell érteni.

És ez volt a legfőbb oka annak, hogy a magyar állam szaré-húgyé kényszerült itt elárverezni korábbi tulajdonai java részét. Most visszakérdezek: melyik részét nem értetted eddig annak, hogy ha egy idegen országban úgy kínálnak neked tulajdont, hogy annak az országnak az aktuális törvényei nem garantálják számodra, hogy az ott szerzett tulajdonodat mobilizálni is tudod, azaz el tudod vinni, akkor vajon te vennél-e ott bármit is? Vagy ha vennél, akkor mennyiért? Na látod, hogy nem, vagy nagyon alulértékelt áron legfeljebb. Nos, itt is ez történt, a politikusaink nem értették meg, hogy az első számú feladatuk a magyar jogrendszer harmonizálása lett volna a fejlett nyugatiakéhoz. Ehelyett olyan baromságokkal bolondították a jónépet, mint hogy Chiléből hatékonyan lehetne ide cseresznyét importálni. Vagy a földosztás kárpótlási jegy formájában, amivel szétverték a TSZ-eket, és az azokban közösen birtokolt olyan-amilyen, de létező gép- és eszközparkot.Csak a legemlékezetesebb orbitális marhaságokat citáltam ide példaként, de a totális hozzá nem értés ábrázolásához muszáj szélsőséges példát hoznom. Mert ahogy látom, már erre sem emlékszik itt a kutya sem.  

Na, ezen a ponton lapozok át a másik oldalra. Még mindig 1996-ban járunk, már kiárusították a MATÁV egy részét, azaz a helyi LTO-kat, azaz lokális telefon szolgáltatókat. Akkor is volt internet, de az akkor még legfeljebb 56KBites modemen működött, és analóg telefon vonalon. Már ha a telefon vonal bírta az 56K-t. Szerintem te azt sem tudod ma, hogy ez mit jelent, mert nem ismered a megabájtnál kisebb informatikai mértékegységeket. Semmi baj, nekem sem volt kurblis autóm :)

Akkorra a technológiai lemaradás karöltve a tőkeszegénységgel már egyértelműen kizárólagos korlátja volt a telefónia és az internetes, valamint kábeltévés szolgáltatás terjedésének. A multik meg idejöttek, hozták a pár száz millió dollárnyi tőkéjüket - fejenként -, fejlett, nyugaton már bevált technológiai megoldásaikat, és neki láttak árkot ásni, kábelt fektetni, korszerű digitális telefonközpontokat telepíteni, és pár év alatt korszerűsítették a hazai távközlést. Mindezekre az állami tulajdonú MATÁV-nak nem voltak meg a keretei.

Csak a jéghegy csúcsát helyeztem fókuszba, ahol KKV-knak nem sok keresni valójuk van. Más területeket nézve, ahol a KKV-k is boldogulhatnának, ma is látszik, hogy a hazai tőke képződése igen hosszadalmas folyamat, lévén tőkeszegényen indulnak akár milyen brilliáns ötlet alapján, de eleve a bővülést bankhitelből kénytelenek finanszírozni, ráadásul magyar hitelkamatlábak mellett. Ebből elég nehéz versenyképessé lenni a nyugati, saját tőkében és technológiában erős konkurenciával szemben.

Gondolom, logikusan átlátható, hogy a piaci pozíció megerősödését nem a közvetlen állami tulajdonlás szolgálja, legfeljebb a kedvezményes hitelezési programok. A közvetlen állami beavatkozás a tőkepiacba csak arra jó, hogy a veszteségeket láthatatlanná tegye. Természetesen a láthatatlanság inkább átláthatatlanságot jelent, mert a pénzügyi egyensúlyt az államnak meg kell tartania, ami viszont túladóztatás formájában csökkenti a versenyképességét a hazai vállalkozásoknak.

Magyarország 1968-ban megpróbálta a szovjet blokk kerítésén belül megreformálni a kommunista gazdaságot. Azaz, hogy a gazdaság kapitalista alapú legyen, de állami fennhatóság alatt. A szovjetek nem engedték, ergo nem is csinálhattuk meg. Aztán induneea lejtmenet felé. Gyengébbek kedvéért írom, hogy ez akkor volt, amikor én születtem ide - 50 évvel ez előtt. Tehát tudni tudtuk, mit kéne, miért s hogyan, csupán nem tették akkori elődeink, mert a globális politika nem engedte. Aztán szép lassan tönkrementünk a brezsnyevi modell téveszméibe. Hát ez van, ezt sikerült itt összehozni. Amit persze Theng Sziao Ping alig 10 évvel később sikeresen indított útjára Kínában. A következményeit a meg nem tett tetteknek, illetve ugyanannak a megtett verziójának következményeit te is leméred naponta, amikor vásárolsz. Kínait veszel a világ négy sarkán, mert ők ott vannak, mi meg nem vagyunk ott. Magyarázni lehet a különbségeket, okaikat, de a tény az tény. Ők ott vannak, mi meg nem vagyunk a fasorban sem. 

Sommázva, a multi-kultik jelenléte és dominanciája egy hosszú piaci folyamat - a nemzeti piacgazdaság kialakulásának - egyik fázisa. Azt meg kell érteni, hogy ahol nincs érdekeltség a tőke hatékony felhasználásában, ott akármilyen ingyen pénz, ingyen hitel sem fogja hatékonyan segíteni a nemzeti piacgazdaság fejlődését. Az ingyen pénzek megtérülés nélküli vagy alacsony megtérüléssel történő befektetése lassítja ennek a fázisnak a befejeződését. Lásd túlárazott, értelmetlen állami beruházások pártpolitikai döntések nyomán.

Szerintem tanulni kéne itt mindenkinek a gazdaság működését. Nem, nem arra gondolok, hogy itt mindenkinek közgadasági diplomát kéne szereznie, dehogy. Csak olyan szinten képzelem általános iskolai vonulatban a gazdasági képzés alapjait, hogy itt akármelyik 8 általánost végzett gyerek tisztában legyen a piacgzadaság működésével, ahhoz, hogy itt egyáltalában képes legyen egy akármilyen válallkozást működtetni.

Sokat várok? Én már kezdem elhinni,hogy igen. És mindez nem az én szégyenem, hanem az itt lakó, több generációnyi gyermeket nemző, ám alapjaiban butának maradt generációk bűne. Akik még mindig abból indulnak ki ma is, hogy jajj, nehogy már én többet tegyek a közöshöz, mert jajj, nehogy már a szomszéd cigány egy centtel többet keressen nálamnál. Na én ezt utálom az állítólagos magyarokban, ezt a mentalitást. Hogy nem képesek közösben gondolkodni, vagy abban, hogy ha nekem többem van, akkor reális az az önelvárás, hogy mi, akiknek több adatott a sorstól, akár észben, akár érzelmileg, akár anyagilag, nos, hogy mi többletesek többet is adjunk az közösbe. Tudod, mint Széchenyi és nemes társai a reform korban.

Á, baromság az egész elképzelés. Ugyan mit várok, mire várok teljesen feleslegesen egy önző nemzettesttől?

Igen, nekem kell - és a magamhoz hasonlóknak - megtérnünk idealizált elképzeléseinkből. Itt az a jó rend, hogy a földesúr mindenkitől mindent elvesz, és nagy kegyesen oszt némi felesleget a magáénak tudottból, amit igazából te termeltél meg, és a te és gyerekeid j ogos jussa volna eredendően. De az utolsó mondatok már nem számítanak, mert te is a nagyurakra szavaztál, a régi módi tanulatlan nemesekre, nem pedig Széchenyire és korabeli vállalkozókedvű nemes társaira. Én szégyellem magam ma emiatt itt. Nem tudok mást mondani.,

Abba is hagyom most ezt a picsogást. Teljesen felesleges. Én egy másik kor szülöttje vagyok, amelyben a becsület, tisztesség szavak még jelentettek valamit. Sőt nem hogy valamit, de az ember lényegét. De ez a szemlélet az elmúlt 20 év alatt elment a süllyesztőbe, és a feledés homályába. Nem én kérek elnézést emiatt, gondolom.