Férfi blog

Régóta nem értem, hogy vajon jól képzett, tanult emberek miért hazudnak maguknak és másoknak alapvető emberi-társadalmi kérdésekben.

Persze, tudni tudom az okát, a motivációt, hisz láttam elégszer. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az alapvető emberi önzés faktora szemernyit sem változik attól függően, hogy az illető mennyire tanult vagy nem tanult ember. Az IQ és az EQ mindettől független faktor egy-egy emberben.

Régóta vagyok kénytelen olvasni a különböző gazdasági lapokban, hogy jajj, mi lesz, a fejlett országok népesedési alakulása öregedő társadalmat eredményez. Meg hogy jajj, ez milyen aránytalan terhet fog róni ezekre a társadalmakra, mert hogy pont a saját törekvéseik mentén egyre tovább élnek az emberek.

Erre politikai-gazdasági reakcióként olvasom, hogy hát több gyereket kell csinálni, mert hát ki fogja eltartani az egyre több öreget. De az fel sem merül, hogy, bakker, ezt akartuk itt évszázadok óta, hogy minél tovább éljenek az emberek. Akik, nem mellesleg a minél tovább élésükkel arányosan voltak és ma is hasznos tagjai ezeknek a társadalmaknak. Sok pénzt hoztak a konyhára, ha profánul akarnék fogalmazni. Sok tudást halmoztak fel s adták át azt az őket követő generációknak. A tanulmányi átlag nagyjából az, hogy mindig minden szereplő át akarja tolni a döglött szarvast valaki más asztala alá - ugyanabban a képletes irodában. Azaz, mindenki érzi a szagát, attól függetlenül, hogy kinek az asztala alatt pihen az épp. Így meg ez körbe körbe, nagyon régóta. Csak hát a szarvas teteme meg egyre büdösebb. Elpárologni magától biztosan nem fog - valakinek ki kell vonszolnia az irodából. Átvitt értelemben értve. Azaz, meg kell törnie a régi szokásokat, amelyek mentén azért lavírozunk körbe körbe, mert senki nem akarja vállalni az úttörő szerepét. Pedig előbb-utóbb muszáj lesz. 

S teszik ezt emberek 40-50-100 éves ún. közgazdasági elvek mentén ma. Lógika. Ha a gazdaság, s a társadalom már ezerszer meghaladta ezeket a régi, ámbár ma is szentségként tanított elméleteket egy másik századból, akkor talán az elveket kellene felülvizsgálni, korrigálni, modernizálni a mostani problémák fényében?

Nem magától értetődőek az egyre gyakoriibbá váló gazdasági válságok. Sőt, pont az üt szöget a normális ember fejébe, hogy bszki, nem azért modernizáltuk az elmúlt 100 évben magunkat, hogy mindezeket kiküszöböljük? Hát de. Erre ma is azt kell hallgatnom, a digitális 24 órás kereskedés, meg a fejlett felügyeleti kontroll mellett, amiket 40 évvel ezelőtt is? Ne bassz már, itt valakik nagyot kummantanak. És tényleg. 

A logikus gondolkodást lehet tanítani, csak éppen ezt kevés helyen teszik. Csak megemlítem, szőrmentén - nem reklamáció -, hogy az ókori görögöknél ez külön tudomány volt, sőt, a tudományok tudománya. Na erről itt a fejlett nyugat valahogy el feledkezett. Nem véletlenül, hanem erőszakossága és az ebből fakadó anyagias szemlélete miatt.

Ezt én is a bárki által hozzáférhető közönséges információs csatornákból tudom, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a fenti felvetés valami látnoki képességet igényelne az információ megszerzéséhez. Az más kérdés, hogy ki, mennyire ragaszkodik a valóság megértéséhez, és a valós problémák valódi megoldását mennyire tartja racionálisnak, és ki, miért nem ragaszkodik mindehhez, csak mert egoista szemlélete miatt elhajlik. A legfőbb problémának azt látom már régóta, hogy olyan emberek engedik meg maguknak a valóságtól, és annak reális problémáitól, azok valós megoldásaitól való elhajlást, akiknek papírjuk van arról, hogy elvileg ez a hivatásuk. Hát kérem, hazudozással nem igen sikerült még fejlődnie az emberiségnek.

A nyugdíj para nagyon egyszerűen megoldható - kevesebbet kell költeni tárgyi és szépészeti beruházásokra, és többet az öregekre. Nem igazán szimpi dolog - nagyjából középkori gondolkodásmód - kihasználni embereket élethossziglan, tudásukat, munkájukat, aztán azt mondani nekik, miután leszolgálták az elvárható mennyiségű éveket, munkát, hogy bocs, öreg, nem tudunk neked normális, illő ellátást biztosítani, mert a közgazdászok le vannak maradva egy évszázaddal, és különben is, inkább stadiont akarunk építeni, nem pedig téged eltartani.

Én 30 éve szemlélem a kapitalizmust, és kezdettől fogva látom a visszásságait. De azt gondoltam, hogy majd ez fejlődni fog. Hát, ahogy látom, a kormányok, politikusok maguk is le vannak maradva vagy 100 évvel itt, a fejlett világban. Lehet az elmaradott gondolkodást digitalizálni, csak hát minek? A szar akkor is büdös, ha QR kódos terítővel van letakarva.  

Glengarry Glen Ross. Az ügynök életrejza, röntgenje, ha úgy tetszik. 1992-ből David Mamet drámaíró szemüvegén keresztül. Az se tegnap volt.

De mindent ábrázol a kapitalizmusról. Neem, a kapitalizmus nem rossz. Nem, csak hatékony. És emiatt jobb nálunk mindenki bármikor, aki kapitalista, és rosszabb nálunk, vagy legalább olyan rossz, aki kommunista, vagy legalább etatista. Utóbbi két szemlélet mentén gondolkodó nemzetek, államaik csak a futottak még kategóriában evickélnek ma is, ahogy régen is.

Az oroszok mire is verik magukat ma? Nem sikerült Európához csatlakozniuk, nem tudtak kibékülni az örök versenytárssal, az USA-val, és most azt mondják, hogy áá, mi nem is akartunk ilyesmit sosem, mi önálló identitás vagyunk. Gyáván megfutamodtak az újabb kor kihívásai elől, mint az előtt is mindig. Erről nincs mit mondani, maradnak cárság a 21. században is. De elég nagy ország ahhoz, hogy ők azt tehessék, amit csak akarnak, azaz, hogy cárság maradjanak a 21. században is.

Na de, minta-e ők nekünk, magyaroknak, akik ha picit később lépnek meg a mai orosz fennhatóság által uralt földekről 1100 éve ? Nem hiszem. Fogalmam sincs, hogy magyar őseink milyen indíttatásból, látás mentén kerekedtek fel a sztyeppékről s vándoroltak nyugatra. De egy biztos: akarták, akartak ide jönni valami okból, és utóbb nem bizonyult hülyeségnek a gondolat. Már csak azért sem, mert képzeld el, mik lennénk ma, vagy egyáltalán mivé lehettünk volna eredeti forrás vidékünkön, mint nép, ha ott maradunk? Csak gondold meg, hogy mennyi hozzánk hasonló eredeti identitású nép lakik ma arra felé, akiknek eszükbe sem jutott nyugatra jönni, hanem megmaradtak a sztyeppén. Na kérem, a gondolkodás ott kezdődik magyar módra, hogy megpróbáljuk felfogni, hogy mi miért nem maradtunk ott, és hogy ezen ott maradás okán nem a miénk ma Bajkonur. Vagy akármi más. Nem volt jó a sztyeppe a magyar lovaknak? Nem volt rajta elég legelni való? Marhaság, mindig volt elég, hisz ma is pont ugyanúgy lovas nemzetek lakják és lovakat tenyésztenek azon a területen, ahonnan eredeztetjük magunkat.

Nincsenek véletlenek. Abban a tekintetben hitelesnek tekintem a hunorok és a magyarok közeli rokonságát, hogy mindkettő nyugatra igyekezett valami olthatatlan vágytól. A mondák szerint a hunok Attila, a magyarok Buda leszármazottai. Lehet ebben valami. Mert végül is mindkét leszármazott Európába vágyott és ott is kötött ki, némi időbeli különbséggel.

Másfelől tekintve igen nehezen lehetne megmagyarázni még magunknak is, hogy egy ilyesfajta közép-keleti nép miért jött ide, a keresztény európába. Én kevésnek érzem azt az agymosó magyarázatot, hogy csak azért, mert mi rabló, portyázó nép voltunk kiskorunkban, és mert a nyugat gazdagsága vonzott ide minket. Akkor már miért nem Indiáé? Vagy Kínáé? Mert hogy akkoriban azok fejlettebbek és gazdagabbak voltak, mint a középkori Európa. Logikusabbnak látszik már csak a megteendő távolság miatt is - amazok közelebb lettek volna Etel-közhöz, és kulturális különbségeket is kevésbé kockáztattunk volna. 

Összefoglalva, mi belőlünk, magyarokból sosem lett volna önálló nyugat-erurópai nép, ha Árpád apánknak nem keletkezik az a különös látása, hogy nekünk itt van keresni valónk, s nem a ma már régóta orosz sztyeppének keresztel régi mezőkön. És ahogy elnézem itteni 1100 éves történelmünket, azért vittük itt valamire, hoztunk ide valami új szellemet.

Nos, a fentiek mentén gondolkodva, nagyon nem szeretem azokat az időszakokat, amikor épp a semmibe süllyedtünk itt agyilag, lelkileg. Voltak passzív, verést kényszerűen elviselő időszakaink itt, amikor a nemzet nem volt a maga elvárható csúcsán, de többször voltunk jók itt, mint elheverő önpusztítók. Utóbbi téma inkább csak 1945 után merült fel itt erőteljesebben. A háború előtt a magyar kapitalista gazdaság versenyképes volt nyugat-európában is. Csak utána nem. Mert a kommunizmus baromság volt, a buták elképzelése arról, hogyan is igazítsák a maguk elképzeléseihez a világ valóságát. Aki vitatkozna ezzel, az nézzen arra a korai emberi korra, amikor a közel-keletet kereskedő kultúrák uralták már az ókorban is, és hogy akkor mi még legfeljebb tvakat legeltettünk az orosz sztyeppén, és néha elszegődtek őseink mások háborúiba, hódításaiba. De nevünket azóta jegyzi csak a történelem, amióta ide jöttünk a Kárpát-medencébe s elfoglaltuk azt. 

Miért írom mindezt? Kanyarodjunk vissza az eredendő felvetésemhez, azaz a kapitalizmushoz. Az egy fejlettebb rendszer, mint a puszta erőszakon alapuló távol keleti. Most tessék megnézni az egykoron ott maradott népeket, Üzbegisztánt, Mongóliát, Kazahsztánt, meg még vagy egy tucatnyi közép-távol-keleti népet. Hogy hol is tartanak, mire vitték. Tudományban, kereskedelemben, technikai és társadalmi fejlettségben: semmire. Egyedül mi jöttünk el onnan kellő időben. És ez valamiféle bölcsességre vall. Hát ne szégyenítsük meg őseinket azzal, hogy most tanusítunk butaságot, amikor már nyugat-európa akar beintegrálni minket magába. Árpád és leszármazottai, köztük Géza simán lenyomna Orbánnak és csatlósainak egy-egy kemény sallert azért a balfaszságért sírjából fél kézzel kinyúlva, amiket ezek a barmok itt művelnek ma. Mert nem ezért jöttünk Etel-közből idáig 1100 évvel ez előtt. Nem azért, hogy itt picsogjunk, hanem hogy vigyük valamire a többi hasonló nép között, hogy többek legyünk, mint amik ők végül lenni tudtak otthonmaradásuk nyomán 1100 év alatt.

Melyik részét nem tetszett felfogni mai magyarként? Már csak azért is érdekes kérdés, mert ittlétünk alatt keveredtünk sok más néppel. Avarokkal, bosnyákokkal, tatárokkal, németekkel, törökökkel. Amiként a kelta népek, európa őslakosai szintén keveredtek egymással az itteni történelem előttünk történt évszázadi alatt, akár csak mi idejövetelünk után és talán alatt is.

Tehát, aki azt állítja magáról itt ma, hogy színmagyar, az egyben felvállalja azt is, hogy nem színtiszta magyar. És hogy ragaszkodik egy sosem létezett hazug álomképhez, és pont azért régóta vesztes itt, mert ezt teszi - és nem fogta fel itt a maga valóságát évezred óta. Mert nincs itt ilyen, egyetlen személy sem. Nem csak ebben az országban, de tőlünk nyugatabbra sem. Ott sincs szín tiszta briton, ír, gall, germán vagy viking. Mindegyik nép keveredett kényszerűen a háborúk, hódítások során, évszázadok alatt. És talán az európai faj sikeressége pont ebből adódik, ebből a keveredésből. A különbség még is ma a nyugatiak és a keletiek közt csupán az, hogy a nyugatiak sosem tagadtak semmi ilyen történést, minálunk meg divat ragaszkodni az 1100 évvel, vagy az előtt történt keveredés ellenében, vakhit mentén. Hozott ez sikert itt nekünk? Nem hát.

Magam is negyedrészt horvát vagyok, mert bár van királyi birtoklevele családomnak 1786-ból, a családunk a régi Nagy-Magyarországban, a Monarchiában élt akkor és még sokáig, és dél-vidéki horvát nemesi családokkal házasodott. Az volt közel, ugye. Szerintem ennyit a vérségi témáról. Én legalább tudom, hogy ki ki volt a családomban, tisztában vagyok vele, hogy minimum milyen keveredések voltak. De azt is csak a jelzett dátumig. Hogy előtte ki merre járt, hogy merre vette a sorsa, arról én sem tudok semmit. Tehát nem mondhatom, hogy színmagyar vagyok. Aki azt meri állítani, hogy ő színmagyar, az legyen szíves bemutatni az erről szóló korabeli dokumentumokat. Kevés embernek fog itt ez sikerülni, úgy vélem. Szóval, emiatt sem kellene itt magyarkodni, meg nemzetieskedni, mert a legtöbb itt ma élő embernek fogalma sincs arról, hogy kik is az ősei, és hogy azok sem színtiszta magyarok, sőt.  

De, itt vagyunk, még mindig. Most Közép-Kelet-Európának hívják a helyet, ahol élünk mi, magyarok. A nyugattól csak picit van balra. Nem nagyon, mint Oroszország. Picit talán gondolkodj el történelmi felelősségeden, hogy ősapáink miért is jöttek ide, mi lehetett a mozgatórugójuk, s hogy egyáltalában miért vált otthonunkká ez a hely, ez a Kárpát-medence. Hogy minket miért nem űzött ki innen aztán másik, hozzánk hasonló rablónép. Ezek lényeges kérdések, amelyekre választ kell találnod ahhoz, hogy itt végre, 50-edik, 100-adik leszármazottként végre nyugalmat lelj és boldogságot. 

A nyugati kelta és germán népek mind egy tőről fakadnak itt. Britek, gallok, normannok, germánok, szászok, később a vikingek. De ez már egy másik történet, nem a miénk, mert mi máshonnan jöttünk. De nem volt közöttünk akkor sem sok különbség - vadak voltunk mindannyian, egyformán, de kultúráink közt sok volt a hasonlóság. 

A lényeg, hogy nem vagy kevesebb egy britonnál, gallnál, germánnál ma sem. Te magyar vagy. 

Hogy mi végre írtam ezt? Hogy lásd, akárki ősi atyád fia is bevándorló volt. Később Géza fejedelem, mint a letelepedett magyarok értelmes ura, amellett tette le volksát, hogy illeszkedj ide be. Géza politikus volt, nem tett erőszakot ezen a népen. Mindazt István, az ő fia tette meg ezen a népen. Ő miatta felejtette el ez a nép, hogy semmivel sem különb egy britonnál, gallnál, germánnál, vikingnél. Azaz, hogy nincs mit szégyellnie itt sosem, más népekkel szemben. István különb keresztényeket akart faragni a magyarokból, mint Géza. Megfelelési kényszere volt, ami végül egy nemzet önérzésének, öntudatának az önelnyomását eredményezte. Na, ezt is nekünk kell kikalapálni itt 1100 valahány év téveszme után. Onnantól nem vagyunk szolgák, hogy ide jöttünk és elfoglaltuk ezt a területet magunknak. És minden szolgaság, ami az után ránk következett itt, az csak is az István által ránk erőltett túlbuzgó keresztényiség miatt volt és van ma is itt. Ezen elég könnyű segíteni - a feleslegesen vállalt szolgalelkűséget vesd le magadról. Mert minden eddigi kihasználásunk, akár idegen nemzetektől, akár a saját urainktól ebben gyökeredzik - ezért is erőszakolta meg saját nemzetét István. 

És ha most hirtelen eszedbe jut, hogy itt hány évszázad óta esküsznek az emberek Istvánra, meg az ő elszáradt jobbjára, mint keresztény ereklyére, akkor esetleg derenghetne már, hogy azért voltak ükapáid, dédapáid, nagyapáid is mindig szolgák e földön, e nemzetben, mert önmagukat rekesztették meg nem érdemelt szolgaságba. Kapiskálod már? Jó lenne. Mert pont az ilyen saját maga ellen elkövetett bűnök következményei alól azért nem szabadul senki, mert amit önként vett magára, azt Isten sosem fogja elvenni róla. Mert önként vette magára, azaz az ő akaratán múlott és múlik ma is. Szóval, ma rajtad áll csak, hogy akarsz-e szabadabb ember lenni. Az akruális uralkodók itt 1000 év óta kihasználnak téged pusztán emiatt a gondolkodás miatt, amit generációról generációra örökítesz itt - gondolkodás nélkül. Nélküled ebben nem lesz itt változás. 

Picit messze kanyarodtam eredeti felvetésemtől, Glengarry Glen Ross történetétől. Amely MÁR kivonata egy olyan társadalmi modellnek, amely 1990-re már sok válságon keresztül érlelődött az abszolút szabadságban, évszád alatt sokszor, mialatt mi minden alkalommal megalkudni igyekeztünk itt a kihívásokkal. 1848 óta itt is voltak forradalmak, polgári összetűzések, de akár hogy is nézzük, az amerikaiak jobban csinálták ezt. Szabad emberek, akik innen, Európából menekültek a kényszerű szabadságba, és minden fát, gyökeret, ellenséget a saját két kezükkel kellett kiirtaniuk. Ezért olyanok ők, mi meg ennek a tapasztalásnak híján nem vagyunk hasonlatosak. Itt, az öreg kontinensen mindannyian tapasztalatlanok vagyunk hozzájuk képest. És ezt fel kell fogni, ezt a különbséget, meg kell érteni, hogy amit mi itt nem tettünk meg adandó alkalmakkor saját érdekünkben, az a mi fejlődésünket gátolta itt mindenkor. És gátolja ma is. 

Csak egy érvet hozz csupán, hogy ami már egyszer elbukott itt, mert szar, értelmetlen volt, nos, hogy az miért is működhetne itt másodjára, restaurálva? A nácizmus? Hitler elbukta. A kommunizmus, a másik államközpontú modell? Sztalin, Hruscsov, Brezsnyev elbukta. Miért hiszed, hogy Orbanescu elvtársnak majd sikerülhet? Nincs ok erre a téveszmére - Thatcher miniszterelnök megfogalmazta már a 80-as években: a szocializmussal az a baj, hogy a mások pénze előbb-utóbb elfogy. 

Hát az Orbanescu rendszarral sincs más baj -  csak az, hogy a mások pénze előbb-utóbb elfogy. Elfogy az uniós támogatás, amiből az elmúlt 8 évben éltek a kormány közeli vállalkozók, elfogy a nép adófizetési kedve is, mert túl magasak itt az adóterhek. Nem lehet sikerországnak lennünk, ha itt a munkabéreket terhelő adók és járulékok nemzetközi szinten is magasak, és nem lehet itt hatékony, versenyképes gazdaság, amíg itt 27 %-os, világelső fogyasztási adó van érvényben. Én értem, hogy ez a kormány miben gondolkodik, csak hogy évtizedekkel le vannak maradva a világhoz képest. És mivel le vannak maradva, a világ fennmaradó 99%-a le fogja nyomni ezt a kitalált, múltból bányászott kommunista-náci elképzelést itt. Ma és holnap is. 

Nos, többet írtam, mint szándékoztam. Illetve egész mást. De van értelme minden egyes gondolatnak, és nem ártana elkezdeni gondolkodni itt a magyar embereknek. Talán tegyék fel gondolatban a kérdést Árpád apánknak, vagy Géza fejedelemnek: ezért jöttünk ide? Hogy ilyen balfaszokként végezzük itt, mint az oroszok, akik évezred óta nem tudnak integrálódni a nemzetközi világba, csak mert balfaszul gondolkoznak eredendően?

Hát, mindenki magának teszi fel itt ezt a kérdést, már ha felteszi. Nem muszáj persze. De, ha az ösztönök még mindig dolgoznak arra irányulva, hogy eredetiségünket bizonyítsuk, akkor nem lehetünk büszkébbek a britonoknál, galloknál, normanoknál, germánoknál, vikingeknél. Mert ők már akkor is ténykedtek itt s történelmet írtak, amikor mi még itt sem voltunk.

Vajon meddig tart, amíg rájövünk, amúgy össznemzetileg, hogy ahol nem voltunk ott sem, amikor és ahol történt, arról nem formálhatunk véleményt? Árpád apánknak nem volt véleménye, pláne nem dehonesztáló azokról a népekről, akikről elindulásakor még azt sem tudta, hogy harcolnia kell velük. De azért megtette, ami az ő személyes elhívása volt, és tudta azt is, mikor kell visszavonulót fújnia. Géza fejedelem sem magából szarta a bölcsességet - nyilván elődeitől tanulta. Mert az ilyesmit az ember nem maga szarja, hanem tanulja felmes anőitől.

Hát, ahogy elnézem, nem ártana, ha a maiak is tanulnának elődeiktől. Mert amit itt eddig össze sikerült hozni a 21. században, az harmat gyenge.

És a fentiek tekintetében itt senkit nem érdekel az, hogy a keleten ragadt oroszok, üzbégek, tatárok, mongolok, csecsenek mikor, mit nem voltak képesek megtenni saját érdekükben. Oroszország 100 éve cári oroszország volt, és minden forradalmai ellenére ugyanott végezte már jó évtizede. Nekik a cár kell, hát legyen nekik az. Nincs ezzel probléma, csak cári berendezkedéssel ne akarjanak EU tagok lenni. Akarnának pedig, kézzel-lábbal erről szól történetük - csak nem képesek átlépni saját korlátaikat, ezért nem tudnak azzá válni. Közben meg az USA aktuálisan még egy idióta elnököt is választhat országa élére, még sem sikerül tönkremenniük. Szerintem ezen a történésen mindenkinek el kéne gondolkoznia, aki nem az USA tagállama. A komplett Európának, így értem.

Még lenne mondandóm, de itt félbe vágom, ollóval, mert már így is tldr.

Amíg néztem ezt a filmet, sok ellentétes gondolat és érzés kavargott bennem. Idealista. De ez nem baj. Azért nem, mert az idealizmusnak több válfaja van - van, amelyik a valóságról akarja elterelni az ember energiáit, egyfajta kábítás, és van a gyakorlati idealizmus, amely valóra váltani célozza az ideákat. Utóbbira vegyük például Elon Muskot - elég racionálisan méri fel, hogy ideáit - amelyek egyébként sok másik ember ideái is régtől fogva -, hogyan kell valóra váltani. De, a filmbéli témákhoz képest van egy jelentős különbség Musknál. Mégpedig az, hogy ő olyan dolgokat valósít meg, amihez nem szükséges más emberek együttműködése. Mármint egyenlő módon értve, azaz nem függ mások akaratától a sajátja megvalósítása. 

Maga az ötlet, ha általánosan kötelezővé akarjuk tenni. Ez meg az érem másik, emberi gyarlósági oldala. Hogy mindenki élete váljék teljesen átláthatóvá, nos, az sem butaság. Ellenben koraérett/túlhaladott ez az eszme. Régen, amikor még nem volt internet, s az emberek inkább cselekedtek, mint kombináltak titokban, és ténykedéseik láthatóak voltak szomszédaik, vagy akárki számára, aki szűkösebb környezetükben élt, nos, ez a dolog jellemzőbb volt a nagy átlagra. Akkoriban nem volt titkosítás, a leveleket akár a küldöncök, később a posta is elolvashatta, így nem volt levél titok. 

A magam részéről több, mint 20 éve határoztam el, hogy átlátható leszek. Mert a messziről jött ember, és a nyílt, ők ketten mondhatnak, tehetnek bármit. Előbbi csak addig, amíg ki nem ismeri őt a befogadó közösség, utóbbi viszont bármikor, ha nem mutatja a csalfaság jeleit. De ez két motiváció, ezt azért lássuk.

Más dolgok is eszembe jutnak erről. Valamikor a 90-es évek közepén, amikor még szerettem moziba járni, mert a TV képernyő legfeljebb 72 centis volt, és a felbontása is csak 320x200-as, nos, akkor a mozi még élmény volt. Ma már, a 4k-s tévék és streamelt filmek korában már nem ad annyi pluszt a mozi, főleg, hogy 2 jegy és a kukorica áráért egy havi előfizetést lehet venni akár az HBO-nál, akár a Netflixnél. A tartalomról nem is beszélve.

Szóval, mint régi mozilátogató, mindig is utáltam azt a pillanatot, amikor vége lett egy jó filmnek, amikor a nézők csendben szedelődzködtek, miközben a fények kigyúltak és a függöny összezárult a vászon előtt. A kiábrándultság fináléja volt ez, amikor alig 1-2 percünk volt arra, hogy a vászonról visszatérjünk a valóságba. Kint a sötétben pedig a higanygőzlámpák rideg, pislákoló fénye segített az eső áztatta fényes aszfalton a magunkhoz térést, amíg autóinkhoz botorkáltunk, és szemünk - és lelkünk is - megszokta a racionalitás sötét fényeit.

És egy alkalommal, amikor már sokadszorra döbbentem rá erre a történésre, a 90-es évek közepén, nos, eszembe ötlött, hogy ugyan, miért kellene visszatérnünk? Ugyan miért nem azzal a tudattal jövünk ki a moziból, hogy másnaptól, az nap estétől inkább valósággá tesszük mindazt, ami megfogott a filmben, amit üzent nekünk? Mert nem véletlenül mentünk be oda - többek akartunk lenni, mire kijövünk, annál, amikor bementünk. Valamit kapni akartunk, ugye, ezért járunk moziba. És kapunk is, süket, aki ezt tagadja. 

No de, ha gazdagabbak lettünk, akkor miért hajtjuk le fejünket és némulunk meg, amikor kijövünk? Csupán a félelmek miatt, amit elvárnak tőlünk mások, és ezt is nevelték belénk. Hogy amiket odabent látunk, annak ott kell maradnia, nem szabad kiszabadulnia a sötét teremből. Pedig, ez a legnagyobb butaság, amit valaha láttam.

Nos, én akkor határoztam el egy alkalommal, hogy lófaszt, nem fogom lehajtani többé a fejem, hanem, ha jót láttam, megvalósítandót, akkor azt beépítem életcéljaim közé, és hirdetni fogom fennhangon életem minden aspektusában. Felszabadító érzés volt már a gondolat is - de mennyivel inkább, amikor hagytam, hogy ez a gondolat menet és az engem ért hatások megváltoztassák gondolkodásmódomat a hétköznapokban. 

Természetesen az átláthatósághoz szükséges az is, hogy semmi eltitkolni valót ne tégy. Ne csalj adót. Ne legyen szeretőd, ha házas vagy. Ne legyenek titkos tiltott mániáid, azaz, ne legyen semmi szégyellni valód a társadalom nyilvánossága előtt. Ne hazudj sosem, semmilyen helyzetben, akármennyit is veszíthetsz rajta. Ne végy el semmit, ami nem illet téged - azaz, ne lopj. Ilyesmik tehetnek átláthatóvá. De ennél többé is. Szabaddá. Évek teltek el, amíg rájöttem, adott élethelyzetekben, hogy milyen szabadsági faktort biztosít az átláthatóság.

Onnantól azt mondasz, teszel bárhol, bármikor, ami neked tetszik. Mert nincs félni valód, hogy kiderül rólad bármi, amivel akárki megfoghat, sarokba szoríthat. Ez akár nevetségesen hangozhat, de ha azt mondom, hogy még a kormány és semmi titkos hatalom sem találhat az emberen fogást, még a KGB vagy az FSZB sem, ha mindazokban a vonatkozásokban, amelyekben ők feltételezik az egyes ember sárosságát, nos, nem találnak semmi, mert nem találhatnak, akkor nekik annyi, nem neked, a kis embernek. És innentől az átláthatóság egészen más értelmet nyer.

Békés állampolgárként éltem imigyen életemet sok-sok évig. Aztán, egyszer eljött a nap, amikor fel kellett kelnem a fotelből, és ki kellett állnom a hatalom ellenében. Akkor még nem tudtam, milyen mocskos nyomozásokra képesek, ha le akarnak járatni valakit, de engem például lehallgattak, mintegy fél évig. Persze tök feleslegesen, eredménytelenül, mert a prekoncepcióik alapján, amikre vadásztak, nos, nem találtak semmit. Véletlenül tudtam meg, hogy mit csinálnak, de a mobilom mintegy fél éven át visszhangzott az idő alatt, tehát nem volt teljesen alaptalan a gyanú. Azután valahogy megszűnt a jelenség. Nem mentek semmire, mert nem csináltam semmi olyat, amiért elkaphattak volna. Sem előtte, sem a lehallgatás alatt, sem utána. És ma sem értik, miért nem sikerült - pedig egyszerű: mert nem csináltam semmi  olyasmit, amire ők rá vannak készülve, hogy miket szoktak stikában csinálni az emberek, amikkel el lehet őket kapni.

Nos, ezért lehet nagy ma is a pofám - és nem is fogom magam vissza. Élvezem a helyzetet, hogy az ő mozgásterük sokkal kisebb, mint az enyém, egyszerűen azért, mert nem csak a megbízóik, de minden egyes alkalmazottjuk is sárosabbak nálamnál, és eleve szándékaikat is titkolniuk kell. Nálam az előny - átlátható vagyok. Egyszerű logika ez szerintem, de nagyszerű. Már persze annak, aki meg is tud neki felelni alapjáraton, azaz nem azzal vívódik, hogy mennyit lopott, csalt, hazudott, kitől, mikor, kinek, kitől kell tartania, miközben az volna a dolga, hogy olyanokra bizonyítsa rá saját bűneit, akik olyasmit el sem követtek, mert eszükbe sem jutott. Nagy bajban voltak már kiskorukban is, és ma még nagyobban vannak. Mert róluk kiderülhet ez, az, rólam meg semmi. Ennyit a következetességről, és az önmagunkhoz való hűségről.

Itt sokszor voltam kénytelen elviselni a hatalom alul művelt fizetett, vagy önjelölt pribékjeit, de ők sem tudtak sem sarokba szorítani, sem megtörni - nem volt megfelelő töltényük ehhez, rendre kudarcot vallottak, és vallanak ma is. Megyek mint a gőzhenger, ha épp úgy akarom, írom, amit akarok, szabadon. És a titka csak ennyi - nem tudnak elkapni, mert nem csináltam soha semmi olyasmit, amit szégyellnem kellene, vagy törvénybe ütköző lenne, vagy lett volna. És ezért szólhatok be akármely hatalmasnak is, pláne, ha kortársam, és szemtanúja voltam stiklijeiknek, hazugságaiknak vagy pálfordulásainak is. Nehéz kenyér ez nekik - nem hazudhat nyilvánosan úgy senki, hogy arra valaki ne emlékezne.  

Szóval, ha arra kerül a sor, megint azt csinálok amit akarok, vagy nem csinálok, amit nem akarok. Ha akarom, összehozok egy-két tüntetést a kormány ellen, ha meg nem akarom, akkor nem csinálok ilyet. De, besározhatatlan vagyok, ma is. 

Nos, a filmben ábrázolt ívek mondjuk, hogy ilyen vetületben igazak, elég jól ábrázolja a politikusok érintettségét ebben a témában. Na, nem itt, hanem Amerikában :)

Az érem másik oldala azok az emberek, akiknek van titkolni valójuk. A politikusok, akik abból élnek, hogy hamis ígéretek mentén behúzzák a hatalmat kezük alá, és utána rendre hazudni kényszerülnek. És a vállalkozók, vállalkozások, akik szintúgy nem tudják megtartani, amit ígérnek. Vagy épp a különböző ideológiákban kitűnni akaró emberek, akik mással nem tudnak figyelmet kelteni. Vagy a két kulacsra játszó férfiak, nők, akik családjuk mellett szeretőt tartanak. Nos, ők azok, akik az átláthatóságban nem érdekeltek, sőt, ellenérdekeltek. Ahogy látom, egyelőre miattuk marad csak idea az átláthatóság. És itt tulajdonképpen tehetnék egy békés pontot a mondat végére, ha itt véget érne a történés. De nem ér véget. Mert a nem átlátható emberek félnek. Zavarja őket az átláthatók létezése is önmagában, mert mindig emlékezteti őket titkaikra, azok terhére. És emiatt idő után el akarják veszejteni az átlátható embereket, mintegy zsigeri elvből. Besározzák, hazugságokat terjesztenek róluk, és a többit látjuk magunk körül. Megmérgezik maguk körül a világot, embereket. És erről szól ez a film egyik szálon, ez a motívuma, hogy ez a mérgezés szűnjön meg. Legalábbis én ezt értettem belőle.

Mondjuk most, azonnal. Pardon, hirtelen összekevertem Orbán Viktort Tarsoly Csabával, annyira hasonló műveletet végeztek. Tehát valójában az Orbán kormány mondjon le, nyugodtan.

Orbánék 70 milliárdot elbasztak pár év alatt egy olyan hazugságra, kitalációra, amiről már ötlet korában is tudhatta mindenki, hogy szélsőséges, kitalált propaganda, meg azóta is sokan mondták idelent, de ők erőltették izomból. És költöttek is rá bőven. S miközben peregtek kifele a közpénz milliárdok, és érték kétségek ezen intézkedéseket, nos,  a csillagokat is lehazudták az égről, azaz mindvégig hazudtak, azaz, tudatosan becsapták és meglopták a választókat, az államháztartást. Gyengébbek kedvéért, 70 millárd forint az olyan 30 kövér lottó 5-ös ellenértéke, ha 2,5 milliárddal számolom őket átlagosan. 

Ez idáig rendben is lehetne akár, ha nem derül ki, hogy saját tetteikkel teszik hazugsággá drága kommunikációjukat, és nem rántják le saját magukról a leplet, hogy mindezek fényében közönséges lopást követtek el a költségvetés terhére. Azaz, költségvetési csalást követtek el, bűnszervezetben. Mert ugye nem egy ember szervezte ezt az egészet. Na de ezt majd az ügyészség (hehe), bíróság jobban tudja majd nálamnál. 

Ami bizonyos, hogy olyan propagandára költöttek el irdatlanul sok közpénzt, miközben sanyargatták, megvágták az egészségügyet, oktatást, nos, aminek semmi valóság alapja nem volt, nem lett, és ma sincs. Ez szerintem csalás és lopás.

Semmiben nem látok különbséget a kormány eme programja és Tarsoly Csaba fedezetlen kötvénybulija között. Hazudtak az ügyfeleknek? Igen. Elsíbolták az ügyfelek pénzét? Igen. A pénz pártközeli vállalkozók zsebébe vándorolt? Igen.  Az egyetlen különbség, hogy amit a kormány sikkasztott, az közpénz, adóforint volt az utolsó fillérig.

Nos, tulajdonképpen röhejes a helyzet, egyfajta nézőpontból. Kovács Zoltán kormányszóvivő szájából épp a mőlt héten hallhattuk, hogy a civil szervezetek ne pofázzanak bele a kormány, az állam munkájába, mert az a politikusok dolga, nem a civileké. Csak hát azt az apróságot ugrotta át, hogy a civil kontroll nem az emberek két szép szeméért alakult ki a demokráciákban, hanem pont a hatalom birtokosainak kontrolljaként. Hogy ne történhessenek ilyen elbaszások, ugye. Szerintem nincs több kérdés ebben a témában, igenis kell az állami hatalom felett a civil kontroll. Hogy biztosan jól, helyesen költődjenek el azok az adóforintok, amiket itt többségében civilek fizetnek be a költségvetésbe. Mer'ugye a lakosság döntő többsége, mondhatnám, vagy háromnegyede a piaci szférából húzza jövedelmét, nem az államtól. Még a sok államosítás után is így van ez, és így marad. Mert amikor elérjük esetleg újra a szocreált, ahol minden vállalkozás, vagy a piac nagyobbik hányada az államé, nos, azt vagy szocializmusnak, vagy nemzeti szocializmusnak fogják hívni. Merthogy e kettő valamelyike lesz. Illiberális demokrácia? Fából vaskarika. Hadd ne röhögjem el magam, mert nem fogom tudni abba hagyni, és ha emiatt véletlenül vakbelet kapok, akkor nem fognak tudni megoperálni semelyik kórházban Magyarországon. Szóval, vigyázzunk a vakbelünkre.

Szóval, szerintem ez a vége a FIDESZ-KDNP kormánynak, itt egyetlen jó megoldás van - mondjanak le. És akkor esetleg senkinek nem kell majd ülnie az elsíbolt 70 milliárdért. Azt nem mondom, hogy  többi nagyon gyenge lábon álló közpénzlopás miatt nem fog kelleni ugyanazoknak ülni, de legalább kevesebbet kell. Az is valami, ha valaki halmazatilag követ el bűncselekményt.

A magam részéről kezdettől bábjátéknak tartom Orbán pávatáncát, kezdve az Alkotmány hatályon kívül helyezésével és az általuk helyette gründolt Alaptörvénnyel, majd azzal, hogy azt sem tartották és tartják be ma sem, amit maguk gründoltak a 2/3-ados parlamenti többséggel.

Én úgy gondolom, hogy eleve veszett fejsze típusú próbálkozás volt ez az ötlet, amiért a főnit zseniálisnak kiáltották ki itt - nekem inkább Hitler és Sztalin jutott és jut eszembe ma is róla és propagandáiról, hazugságairól. 

Ő csak arra az egyre vigyázott kurvára, hogy a dolgok ne fajuljanak odáig, hogy emberhalál is essen propagandái erdőjeként, azaz se zsidót, se cigányt, se kommunistát vagy szocdemet, liberálist ne vigyenek itt koncentrációs táborba, mint példaképei tették. Hanem megmaradt annál a Kádári szokásnál, hogy aki kinyitja a pofáját, az elveszíti az állását, vagy mehet vidékre szart lapátolni. Erre már láttunk számos példát, tehát ez sem tagadható le. Úgy értem, tagadhat a kormány körme szakadtáig, de tagadás és a sikeres letagadás között ég és föld a különbség. Nekik egyelőre a letagadás nem sikerült, ellenben bajban vannak. Amin nincs mit csodálkozni. 

Magyarázatul: a "liberális" demokráciák - na, ez is mekkora faszság -, attól működnek jól, hogy több szem többet lát, mert különböző szemszögből szemlélik ugyanazt a dolgot, kérdést. Mert egy ember sem tökéletes, ergo nem is gondolhat bele minden létező emberi szempont rendszerbe.

Nos, már ebből kifolyólag eleve tudható volt, hogy Orbán elbukta a Hitler vagy Sztalin projektjét már a kezdetekkor. Csak a bukás kiteljesedésének időpontja volt kérdéses, akár csak Hitlernél vagy Sztalinnál. De, az a nap ma volt, ez a helyzet. 70 milliárd nagyon sok pénz, és ahogy most állunk, egyelőre összezavarták saját magukat is, még nem látják át, hogy ezt nem tudják kimagyarázni. Azért nem, mert mindenkit igyekeztek kizárni a döntésekből, meg is tették, és végül nem maradt senki kormányon, párton kívüli, akire rákenhetnék ennek az orbitális lopásnak, csalásnak a felelősségét. Nos, alapvetően ezért nem jó program kizárni a civileket a politikába való beleszólás lehetőségéből. Aki mindent akar, az mindent vihet - de ez felelősség tekintetében is igaz. Muszáj lesz valakinek ülnie a kormányból ezért az orbitális sikkasztásért, ez a helyzet. Csak a mikor és a ki(k) kérdéses.  

Gyakrabban kellene, tudom. Csak valahogy a sok kis pozitív életélmény elveszik estére az emberből ebben a férfiak uralta világban.

Magam is harcolok férfiként a többi férfi között, az előremenetelért, viták megnyeréséért, gyakorlatilag sokszor a semmiért, csak az ösztön miatt. És ez megkeményíti az embert, gyakorta olyannyira, hogy szeme megvakul azokra a szépségekre, amit csak a nők tudnak ebbe a férfiuralta világba hozni. Pedig szükségesek ezek a teljes élethez a férfiak életében is.

Lemegyek a piacra, boltba szombat délelőtt. És elbűvölnek a nők, ahogy válogatnak, alkudoznak az áruról. Vagy ahogy beszélgetnek a kofákkal, árusokkal. Valahogy megszelídítik bennem a harcos férfit, egy szempillantásban.

Valami másik világba születtek ők, a szépség, a kellem és praktikusság világába. És nem akarnak férfiak lenni, nem akarják azt az értelmetlen harcot élni, amit igazából minden férfi Isten ellenében vív - csak nem vele, hanem mindenki mással, aki a közelében él. Nem akarják azt a megmagyarázatlan nyughatatlanságot, amiben a legtöbb férfi él. Fontos, hogy észrevedd, nem azt írtam, hogy megmagyarázhatatlan, hanem, hogy megmagyarázatlan. Ez azt jelenti igazából, hogy tudhatnánk mi férfiak a válaszokat sajtát értelmetlen harcainkra, csak legfeljebb nem akarjuk tudni. Nem mindegy ám :)

Engem megérint a nők ilyetén mássága, különösen a kitartásuk miatt. Hogy legyenek bár a férfiak akármilyen eszeveszett barmok, bár csináljanak akár háborút, ők nem borulnak ki saját eredendő ösztöneikből, nem válnak férfiakká, azaz gyakorlatilag vérfarkasokká. Hanem megmaradnak annak, amik ezt a világot valójában egyben tartja - a szépség, a harmónia letéteményesinek. Kalap megemel ezért. Tudod, olyan cirkalmasan meglengetve, mint a középkorban volt szokás - mély meghajlással.

Nézem az embereket a piacon. Többségük nő. Ki fiatal, ki idősebb. De egy dolog közös bennük: a szépséget és a harmoniát, a jobb létet keresik mindannyian. És bár nem mennek ki tüntetni ellenünk, férfiak ellen, azért tudatják velünk, hogy mi faszkalapok vagyunk. 

Számomra nem fájna már, ha egy nő veszekedne velem, akármiért. Mert igaza lenne. Tudom én, hogy hol vannak a korlátaim, és hogy mikben biztosan nem vagyok jó. Sok ember attól szenvedőnek érzi magát, hogy  a felesége veszekszik vele. Az sem jó, de ez sincs, az még rosszabb. 

Eléggé türelmes emberré váltam az évtizedek alatt. Ma már a munkatársaimra sem haragszom, ha épp veszekednek velem. Ilyenkor azt látom, hogy egy ember kiborul, akármi más oknál fogva, de igazából nem velem van baja. A nők ilyenek, ezt illik tudnia egy meglett férfinak. És kezelnie is kellene tudni, azt gondolom.

A nő mindig azért veszekszik a férfival, mert épp nem érzi biztonságban magát. Nem olyan bonyolult ez a képlet, mint sokan gondolják. Egy nőnek biztonságérzetre van szüksége, főleg, ha még előtte van a gyerekvállalásnak, vagy épp még már megszületett gyermekei nem érték még el a 10 éves kort. Ez csak egy becslés, saját tapasztalat alapján. Kb. 10  éves koráig szorul ugyanis anyjára egy gyerek, akár fiú, akár leány. Tehát az ideig szüksége van a nőnek a biztonság érzetére, nem csak anyagilag, de érzelmileg is. Ez attól függetlenül így van tehát, hogy gazdag vállalkozó-e a párja, vagy csak egy szerencsétlen futottak még kategóriájú pasi, aki alkalmi munkákból él.  

Mindezek fényében, csak dícsérni tudom a nőket, kortól függetlenül - ők nem a szerint adják nekünk magukat, nem önzés mentén latolgatva, ahogy mi férfiak szoktunk bármit is. És a férfiak leginkább ezért rettennek meg a nőktől, mert ők olyasmire képesek a szeretetben, amire egy férfi alapjáraton nem. A férfi a fenyegetettség és a félelem árnyékában nő fel. És a félelem mindig agressziót szül benne. Külön tanulni kell neki - már, ha észleli, hogy kellene - , hogy a normális emberi létezéshez felül kell emelkednie mindazon az élettapasztaláson, amit addig megélt. 

Mondjuk, hogy a tudatos lét - azaz, hogy az életünk alakítása rajtunk múlik első sorban, s nem másokon -, az a férfin múlik. 

Értem én, hogy a sok vagdalkozás közepette a férfi elvadul, persze - én sem vagyok más e tekintetben. De néha nekünk kell leülnünk magunkkal egy kis cigiszünetre, hogy átgondoljuk, miket tettünk, miért tettük, és hogy mindezek jók voltak-e avagy sem. És ha nem, akkor meg fel kell írni a feladat listánkra a korábban szarul intézett dolgainkat, és egyszer valamikor helyre kell tenni őket, azaz javítani. 

Ahogy látom, a nők inkább többet szenvednek, de kevesebb dolgot basznak el az életben, mint a férfiak. 

Isten jól találta ki másodjára a teremtést. Azért mondom, hogy másodjára, mert az Ószövetség leírása alapján napnál világosabban látszik, hogy csak ötletei voltak az ember megalkotására, s messze szó nem volt akkor a mindentudásáról. Ez utóbbit csak emberek tanították, tanítják itt igen fals módon, téveszmékként.

Isten megteremtette az állatokat, majd az embert. És azt várta, hogy majd az állatok közül választ párt magának. Elé vezette tehát őket, hogy megismerje és elnevezze azokat. A dolog megtörtént, csak hogy az ember ettől még magányos maradt. Ebből jött rá Isten, hogy valami még hiányzik - és ez után teremtette meg a nőt, a férfi párjául.

Nos, én rendkívül örülök ennek a történésnek, mert nagyon boldogtalan férfi lennék ma, és lettem volna egész eddigi életem során, ha Isten nem teremti meg a nőt. A nő valami olyan isteni eredetű találmány ezen a Földön, amit ember nem találhatott volna ki sosem. 

Szóval, ebben az elvadult világban - amely a férfiak önzése miatt ilyen, amilyen - időszerű volna némi figyelmet szentelni a fentebb leírt dolgoknak is, de ha nem ismered a Bibliát, akkor legalább a szíved halk suttogásaira hallgass néha. Legalább, ami a nőket, gyerekeket illeti. Mert nincs kemény férfi, akinek kőből van a szíve, csak parasztok vannak, akik maguk keményítik meg akaratukat, nem akarván meghallani szívük hangját.

És persze még írhatnék sok minden egyéb jót a nőkről, de most ez jutott eszembe. Meg hát valamit hagyni kell a jövő hétre is, különben mit írnék, ha minden töltényemet elsütöm most, nem de?  :)

És persze, mindezeket nem mondom el sem munkatársnőimnek, sem másoknak a hétköznapokban, csak belül zajlik le bennem. Nem mondom el senkinek, hogy szarul érzem magam, amikor én úgy veszek inget vagy nadrágot, hogy azt nézem, csak az ujja hossza, szára hossza legyen jó, és ne legyen túl bő, de nem foglalkoztat, hogy a seggemre pontosan illeszkedik egy nadrág. Miközben, mi férfiak elvárjuk a nőktől, hogy az ő nadrágjuk pont passzentos legyen. Hát ezért válogatnak ők sokkal többet a boltban, mint mi, férfiak. Ez energia és idő befektetést igényel, és ezért is megemelem kalapom. Vagy a hétfőn reggel hajba tűzött ecsetért, ceruzáért, amivel egyéniségüket akarják feldobni, és nekem, aki ezt észreveszi mosolyra görbül a szám, amikor meglátom. Nem, nem udvarolok emiatt, de élményt okozott, és ez fontos - nem csak nekik, nekem is. 

Szóval, ti nők, csak legyetek nők továbbra is - sok örömélményt okoztok a férfiaknak, akárki akármi dehonesztálót is mond rólatok :)

Az ideális földet. Ugyan vannak éghajlatok, ahol lehet bízni az esős évszak adta áradásokban, de a Föld felszín jelentősebb hányadán azért szükséges valamilyen folyóvíz, amely egész évben kiaknázható a földművelők számára.

Ma olvastam egy rettenetes elemzést arról, hogyan is alakul majd az éghajlat változás függvényében az európai bevándorlás. 

Hát kérem, ha fixumként vesszük, hogy az éghajlat változik, és nincs mit tennünk ez ügyben, akkor valóban igaza lehet az elemzésnek. Csak hát nehéz elmenni szó nélkül amellett a lehetőség mellett, hogy az ember, ha nagyon akarja, akkor képes befolyásolni e változásokat.

Nem új keletű ötlet, hogy ahol nincs, vagy kevés a víz, oda vinni kell. Ennek ideális és hosszútávú eszköze a csatorna rendszer. Ahol meg túl sok van, onnan el kell vinni. Ennek a problémának a megoldására már pár ezer év óta feltalálták az értelmes emberek a csatorna hálózat és a víztározók kombóját. Hogy mik vannak, ugye. 

Ugyan értem, hogy beleszarós országok eddig is simán leszarták saját népeik megélhetési problémáit, de immáron, egyrészt már a mi problémánk is, mert a fejletlen (agyú) országokból az értelmesebb irányításúak felé indul meg a migráció. Amelyek azért gazdagabbak, mert több értelem szűrődik napi életvezetésükbe állampolgári szinten is, mint butaság. Na de. Ez szimpla önzés. De ez egy dolog.

Egy másik dolog, hogy maga Európa is csak dagonyázik a megszokott sarában - és nem sokat foglalkozik azzal, hogy például Spanyolországban olyan búzatermesztő vidékek váltak az aszály áldozatává, ahol több száz év óta termesztenek búzát, megbízhatóan. És mivel az időjárás évszázadokon keresztül megbízható volt, ma nincs azoknak a területeknek folyóvíz ellátása.

Emberek, csa-tor-na-há-ló-za-tot és víz-tá-ro-zó-kat kell építeni. Itt is, bizony. Mármint, Magyarországon. Muszáj lesz, ha az éghajlat változás miatt az égi áldás elmarad rendre, amikor kéne, vagy akkor érkezik, amikor nagyon nem kéne. Magyarországon is inkább ezt kellett volna építeni az emútt8évben, s nem stadionokat. Ez a butaság még fájni fog, nem picit, hanem nagyon. Nem mellesleg, ha már nagy hatalom akarunk lenni, akkor itt a kiváló alkalom erre - az ország területének 86%-a termőterület, amelyből több, mint 60% mezőgazdasági művelésre alkalmas. És még vizünk is van hozzá. Nincs egész Európában még egy ilyen kiváló adottságú ország mezőgazdasági értelemben. Közben meg mindig megy a fanyalgás, hogy mert nekünk nincs olajunk, nincs szenünk, vagy aranyunk, meg még a pöcsünk is kicsi.

Miközben valójában itt ülünk a 21. század valódi aranybányáján, csak nem értjük, hogy mit kéne csinálnunk. Hát ez is nagy butaság. Nem vesszük észre, hogy a 60%-os termőterületet ki lehetne használni, ha oda vezetnénk a rendelkezésünkre álló vizet, amikor szükséges, és elvezetnénk a földekről a felesleget, amikor az már kárt okoz ott. Mert kényelmesek vagyunk, elvégre itt mindig van barack, alma, körte, búza, bőven több, mint amit meg tudunk enni, legfeljebb az ára ingadozik, attól függően, hogy mennyi pusztult el a belvíz vagy az aszály miatt. 

A termés átlagok nem növekszenek már - épp ma olvastam -, pont az éghajlat változás miatt. Nem a földdel van a probléma, az megteremné, amit neki kell, hogy ha volna elég víz, illetve le tudnánk róla vezetni, ami a felesleges esőzések, hó miatt ott reked jelenleg. 

Merthogy a csatorna rendszer két irányú - száraz időszakban öntözésre való vizet lehet rajt vezetni a földekre, lédús időkben pedig el lehet rajt vezetni a felesleget. Én ugyan nem adtam össze a magyarországi károkat, amiket a belvíz és az aszály okozott, de gyerekkorom óta mást sem hallok, mint, hogy az aszály, vagy a belvíz. 

Lehet nem tudomást venni az éghajlat változásról, de butaság. 7 milliárd ember él ma a Földön, és ez csak több lesz, nem kevesebb. És enni kell az egyre növekvő lakosságnak. Nem csak itt, a fejlett Európában, hanem a kevésbé fejlett régiókban is. 

Ehhez társul egy másodlagos probléma - amíg diktatúrák korlátozták helyben meghalni sok-sok Európán kívüli földrészen az embereket, addig nem menekültek, nem árasztották el a fejlett világot. De megvolt az arab tavasz kezdete - igen, jól érted, mert az csak a kezdet volt, de még nem fejeződött be az átalakulás, messze nem -, és ennek eredményeként szabadultak ki az emberek ezekből az országokból. Tudod, mint amikor te vagy apád nem jöhettetek ki a szocreál Magyarországról nyugatra, mert géppisztolyos határőrök lőttek rád illegális határátlépőként. 1990 után meg oda mehettél szabadon, ahová csak akartál, már ha beengedtek a célországba. Nos, kb. ez a változás zajlik a világ kevéssé demokratikus másik felében, amelyet nyom az EU, nyom az USA, hogy legyen demokratikus. Közben meg ők  - mi - nem tudnak mit kezdeni az onnan ideáramló menekültekkel, kivándorlókkal. 

Szerinted mit csinál egy afrikai ember, amikor nem esik az eső a veteményesére, holott évszázadok óta azt szokta meg, hogy de? Nem akar éhen halni, ezért befizet egy Földközi tengeri túrára az embercsempészeknél, mert Európában jobb körülményeket remél. Teljesen érthető.

Viszont azt meg nekünk, európaiaknak kellene értenünk, hogy ha nem akarjuk, hogy ide tóduljon mindenki Afrikából, Perzsiából, akkor nekünk kell kitalálnunk valami előre mutatót a téma leküzdésére. Ez pedig az lehet, ha beruházunk az éghajlat változás sújtotta elmaradott gazdaságokba, azért, hogy meg tudjanak élni a saját földjeiken, és ne kényszerüljenek ide menekülni.

Szerintem értelmes gondolatsor. Meg kéne érteni itt, hogy akinek van elég termőterülete, van hozzá elég vize, sőt tudománya is a növénytermesztéshez, annak áll a bál a következő száz évben. Már -20 év késében vagyunk, mert ezt itt egyik kormányzat sem ismerte fel, legalábbis azon a szinten nem, hogy ki is aknázza. Pedig kellene. 

Nem a filmvígjétékról írok most, inkább ellen-hasonlatként használom. Vagy annak a filmnek rejtett üzenetének felerősítésére. 

A szülőkre, öccsökre, bátyakra, nővérekre gondolok most ezen szlogenné vált filmcím alatt. Emberekre, akik nem voltak ott adott pillanatban más emberek életében, amikor ott kellett volna lenniük.

Fájdalmas téma ez, épp ezért szükséges róla beszélni. 

Minden ember gyerekként születik, és kötelezően végig járja a felnövés kényszerpályáját. Ideális esetben vannak reá odafigyelő szülei, akik megfelelően terelgetik, nevelik őt, ahhoz, hogy egészséges felnőtt váljon belőle. Ideális esetben. De, valljuk be, az internet fele üres oldal volna, ha mindez ideálisan zajlana. Nézz csak körül, mennyi olyan emberi problémákat tárgyaló oldal, blog van ott, aminek nem is kellene léteznie, ha az egyes kis emberek normálisan tennék dolgaikat a hétköznapi életben. 

Az egy dolog, hogy az ember milyen elképzelésekkel, személyes tervekkel, ambíciókkal vág neki a felnőtt életnek. A probléma sosem ezekkel az elképzelésekkel van. A probléma akkor támad, amikor az élet - azaz, a minket körülvevő valóság - olyan helyzeteket eredményez az egyes ember számára, amikre nem készült fel, amelyekre nincs megoldási ötlete. Na, akkor van a baj. 

Nézem épp a A régi város c. filmet. Ragyogóan ábrázolja mindezt a katyvaszt. Reálisan. Szívbe markolóan, akármelyik pár percébe pillantasz bele. Erről jutott eszembe ez az egész.

De szakadjunk el a filmtől - engem azért érintett meg, mert az én életem is hasonlóan alakult. Voltunk fiatalok, szépek, okosak, tehetségesek, tervezgettünk ezt, azt - aztán becsapott a ménkű, és egészen váratlan dolgokkal kellett foglalkoznunk alig 20 évesen. És a későbbiekben is. Felfogni, hogy mikbe keveredtünk az életkörülmények rajtunk kivül álló alakulása által, döntéseket hozni azokban a helyzetekben. Jó döntéseket, ugye. Emberekre gondolok első sorban, a velük kapcsolatos döntéseinkre. Mert ez az első szempont mindig. 

Sokkal később szülőként már tapasztaltnak gondoltam magam. Nem volt alaptalan, csak hát megint új helyzet volt, amiben még nem volt tapasztalatom. És sok mindent elcsesztem, csak mert azt hittem, már értek hozzá. 

És, mivel átlag embernek vélem magamat, életemet, nem gondolom, hogy mások élete akár könnyebb, vagy jobb lenne e tekintetekben. 

És bár azt is reméltem koraérett életem kezdetén, hogy később majd biztosan könnyebb lesz - de nem lett -, nos, ezt elég nehéz volt tudomásul vennem, megemésztenem.

Snitt. Beszélek más emberekkel. Hallgatom aktuális történeteiket, élményeiket. Miközben engem is gondok gyötörnek, izgatnak. De azt vettem észre, hogy mások problémáit hallgatva gyakran vidámabb leszek. Mert felismerem, hogy az én vélt gondjaim a tizede sincsenek azoknak, amikbe mások keveredtek. Itt a tettes, azaz, a ki tehet róla az lényegtelen. A lényeg a helyzet és annak felfogása, amiben vagy épp. 

Megint snitt. És a fenitek után idővel már csak örülsz, ha tudsz szeretni valakit, vagy ha téged szeretnek. Nekem sosem volt bátyám, csak öcsém van. Sosem tapasztaltam meg, milyen az, amikor az emberre egy nagyobb testvér vigyáz, élethossziglan. Élethossziglan mondom, mert nálunk én vagyok az a báty. Akinek vigyáznia kell az öccsére. És szüleink halála után - felnőttként -, azt az érzést ismerem, hogy mi a dolgom legidősebb testvérként. 

És közben/később apaként is nyilván meghatározta gondolkodásomat, érzelmi viszonyulásaimat minden korábbi és közbe eső élmény.

Ha az embernek olyan élet adatott, amelyben általában első fecskeként repül bele minden helyzetbe, azaz nincs mintája felmenőktől az adott élethelyzetekre, akkor abban egyszerre félős kisgyerek és magából, hitéből erőt merítő bátor ember. Vállalkozó - de inkább csak kényszervállalkozó. És tapasztalatlansága okán gyakran hoz rossz, vagy nem ideális döntéseket. De nem tud mit tenni, ha egyszer szól a zene, táncolnia kell. Úgy, ahogy tud.

Felkészületlenül, master vizsgák nélkül. Tudod, olyan helyzetekben, amiket sosem álmodtál, terveztél a magad életébe - horror filmnek is beillene sok rész esemény -, ám még is csak rád köszöntenek ezek, és neked kell valamit kezdened ezekkel. Gondolkodnod, érezned kell adott helyzetekben, és legfőképpen döntéseket hoznod, hogy hogyan tovább. Miközben más emberek élete felől is döntesz egyben, az övék alakulása felől is.   

Nem dráma, nem azt csinálunk. De valahol még is csak azzá válik egy-egy ember élete.

A magam részéről úgy vélem, hogy lehet bár az élet túl gyors, vagy túl sokat adó, azért az rajtunk, egyes embereken múlik, hogy adott élethelyzeteket miként reagálunk le.

És akkor jöjjön a kérdés: te mit tennél, ha, miközben éled a magad kis jól megtervezett életét, egyszer csak beütne a krach, és örökölnél egy kamaszt a bátyád idő előtti halála nyomán? Vállalnád-e a gyámságát, ha az ügvédnél derülne ki a végrendeletéből, hogy téged tett meg gyermeke gyámjának? És ha igen, akkor vajon tudnád-e előre, hogy mit vállalsz? Nem tudnád igazából, ez biztos. Csak hinnéd, hogy az érzelmeid jót sugallnak.

És igazából ez a lényeg: az igazán sikeres élethez az érzelmek helyes megélése vezet. 

Most nincs feloldás - erre én sem tudok. Azért nem, mert még nem éltem meg ennek a forgatókönyvnek a végét, tehát nem tudom, hogy is végződik a történet. De az élet az első és az utolsó fejezet között történik meg, zajlik le, tehát ez nem baj. Ami biztos, hogy az életre - senki életére - nincsen recept. Azaz, mindenkinek magának kell kezelnie a saját élete kihívásait.

Csak az a fontos, hogy sose kelljen azt beismerned magadról, vagy csak kevés alkalommal életed során, hogy nem voltál ott mások életében, amikor kellett volna - azaz, amikor senki más nem lehetett volna ott helyetted, és te sem voltál ott, és nem tetted, amit neked kellett volna. 

Nos, így értettem ma az embert, aki ott sem volt. Szülőkre gondoltam, akik önzésük és gyermekeik érdekei közül az önzést választják itt naponta. Rokonokra, testvérekre, akiknek nincs gondjuk egymásra, esetleg évtizedek óta mondva csinált haragban vannak egymással, és a többi. Tudod, hogy miről beszélek, igazából. 

Az emberek világában általában a szerzési cél az első. Erre is neveli bárki gyerekeit. Viszont kevesen gondolnak arra, hogy elengedni sokkal nehezebb már megszerzett dolgokat, amikor kiderül, hogy amiért sokat gyúrtak, küszködtek, és megszerezték, hogy azok esetleg mérgezőek számukra. A ragaszkodást nehéz elengedni a megszerzett dolgok iránt, igazából. És ezért sokkal nehezebb elengedni, mint megszerezni - bármit. Könnyebb a tű fokán a tevének átbújni? Igen, sokkal könnyebb, mint az embernek embernek megmaradnia.

Hát elkezdődött. A fene se gondolta volna, hogy egy szerdai napon lesz, 2017-ben. Pedig milyen sokan tippelgették évezredek óta, hogy hogyan s mikor következik be. Hát, mi történelmi esemény tanúi vagyunk, mert tegnap volt ez a nap.

Trumpnak már a hatalomra kerülését is sok kétkedés övezte, az amerikai politikai kultúrától is idegen viselkedése pedig sokaknál kiverte a biztit még ott is. De tagadhatatlan, hogy őrültsége a zsenialitással határos, mármint, ha ezt meg merte lépni. 

Az amerikaiak félnek sok mindentől, amit velük elhitetnek - viszont nem félnek egy csomó dologtól, amitől meg a Föld lakosságának tekintélyes hányada fél. Például nem félnek harcolni, nem latolgatnak, ha igazukat érzik. Hanem veszik a puskát, coltot, és beállnak a tűzvonalba, s küzdenek, akár az anya tigris. Még akkor is, ha nincs semmi keresni valójuk egy másik országban, még akkor is, ha ott már elveszítettek x mennyiségű háborút, még akkor is, ha ezekben sok hazafiuk halt meg értelmetlenül, cél nélkül. A szenvedélyük, az elkötelezettségük hitükben - még ha sokszor hamis hit is, hazugságra alapozott is - töretlen. Nem akartak ők idegen háborúkba keveredni - elég megnézni, hogyan szívatta be őket Nagy-Britannia az első és második VH-ba. De, amit vállaltak, azt teljesítették mindkettőben. Sőt. Azért erre a teljesítményre tisztelettel kell tekinteni, nem utolsó sorban azért, mert a régi kontinensen segítettek, két alkalommal is. 

Na de egy keresztes háború az még is csak más - ilyen utoljára a középkorban volt, amikor amerikát még fel sem fedezték. Nem féltem őket - megvan a magukhoz való eszük, és jobban kezelik a saját puskáikat, össznemzeti szinten is, mint az arabok az oroszoktól kapott AK-47 Kalasnyikovaikat. 

Egy dolog az eszközhasználat magtanulása - erre a csimpánzok is képesek. Meg egy egészen más dolog a világ leghatékonyabb hadseregét fenntartani a GDP 6%-ából a világ leggazdagabb országában. 

Szerintem az arabok arcoskodásának tegnap kezdett végleg annyi lenni. Nem mellesleg gondolom, hogy nem véletlenül születtek nemrégiben a pénzmosásról szóló nemzetközi egyezmények, és helyi tövények, ahogy nálunk is. Amelyek a korábbinál is erősebben korlátozzák a terrorista államok, szervezetek finanszírozását. Szerintem ez tervezett dolog volt.

Tulajdonképpen nekünk, eddig ebből a bajból kihúzottként magukra tekintőknek van most baja, de nem pici. El kell döntenünk egyéni szinten is, hogy ki, hová áll egy globális háború esetén. Itt már nincs pol. correct, ezt felejtsd el - itt már csak muszlim vagy keresztény/zsidó áll szemben egymással, illetve ezen kultúrák gyermekei.

És tedd a szívedre a kezed - te hová állsz, ha állást kell foglalni? Jumurdzsák még élénken él sokunk szívében, gyűlöltként - nem különben Erdoghan, aki szerintem holnap reggel kórházba visznek, mert Trump egyszeribe kihúzta alóla a nemzetközi szarkeverés sámliját, Putyinnak meg agyvérzése lesz ugyanebből kifolyólag. 

Tehát a kérdés: hová állsz, ha állást kell foglalnod? Pártolod a muszlimokat, akik holnap már fel akarnak robbantani téged, holott békés, keresztény vallású európaiként szeretnéd ezen túl is tengetni napjaidat, avagy felveszed a fegyvert akár, amit sosem markoltál itt, mert sosem kellett, de megvéded a kultúrádat, az ahhoz való jogodat, amit a muszlimok régóta vitatnak?

Hát, nehéz döntések napjai következnek itt sok-sok emberre. Én azt mondom, hogy a nyugati kultúra nem véletlenül uralja a világot régóta - egyszerűen jobb volt mindenkor, mint a muszlim. És ha nem lett volna annyira olajéhes az elmúlt évtizedekben, akkor kordában, helyén is tarthatta volna a muszlimokat. Ma sincs saját mikrocsipjük, hiába fejték évtizedekig a fejlett nyugatot - ennyit tudnak, akárcsak az oroszok. Amíg a föld méhéből képesek bányászni bármi értékesíthetőt, addig egy fillért nem költenek a jövőjükre. Szerintem nem kell nekik segíteni ebben az öngyi hozzáállásban. Sem az oroszoknak, sem a muszlim államoknak.

Elvoltunk itt iráni olaj nélkül is évtizeden át? El hát. Most, az embargók feloldása után is csak nekik érdekük, hogy olajat adjanak el  a világ piacon. De jó példák arra, hogy az olaj ugyan értékes, megfelelő piaci körülmények között, de sem megenni, sem gyógyítani nem lehet vele - sem számos alapvető  emberi szükségre nem alkalmas. Elég, ha megnézed, mit tudott művelni a közel múlt hónapjaiban a Katari sejkséggel Szaúd-Arábia - simán bele tudják fojtani őket a homokba - mert ha nincs importjuk, akkor éhen halnak. Csak egy mellészáli célzás volt arra, hogy kezdj el gondolkozni, mennyit is érnek az olajsejkségek valójában, ha bajba kerülnek. Semmit, gyakorlatilag. Dubaj sem ér semmit, csak mondom. 

És innentől kezdődik a konteóm. Az emberek nem nagyon tudják mire vélni így 2 év után sem a Trump megválasztását, az arra ható orosz befolyást, amit meg is szellőztettek, meg tagadnak is, miközben az oroszok is illedelmes koszorús kislányként illegetik magukat. De azért. Az oroszok az elmúlt hónapokban lassan, de biztosan kicsinálták az évek óta nemzetközileg rettegett Iszlám Államot. Mit ad Isten, épp pár napja jelentették be.

Ma meg Trump bejelenti, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának? Véletlen? Meg egy frászkarikát. Megegyeztek erről a forgatókönyvről előre, egymás között. Éveken át az amcsik meg az oroszok egymással rivalizáltak látszólag a szír helyzet rendezésében. Aztán egyszer csak Amerika kivonul, az oroszok meg hangya szorgalommal felszámolják az ISIS-t? Ugye nem hiszed el az ilyen változásokat. Én sem.

Tehát, arra ment ki az egész játék, hogy Trump kirobbantsa a III. világháborút. És megmondom őszintén, hogy nem baj, ha így történik. Rendezni kell végre a muszlim olajállamok világpiacon történő illegális regnálását, uralkodását. Évtizedekig fejték a fejlett nyugatot, hát itt az ideje, hogy ez véget érjen. A muszlim államok csak a Földkerekség alig 20 százalékát képviselik lakosságban és tőkében is - semmi keresni valójuk tehát a nemzetközi piac , vagy a politika alakításában tehát. Akik helyükre jelentkeznek érdemben, súlyban: Kína és India. Nem véletlen, hogy amerika megleckéztette Szaúd-Arábiát. És az sem véletlen, hogy az elkezdett rendezkedni sok évnyi passzivitás után a saját környezetében - például Katarban, és Jemenben. Ha valamiben Trumpnak igaza van, az az állítása, hogy mindenkinek a maga földjén kell rendet teremtenie, s nem mindenhol az USA-na kell. Hát ebben nagyon igaza van. Aki nagyhatalom akar lenni valamely földrészen, az áldozzon is rá energiát, pénzt. Kína és Japán a távol-keleten, Szaúd-Arábia és Izrael a közel-keleten. Európa meg saját magáról gondoskodjon végre. 

Nem bonyolult ez, már rég így kellett volna lennie, csak a sok kis megalkuvás, gyávaság, elhalogatás okozta a történelmi mulasztások halmozott egyvelegét. 

Az EU tud erős lenni, ha összefognak tagországai. Ha minden EU állam kötelezően vállal millió lakosonként 2 korszerű harckocsit üzembe állítani, akkor mindjárt  van egy 1000, korszerű harckocsiból álló kontingens. Ha ugyanezt vadászgépre, utászokra, gyalogságra is érvényesítjük, akkor felállhat egy olyan közös haderő, amellyel az oroszok sem mernek kukoricázni. Mert hogy ami velük ellentétben Európa erőssége, hogy az itteniek utánpótlást is tudnak biztosítani az üzemeltetésre vállalt haderőikhez. És ez nagyon nem mindegy.  

Persze, itt lebeg a kérdés tegnap óta: vajon nálunk is robbantani fognak az arabok? Igen, lehet. De, amit meg kell tanulnunk, hogy nem adjuk meg magunkat csupán azért, mert a terror fenyeget minket, vagy mert esetleg érvényesül is. És itt hivatkozom a britek második világháborús tapasztalataira és viselkedésükre. Amit akkor és onnan kellett volna elsajátítania minden európai népnek, csak éppen a miénket elhülyítette Sztalin. Hogy a kitartáson és az elszántságon múlik minden nemzet, s ország sorsa.

Sajnos, hogy ilyenekről kell ma itt értekezni, de hát ezt dobta mára a gép. És fontos szembesülnünk mindazzal, hogy mit is tennénk, mit is fogunk tenni, ha célpontokká válunk. Mert azt azért nem vélelmezem, hogy beállsz iszlamistának, ha a szomszédodat felrobbantja pár iszlám szélsőséges. Ugye nem vagy ennyire csiga? Remélem.  

Nem csak a tudományos-fantasztikus irodalom mestere, hanem a jövőlátásé és az irodalomé. És szerintem van még pár, emberi tudománnyá mind e mai napig nem lett tudás-dimenziója, ami még a jövőben vár felfedezésre. Amit meg is írt, lehetővé tette, hogy olvassuk, elemezzük és értsük meg x-edszeri olvasásra sajátos nézőpontját, mert talán tudta is, hogy mi, normális emberek nehezen vesszük azokat a kanyarokat agyunkkal, amiket ő a sajátjából rajzolt bármikor. Ő már inkább őrült volt, mint zseni, lássuk be, na. 

Ha olvasol egy könyvet, nem zéró intelligenciával, és azt érzed, hogy idő után fáj a fejed, mert nem képes befogadni, elhelyezni az olvasott információkat az agyadban, akkor valószínűleg egy őrült könyvét olvasod. Ami a zsenialitás határán messze túlra visz. Ezért fájhat a fejed, ha Philip K. Dick könyveit olvasod. Felütése is mindig plasztikus, magával ragadó, normális, realista. De észre sem veszed, hol van az a pont, amikor átlépi a normális emberek számára tiltott határt, és elvisz egy olyan világba, ahová magadtól sosem is akartál volna utazni. Mert nem vagy őrült. A tudattágítást szerek nélkül viszi végbe, ezért nem megy elsőre. Nincs tompítás, nincs halucinogén szer a koktélban - csak nyers igazságok. Mintha agyműtéten/tudatműtéten esnél át, bármiféle érzéstelenítés nélkül.  

Ember a Fellegvárban? Alternatív történelem? Mi van, ha a II. világháborút a nácik és velük a japánok nyerik, és milyenné formálódott volna a történelem 1962-re? Merthogy akkor írta Dick ezt a sokakat felkavaró könyvét - melyből végül 2016-ban készített sorozatot az Amazon. 

De ott van az Emlékmás, a Szárnyas fejvadász (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?), Különvélemény, Randiügynökség, A sikoltók, a Kamera által homályosan, amelyek az ő könyvei nyomán születtek - nagyjából mind a halála után. Ami azért érdekes, tekintve, hogy jelentős alkotásai mind a 60-as (!) években jelentek meg, míg filmre csak halála után adaptálták őket - a 80-as évek elejétől. Vajon miért kellett addig várni vele? Féltek az alkotók a mestertől? Vagy csak nem merték bolygatni a témáit? Vagy csak nem akarta ő maga?

Ez is valahol egy átok, szerintem. Úgy gondolom, hogy már életében belefért volna, hogy legalább enyhítse szenvedéseit. És még van kb. egy tucatnyi bestsellere, amelyet még meg sem filmesítettek. Nincs kétségem a felől, hogy valamennyi nagy író, akit ma zseninek tartunk, inkább őrült volt. Csak próbálták kontrollálni agyi tevékenységeiket, hogy ne bántsanak meg minket, olvasókat túlzottan. Ezért visszafogták magukat, félig. De a másik fele is elég fejtörést okoz egy normális embernek. Nem bocsátkozom most részletekbe, picit belelátok az ő zsenialitásuk mikéntjébe - legfőképp az árába, amit ki kell fizetnie az emberi életben egy-egy ilyen tehetségnek, és tudom, hogy nem akarnád magadénak tized áron sem a felét sem, mint amit ők kifizettek az egészért. Viszont szegényebbek lennénk, mi, akik olvashattuk őket - és sokan lettünk gazdagabbak általuk agyban, gondolkodásban, lélekben. Szóval, valamit még is csak tudtak, csak nekünk esett le későn. Vajon miért voltak egytől egyig drogosok, alkoholisták? A magányosságuk miatt. A meg nem értettség okán. Ismerem ezt is, hogy hogy működik. Na de erről is majd máskor.   

Nekem is fájt a fejem eleinte, aztán később is, amikor olvasni próbáltam. Éreztem, hogy szinte szétfeszíti az agyam által felfogható világ korlátait, ezért fáj. De bele lehet tanulni, szokni. Felfelé húz, kifelé a felesleges gondolatok gödréből. Ebből kiindulva, talán még sem volt őrült. Vagy legalábbis konzisztens rendszert alkotott őrültsége. 

Nos, ebből a konzisztenciából gondolom, hogy igazából inkább zseni volt. Őrültek nem írnak konzisztens életművet.

Orbán elvtárs tegnap-ma picit túltolta a bicajt a Parlamentben. Majdnem büszke lettem rá, hogy korábbi szokásához képest nem bújt el az interpellációk elől a függöny mögé - szinte fejlődést véltem látni ebben. De nem sokáig, mert aztán olvasnom kellett, hogy miket is mondott válaszaiban.
Miniszterelnök úr, kérem. A parlamenti képviselőinket, legalábbis a választókerületekben választottakat azért választották egy-egy választó körzet szavazói, hogy képviseljék az érdekeiket a Parlamentben. És ha egy ilyen képviselő interpellál Önnél, akkor kutya kötelessége tisztességes, érdemi választ adni a kérdésre, amit választott képviselőink tesznek fel Önnek, mert többek között ezért fizetjük Önt (is). Igen, mi választók, akik javarészt egyben adófizetők is. Merthogy Önnek nem születési joga a miniszterelnöki pozíció, és még sok minden nem az, amire feljogosítva érzi magát. Például semmilyen indokkal nem tudja alátámasztani egyelőre 4 milliárdért átépített és berendezett költséges irodáját a Várban, azon túl, hogy az egoja kurva nagy. Ezt akkor illett volna legfeljebb meglépnie, ha ebben az országban valóban minden flottul megy. De az a helyzet, hogy nem megy. És első sorban az Ön által kijelölt politikai - mondhatnám: egyéni önzés - érdekei miatt nem megy minden flottul. Például az egészségügy és az oktatás nagyon nem. Nem nyitok vitát - egyszerűen Ön eldöntötte, hogy mire nincs szüksége a választó polgároknak és gyermekeiknek a közeli és távoli jövőben, és egyszerűen lemetszette e két terület költségvetését éveken át. Egészen odáig, hogy mindkét terület komoly bajban van évek óta. Az orvosokat, ápolókat, mentősöket nem fizette meg a nagy bazi állami bérrendezési projektje során, és a tanárokkal is inkább kitolt, mintsem feljavította volna munka- és életkörülményeiket. Minek eredményeként az állami egészségügyi szolgáltatások színvonala immáron a szocreált alulmúló szinten működnek, még egy labor vizsgálatra is 1-1,5 hónapot kell várni. Nonszensz ez, amikor mi, kisemberek, választók meg havonta perkáljuk a lóvét a központi költségvetésbe. Megemelt fizetésből természetesen többet, mint korábban, ám ehhez képest egyre gyengülő állami szolgáltatást kapva érte cserébe. Ez nem kerek így. És én, mint választó és adó és járulékfizető nem arra vagyok kíváncsi, hogy Ön milyen politikai machinációt vél látni egy parlamenti képviselői interpelláció mögött, hanem várom, hogy az engem képviselő képviselő kérdésére reális, érdemi választ adjon. Merthogy Önt - többek között - én is azért fizetem, tartom el nem átlag magyar fizetési szinten, s történetesen a rémálmaira, üldözési mániáira nagyon nem vagyok kíváncsi. Hanem az érdekel, hogy miért problémásabb ma az Ön szerint kiválóan teljesítő Magyarországon az állami egészségügyi ellátás, amely nem ingyenes, hanem sokat perkálunk érte, vagy éppen az oktatás miért problémás alap-, közép- és felsőfokon.
No, ha eleget teszett büfögni a disznótoros vacsora után, akkor esetlen várom szíves válaszát ezen egyszerű kérdésekre. Mármint nem én személyesen - Isten ments - , hanem az általam felhatalmazott parlamenti képviselőm kérdéseire adott közérthető, érdemi válaszaiban.
Nem köszönöm meg, még ha esetleg így is tesz, hisz Önt ezért fizetjük itt pár millióan. Kutya kötelessége normális, érdemi válaszokat adni. Ja, az a kétmillió megfélemlített állami alkalmazott, meg idióta fideszhívő? Nos, engem ők nem érdekelnek, soha nem is foglalkoztam ezekkel. Én annak a maradék 6 millió választónak az egyike vagyok, aki nem Önnek dolgozik, hanem valódi munkával termel bevételt a költségvetésnek, és kurvára idegesíti az a lepergető királyi stílus, amit Ön és párttársai megengednek maguknak a magyar Parlamentben. Azt a kövér fickót is ki kéne onnan penderíteni, mert egyre több hülyeséget csinál, amióta élemedik az agya. Szeretném alátámasztva látni nyilvánosan, mi is indokolta részéről a parlamenti őrség számára vásárolt 200 ezer lőszer megvételét. Nem két fillér, és biztos vagyok benne, hogy jó pár iskola helyzetén lehetett volna javítani az erre elcseszett állami pénzből. És még lehetne folytatni a sort, elég hosszú. De, nem vagyok mohó, nekem elég lesz korrekt válasz erre a pár egyszerű és logikus kérdésre is. Amelyek, nem mellesleg, abszolút helyénvalóak.

Pár gondolat. A kereszténységről, mint 2000 éves vallásról beszélnek általában. A mai nyugati kultúrák időszámításukat is Jézus Krisztus születésétől számolják. Pedig e hit - csak később lett liturgikus vallássá - elterjedése lassú, évszázadokig tartó folyamat volt, nem is volt egységes, sem tartalmilag, sem térben és időben nem volt permanens.

Ami a mai széles tömegek gondolkodásmódját is tükrözik az, ahogyan kialakulásának korai évszázadai alatt gondolkodtak az emberek. Akik az eltelt évszázadok alatt ünneppé emelték Krisztus születését, halálát és feltámadását, valamint számos más ember, rokon és tanítvány életeseményeit. Emberi élethez kapcsolódó események mind, kivétel nélkül.

Pedig a valódi ünnep Pünkösd kellene legyen. Ugyanis ezen a napon lépett életbe az új szövetség, amellyel Isten a vele való kapcsolatot demokratikus módon kiterjesztette minden egyes emberre, aki akkor és azóta született e Földre - mind e mai napig és ez után is. Ez az új szerződés volt ugyanis a krisztusi megváltás célja, értelme.

33. Pünkösdjét megelőzően csak próféták, ill. Jézus Krisztus élete során, az általa megérintett, felhatalmazott emberek kapták meg Isten közvetlen ismeretének, a vele való kommunikációnak a lehetőségét. Az emberek széles tömegei addig csupán értelmük, szívük gondolatai mentén értelmezhették az elhívott emberek utasításait, megnyilatkozásait, s életükben az Ószövetség ígéretei és retorziói érvényesültek eme engedelmességük, értelmük következményeiként.

Valamiképpen a teremtés kiteljesítése történt meg 33. Pünkösdjén. Isten korrigált valamit, feltette a koronát munkájára. Élhet házasságban az ember régi módin is, ahol nem szerelem, érzelmek mentén köttetett a frigy, és még akár működhetett is, a közös értékrend, törvények betartása okán. De, egészen más élmény volt mindenkor, ha a felek érzelmileg is kötődtek egymáshoz a frigyben.

Nos, ezt az érzelmi töltést, élményt adta meg hívei számára Isten, amikor kiengedte a szellemet a palackból. Pontosabban, kiengedte a Szent Lelket minden ember közé, hogy azokkal társalogjon, piszkálgassa szívüket, hajlítsa erre vagy arra itteni életük során. Ajándék ez, becses, ha alaposabban meggondoljuk.  

Ő az, aki belénk költözik, amikor behívjuk életünkbe - és Ő miatta hallgattatnak meg imáink Istennél. Mármint, ha a a bennünk levő Szent Lélek inspirálja azt, az esetben - s nem pedig emberi gyarlóságoktól motivált az a beszéd, vagy akár csak titkos gondolat, vágy. 

Ha ma körülnézek a világban, azt látom, hogy az emberek eltanácstalanodtak, s tanácstalanságukban inkább az emberben rejlő erőszaknak, testi indulatoknak adnak helyt, a szerint cselekszenek - elfeledvén a Szent Lélek ajándékát. Pediglen, ha valamikor, hát a mostani időkben volna rá a legnagyobb szükségük - amikor már egy ideje körbe-körbe járnak, s generációról generációra ismétlik a múltban elkövetett emberi hibákat. Mert ez a tendencia mutatja, hogy önmagukban nem képesek megújulni, megváltozni. Nos, mindezen jelenségekhez képest kellene örülnünk mindenek felett azért a bizonyos új szerződésért - amelyet a mai napon ünneplünk, vagy is inkább csak kéne neki örülnünk. Ez az egyetlen fixum itt ma a Földön, ami biztosan gyermekeink is örökölnek. Amit csak mi hordtunk össze emberi életünk során, alkottunk, kitaláltunk, mondtunk vagy írtunk akár - nos, mindaz elveszhet. Elég törékeny az ember élete és alkotásai is.

Ahhoz, hogy az új szerződés működésbe lépjen egyes emberek életében, nos, ahhoz először újra kell gondolniuk kereszténységüket. Szándékosan használok más szavakat, mint amelyeket az évszázados klisék kisajátítottak. Azért, mert amazok az eredeti tények megértését gátolják az évszázadok alatt magukra öltött idegen asszociációkkal. Ez is emberi munka volt, én nem lennék rá büszke. A lényeg az, hogy a megszokott kifejezések gátolják az említett újragondolást. Tiszta szavak és tiszta gondolatok kellenek ehhez. 

Vannak emberek, akikbe sok schwung szorult. Szándékosan írtam németül, a Dassler fivérekről akartam írni. Egy német kisvárosban, Herzogenaurach-ban volt a családnak egy szerény cipőgyártó vállalkozása. Valóban szerény, hisz csak hétköznapi emberek igényeit elégítették ki, semmi extra.
A mi mai szemünkben talán mókásnak tűnik, hogy a modern világ két nagy sportszergyártó cége - az Adidas és a Puma - , valójában egy testvérpár közös vállalkozásaként indult 1922-ben - és mai Herzogenaurachban, egy folyó két partján helyezkedik el.
Németországban nem volt könnyű az élet egy vesztes háború után, elkeltek tehát a jó ötletek. Az övék is.
A lényeg az, hogy két tehetséges testvér a sport világában kezdett fantáziát látni, apjuk cipő készítő üzemében nevelkedve. Lett egy látásuk a 20-as években. A cipőfejlesztő valójában Adolf Dassler volt - ő lett később az Adidas cég -, míg kereskedelmi szempontból Rudolf Dassler volt sikeresebb - ő lett később a Puma cég. Útjaik 1948-ban váltak el, de mindkettejük cége azóta is sikeres.
Számomra mondjuk felfoghatatlan, hogyan választhat el két testvért a szakma. De, lehet, csak azért nem értem, mert bennem nincs meg az a schwung, ami bennük. De, nem bánom, mert az emberi kapcsolatokat többre becsülöm minden sikernél, különösen a testvéremet. Ha imigyen tekintek az életekre, azt látom, hogy mindennek oka és következménye van. A sors lehetőségeket ad mindenkinek, de számon veszi az emberi akaratot, annak következményeit is.
Mindenesetre, csodába illő történet az övék, azt vélem.

Itt ma mindenkinek igaza van. Igaza van annak is, aki azt veszi távcső elé, hogy a menekültek a nyugat jólétén akarnak élősködni. És igaza van azon nyugatiaknak is, akik azt mondják erre a törekvésre, hogy nem. Mindkét tömegnek igaza van itt és egyszerre.

Szerintem meg ellenőrzöttebbé kéne tenni az Európába irányuló migrációt. Ehhez meg kéne követelni például a személyazonosság megállapíthatóságát is, többek között. Aki Szíriából menekül, az ottani állapotok miatt, azt be kéne fogadni. De nem kéne például befogadni a Líbiából, Afganisztánból érkezőket. Mert nem ugyanaz a pikszis. És nem a bevándorlóktól kellene várnia az Európai hatóságoknak, hogy meg tudják állapítani, hogy a sok barna bőrű közül ki afgán, ki meg szíriai, hanem nekik kéne bizonyítaniuk itt, hogy honnan jöttek. Ezt egy pár szír tolmács el tudná dönteni, elég objektíven. Élnek itt Európában minden országban szírek, évtizedek óta, hát tessék megkeresni és felkérni ezeket a közösségeket, hogy amennyiben segíteni akarnak nemzettársaikon, akkor működjenek együtt az Eu-val. És szerintem nem lesz elutasítás részükről. 

Akik emigráltak amonnan, és sikeres életet gründoltak itt, nos, azok nem fognak nemet mondani. Csak hát a kormányzatnak kéne leereszkednie arra a szintre, hogy ilyen civil szervezeteket megkeressenek, felkérjenek. 

Én ismerek egy régóta itt élő szír migránst. Fejszalnak hívják és a Lövő ház utcában üzemeltet egy szír éttermet. És első naptól, hogy oda betettem a lábamat, kialakult valamiféle emberi viszony köztünk - a közös, emberi lélek mentén. Ha arcára nézel, európai embert látsz. Fehéret, nem arabot. Beszédén érezni csak, hogy nem ide született. De bazmeg, neked árulja itt a szír ételeket, minden nap, évtized óta, nem a migránsoknak - na ezt kéne megérteni adott helyzetben. És nem mellesleg, nála nem kötelező imádkoznod Allahhoz, ha nála vásárolsz - nem erről szól a történet. Hanem a finom kajákról. Nála láttam először tört búzát, s ettem is. Ötször később ezért vettem magam is ilyet, otthonra. Tanított valamit egy másik nemzet fia, itt, számára idegenben számomra. Tanultam valamit, amit korábban, és nélküle nem tudtam volna megtanulni az életben. Ne legyünk hülyék, amondó vagyok. 

Ma azt mondom, hogy a sötét középkorba igyekszik ez az ország. Ha mi, magyarok nem értjük itt és ma, hogy mit jelent menekültnek lenni, azaz kényszerből elmenni saját hazánkból más országokba, akkor megérdemeljük '56-ot másodszor is. Mert minden korsó addig jár a kútra, amíg össze nem törik. 

Túlterheléses támadás. Ezt művelik, igen kifinomult módon. A túlterheléses támadás alapjáraton mit is jelent?

Az IP világban a legtöbb szerver 16 bites tartományban oszt portokat. Mit jelent a port? Amikor egy szerverrel kapcsolatba akar lépni egy másik gép, szoftver, akkor be kell hozzá jelentkeznie mondjuk a 8080-as porton. A cél szerveren ott mindig figyel egy szoftver, amelynek az a dolga, hogy az ott beljelntkező számára egy egyéni porton nyisson privát üzenetcsatornát. A DDos támadás elve azon alapul, hogy a szerverek 16 bites portazonosítókat képeznek, azaz 0-tól 65365-ig. A támadás stratégiája azon alapul, hogy kellő mennyiségű zombi géppel sikerülhet elfogyasztani a célzott szerver kiosztható portszámait ebben a tartományban, és ha ez a támadás sikeres, akkor a szerver összeomlik.

Nos, ezt művelik az orosz állami hekkerek is, egy magasabb szinten. Információs korban élünk, tehát , ha sikerül a felhasználókat összezavarni kellő mennyiségű téveszméket tartalmazó információkkal, akkor ő is meg fog dőlni, amikor már nem képes feldolgozni adott időintervallumban kapott információkat. Elsősorban azért, mert nem képes ellenőrizni azok hitelességét. Itt az emberi agy működése, annak reakcióinak ismerete szükséges a támadáshoz. Mert nyitva tartja például Facebook, Twitter, Reddit felé a figyelmét, szinte állandóan. És ezt használja ki az orosz titkos szolgálat - számos embert alkalmaz a célból, hogy neked bullshit tartalmú üzeneteket generáljanak ezeken a platformokon, olyan dezinformációkat, kétségeket plántáva beléd, olyan gyakorisággal, hogy ne legyen elegendő időd azok feldolgozására. Azaz, túlterhelni igyekeznek agyadat, az általuk felmért átlagos emberi reakciók ismeretében. Ha a lényeget tekintjük, ez ugyanaz, mint a DDos támadás - arra gyúrnak, hogy oly sok információval árasszanak el téged, amelyet nem vagy képes feldolgozni - és végül agyad megadja magát azon információknak is, amiket ők nyomatnak. És általában az ember, ha nem képes feldolgozni az őt ért információt, akkor általában megadja magát és befogadja azt, ami őt éri, ezen alapul az Orosz állam igen jól szervezett nemzetközi támadása a világ bármely állampolgára ellen.

Nos, ilyen egyszerű meghekkelni egy embert. Vagy 10 milliót. Vagy 100 milliót. Vagy akármennyit. Terjesszünk álhíreket a világhálón, lehetőleg személyre szabottan, azaz tudván, hogy ki demokrata, azokra fókuszáljunk - ennyi csak. És harmadnapra neked már fogalmad sincs, hogy miért is gondolod épp úgy,arról, amit - de elhiszed ma itt, hogy Soros György első számú közellenség itt. Pedig ennek semmi alapja nincsen a valóságban. Csupán hitelesnek látszó emberek állításainak hittél. Vagy, hogy Putyin igazából nem cárevics, csak a rothadó nyugat ópiuma mondatja azt a közhálón = kutya közönséges Sztalin-leszármazott, aki mint nagy elődje, próbálja a világ többi részével elhitetni, hogy ő nem az. Miközben ez csupán mások akaratának nagyon tervezett kommunikációs szálainak eredménye - nem kevés állami pénzzel megtámogatva az ilyen kampányokat. Mert a hekkerek sehol nem dolgoznak ingyért, ha a szabadságot kell rombolni. Oroszországban is vásárolni kellett az ilyen embereket - ahogy nálunk az újságokat, és velük az újságírók tömkelegét. De, ez sem fog összejönni, végül. 

Mondd, nem kezdtél el gyanakodni itt, amikor újra felmerültek itt 30 év múltán a régi kommunista sablon dumák a nemzeti állampárt részéről? Hát pedig kellett volna. Orbán ma itt pont ugyanazokat az MSZMP-s hazugságokat tolja arcodba , mint akkoriban az eredeti MSZMP, csak most nemzeti színű köpenybe csomagolja azokat - de lényeg ugyanaz. Hajtsd meg a fejed az aktuális kormány akarata előtt, és jobb lesz neked és családodnak.

Putyin = kis Sztalin. Vagy = kis Cár. Sablonok működnek ezen a szinten is. Annak kérdése, hogy végül ki győzhet le kit, nos , csupán a fentebb leírt informatikai alapismereteken múlik - ha nem tudod, mire alapozzák ezek stratégiáikat, akkor nem lehetsz nyerő sosem - ha viszont felismered, milyen egyszerűek azok, akkor sikerrel léphetsz fel ellenük. Nos, mindenképpen rajtad áll, hogy megszívatnak-e ők téged, vagy sem. Érdemes lenne gondolkoznod a fentebb leírtakon - nincs benne semmi becsapás, mellébeszélés. Én mindig azt vallottam, hogy amit mondok, azt ne higgye el szűretlenül senki - hanem próbálja ki a maga életében, ellenőrizze annak az állításnak igazságtartalmát a saját életére nézve. Ma sem mondok mást. Gondold végig a fenti állításokat a saját szemszögedből, hogy állnak-e, igazak-e.

Eleddig még nem  kaptam olyan reklamációt, hogy bármi, amit közzé tettem, az hülyeség lett volna. Én ebből azt a tanulságot vontam le, hogy nem beszélek, írok hülyeségeket.   

Hallottam egy érdekes elméletet, mely szerint a 20 milliónál kisebb lélekszámú nemzetek nem képesek feltörni, sosem lesz belőlük átütő,stabil hatalom a nemzetek közösségében. És, így visszatekintve a történelem elmúlt évszázadaira, valóban ténynek látszik. Érdekes módon, Kádár János ezt látta már 1962-ben. E szerint is politizált.

És van egy másik elmélet, ez a sajátom. Aki nagy családban nőtt fel - 4-5-6 testvér vagy több -, az gyakorlati tapasztalatból tudja, hogy van hierarchia a testvérek között. Számít az első szülött, sőt, egyáltalában, hogy ki hányadik a családon belüli rangsorban. Az én meglátásom szerint a nemzetek között is ez a minta érvényesül. A korai nagy nemzetek több évezreden át regnáltak, 2-3 ezer éven át. Az egyiptomiak, perzsák, indusok, kínaiak/mongolok. Ők alkották az emberi történelem hajnalát, délelőttjét, ha úgy tetszik. Eddig az elmélet. Mármint a tömeg elvén alapuló szemlélet szerint.

Mert ezek mellett már az ókorban is megjelentek kis lélek számú nemzetek, akik eszességükkel pótolni tudták a tömeg hiányát. Gondolok itt a görögökre s rómaiakra, vagy akár a vikingekre.

A modern Európa mai identitását leginkább a vikingek határozzák meg ma is. Nem sok lélekszámú, északi nép voltak itt a Krisztus születése utáni évszázadokban, ám bátorságuk, vállalkozókészségük minden felé elvitte őket a kontinensen. Nem elsősorban harciasságuk miatt - ezt kevesen tudják -, de sokkal inkább kereskedelmi vénájuk okán.

Az egy dolog, hogy meghódították a korai Britanniát, Frank-hont, de emellett terjeszkedtek Oroszország európai területein is, egészen Bizáncig. A mai Oroszország területét például nem fegyverrel hódították meg, hanem kereskedelemmel, és ennek mentén csurogtak le egészen Bizáncig. Tehát nem csak harciasak, vakmerők voltak, hanem bizony okosak is.

Amire ki szeretnék lyukadni ezen írással, az az, hogy gyakorlatilag a legnagyobb hatású nép voltak az európai történelem során. Vegyültek, beilleszkedtek, alkalmazkodtak. Olyannyira, hogy simán megkeresztelkedtek a kereszténység bizánci dominanciája után, Walhalla ide, Ragnarök oda.

Visszatérve a születési sorrend fontosságára, azt szeretném kihozni ebből, hogy a magyaroknak is megvolt a maguk nagy korszaka. Elég ránézni egy középkori Európa térképre, pontosan látszik.

Viszont, az idő kereke nem állt meg, és amiként elvesztek az ókori nagy birodalmak, szinte molakuláikra estek szét a későbbiekben, nos, akként Magyarország nagy korszaka is elmúlott már. És ezek közös, egyértelmű jellemzője, hogy többé sosem lettek nagyok. Nos, a mi országunk sem lesz. Nézz csak Egyiptomra, vagy Iránra, vagy Görögországra, esetleg Olaszországra. Egyik sincs az éppen aspiráló világhatalmak listáján, még képzeletben sem ma. Mármint saját képzeletükben sem. És mi sem. Valami történt itt vagy ott, ekkor vagy akkor, amiről fogalmunk sincs, hogy mi, vagy miért történt, de a valóság által évszázadok alatt rajzolt kép egyértelműen mutatja, hogy mely nemzet mi nem tud lenni jelenleg. 

Nos, ezért marhaság Orbán Viktor ideája, törekvése egy erős Magyarországról. De, mondok más aspektust. Általában logikusan azt gondoljuk, hogy nekünk azért nem megy a szekér, mert nincs kelendő ásványkincsünk, például aranyunk vagy olajunk, vagy ritkaföldfémeink. De nézd csak meg Venezuelát, amely a Föld egyik olajban leggazdagabb országa - és hová jutottak mára? Éhséglázadások vannak. Én azt vonom le ebből, hogy nem a lehetőség számít igazából, hanem hogy egy-egy nemzet mennyiben tudja azt kiaknázni, mennyi okosságot tesz hozzá a lehetőséghez. 

Az oktatás mai leépítése, lebutítása, annak favorizálása, támogatása helyett nettó ökörség itt ma. Azért, mert az ásványkincs nélküli országok közül csak is azok emelkedtek fel, amelyek felismerték, hogy ha nincs ásványkincs, akkor okosságban kell elöl levővé válni. Lásd Svájc, Japán. Ma is vezető iparú országok technológiai értelemben. És mindkettő jól megél belőle jó rég óta. Nem lehet, hogy nekünk is ezt az irányvonalat kéne követnünk esetleg? Kérdezem, nem mondom.

A 80-as évek gyermeke vagyok. Azé a generációé, amelyik még ismerte, mit jelent a tubó gomb az IBM PC-n.

Nekünk ez iránymutató volt. Arra nézve, hogy meg lehet nyomni a turbó gombot, az élet akármely vetületében. És sokan meg is nyomtuk. Én is benyomtam - majd két évtizede. És igyekeztem felvenni a fordulatot, amit az élet ezen gombnyomás eredőjeként diktált nekem.

Néhány évvel ezelőtt a turbó gomb hatására elértem az ember által elérhető világ végére. Egy hatalmas vízesés volt, amelybe belelógathattam a lábamat - hideg volt, nem kellemes - és elgondolkodhattam azon, hogy oké, és akkor innen hogyan tovább?

Nem volt tovább. Csak visszafelé - azon az úton, amelyen jöttem. És elindultam visszafelé. És figyeltem. Figyeltem mindarra, amit az oda úton nem vettem észre. Mert azt megértettem, hogy be vagyok korlátozva Isten által idelent, s hogy mindez a történés arról szól, hogy én mit nem vettem észre az általam vágyott odaúton.

Hogy őszinte legyek - életem legnagyobb zakóit ezen a visszaúton szenvedtem el. Nem könnyű téma.

Amikor már visszafelé jössz a hegy tetejéről, amelyre vágyik felmászni itt a legtöbb ember, gondolván, hogy az valami pluszt adhat életéhez, vagy akár az az élmény hozhatja meg számára a korlátlan jövőt - és amikor rájössz, hogy igazából a hegy tetőre való feljutás csupán más nézőpontot adhat számodra a saját jövődre nézve, egy másik látószöget, de nem szebb vagy jobb, esetleg könnyebb jövőt, s ez által nem oldja meg korábbi gondjaidat, csak sokszorozza, nos, akkortól fogva nincs mit tenni. Csupán résztvevője vagy saját sorsodnak, nem alkotója. Élhetsz a sors által adott alkalmakkal, csupán. 

Mire jó a turbó gomb? Legfeljebb arra, hogy amit e nélkül 60 évesen tapasztalnál, azt 40 évesen éled meg. Én benyomtam ezt a gombot évtizedekkel ez előtt - és tettem, amit diktált a menet, és ma azt mondom, hogy nem bántam meg, hogy benyomtam.

Az emberek egyformán hülyék ma is - akárcsak 30, 50 vagy 100 éve. A különbség közöttünk csupán annyi, hogy én 49 évesen tudom mindazt, amit egy átlag 60-70 éves ma itt, legfeljebb. És hogy nekem még van hátra az a 20-30 év, megadva számomra a lehetőséget, hogy okosabban éljek, mint elődeim.

Csak ennyi - de, szerintem ez is elég sok. Én így szemlélem ma ezt az egészet. Majd szólj, ha túl demens leszek - de szerintem még jó darabig nem leszek. Én is kíváncsi vagyok, meddig húzom itt :)