Már elég rég óta ezért vagyok néma. Írni olyan környezetben van értelme, ahol egyrészt el is olvassák az írásokat az emberek, ráadásul reményeim szerint pont átlag emberek, akik annak idején pont a könyvek vásárlói és legfőbb olvasói voltak.

De ma már évek óta nem könyvekben lakik az emberiségnek még az olvasni tudó és akaró része sem. Hanem ők is különböző digitális platformokon - FB-n, Instán. az smshez szokottak még Twitteren. Annak észrevétele nélkül, hogy megadták volna számodra a választás lehetőségét. Hát ezért írok én ma is itt, az indán. Tudom, hogy egyszer vége lesz, és tudom, hogy már ők is régóta röprengenek azon a problémán, amit a tömegesen kötelező platformváltás jelent. Az ilyesmit már 20 éve szokom a különböző szoftvercégek intézkedései mentén. Én pont az a jó szoftveres, aki felismeri, miről szólnak itt  nemzetközi történések már évtizedek óta.

Tudod, mit mondok? Dél-Korea a jobb. Japán volt kiskoromban. De ma már nem az. Igazából az első átbaszás az volt, amikor szétszedtem egy 1990-es gyártású Pioneer decket és Sony felségjelzésű modulokat találtam benne. Valahol ez árulás, én úgy gondolom. És ez igen régi cuccról árulkodik, nem a máról. Képzeld el, hogy harminc évvel későbbre ez az árulás meddig fajulhatott. Illetve inkább ne képzeld el. Egyszerűen csak elárullt az, akiben bíztál. Nem kell mellre szívni az ilyesmit - csak nem szabad árulónak állni. Nem olyan bonyolult ez a logika. Vagy még is az volna? Remélem nem az :)