HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Mr. Waszabi: @emzperx: ha kíváncsi vagy nézz utána magad, légyszi. A tőke hordozhatóságának garanciái csak 199... (2018.06.26. 08:44) Magyarország lassan bezárul - avagy miért kell ide multi-kulti?
  • Mr. Waszabi: @pobeda: hát én sem gondolami nem gondoltam volna, még pár éve, hogy egyszer majd az lesz előny, h... (2018.05.21. 08:36) Fahrenheit 451
  • Mr. Waszabi: @ami szabad: minden értelmes ember átláthatja könnyedén, hogy az állami nyugdíj rendszer mindig is... (2018.05.01. 04:41) Nyugdíjpara
  • Mr. Waszabi: @Pandamedwe: beszéljünk a csajokról? Hát inkább nem. Nekem van csajom, szuperlativusz. Írtam is ho... (2018.04.19. 20:56) Gondok vannak a gondolkodással
  • paveway: Így kell elégetni a semmire több 10 milliárd Ft közpénzt. Rettegésben kell tartani a tábort bármi ... (2018.01.19. 09:30) A Tarsoly-kormány lemondhat

Linkblog

2018.07.16. 18:21 Mr. Waszabi

Borbély a Királyi Váróban - egy mese a régmúltból

Nem bordély, hehe, ne értsd félre. Olyan régi módi férfi fodrászról beszélek, aki borotva késsel borotvál.

Nézek egy filmet - Éles tárgyak a címe -, ami egy vidéki amerikai kisvárosban játszódik, napjainkban. És van borbély, a klasszikus, aki késsel borotvál. Igen, ők ilyenek. Ott még van floppy lemez, nem 1.44-es, hanem a 8 inches. És járnak 40-50 éves kocsikkal is sokan, amelyek még 1 mm-es acélból készültek - elpusztíthatatlanok. Nem cserélik le, ami jól működik, mindaddig, amíg jól működik. Egyszerűség - hatékonyság. Más dolgokban meg a szupermodernt alkalmazzák. Ott is csalnak az emberek a zöldkártyával, ez is egy tapasztalat. De nem mindenki,  ahogy itt sem mindenki csalafintázik.

Nekem feltűnt, hogy ott a többség nem turbózza autóját, sem optikailag, sem technikailag. Mert ott az számít, hogy megy-e a verda 10000 kilométert, vagy nem megy. Ezért bár láthatsz ott koszlott, szerinted múzeumba illő darabokat - nálunk oldtimer, azaz OT rendszámmal futnak-, ám azok ott nem akarnak múzeumba vonulni.

Ott van olyan kategória, hogy farm use a rendszám, azaz, csak a birtokon használható. A kutya nem fortatja ezek műszaki állapotát, amíg be nem merészkednek velük a legközelebbi városba. De általában nem teszik -tudják, mi a törvény. Szerintem racionális hozzáállás.

Nos, visszatérve a borbélyra. Gödöllőn, a régi királyi váróban, amíg MÁV vasútállomásnak mondták, nos, az egy lekoszlott kastély féle volt. És abban volt vagy 20 évvel ezelőtt egy borbély, alias férfi fodrászat. Pár alkalommal ellátogattam hozzá, mert ő volt közel.

Jó fej öregember volt, tudod az a klasszikus, eredeti gyomorbeteg, kisnövésű, ideges ember, akit te, vagy nagyapád is megszokott, hogy az ilyen üzletet ilyesmi ember viszi.

És valóban - a hely is nagyon retró volt, s benne az ember, aki vitte az üzletet. Régi módi borbély székek, tudod, azok a kerektalpú, nehéz forgó fotelek, amelyeknek a magasságát is állítani lehetett, bordóra festett bőrrel borítva. A falakon pont úgy nem volt sem Alnai Delon, sem James Dean ikonikus fotója, ahogy a 80-as években sem. Csak üres sárga falak voltak 6 méter magasan, ahogy az mifelénk szokott lenni egy ilyen régi módi borbély üzletben. Az ollókról is lekopott a nikkel vagy a króm, és a szürke acél uralkodott felületükön. Ki tudja, hány évesek lehettek? Senki, szerintem. Már a mester sem emlékezik rá, mikor, hol ette bármelyiket. De a krómbőr szíjon még mindig meg tudta fenni a régi borotvakést. És szerinte is ez volt a lényeg, és szerintem is. Meg persze az óllóit is.

Az ám, csak hogy ennek a borbélynak volt valamije, ami különleges volt. Mégpedig az ügyfél háta mögötti falra kifüggesztett nagy méretű óra. Ugyanis eleve borbély órának készült, azaz mind a számozása, mind a járásiránya eleve tükörhöz készült. Az az, amikor én a fodrász székben a tükörben vissza pillantottam, akkor láttam helyesen az aktuális időt. Kis ajándék Chicagoból. Mert rákérdeztem, honnan van ilyen órája, és elmesélte, hogy egy rokona lakik Chicagoban, és tőle kapta. Azóta sem tudtam elfelejteni ezt a nagyon gyakorlatias ajándékot - szerintem nagyn fasza találmány, akákié is.

Csak az a baj, hogy mindez a tapasztalás 25 évvel ez előtt történt, és azóta az a borbély már nem dolgozik ott, sőt, valószínűleg már nem is él. Másfelől, a régi MÁV váróból már évtizede Királyi Váró lett, ami múzeum, és nincs benne borbélyüzlet. Így múlik el a világ dicsősége, és vele emberek. Meg akár chicagói rokonoké is, akiknek voltak jó ötleteik. Hát így megy ez. Azóta sem láttam sehol olyan órát, amelynek számozása és járása tükörhöz készült volna. Pedig lássuk be, nem baromság az ilyesmi. Csak hát itt már rég nem divat borbélyhoz járni, és a tükörből nézni az órát, ugye.

Szólj hozzá!

Címkék: borbély klasszikus chicago királyi váró ahogy lennie kéne


2018.07.13. 18:42 Mr. Waszabi

Miért nem sikerülhet a leheteten ? - avagy az álkereszténységről

Amikor a Horthy nevet citálják manapság előttem, akkor két dolog jut arról eszembe. Először az, hogy anyai ágon olyan család leszármazottja vagyok 1796 óta, amely a királyságot szolgálta. Eme ágon felmenőim mindenkor jegyzők voltak.
 
A másik, ami eszembe jut, hogy, ha 1950 után a hazai parasztság nem szabadul fel, akkor apám, a mogyoródi parasztgyerek sosem találkozik a helyi mozigépésszel, és ha ez nem történik meg, akkor sosem lát közelről eletronikát, és ha nem látott volna ilyesmit, akkor nem lehetett volna lehetősége felvételiznie a Bláthy Ottóba, és akkor sosem lesz technikussá. És ha ez nem lehetett volna, akkor sosem lehetett volna 5x később az ország egyik legtehetségesebb villamos mérnöke.
Felnőtt korában, munka mellett végezte el a Kandót, ahová pár évvel később már tanítani hívták. De végül sosem vállalta el. Helyette alapított vállalkozást a 80-as évek végén, és élete végéig magán vállalkozó maradt. Szakmai alapjairól annyit, hogy még a NASA is megtalálta a világ másik csücskéből, amikor valami szuper dolgot kellett csinálni.
Miért, miről írom ezt a cikket? Mert ez egy kétlaki, két gyökerű élet, az enyém. Egyik felől valódi horthysta polgári leszármazott, másik felől a kommunizmusban felszabadult parasztgyereké, aki tehetséges mérnökké lett. Asszem, erre a kombóra nem lehet semilyen csomót kötni.
És sokszor elgondolom, hogy vajon ki lett volna az apám, ha nem következik itt be a kommunísta éra, vagy ha pont ennek hiánya miatt anyámnak más élet jut az 50-es, 60-as években.
Viszont mindez a tapasztalat pont elég arra, hogy pontosan tudjam, mit jelent a horthy-rendszer, hogy mit tudott az emberekbe nevelni akkoron, s mi csupán arról 5x későbbi nettó hazugság arról ma itt. Vagy mit tudott éppen a kommunista rendszer itt, vagy épp pont mit nem tudott.
 
Én 16 éves gimnazisataként Horthy fővadászának lányához jártam privát német órákat venni. Egy öreglány volt, igazi nő - a János utcában, egy kétszobás lakásban lakott akkor már a 80-as évek közepén. De azért manikűröst járatott magához, 70 -en túl is, és pontosan tudta, akár egy tündér, hogy hogyan is kell emberként bánni egy 16 éves diákkal. Mellette felnőttem, vagy annak éreztem magam.
 
Nem tegezett. Én sem őt. Nem lehetett egyszerűen, így adta ki két, egyéni stílusú, és egész más kultúrából származó ember közössége. De barátként tekintett rám, s ez elképesztő élemény volt nekem akkor. Fantasztikus asszony volt. Egyszerűen élmény volt megismerni őt.
 
Úgy vélem, hogy a fideszesek sosem fogják megismerni azt a kultúrát, amit eredendően irigyelnek. Mert nem áll rendelkezésükre a lehetőség erre. Valaki születik adott lehetőségekre, és él velük, mások rosszkor születnek, amikor már nem adódnak számukra tanulási lehetőségek, ezért nem élhetnek azzal, s megint másvalakiknek pedig adódik kellő időben, ám akkor figyelmetlenségeik miatt elmulasztják, később viszont, amikor akarnák azt a rég felajánlott ismeretet az élettől, nos akkor már az élet visszavonta tőlük a lehetőséget és nem találhatnak reá.
Nos a Fideszesek és a KDNP-sek nem találhatnak rá a vágyott , irigyelt értékrendre, mert sosem kapták meg a lehetőséget arra az élettől. KIs kommunista korukban is már túlságosan árulók voltak ahhoz, hogy egyáltalán érdemesekké váljanak bármire is.
Tudom, hogy mindez Orbánnak, Semjénnek nagyon fáj, de már nem érdekel. Talán nem kellett volna sokra vágyni, akkor nem élnének át ilyen fiaskókat.
 
Nem Orbán Viktor vagy Semjén Zsolt itt a legtehetségesebb magyar. Egyikük sem bírja még azt a kevés éleményt sem a Horthy rendszerből, amit mondjuk én tapasztaltam, pedig az is igen kevés. Nos, nem igazán látom egyikőjük hivalkodását alátátmasztva, a fentebb emltett tapasztalatok hiányában.
És nem véletlenül, vagy alaptalanul ekézem ezeket a beképzelt parasztokat. Hanem pont amiatt, amit ők ma sem tudnak, és persze én is csak keveset. De azért náluknál többet. A különbség az, hogy én bár felfogtam a saját családom történelmét, ám sosem akartam azt magam alá gyűrni, a magamévá tenni. Hanem inkább megcsináltam itt a saját életemet.
 
Persze, ez nem jelenti azt, dehonesztáltam volna bármikor akárkit, aki más ágból születtekt, vagy más lehetőségeik voltak.
Csak azokat szapultam mindenkor, akik lusták voltak teljesíteni, és inkább mások zsírjából akartak fejlettnek mutatkozni, kihasználván más tehetséges emberek kincseit.
 
Az emberség kulcsa a szerénység, nem egyéb. Aki diktátor akar lennni, a sokminden, csak nem keresztény, és nem szerény. És azért nem, mert pont a főmotivációja miatt nem tud egyik sem lenni.
Ez a poszt azért került ide, mert  a Facebook nem volt hajlandó közölni, blokkolta a posztot. Engem meg nem nagyon érdekel, hogy ha nem igazán szidok senkit, vagy különböztetek meg, akkor milyen elmebeted indoklás, eszmerendszer mentén akarnak cenzúrázni akárkik. Itt egyelőre nem működik a fészbuk féle cenzúra, ezért közlöm itt a posztot.
 

Szólj hozzá!

Címkék: ma horthy becsület értékrend tisztesség hazugságok


2018.07.07. 19:17 Mr. Waszabi

Élelmiszeripar Rt.

A Föld fizikai kiterjedései nem változtak pár milliárd év óta. S mióta megszilárdult kérge, tengerekben úszva, annak területe sem változott, Pangea óta, csak vándorolt ide oda, szakadt szerte szét, de felülete lényegében nem változott.

A lényeg, hogy az évezredek előre haladtával a Föld mérete, gazdaság erőforrásainak mennyisége nem változott, viszont a rajta lakó emberek mennyisége exponenciálisan növekedett.

Ami azt is jelenti, hogy volt egy korszak, amikor az emberiségnek el kellett foglalnia, és termővé fordítani a Föld felszínét, azután eljött az a korszak, amikor már nem lehetett mindenki földműves, mert nem mindenkinek jutott volna saját gazdálkodási terület. Viszont kellett fejlődnie a földművelésnek, ergo kellettek kovácsok, asztalosok, pékek, juhászok, marhapásztorok, s egyéb szakmák az emberiség élelemmel való ellátásához. Ma is ez a legfőbb iparág. Mert az elsődleges emberi létigény, hogy enni kell.

Ötször később a fejlődés már megkövetelte a  biokémikusok,könyvelők, igazgatók meglétét is, még ötszörte később pedig már a marketingesek, programozók létét is.

Amit meg kell értenünk, hogy mindezen történelmi történések szükséges velejárói voltak itt mindenkor az emberiség szaporodásának. Ma már képtelenség volna, hogy mindenki farmer legyen amaga földjén, és saját maga végezze el saját maga, családja ellátását csupán, mert az emberi szaporodás kikövetelte, hogy minden megszületett ember megélhessen itt a Föld által eredendően biztosított erőforrásokból.

Az USA-ban ma már külön iparág a mezőgazdaságban az aratás, vagy a vetés. Erre specializálódott cégek szállítják legmondernebb óriáskombájnjaikat, vetőgépeiket.  Számítógép vezérlésű,majdnem űrtechnológiáról beszélek. Csak az embereknek kell enniük, aki,kezelik ezeket a szuper gépkeket,mert emberek felügyelik a számítógép vezérlésű kombájnokat is, a gépeknek csak üzemanyagot kell biztosítani. Olyan óriás gépekről  beszélek, amelyek a mi kontinensünkön nincsenek, mert itt nincsenek elég nagy egybefüggő farmok ahhoz, hogy ezek alkalmazása kifizetődő lehessen. De azért  tőlünk kevéssé nyugatabbra is léteznek a nálunk alkalmazottnál sokkal fejlettebb technológiák. Automata multifunkcionális mezőgazdasági gép, amelybe elég beprogramozni a művelendő  földterület határvonalainak GPS kordinátáit, és a gép akár emberi beavatkozás nélkül is képes akár a vetést, akár az aratást magától elvégezni.

Mit is kéne megértenünk? Hogy a nagy területű országokban a modernizáció magasabb követelmény, mint a miénkhez hasonló kis országokban.

Brazíliában már 10 éve speciális baktériumokkal készítik cukornádból a 96%-os ethanolt, alig 24 óra alatt, nem pedig őskövületi módszerekkel, lepárlással, amivel nálunk ma is. Elképesztő gondolat, hogy képesek voltak kitenyészteni olyan baktériumtörzset, amely 96%-os alkohol szintig képes életben maradni a cukornádból előállított ethanol témájában. Mert hogy ezen technológia korábban azon bukott meg, hogy az alkohol pusztítja a baktériumokat.

Szóval lehet emberi alapon különböző elépzeléseket favorizálni, de végül is minden folyamat arról szól itt vagy Dél-Afrikában, hogy ki, mit rud hatékonyabban csinálni.

És mivel egyre többen létezünk itt a Földön, érdemes megismernünk és alkalmaznunk a más földrészeken feltalált technológiákat. Mert egyre többen leszünk ezen a bolygón.

 

Szólj hozzá!

Címkék: hatékonyság mezőgazdaság Föld


2018.07.07. 18:34 Mr. Waszabi

Wall Men

Van az a sorozat az AMC-től, a Mad Men. A cím magyar fordítása rossz, mert eredetileg onnan ered, hogy a reklámcégek New Yorkban a Madison Aveneue-n székeltek a 60-as évek elején. A Mad Men tükörfordítása ehhez képest bűncselekménynek is beillik.

A poszt címe ennek analógiájára a Wall Street-re utal. Pénzemberek. Minden vállalat legvégső soron számok pár papírlapon. Vagy pár excel táblázat, marha bonyolult képletezésekkel. Plusz számtalan nagyon bonyolult jogi kérdés. Ennyi. Én így láttam belülről.

És igen, mi alkalmazottak is csak számok vagyunk azokban a táblázatokban. Még akkor is, ha magas beosztású ember vagy egy akármilyen vállalatnál - mindig van főnököd, még akkor is, ha te vagy a CEO, azaz a vezérigazgató.

Amikor bekerültem egy ilyen cég vezetésébe, sokáig nagyon unalmasnak találtam a rengeteg jogi korlátot, meg számszerűsített erőforrásról szóló vezetői képzelgéseket, kalkulációkat, amelyeket kénytelen voltam végighallgatni, sőt alkalmazni is őket a gyakorlatban.

Én alapvetően gyakorlati ember vagyok - informatikus - , nekem mindig is az volt a dolgom, hogy számítógépre alkalmazzam az üzleti vezetők elképzeléseit. Nem volt könnyű sosem, főleg nem akkor, amikor a menedzsment tagja voltam magam is. Idővel aztán rájöttem, hogy Isten nem ver bottal, nyilván fordíthatnám a magam hasznára is a magam munkája szempontjából teljesen felesleges információ áradatot. És el kezdtem figyelni és tanulni.

Igazgató tanács, közgyűlés, törvényi határidők, számvitel, könyvvizsgálat,befektetések, hozamok, ügyfélkommunikáció, felügyeleti megfelelés mindezen területeken, miazmás. Meg még a jó ég tudja mennyi minden. Engem ezek közül az IT biztonság, a fejlesztések és az adatvagyon védelme érintett szakmailag.

Megértettem azt is, hogy bármelyik nagyvállalat menedzsmentje ebben a környezetben él, mozog, tehát egy abszolút elvont gondolatrendszerben. És hogy mindez nem csak itt, hanem nyugaton is így van. Ott is pont ugyanilyen száraz, léleksorvasztó, mint itt. Sőt, igazából azért van ez így itt ma is, mert odaát már régóta így van. Pontosabban, odátról lopakodott ide az elmúlt 30 évben.

Még emlékszem, amikor bekerültem a régi, klasszikus MNB-be, SAP fejlesztési csoportvezetőként. Mivel főnököm volt az intézmény költséggazdája, minden ajtó kinyílt előttem, az intézmény működésével kapcsolatos képzésem idejére legalábbis. Olyanok is, ahová később bankbiztonsági okból be sem tehettem a lábamat soha többé. Ami nekem akkor fura volt, mert ha próbaidő alatt beengednek olyan helyre, ahová soha többé nem tehetem be a lábam, mert nincs érdemi közöm az adott területhez, akkor nem disszonáns ez egy picit? Mindegy, a tudást magamba szívtam akkor és ott, abban a fél évben, amíg megismertem a jegybanki folyamatokat. Neeem, nem a mostaniét, amelyet már évek óta megtagadtam, hanem még a Surányi-féle klasszikus, ortodox jegybankét. Később az ott szerzett tudás alapozta meg karrieremet a pénzintézeti szektorban. 

De ma felvetül bennem a kérdés: vajon mi a francért tanultam meg annyi felesleges információt?

Már nem tudom, mit is reméltem ettől, ettől a változástól. Mindenesetre ennél jobbat, többet, amit manapság tapasztalok itt. Többet vártam, több és jobb fejlődést.,De egyéb helyi okok miatt ez a fejlődés itt elmaradt a recept szerintitől. Mert nem követtük azt, már egy ideje. Hát így nem fog menni, az tuti.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: marketing reklám technológia kereskedés A Mad men Wall street Wall men


2018.06.05. 20:20 Mr. Waszabi

Magyarország lassan bezárul - avagy miért kell ide multi-kulti?

Ez egy olyan téma, amiről még nem írtam meg a valóságot. Azért nem, mert számomra magától értetődő volt az elmúlt 30 évben a külföldi vállalatok térnyerése itt. Picit hosszadalmas lesz - még az is lehet, hogy túl nagyot harapok, és nem sikerül elmondanom a lényeget, de azért nekifutok. De azért írom, mert látom, milyen sok ember nincs tisztában sem a saját országa-gazdasága múltjával, és ebből fakadóan a jelenével sem, sem pedig az abból eredő következményekkel itt mára nézve. 

Miről is beszélünk? Arról, volt egyszer egy zárt, kommunista rendszer itt, amely orrvérzésig nyomatott bármilyen olyan kitalált dogmát, amely szembe ment a világ és az emberek természetes működésével. Olyan emberek nyomatták ezt, akik hatalmat akartak szerezni csupán, és ehhez nem lévén elegendő tehetségük a korábbi természetes alapú rendszerben - azaz a kapitalizmusban -, inkább kitalálták ahelyett a kommunizmust. 

Na szóval, éldegéltünk mi itt ebben az elméletileg jól kitalált ideális rendszarban, csak éppen valahogy nem tudott működni. Annyira nem, hogy szépen, apránként felélte gazdasági és társadalmi tőkéjét.

És az államcsőd peremén egyensúlyozva, azért felismerték itt egyes vezetők, hogy halálra fogják őket kövezni az emberek, ha kiderül, hogy egész tudományuk csupán egy orbitális humbug, nincs mögötte semmi racionális bizonyíték.

Nos, a történet - Magyarország III. köztársaságának kényszerű megszületéséről szóló történet - arról szól, hogy a csőd széléről csak úgy tudott megmenekülni, ha kiárusítja magát, pontosabban a pusztító baromságok mentén felélt, leamortizált maradékait, eszközeit. És ez pontosan így is történt. Ha nincs Gorbacsov, akkor talán ez máig nem történt volna meg, mivel a magyar kormányok - de nagy lelkű vagyok, hisz 1957-1990 között csak egyetlen egy volt - bár megpróbálkoztak már '68-ban is kapitalista reformokkal itt, de a moszkvai vezetés azt elkaszálta.

Ugrok egy nagyot. Sok magyar ember értetlenül fogadta itt 1990-1997 között, hogy miért kellett fillérekért elkótyavetyélni itt az állami vagyont, hirtelen, gyors ütemben - az általuk itt korábban nagy nevűnek, nemzetközi respektációval, sikerekkel bírónak hitt cégeket. Én magam vagyok a legnagyobb sajnálója annak, hogy erről ma itt írni kell értelmes embernek, de úgy látszik muszáj, különben senki fejébe nem üt szöget, hogy a legfőbb nemzeti buta ennek restaurációját álmodta meg ide megújulásként, feltámadásként. Csak hát ő nem élte meg a gyakorlatban, a hétköznapokban a '90-es éveket - már akkor is a Parlament volt a munkahelye -, ezért nem is tudja, amit nem látott. Pedig nem ártott volna. Ő csak szépen beült a Parlamentbe, aztán ott intézkedett ezt-azt, meg közben szépen megtollasodott az adófizető választó polgárok adóján.

De, a lényegre térve. Miért kellett itt multikulti? Hát, először is régi sorstársaink, az oroszok, még nálunk is jobban legatyásodtak a komcsi éra alatt. Ugye, ennek végét vetette a Gorbacsov éra - micsoda szerencse, különben nálunk sem lehetett volna meg a rendszarváltás.  De Gorbacsov nem mondta ki nyíltan a komcsi rendszer bukását - ezt ott senki nem viselte volna el - , hanem csak deklarálta, hogy 1986-tól kezdve mindenki, aki a sztalini szovjet érdekszférába tartozott, azt csinál, amit akar. Mármint abban a tekintetben is, hogy a KGST egyezmények alapján kötött gazdasági megállapodások is érvényüket vesztették. Ennek lett gyakorlati következménye, hogy ők nem vették át a magyar buszmegrendeléseket, meg a szabolcsi almát sem. És etcetera, biztosan sok minden mást is fel lehetne sorolni az akkor kárlistán.

A magyar vállalatok - abban az érában csak állami cégek voltak, itt most a szövetkezeti vagy maszek vállalkozásokat nem tárgyalom - a '60-as évek közepétől kezdve szép apránként elveszítették a nemzetközi - akkor úgy mondták: konvertibilis - piacon addig elért pozícióikat. Azért, mert a kommunista berendezkedés nem volt költséghatékony, hanem pusztán aktuális politikai szándékok szerint működött. Ami azt is jelenti, hogy az aktuálpolitika nem foglalkozott a saját maga gazdasági hátterének biztosításával, tehát, ha Brezsnyev elvtárs kiad egy barom parancsot gazdasági háttérfelderítés nélkül, akkor is úgy lesz megvalósítva az a parancs. És úgy is lett.

Nos, engem kísértetiesen emlékeztet a mai helyzet arra az időszakra. De nem akarom a lényeget átugrani.

Itt 1990 után el kellett árverezni az addig magyar állam tulajdonában levő vegetáló cégeket. Amelyek azért vegetáltak akkor már 1-2 évtizede, mert a magyar állam, mint 100%-os tulajdonos, minden pénzt kivont ezen tulajdonaiból, amit csak lehetett. 1980-1990 között gyakorlatilag a legtöbb állami cégnél már nem létezett fejlesztési keret, akkor sem, ha amúgy termelt profitot a cég. Azaz, nem veszteséggel gazdálkodott, hanem nyereséggel. A veszteségesek működését finanszírozta az akkor Párt Központi Bizottság a nyereséges vállalatok által megtermelt profitból. Abból, amiből fejleszthettek volna technológiát, ami a versenyképesség növeléséhez szükséges lett volna. Remélem, ebből már kezd derengeni számodra, hogy mi volt a nettó politikai alapú kormányzás orbitális hibája. Te sem tennél ilyesmit otthon - anno egyetlen kormány- és párttag sem alkalmazta otthon, privát életében az MSZMP - azaz az Moszkva - állami gazdálkodásban alkalmazott irányelveit. De azért ott is, itt is eladta a helyi kommunista párt és az általa uralt államszervezet a ma már nevetséges hülyeség cunamit.

Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy 30 évvel később ilyen hosszan tart majd elmagyarázni itt, hogy miért nem volt jó a magas állami tulajdoni hányad a gazdaságban, és a többi, ma divatos  - értsd:felújított komcsi - hülyeséget sem.

Amikor a fenti kényszerek mentén bejöttek ide a bátrabb multicégek nyugatról - akkor még Kína, India, Dél-Korea a fasorban sem volt, ezt mellesleg jegyzem meg -, akkor annak itt örülni kellett. Mert pár év alatt felszámolták az 1990-es mintegy 20%-os munkanélküliséget, ami az kicihelt állam finanszírozóképtelensége miatt bezárt vállalatokból és a KGST piac összeomlásából fakadt.

Nos, amikor a bátrabb nyugati befeketetők megjelentek itt, mint állami vállalatok felvásárlói, nos, először is óriási kockázatot vállaltak 1997 előtt. Ugyanis a magyar jogrendszer csak 1997-re ratifikálta a magán tulajdonhoz való jogot az Alkotmányban, addig nem. Azaz, aki az előtt jött ide s vásárolt bármit a magyar állam portfóliójából, nem lehetett biztos szerzett tulajdona biztonsága felől. Ugyanakkor tették ezt potenciális konkurenseik likvidálása, vagy éppen termékpalettáik, cégneveik megszerzése miatt, ezt sem szabad véka alá rejteni. De ez teljesen normális a piacon, ezt meg kell érteni.

És ez volt a legfőbb oka annak, hogy a magyar állam szaré-húgyé kényszerült itt elárverezni korábbi tulajdonai java részét. Most visszakérdezek: melyik részét nem értetted eddig annak, hogy ha egy idegen országban úgy kínálnak neked tulajdont, hogy annak az országnak az aktuális törvényei nem garantálják számodra, hogy az ott szerzett tulajdonodat mobilizálni is tudod, azaz el tudod vinni, akkor vajon te vennél-e ott bármit is? Vagy ha vennél, akkor mennyiért? Na látod, hogy nem, vagy nagyon alulértékelt áron legfeljebb. Nos, itt is ez történt, a politikusaink nem értették meg, hogy az első számú feladatuk a magyar jogrendszer harmonizálása lett volna a fejlett nyugatiakéhoz. Ehelyett olyan baromságokkal bolondították a jónépet, mint hogy Chiléből hatékonyan lehetne ide cseresznyét importálni. Vagy a földosztás kárpótlási jegy formájában, amivel szétverték a TSZ-eket, és az azokban közösen birtokolt olyan-amilyen, de létező gép- és eszközparkot.Csak a legemlékezetesebb orbitális marhaságokat citáltam ide példaként, de a totális hozzá nem értés ábrázolásához muszáj szélsőséges példát hoznom. Mert ahogy látom, már erre sem emlékszik itt a kutya sem.  

Na, ezen a ponton lapozok át a másik oldalra. Még mindig 1996-ban járunk, már kiárusították a MATÁV egy részét, azaz a helyi LTO-kat, azaz lokális telefon szolgáltatókat. Akkor is volt internet, de az akkor még legfeljebb 56KBites modemen működött, és analóg telefon vonalon. Már ha a telefon vonal bírta az 56K-t. Szerintem te azt sem tudod ma, hogy ez mit jelent, mert nem ismered a megabájtnál kisebb informatikai mértékegységeket. Semmi baj, nekem sem volt kurblis autóm :)

Akkorra a technológiai lemaradás karöltve a tőkeszegénységgel már egyértelműen kizárólagos korlátja volt a telefónia és az internetes, valamint kábeltévés szolgáltatás terjedésének. A multik meg idejöttek, hozták a pár száz millió dollárnyi tőkéjüket - fejenként -, fejlett, nyugaton már bevált technológiai megoldásaikat, és neki láttak árkot ásni, kábelt fektetni, korszerű digitális telefonközpontokat telepíteni, és pár év alatt korszerűsítették a hazai távközlést. Mindezekre az állami tulajdonú MATÁV-nak nem voltak meg a keretei.

Csak a jéghegy csúcsát helyeztem fókuszba, ahol KKV-knak nem sok keresni valójuk van. Más területeket nézve, ahol a KKV-k is boldogulhatnának, ma is látszik, hogy a hazai tőke képződése igen hosszadalmas folyamat, lévén tőkeszegényen indulnak akár milyen brilliáns ötlet alapján, de eleve a bővülést bankhitelből kénytelenek finanszírozni, ráadásul magyar hitelkamatlábak mellett. Ebből elég nehéz versenyképessé lenni a nyugati, saját tőkében és technológiában erős konkurenciával szemben.

Gondolom, logikusan átlátható, hogy a piaci pozíció megerősödését nem a közvetlen állami tulajdonlás szolgálja, legfeljebb a kedvezményes hitelezési programok. A közvetlen állami beavatkozás a tőkepiacba csak arra jó, hogy a veszteségeket láthatatlanná tegye. Természetesen a láthatatlanság inkább átláthatatlanságot jelent, mert a pénzügyi egyensúlyt az államnak meg kell tartania, ami viszont túladóztatás formájában csökkenti a versenyképességét a hazai vállalkozásoknak.

Magyarország 1968-ban megpróbálta a szovjet blokk kerítésén belül megreformálni a kommunista gazdaságot. Azaz, hogy a gazdaság kapitalista alapú legyen, de állami fennhatóság alatt. A szovjetek nem engedték, ergo nem is csinálhattuk meg. Aztán induneea lejtmenet felé. Gyengébbek kedvéért írom, hogy ez akkor volt, amikor én születtem ide - 50 évvel ez előtt. Tehát tudni tudtuk, mit kéne, miért s hogyan, csupán nem tették akkori elődeink, mert a globális politika nem engedte. Aztán szép lassan tönkrementünk a brezsnyevi modell téveszméibe. Hát ez van, ezt sikerült itt összehozni. Amit persze Theng Sziao Ping alig 10 évvel később sikeresen indított útjára Kínában. A következményeit a meg nem tett tetteknek, illetve ugyanannak a megtett verziójának következményeit te is leméred naponta, amikor vásárolsz. Kínait veszel a világ négy sarkán, mert ők ott vannak, mi meg nem vagyunk ott. Magyarázni lehet a különbségeket, okaikat, de a tény az tény. Ők ott vannak, mi meg nem vagyunk a fasorban sem. 

Sommázva, a multi-kultik jelenléte és dominanciája egy hosszú piaci folyamat - a nemzeti piacgazdaság kialakulásának - egyik fázisa. Azt meg kell érteni, hogy ahol nincs érdekeltség a tőke hatékony felhasználásában, ott akármilyen ingyen pénz, ingyen hitel sem fogja hatékonyan segíteni a nemzeti piacgazdaság fejlődését. Az ingyen pénzek megtérülés nélküli vagy alacsony megtérüléssel történő befektetése lassítja ennek a fázisnak a befejeződését. Lásd túlárazott, értelmetlen állami beruházások pártpolitikai döntések nyomán.

Szerintem tanulni kéne itt mindenkinek a gazdaság működését. Nem, nem arra gondolok, hogy itt mindenkinek közgadasági diplomát kéne szereznie, dehogy. Csak olyan szinten képzelem általános iskolai vonulatban a gazdasági képzés alapjait, hogy itt akármelyik 8 általánost végzett gyerek tisztában legyen a piacgzadaság működésével, ahhoz, hogy itt egyáltalában képes legyen egy akármilyen válallkozást működtetni.

Sokat várok? Én már kezdem elhinni,hogy igen. És mindez nem az én szégyenem, hanem az itt lakó, több generációnyi gyermeket nemző, ám alapjaiban butának maradt generációk bűne. Akik még mindig abból indulnak ki ma is, hogy jajj, nehogy már én többet tegyek a közöshöz, mert jajj, nehogy már a szomszéd cigány egy centtel többet keressen nálamnál. Na én ezt utálom az állítólagos magyarokban, ezt a mentalitást. Hogy nem képesek közösben gondolkodni, vagy abban, hogy ha nekem többem van, akkor reális az az önelvárás, hogy mi, akiknek több adatott a sorstól, akár észben, akár érzelmileg, akár anyagilag, nos, hogy mi többletesek többet is adjunk az közösbe. Tudod, mint Széchenyi és nemes társai a reform korban.

Á, baromság az egész elképzelés. Ugyan mit várok, mire várok teljesen feleslegesen egy önző nemzettesttől?

Igen, nekem kell - és a magamhoz hasonlóknak - megtérnünk idealizált elképzeléseinkből. Itt az a jó rend, hogy a földesúr mindenkitől mindent elvesz, és nagy kegyesen oszt némi felesleget a magáénak tudottból, amit igazából te termeltél meg, és a te és gyerekeid j ogos jussa volna eredendően. De az utolsó mondatok már nem számítanak, mert te is a nagyurakra szavaztál, a régi módi tanulatlan nemesekre, nem pedig Széchenyire és korabeli vállalkozókedvű nemes társaira. Én szégyellem magam ma emiatt itt. Nem tudok mást mondani.,

Abba is hagyom most ezt a picsogást. Teljesen felesleges. Én egy másik kor szülöttje vagyok, amelyben a becsület, tisztesség szavak még jelentettek valamit. Sőt nem hogy valamit, de az ember lényegét. De ez a szemlélet az elmúlt 20 év alatt elment a süllyesztőbe, és a feledés homályába. Nem én kérek elnézést emiatt, gondolom.

 

 

 

2 komment

Címkék: demokrácia piacgazdaság állam multi-kulti hatékonysá


2018.05.20. 18:22 Mr. Waszabi

Fahrenheit 451

Egy nagyon régi írás egy kiemelkedő gondolkodó tollából. Ray Bradburyiéből, 1953-ban.

Az eredeti novellát még fiatalon olvashattam itt magyar fordításban, még az átkosban. Sci-fiként, ami ugye marginális fogyasztói réteget érintett itt, tehát nem igen foglalkoztak ezzel sem a cenzorok.

A 60-as években meg is filmesítették - ezt viszont csak 40+-osként volt szerencsém látni itt.

Eredetileg a nürnbergi náci könyvégetések inspirálták a darabot. 1953-ban még túl közeli élmény volt a II. világháború, és annak szörnyű élményei. Mint nekünk ma a 2008-as válság és következményei. És ez utóbbiról is csak 8-10 évvel később kezdtek megnyilvánulni az írók, filmesek. Addigra esett le nekik, arról a témáról írni kell, és az írásokból filmet is kell csinálni. Nos, Bradburynek is ennyi volt a fázis késése. Orwellnek kevesebb is elég volt - 5 évvel. De filmeket az ő könyveiből is csak a 60-as években készítettek.

A történet nem ért véget a Németországban begyűjtött könyvek égetésénél, és nem is ott kezdődött. Később Adolf Hitler minden általa meghódított országban begyűjtette a műkincseket, könyveket, és ami szerinte nem felelt meg a náci eszmének, mindazt elégettette. Nem csak könyveket, de festményeket, filmeket is megsemmisítettek a Führer akarata szerint.

Minderről kevesen tudnak, mert nem sok helyütt reklámozták ezt a történést. Az oroszok biztosan nem, hisz maguk is könyvégetők voltak, már a cári Oroszoroszágban is, és folytatólagosan 1918 után a kommunista rendszerben. Hírhamisításból csillagos ötösök voltak már akkor is, amikor a nagy októberi forradalom zajlott, hiszen a bolsevikok nem a kommunisták voltak a forradalom idején, hanem inkább mifelénk az MDF-nek vagy a szociáldemokratáknak voltak megfeleltethetők szemléletük mentén. Csak éppen a kisebbségben levő szélsőséges kommunisták lenyúlták a bolsevik pártot, meghekkelték azt, és így tették magukévá a többséget. Ezt sem tudhattad, ha nem olvastál Szolzsenyicint, de annyi baj legyen.  Mármint, ha a helyi könyvtárban megvan a Gulag-szigetcsoport című könyve, és azt elolvashatod. De ha nincsen, mert időközben kiselejtezték, vagy valaki ellopta onnan, akkor már nem tudod elolvasni, kivéve, ha antikvárban megkeresed és megszerzed. De ugyan miért is kertesnél olyan könyvet, amiről nem tudod, miről szól, pláne ,ha olyasmiről, aminek a létezését sem tudod, mert neked eleve mást hazudtak neked évtizedek óta?

SZóval, van egy fenntartásom az internettel szemben a nyomtatott könyvek javára ma is. Mégpedig az, hogy a nyomtatott könyveket, azok tartalmát nem igen lehet utólag megváltoztatni, ha már hazavitted a boltból. Az internetes digitális tartalmakat meg bármikor lehet változtatni. Te tegnap letöltesz valamit, amit én ma töltök le, és lehetséges, hogy a két tartalom ugyanazon cím alatt nem azonos. Szóval emiatt látom fontosnak a  451-et. Azt üzeni, hogy azért olvass papír könyveket is, ragaszkodj a fontosabb kiadványokhoz, hogy ott legyenek könyvespolcodon is, kinyomtatva - mert azt a tartalmat már nem lehet meghekkelni - legfeljebb elragadni tőled, és elégedni. 451 Fahrenheit fokon.

Magam Braburyt zseniális látnoknak látom évtizedek óta. Nem hinném, hogy bármely üzenet a múltból akutális dolgokat képes üzenni, ha nem látnok, aki írta.

Mostani írásomat az ihlette, hogy 2018-ban az HBO saját gyártásban újraforgatta a filmet, és egyáltalán nem rosszul sikeredett szerintem. És a nagyon sajnos, hogy ma nagyon aktuális is. Gondolom, ezért forgatták újra, modern jelenlegi és közeljövőbelinek látszó platformjainkat belekomponálva. 

 

 

2 komment

Címkék: ray bradbury sztalin Hitler fahrenheit 451


2018.05.07. 23:06 Mr. Waszabi

Burnout

Érdekes élményem volt ma este. Már egy ideje a FB-n írom meg kisebb szösszeneteimet, nem itt. Ezért fordulok elő itt ritkábban.

Ma este a burnout, a kiégés szindrómáról írtam ott, sem trágár szavakat nem használva, sem személyeket nem említve név szerint. A FB még is azonnal visszadobta bejegyzésemet, mint nem kívánatosat. Miután nyomon követtem a történést, s a "Nem értek egyet" opciót választva a nul device-rza került reklamációm. Azután még gyanúsabb lett a dolog. Gyakorlatilag nem tudtam eljuttatni reklamációmat a Fb-hoz.

Mivel biztosan nem sértettem meg semmi FB szabályt a bejegyzéssel - mert a bejegyzés nem tartalmazott sem trágár szavakat, sem pedig bizonyos védett vezetők személy neveit, vagy bármiféle személyes adatot, így biztos vagyok benne, hogy vagy az elemző algoritmus hibás, vagy pedig szándékos szűrő algoritmus gátolja az őszinte tartalmak közrebocsátását ott.

A burnout szindrómáról akartam ott írni, de maga a rendszer vétózta meg. Mivel a bejegyzés eleve meg sem jelent, kizárható, hogy bárki is jelentette volna, mint nem kívánt tartalmat. Márpedig nem kívánt tartalom jelöléssel vétózta meg azt a FB. Valami nem stimmel azzal a rendszerrel, azt vélem.

Még gondolkodom rajta, hogy jelentsem-e ezt a fura történést az USA Kongresszusának. Talán érdemes volna, mert nem teljesen normális ez a történés, asszem.

 

Szólj hozzá!

Címkék: igazság furcsaság burnout fb


2018.04.27. 09:32 Mr. Waszabi

Nyugdíjpara

Régóta nem értem, hogy vajon jól képzett, tanult emberek miért hazudnak maguknak és másoknak alapvető emberi-társadalmi kérdésekben.

Persze, tudni tudom az okát, a motivációt, hisz láttam elégszer. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az alapvető emberi önzés faktora szemernyit sem változik attól függően, hogy az illető mennyire tanult vagy nem tanult ember. Az IQ és az EQ mindettől független faktor egy-egy emberben.

Régóta vagyok kénytelen olvasni a különböző gazdasági lapokban, hogy jajj, mi lesz, a fejlett országok népesedési alakulása öregedő társadalmat eredményez. Meg hogy jajj, ez milyen aránytalan terhet fog róni ezekre a társadalmakra, mert hogy pont a saját törekvéseik mentén egyre tovább élnek az emberek.

Erre politikai-gazdasági reakcióként olvasom, hogy hát több gyereket kell csinálni, mert hát ki fogja eltartani az egyre több öreget. De az fel sem merül, hogy, bakker, ezt akartuk itt évszázadok óta, hogy minél tovább éljenek az emberek. Akik, nem mellesleg a minél tovább élésükkel arányosan voltak és ma is hasznos tagjai ezeknek a társadalmaknak. Sok pénzt hoztak a konyhára, ha profánul akarnék fogalmazni. Sok tudást halmoztak fel s adták át azt az őket követő generációknak. A tanulmányi átlag nagyjából az, hogy mindig minden szereplő át akarja tolni a döglött szarvast valaki más asztala alá - ugyanabban a képletes irodában. Azaz, mindenki érzi a szagát, attól függetlenül, hogy kinek az asztala alatt pihen az épp. Így meg ez körbe körbe, nagyon régóta. Csak hát a szarvas teteme meg egyre büdösebb. Elpárologni magától biztosan nem fog - valakinek ki kell vonszolnia az irodából. Átvitt értelemben értve. Azaz, meg kell törnie a régi szokásokat, amelyek mentén azért lavírozunk körbe körbe, mert senki nem akarja vállalni az úttörő szerepét. Pedig előbb-utóbb muszáj lesz. 

S teszik ezt emberek 40-50-100 éves ún. közgazdasági elvek mentén ma. Lógika. Ha a gazdaság, s a társadalom már ezerszer meghaladta ezeket a régi, ámbár ma is szentségként tanított elméleteket egy másik századból, akkor talán az elveket kellene felülvizsgálni, korrigálni, modernizálni a mostani problémák fényében?

Nem magától értetődőek az egyre gyakoriibbá váló gazdasági válságok. Sőt, pont az üt szöget a normális ember fejébe, hogy bszki, nem azért modernizáltuk az elmúlt 100 évben magunkat, hogy mindezeket kiküszöböljük? Hát de. Erre ma is azt kell hallgatnom, a digitális 24 órás kereskedés, meg a fejlett felügyeleti kontroll mellett, amiket 40 évvel ezelőtt is? Ne bassz már, itt valakik nagyot kummantanak. És tényleg. 

A logikus gondolkodást lehet tanítani, csak éppen ezt kevés helyen teszik. Csak megemlítem, szőrmentén - nem reklamáció -, hogy az ókori görögöknél ez külön tudomány volt, sőt, a tudományok tudománya. Na erről itt a fejlett nyugat valahogy el feledkezett. Nem véletlenül, hanem erőszakossága és az ebből fakadó anyagias szemlélete miatt.

Ezt én is a bárki által hozzáférhető közönséges információs csatornákból tudom, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a fenti felvetés valami látnoki képességet igényelne az információ megszerzéséhez. Az más kérdés, hogy ki, mennyire ragaszkodik a valóság megértéséhez, és a valós problémák valódi megoldását mennyire tartja racionálisnak, és ki, miért nem ragaszkodik mindehhez, csak mert egoista szemlélete miatt elhajlik. A legfőbb problémának azt látom már régóta, hogy olyan emberek engedik meg maguknak a valóságtól, és annak reális problémáitól, azok valós megoldásaitól való elhajlást, akiknek papírjuk van arról, hogy elvileg ez a hivatásuk. Hát kérem, hazudozással nem igen sikerült még fejlődnie az emberiségnek.

A nyugdíj para nagyon egyszerűen megoldható - kevesebbet kell költeni tárgyi és szépészeti beruházásokra, és többet az öregekre. Nem igazán szimpi dolog - nagyjából középkori gondolkodásmód - kihasználni embereket élethossziglan, tudásukat, munkájukat, aztán azt mondani nekik, miután leszolgálták az elvárható mennyiségű éveket, munkát, hogy bocs, öreg, nem tudunk neked normális, illő ellátást biztosítani, mert a közgazdászok le vannak maradva egy évszázaddal, és különben is, inkább stadiont akarunk építeni, nem pedig téged eltartani.

Én 30 éve szemlélem a kapitalizmust, és kezdettől fogva látom a visszásságait. De azt gondoltam, hogy majd ez fejlődni fog. Hát, ahogy látom, a kormányok, politikusok maguk is le vannak maradva vagy 100 évvel itt, a fejlett világban. Lehet az elmaradott gondolkodást digitalizálni, csak hát minek? A szar akkor is büdös, ha QR kódos terítővel van letakarva.  

176 komment

Címkék: gondolkodás társadalom nyugdíj közgazdaság emberi szemlélet


2018.04.16. 21:33 Mr. Waszabi

Gondok vannak a gondolkodással

Glengarry Glen Ross. Az ügynök életrejza, röntgenje, ha úgy tetszik. 1992-ből David Mamet drámaíró szemüvegén keresztül. Az se tegnap volt.

De mindent ábrázol a kapitalizmusról. Neem, a kapitalizmus nem rossz. Nem, csak hatékony. És emiatt jobb nálunk mindenki bármikor, aki kapitalista, és rosszabb nálunk, vagy legalább olyan rossz, aki kommunista, vagy legalább etatista. Utóbbi két szemlélet mentén gondolkodó nemzetek, államaik csak a futottak még kategóriában evickélnek ma is, ahogy régen is.

Az oroszok mire is verik magukat ma? Nem sikerült Európához csatlakozniuk, nem tudtak kibékülni az örök versenytárssal, az USA-val, és most azt mondják, hogy áá, mi nem is akartunk ilyesmit sosem, mi önálló identitás vagyunk. Gyáván megfutamodtak az újabb kor kihívásai elől, mint az előtt is mindig. Erről nincs mit mondani, maradnak cárság a 21. században is. De elég nagy ország ahhoz, hogy ők azt tehessék, amit csak akarnak, azaz, hogy cárság maradjanak a 21. században is.

Na de, minta-e ők nekünk, magyaroknak, akik ha picit később lépnek meg a mai orosz fennhatóság által uralt földekről 1100 éve ? Nem hiszem. Fogalmam sincs, hogy magyar őseink milyen indíttatásból, látás mentén kerekedtek fel a sztyeppékről s vándoroltak nyugatra. De egy biztos: akarták, akartak ide jönni valami okból, és utóbb nem bizonyult hülyeségnek a gondolat. Már csak azért sem, mert képzeld el, mik lennénk ma, vagy egyáltalán mivé lehettünk volna eredeti forrás vidékünkön, mint nép, ha ott maradunk? Csak gondold meg, hogy mennyi hozzánk hasonló eredeti identitású nép lakik ma arra felé, akiknek eszükbe sem jutott nyugatra jönni, hanem megmaradtak a sztyeppén. Na kérem, a gondolkodás ott kezdődik magyar módra, hogy megpróbáljuk felfogni, hogy mi miért nem maradtunk ott, és hogy ezen ott maradás okán nem a miénk ma Bajkonur. Vagy akármi más. Nem volt jó a sztyeppe a magyar lovaknak? Nem volt rajta elég legelni való? Marhaság, mindig volt elég, hisz ma is pont ugyanúgy lovas nemzetek lakják és lovakat tenyésztenek azon a területen, ahonnan eredeztetjük magunkat.

Nincsenek véletlenek. Abban a tekintetben hitelesnek tekintem a hunorok és a magyarok közeli rokonságát, hogy mindkettő nyugatra igyekezett valami olthatatlan vágytól. A mondák szerint a hunok Attila, a magyarok Buda leszármazottai. Lehet ebben valami. Mert végül is mindkét leszármazott Európába vágyott és ott is kötött ki, némi időbeli különbséggel.

Másfelől tekintve igen nehezen lehetne megmagyarázni még magunknak is, hogy egy ilyesfajta közép-keleti nép miért jött ide, a keresztény európába. Én kevésnek érzem azt az agymosó magyarázatot, hogy csak azért, mert mi rabló, portyázó nép voltunk kiskorunkban, és mert a nyugat gazdagsága vonzott ide minket. Akkor már miért nem Indiáé? Vagy Kínáé? Mert hogy akkoriban azok fejlettebbek és gazdagabbak voltak, mint a középkori Európa. Logikusabbnak látszik már csak a megteendő távolság miatt is - amazok közelebb lettek volna Etel-közhöz, és kulturális különbségeket is kevésbé kockáztattunk volna. 

Összefoglalva, mi belőlünk, magyarokból sosem lett volna önálló nyugat-erurópai nép, ha Árpád apánknak nem keletkezik az a különös látása, hogy nekünk itt van keresni valónk, s nem a ma már régóta orosz sztyeppének keresztel régi mezőkön. És ahogy elnézem itteni 1100 éves történelmünket, azért vittük itt valamire, hoztunk ide valami új szellemet.

Nos, a fentiek mentén gondolkodva, nagyon nem szeretem azokat az időszakokat, amikor épp a semmibe süllyedtünk itt agyilag, lelkileg. Voltak passzív, verést kényszerűen elviselő időszakaink itt, amikor a nemzet nem volt a maga elvárható csúcsán, de többször voltunk jók itt, mint elheverő önpusztítók. Utóbbi téma inkább csak 1945 után merült fel itt erőteljesebben. A háború előtt a magyar kapitalista gazdaság versenyképes volt nyugat-európában is. Csak utána nem. Mert a kommunizmus baromság volt, a buták elképzelése arról, hogyan is igazítsák a maguk elképzeléseihez a világ valóságát. Aki vitatkozna ezzel, az nézzen arra a korai emberi korra, amikor a közel-keletet kereskedő kultúrák uralták már az ókorban is, és hogy akkor mi még legfeljebb tvakat legeltettünk az orosz sztyeppén, és néha elszegődtek őseink mások háborúiba, hódításaiba. De nevünket azóta jegyzi csak a történelem, amióta ide jöttünk a Kárpát-medencébe s elfoglaltuk azt. 

Miért írom mindezt? Kanyarodjunk vissza az eredendő felvetésemhez, azaz a kapitalizmushoz. Az egy fejlettebb rendszer, mint a puszta erőszakon alapuló távol keleti. Most tessék megnézni az egykoron ott maradott népeket, Üzbegisztánt, Mongóliát, Kazahsztánt, meg még vagy egy tucatnyi közép-távol-keleti népet. Hogy hol is tartanak, mire vitték. Tudományban, kereskedelemben, technikai és társadalmi fejlettségben: semmire. Egyedül mi jöttünk el onnan kellő időben. És ez valamiféle bölcsességre vall. Hát ne szégyenítsük meg őseinket azzal, hogy most tanusítunk butaságot, amikor már nyugat-európa akar beintegrálni minket magába. Árpád és leszármazottai, köztük Géza simán lenyomna Orbánnak és csatlósainak egy-egy kemény sallert azért a balfaszságért sírjából fél kézzel kinyúlva, amiket ezek a barmok itt művelnek ma. Mert nem ezért jöttünk Etel-közből idáig 1100 évvel ez előtt. Nem azért, hogy itt picsogjunk, hanem hogy vigyük valamire a többi hasonló nép között, hogy többek legyünk, mint amik ők végül lenni tudtak otthonmaradásuk nyomán 1100 év alatt.

Melyik részét nem tetszett felfogni mai magyarként? Már csak azért is érdekes kérdés, mert ittlétünk alatt keveredtünk sok más néppel. Avarokkal, bosnyákokkal, tatárokkal, németekkel, törökökkel. Amiként a kelta népek, európa őslakosai szintén keveredtek egymással az itteni történelem előttünk történt évszázadi alatt, akár csak mi idejövetelünk után és talán alatt is.

Tehát, aki azt állítja magáról itt ma, hogy színmagyar, az egyben felvállalja azt is, hogy nem színtiszta magyar. És hogy ragaszkodik egy sosem létezett hazug álomképhez, és pont azért régóta vesztes itt, mert ezt teszi - és nem fogta fel itt a maga valóságát évezred óta. Mert nincs itt ilyen, egyetlen személy sem. Nem csak ebben az országban, de tőlünk nyugatabbra sem. Ott sincs szín tiszta briton, ír, gall, germán vagy viking. Mindegyik nép keveredett kényszerűen a háborúk, hódítások során, évszázadok alatt. És talán az európai faj sikeressége pont ebből adódik, ebből a keveredésből. A különbség még is ma a nyugatiak és a keletiek közt csupán az, hogy a nyugatiak sosem tagadtak semmi ilyen történést, minálunk meg divat ragaszkodni az 1100 évvel, vagy az előtt történt keveredés ellenében, vakhit mentén. Hozott ez sikert itt nekünk? Nem hát.

Magam is negyedrészt horvát vagyok, mert bár van királyi birtoklevele családomnak 1786-ból, a családunk a régi Nagy-Magyarországban, a Monarchiában élt akkor és még sokáig, és dél-vidéki horvát nemesi családokkal házasodott. Az volt közel, ugye. Szerintem ennyit a vérségi témáról. Én legalább tudom, hogy ki ki volt a családomban, tisztában vagyok vele, hogy minimum milyen keveredések voltak. De azt is csak a jelzett dátumig. Hogy előtte ki merre járt, hogy merre vette a sorsa, arról én sem tudok semmit. Tehát nem mondhatom, hogy színmagyar vagyok. Aki azt meri állítani, hogy ő színmagyar, az legyen szíves bemutatni az erről szóló korabeli dokumentumokat. Kevés embernek fog itt ez sikerülni, úgy vélem. Szóval, emiatt sem kellene itt magyarkodni, meg nemzetieskedni, mert a legtöbb itt ma élő embernek fogalma sincs arról, hogy kik is az ősei, és hogy azok sem színtiszta magyarok, sőt.  

De, itt vagyunk, még mindig. Most Közép-Kelet-Európának hívják a helyet, ahol élünk mi, magyarok. A nyugattól csak picit van balra. Nem nagyon, mint Oroszország. Picit talán gondolkodj el történelmi felelősségeden, hogy ősapáink miért is jöttek ide, mi lehetett a mozgatórugójuk, s hogy egyáltalában miért vált otthonunkká ez a hely, ez a Kárpát-medence. Hogy minket miért nem űzött ki innen aztán másik, hozzánk hasonló rablónép. Ezek lényeges kérdések, amelyekre választ kell találnod ahhoz, hogy itt végre, 50-edik, 100-adik leszármazottként végre nyugalmat lelj és boldogságot. 

A nyugati kelta és germán népek mind egy tőről fakadnak itt. Britek, gallok, normannok, germánok, szászok, később a vikingek. De ez már egy másik történet, nem a miénk, mert mi máshonnan jöttünk. De nem volt közöttünk akkor sem sok különbség - vadak voltunk mindannyian, egyformán, de kultúráink közt sok volt a hasonlóság. 

A lényeg, hogy nem vagy kevesebb egy britonnál, gallnál, germánnál ma sem. Te magyar vagy. 

Hogy mi végre írtam ezt? Hogy lásd, akárki ősi atyád fia is bevándorló volt. Később Géza fejedelem, mint a letelepedett magyarok értelmes ura, amellett tette le volksát, hogy illeszkedj ide be. Géza politikus volt, nem tett erőszakot ezen a népen. Mindazt István, az ő fia tette meg ezen a népen. Ő miatta felejtette el ez a nép, hogy semmivel sem különb egy britonnál, gallnál, germánnál, vikingnél. Azaz, hogy nincs mit szégyellnie itt sosem, más népekkel szemben. István különb keresztényeket akart faragni a magyarokból, mint Géza. Megfelelési kényszere volt, ami végül egy nemzet önérzésének, öntudatának az önelnyomását eredményezte. Na, ezt is nekünk kell kikalapálni itt 1100 valahány év téveszme után. Onnantól nem vagyunk szolgák, hogy ide jöttünk és elfoglaltuk ezt a területet magunknak. És minden szolgaság, ami az után ránk következett itt, az csak is az István által ránk erőltett túlbuzgó keresztényiség miatt volt és van ma is itt. Ezen elég könnyű segíteni - a feleslegesen vállalt szolgalelkűséget vesd le magadról. Mert minden eddigi kihasználásunk, akár idegen nemzetektől, akár a saját urainktól ebben gyökeredzik - ezért is erőszakolta meg saját nemzetét István. 

És ha most hirtelen eszedbe jut, hogy itt hány évszázad óta esküsznek az emberek Istvánra, meg az ő elszáradt jobbjára, mint keresztény ereklyére, akkor esetleg derenghetne már, hogy azért voltak ükapáid, dédapáid, nagyapáid is mindig szolgák e földön, e nemzetben, mert önmagukat rekesztették meg nem érdemelt szolgaságba. Kapiskálod már? Jó lenne. Mert pont az ilyen saját maga ellen elkövetett bűnök következményei alól azért nem szabadul senki, mert amit önként vett magára, azt Isten sosem fogja elvenni róla. Mert önként vette magára, azaz az ő akaratán múlott és múlik ma is. Szóval, ma rajtad áll csak, hogy akarsz-e szabadabb ember lenni. Az akruális uralkodók itt 1000 év óta kihasználnak téged pusztán emiatt a gondolkodás miatt, amit generációról generációra örökítesz itt - gondolkodás nélkül. Nélküled ebben nem lesz itt változás. 

Picit messze kanyarodtam eredeti felvetésemtől, Glengarry Glen Ross történetétől. Amely MÁR kivonata egy olyan társadalmi modellnek, amely 1990-re már sok válságon keresztül érlelődött az abszolút szabadságban, évszád alatt sokszor, mialatt mi minden alkalommal megalkudni igyekeztünk itt a kihívásokkal. 1848 óta itt is voltak forradalmak, polgári összetűzések, de akár hogy is nézzük, az amerikaiak jobban csinálták ezt. Szabad emberek, akik innen, Európából menekültek a kényszerű szabadságba, és minden fát, gyökeret, ellenséget a saját két kezükkel kellett kiirtaniuk. Ezért olyanok ők, mi meg ennek a tapasztalásnak híján nem vagyunk hasonlatosak. Itt, az öreg kontinensen mindannyian tapasztalatlanok vagyunk hozzájuk képest. És ezt fel kell fogni, ezt a különbséget, meg kell érteni, hogy amit mi itt nem tettünk meg adandó alkalmakkor saját érdekünkben, az a mi fejlődésünket gátolta itt mindenkor. És gátolja ma is. 

Csak egy érvet hozz csupán, hogy ami már egyszer elbukott itt, mert szar, értelmetlen volt, nos, hogy az miért is működhetne itt másodjára, restaurálva? A nácizmus? Hitler elbukta. A kommunizmus, a másik államközpontú modell? Sztalin, Hruscsov, Brezsnyev elbukta. Miért hiszed, hogy Orbanescu elvtársnak majd sikerülhet? Nincs ok erre a téveszmére - Thatcher miniszterelnök megfogalmazta már a 80-as években: a szocializmussal az a baj, hogy a mások pénze előbb-utóbb elfogy. 

Hát az Orbanescu rendszarral sincs más baj -  csak az, hogy a mások pénze előbb-utóbb elfogy. Elfogy az uniós támogatás, amiből az elmúlt 8 évben éltek a kormány közeli vállalkozók, elfogy a nép adófizetési kedve is, mert túl magasak itt az adóterhek. Nem lehet sikerországnak lennünk, ha itt a munkabéreket terhelő adók és járulékok nemzetközi szinten is magasak, és nem lehet itt hatékony, versenyképes gazdaság, amíg itt 27 %-os, világelső fogyasztási adó van érvényben. Én értem, hogy ez a kormány miben gondolkodik, csak hogy évtizedekkel le vannak maradva a világhoz képest. És mivel le vannak maradva, a világ fennmaradó 99%-a le fogja nyomni ezt a kitalált, múltból bányászott kommunista-náci elképzelést itt. Ma és holnap is. 

Nos, többet írtam, mint szándékoztam. Illetve egész mást. De van értelme minden egyes gondolatnak, és nem ártana elkezdeni gondolkodni itt a magyar embereknek. Talán tegyék fel gondolatban a kérdést Árpád apánknak, vagy Géza fejedelemnek: ezért jöttünk ide? Hogy ilyen balfaszokként végezzük itt, mint az oroszok, akik évezred óta nem tudnak integrálódni a nemzetközi világba, csak mert balfaszul gondolkoznak eredendően?

Hát, mindenki magának teszi fel itt ezt a kérdést, már ha felteszi. Nem muszáj persze. De, ha az ösztönök még mindig dolgoznak arra irányulva, hogy eredetiségünket bizonyítsuk, akkor nem lehetünk büszkébbek a britonoknál, galloknál, normanoknál, germánoknál, vikingeknél. Mert ők már akkor is ténykedtek itt s történelmet írtak, amikor mi még itt sem voltunk.

Vajon meddig tart, amíg rájövünk, amúgy össznemzetileg, hogy ahol nem voltunk ott sem, amikor és ahol történt, arról nem formálhatunk véleményt? Árpád apánknak nem volt véleménye, pláne nem dehonesztáló azokról a népekről, akikről elindulásakor még azt sem tudta, hogy harcolnia kell velük. De azért megtette, ami az ő személyes elhívása volt, és tudta azt is, mikor kell visszavonulót fújnia. Géza fejedelem sem magából szarta a bölcsességet - nyilván elődeitől tanulta. Mert az ilyesmit az ember nem maga szarja, hanem tanulja felmes anőitől.

Hát, ahogy elnézem, nem ártana, ha a maiak is tanulnának elődeiktől. Mert amit itt eddig össze sikerült hozni a 21. században, az harmat gyenge.

És a fentiek tekintetében itt senkit nem érdekel az, hogy a keleten ragadt oroszok, üzbégek, tatárok, mongolok, csecsenek mikor, mit nem voltak képesek megtenni saját érdekükben. Oroszország 100 éve cári oroszország volt, és minden forradalmai ellenére ugyanott végezte már jó évtizede. Nekik a cár kell, hát legyen nekik az. Nincs ezzel probléma, csak cári berendezkedéssel ne akarjanak EU tagok lenni. Akarnának pedig, kézzel-lábbal erről szól történetük - csak nem képesek átlépni saját korlátaikat, ezért nem tudnak azzá válni. Közben meg az USA aktuálisan még egy idióta elnököt is választhat országa élére, még sem sikerül tönkremenniük. Szerintem ezen a történésen mindenkinek el kéne gondolkoznia, aki nem az USA tagállama. A komplett Európának, így értem.

Még lenne mondandóm, de itt félbe vágom, ollóval, mert már így is tldr.

4 komment

Címkék: történelem magyarország oroszok britek vikingek gallok germánok sztyeppe etel-köz aki hülye haljon meg


2018.02.12. 20:03 Mr. Waszabi

A Kör - túl sok titok

Amíg néztem ezt a filmet, sok ellentétes gondolat és érzés kavargott bennem. Idealista. De ez nem baj. Azért nem, mert az idealizmusnak több válfaja van - van, amelyik a valóságról akarja elterelni az ember energiáit, egyfajta kábítás, és van a gyakorlati idealizmus, amely valóra váltani célozza az ideákat. Utóbbira vegyük például Elon Muskot - elég racionálisan méri fel, hogy ideáit - amelyek egyébként sok másik ember ideái is régtől fogva -, hogyan kell valóra váltani. De, a filmbéli témákhoz képest van egy jelentős különbség Musknál. Mégpedig az, hogy ő olyan dolgokat valósít meg, amihez nem szükséges más emberek együttműködése. Mármint egyenlő módon értve, azaz nem függ mások akaratától a sajátja megvalósítása. 

Maga az ötlet, ha általánosan kötelezővé akarjuk tenni. Ez meg az érem másik, emberi gyarlósági oldala. Hogy mindenki élete váljék teljesen átláthatóvá, nos, az sem butaság. Ellenben koraérett/túlhaladott ez az eszme. Régen, amikor még nem volt internet, s az emberek inkább cselekedtek, mint kombináltak titokban, és ténykedéseik láthatóak voltak szomszédaik, vagy akárki számára, aki szűkösebb környezetükben élt, nos, ez a dolog jellemzőbb volt a nagy átlagra. Akkoriban nem volt titkosítás, a leveleket akár a küldöncök, később a posta is elolvashatta, így nem volt levél titok. 

A magam részéről több, mint 20 éve határoztam el, hogy átlátható leszek. Mert a messziről jött ember, és a nyílt, ők ketten mondhatnak, tehetnek bármit. Előbbi csak addig, amíg ki nem ismeri őt a befogadó közösség, utóbbi viszont bármikor, ha nem mutatja a csalfaság jeleit. De ez két motiváció, ezt azért lássuk.

Más dolgok is eszembe jutnak erről. Valamikor a 90-es évek közepén, amikor még szerettem moziba járni, mert a TV képernyő legfeljebb 72 centis volt, és a felbontása is csak 320x200-as, nos, akkor a mozi még élmény volt. Ma már, a 4k-s tévék és streamelt filmek korában már nem ad annyi pluszt a mozi, főleg, hogy 2 jegy és a kukorica áráért egy havi előfizetést lehet venni akár az HBO-nál, akár a Netflixnél. A tartalomról nem is beszélve.

Szóval, mint régi mozilátogató, mindig is utáltam azt a pillanatot, amikor vége lett egy jó filmnek, amikor a nézők csendben szedelődzködtek, miközben a fények kigyúltak és a függöny összezárult a vászon előtt. A kiábrándultság fináléja volt ez, amikor alig 1-2 percünk volt arra, hogy a vászonról visszatérjünk a valóságba. Kint a sötétben pedig a higanygőzlámpák rideg, pislákoló fénye segített az eső áztatta fényes aszfalton a magunkhoz térést, amíg autóinkhoz botorkáltunk, és szemünk - és lelkünk is - megszokta a racionalitás sötét fényeit.

És egy alkalommal, amikor már sokadszorra döbbentem rá erre a történésre, a 90-es évek közepén, nos, eszembe ötlött, hogy ugyan, miért kellene visszatérnünk? Ugyan miért nem azzal a tudattal jövünk ki a moziból, hogy másnaptól, az nap estétől inkább valósággá tesszük mindazt, ami megfogott a filmben, amit üzent nekünk? Mert nem véletlenül mentünk be oda - többek akartunk lenni, mire kijövünk, annál, amikor bementünk. Valamit kapni akartunk, ugye, ezért járunk moziba. És kapunk is, süket, aki ezt tagadja. 

No de, ha gazdagabbak lettünk, akkor miért hajtjuk le fejünket és némulunk meg, amikor kijövünk? Csupán a félelmek miatt, amit elvárnak tőlünk mások, és ezt is nevelték belénk. Hogy amiket odabent látunk, annak ott kell maradnia, nem szabad kiszabadulnia a sötét teremből. Pedig, ez a legnagyobb butaság, amit valaha láttam.

Nos, én akkor határoztam el egy alkalommal, hogy lófaszt, nem fogom lehajtani többé a fejem, hanem, ha jót láttam, megvalósítandót, akkor azt beépítem életcéljaim közé, és hirdetni fogom fennhangon életem minden aspektusában. Felszabadító érzés volt már a gondolat is - de mennyivel inkább, amikor hagytam, hogy ez a gondolat menet és az engem ért hatások megváltoztassák gondolkodásmódomat a hétköznapokban. 

Természetesen az átláthatósághoz szükséges az is, hogy semmi eltitkolni valót ne tégy. Ne csalj adót. Ne legyen szeretőd, ha házas vagy. Ne legyenek titkos tiltott mániáid, azaz, ne legyen semmi szégyellni valód a társadalom nyilvánossága előtt. Ne hazudj sosem, semmilyen helyzetben, akármennyit is veszíthetsz rajta. Ne végy el semmit, ami nem illet téged - azaz, ne lopj. Ilyesmik tehetnek átláthatóvá. De ennél többé is. Szabaddá. Évek teltek el, amíg rájöttem, adott élethelyzetekben, hogy milyen szabadsági faktort biztosít az átláthatóság.

Onnantól azt mondasz, teszel bárhol, bármikor, ami neked tetszik. Mert nincs félni valód, hogy kiderül rólad bármi, amivel akárki megfoghat, sarokba szoríthat. Ez akár nevetségesen hangozhat, de ha azt mondom, hogy még a kormány és semmi titkos hatalom sem találhat az emberen fogást, még a KGB vagy az FSZB sem, ha mindazokban a vonatkozásokban, amelyekben ők feltételezik az egyes ember sárosságát, nos, nem találnak semmi, mert nem találhatnak, akkor nekik annyi, nem neked, a kis embernek. És innentől az átláthatóság egészen más értelmet nyer.

Békés állampolgárként éltem imigyen életemet sok-sok évig. Aztán, egyszer eljött a nap, amikor fel kellett kelnem a fotelből, és ki kellett állnom a hatalom ellenében. Akkor még nem tudtam, milyen mocskos nyomozásokra képesek, ha le akarnak járatni valakit, de engem például lehallgattak, mintegy fél évig. Persze tök feleslegesen, eredménytelenül, mert a prekoncepcióik alapján, amikre vadásztak, nos, nem találtak semmit. Véletlenül tudtam meg, hogy mit csinálnak, de a mobilom mintegy fél éven át visszhangzott az idő alatt, tehát nem volt teljesen alaptalan a gyanú. Azután valahogy megszűnt a jelenség. Nem mentek semmire, mert nem csináltam semmi olyat, amiért elkaphattak volna. Sem előtte, sem a lehallgatás alatt, sem utána. És ma sem értik, miért nem sikerült - pedig egyszerű: mert nem csináltam semmi  olyasmit, amire ők rá vannak készülve, hogy miket szoktak stikában csinálni az emberek, amikkel el lehet őket kapni.

Nos, ezért lehet nagy ma is a pofám - és nem is fogom magam vissza. Élvezem a helyzetet, hogy az ő mozgásterük sokkal kisebb, mint az enyém, egyszerűen azért, mert nem csak a megbízóik, de minden egyes alkalmazottjuk is sárosabbak nálamnál, és eleve szándékaikat is titkolniuk kell. Nálam az előny - átlátható vagyok. Egyszerű logika ez szerintem, de nagyszerű. Már persze annak, aki meg is tud neki felelni alapjáraton, azaz nem azzal vívódik, hogy mennyit lopott, csalt, hazudott, kitől, mikor, kinek, kitől kell tartania, miközben az volna a dolga, hogy olyanokra bizonyítsa rá saját bűneit, akik olyasmit el sem követtek, mert eszükbe sem jutott. Nagy bajban voltak már kiskorukban is, és ma még nagyobban vannak. Mert róluk kiderülhet ez, az, rólam meg semmi. Ennyit a következetességről, és az önmagunkhoz való hűségről.

Itt sokszor voltam kénytelen elviselni a hatalom alul művelt fizetett, vagy önjelölt pribékjeit, de ők sem tudtak sem sarokba szorítani, sem megtörni - nem volt megfelelő töltényük ehhez, rendre kudarcot vallottak, és vallanak ma is. Megyek mint a gőzhenger, ha épp úgy akarom, írom, amit akarok, szabadon. És a titka csak ennyi - nem tudnak elkapni, mert nem csináltam soha semmi olyasmit, amit szégyellnem kellene, vagy törvénybe ütköző lenne, vagy lett volna. És ezért szólhatok be akármely hatalmasnak is, pláne, ha kortársam, és szemtanúja voltam stiklijeiknek, hazugságaiknak vagy pálfordulásainak is. Nehéz kenyér ez nekik - nem hazudhat nyilvánosan úgy senki, hogy arra valaki ne emlékezne.  

Szóval, ha arra kerül a sor, megint azt csinálok amit akarok, vagy nem csinálok, amit nem akarok. Ha akarom, összehozok egy-két tüntetést a kormány ellen, ha meg nem akarom, akkor nem csinálok ilyet. De, besározhatatlan vagyok, ma is. 

Nos, a filmben ábrázolt ívek mondjuk, hogy ilyen vetületben igazak, elég jól ábrázolja a politikusok érintettségét ebben a témában. Na, nem itt, hanem Amerikában :)

Az érem másik oldala azok az emberek, akiknek van titkolni valójuk. A politikusok, akik abból élnek, hogy hamis ígéretek mentén behúzzák a hatalmat kezük alá, és utána rendre hazudni kényszerülnek. És a vállalkozók, vállalkozások, akik szintúgy nem tudják megtartani, amit ígérnek. Vagy épp a különböző ideológiákban kitűnni akaró emberek, akik mással nem tudnak figyelmet kelteni. Vagy a két kulacsra játszó férfiak, nők, akik családjuk mellett szeretőt tartanak. Nos, ők azok, akik az átláthatóságban nem érdekeltek, sőt, ellenérdekeltek. Ahogy látom, egyelőre miattuk marad csak idea az átláthatóság. És itt tulajdonképpen tehetnék egy békés pontot a mondat végére, ha itt véget érne a történés. De nem ér véget. Mert a nem átlátható emberek félnek. Zavarja őket az átláthatók létezése is önmagában, mert mindig emlékezteti őket titkaikra, azok terhére. És emiatt idő után el akarják veszejteni az átlátható embereket, mintegy zsigeri elvből. Besározzák, hazugságokat terjesztenek róluk, és a többit látjuk magunk körül. Megmérgezik maguk körül a világot, embereket. És erről szól ez a film egyik szálon, ez a motívuma, hogy ez a mérgezés szűnjön meg. Legalábbis én ezt értettem belőle.

Szólj hozzá!

Címkék: internet átláthatóság közösségi média a-kör nincs takargatni valónk


2018.01.23. 22:35 Mr. Waszabi

Szeretném, ha veszekedne - az baj?

Velem nem veszekszik a párom. Pedig már szinte hiányolom. Nem, ő inkább progresszíven harcol értem, jobblétemért, ha barom vagyok valamiben. A szeretetét fejezi ki inkább, ami a való. Nem ér rá sem utálni, sem dühösnek lenni rám. Nem gyűlöl. Innen tudom, hogy szeret - ahogyan viszonyul hozzám, amikor otrombán viselkedem vele akár. Rajta, az ő viselkedésén keresztül tudtam meg, hogy mit jelent az, amikor valaki tényleg szeret egy másik embert. Tehát egy ominózus eset, amikor férfi tanult valamit egy nőtől. Én nem félek ezt bevallani, mert sokkal többet nyertem ezzel, mint amit a férfihiúságomból veszítettem - ugyan, nem kár azért, lássuk csak be.
Ha a nő veszekszik a párjával, az két dolgot jelenthet. Vagy szereti őt és azért veszekszik vele, vagy nagyon nem szereti és azért, mert gyáva másik pasival kezdeni.
Én szerencsésnek érezhetem magam, mert velem nem veszekszik a nőm, még olyan helyzetekben sem, amikor egy átlag nő veszekedne. Akceptálom igényeit. És persze, mint akármelyik férfi, én is megígérek sokmindent, aztán nem úgy teszek. És ő mégsem haragszik rám, s nem veszekszik velem be nem tartott ígéreteim miatt. Mondtam a múltkor, hogy tán több alkalommal kellene megemlékeznek a nők jóságáról. Ezt az egy szavamat betartom - nem esik nehezemre.
És tudod mit? Hiányzik, hogy nem veszekszik velem. Még akkor sem, ha totális balfasz vagyok vele - ami azért előfordul néha. Néha gyakran. De azért nem tesz ilyet, mert igazán szeret. És mert saját magát is szereti. Igazán, mindkettőnket. Úgy együtt is lát minket, jövőnket, ha érted, mire gondolok.
 
Néha elhallgatom a villamoson, héven, metrón, ahogy a csaj beolvas a pasijának épp, hogy mi nem tetszik neki. Az én nőm nem ilyen, nem csinál ilyesmit. Nem veszekszik velem, nem haragszik rám, így nem is szab feltételeket, hogy ha én ezt vagy azt nem csinálom, akkor fel is út, le is út, csomagolhatok. Bár ez hiányzik. Vagy ez is akár. Néha igazán mérges lehetne rám, kiadhatná az utamat. De nem teszi.
 
És én ebből tudom, hogy igazán szeret. És amikor minderre rájövök, meg vagyok hatva - innen tudom, hogy igazán szeret, önmagamért. És ettől még jobban szeretem őt.
 
Sokan mondják, hogy a férfiak bunkók, hogy érzelmileg nem intelligensek. Erről nem tudok mit mondani, mert én nem vagyok ilyen. Vannak érzéseim, nem is kevés, és reklamációim is a női unintelligenciával kapcsolatban, de mindezt nem a nőmmel kapcsolatban érzem, vagy róla jut eszembe. Hanem más, idegen nők kapcsán, akiket én látok kényszerűen, belőlük megnyilvánulva. És sokszor megrettenek azokon, amiket látok, hallok idegen nőktől, nőkről. Nem minden fenékig tejfel, ami annak látszik, ezt gondolom.
 
És sokszor taszító, amit tapasztalok. És nem azért, amit én gondolok kívülállóként akárki idegenről - hanem azért, mert tudom, milyen az, amikor a nő igazán szeret. Szóval, ahhoz képest disszonáns, amit másoknál látok.
 
Meg ne haragudj te idegen, hogy ezt kell olvasnod. Azért írtam, hogy esetleg nőként rájöhess, hogy nem mindent csináltál eddig jól ebben a témában. Én nem akarom tudni, hogy milyen az, amikor nem szeret a nőm, vagy nem ennyire. Nem is véletlen, hogy őt választottam. Hűséges vagyok hozzá, mert szeretem őt. És ő viszont. Legyek akármekkora barom más nők szemében, vagy akár az ő szemében.
 
Csak az számít, hogy ő mit gondol rólam, hogy ő milyennek lát - hogy neki elég vagyok-e. Semmi más nem számít. Még az sem, ha veszekedne velem, akár főzésben eltérő szemléletünk miatt, vagy akár azért, mert nem vettem meg valamit, amire megkért, vagy csak figyelmetlen voltam, és benéztem valamit nagyon.
 
Sőt, akármiért is veszekedhetne velem, még akár kitalált ürügyek miatt is - nem bánnám, sőt örülnék neki. Elvesztettem pár embert életemből, akiknek a veszekedéséért ma akár fizetnék is akár, csak látnám. Jó lenne, ha itt lennének, csak ezt kérném cserébe, semmi mást. Ha ennek csak egy veszekedés lenne az ára, szívesen kifizetném ezt az árat cserébe, így értem.
 
Az ember sokszor nem gondolja át, hogy veszekedni csak azok veszekszenek vele, akik ott vannak életében, és akarnak valamit tőle. Akik idegenek, azok legfeljebb szidják az embert, akármiért - de gazán csak a szerettei veszekszenek vele. Én nem bánom ma már, ha a szeretteim veszekszenek velem - ez is a szeretés jele.
 
Szóval, az én nőm megéri a pénzét igazán - nem is tudom, van-e ember a Földön, akit többre becsülnék nálánál. Valamit tud, amit sok más nő (még) nem. Magától ilyen.
És ez az én szerencsém :)

Szólj hozzá!

Címkék: férfi szeretet párkapcsolat veszekedés


2018.01.18. 20:27 Mr. Waszabi

A Tarsoly-kormány lemondhat

Mondjuk most, azonnal. Pardon, hirtelen összekevertem Orbán Viktort Tarsoly Csabával, annyira hasonló műveletet végeztek. Tehát valójában az Orbán kormány mondjon le, nyugodtan.

Orbánék 70 milliárdot elbasztak pár év alatt egy olyan hazugságra, kitalációra, amiről már ötlet korában is tudhatta mindenki, hogy szélsőséges, kitalált propaganda, meg azóta is sokan mondták idelent, de ők erőltették izomból. És költöttek is rá bőven. S miközben peregtek kifele a közpénz milliárdok, és érték kétségek ezen intézkedéseket, nos,  a csillagokat is lehazudták az égről, azaz mindvégig hazudtak, azaz, tudatosan becsapták és meglopták a választókat, az államháztartást. Gyengébbek kedvéért, 70 millárd forint az olyan 30 kövér lottó 5-ös ellenértéke, ha 2,5 milliárddal számolom őket átlagosan. 

Ez idáig rendben is lehetne akár, ha nem derül ki, hogy saját tetteikkel teszik hazugsággá drága kommunikációjukat, és nem rántják le saját magukról a leplet, hogy mindezek fényében közönséges lopást követtek el a költségvetés terhére. Azaz, költségvetési csalást követtek el, bűnszervezetben. Mert ugye nem egy ember szervezte ezt az egészet. Na de ezt majd az ügyészség (hehe), bíróság jobban tudja majd nálamnál. 

Ami bizonyos, hogy olyan propagandára költöttek el irdatlanul sok közpénzt, miközben sanyargatták, megvágták az egészségügyet, oktatást, nos, aminek semmi valóság alapja nem volt, nem lett, és ma sincs. Ez szerintem csalás és lopás.

Semmiben nem látok különbséget a kormány eme programja és Tarsoly Csaba fedezetlen kötvénybulija között. Hazudtak az ügyfeleknek? Igen. Elsíbolták az ügyfelek pénzét? Igen. A pénz pártközeli vállalkozók zsebébe vándorolt? Igen.  Az egyetlen különbség, hogy amit a kormány sikkasztott, az közpénz, adóforint volt az utolsó fillérig.

Nos, tulajdonképpen röhejes a helyzet, egyfajta nézőpontból. Kovács Zoltán kormányszóvivő szájából épp a mőlt héten hallhattuk, hogy a civil szervezetek ne pofázzanak bele a kormány, az állam munkájába, mert az a politikusok dolga, nem a civileké. Csak hát azt az apróságot ugrotta át, hogy a civil kontroll nem az emberek két szép szeméért alakult ki a demokráciákban, hanem pont a hatalom birtokosainak kontrolljaként. Hogy ne történhessenek ilyen elbaszások, ugye. Szerintem nincs több kérdés ebben a témában, igenis kell az állami hatalom felett a civil kontroll. Hogy biztosan jól, helyesen költődjenek el azok az adóforintok, amiket itt többségében civilek fizetnek be a költségvetésbe. Mer'ugye a lakosság döntő többsége, mondhatnám, vagy háromnegyede a piaci szférából húzza jövedelmét, nem az államtól. Még a sok államosítás után is így van ez, és így marad. Mert amikor elérjük esetleg újra a szocreált, ahol minden vállalkozás, vagy a piac nagyobbik hányada az államé, nos, azt vagy szocializmusnak, vagy nemzeti szocializmusnak fogják hívni. Merthogy e kettő valamelyike lesz. Illiberális demokrácia? Fából vaskarika. Hadd ne röhögjem el magam, mert nem fogom tudni abba hagyni, és ha emiatt véletlenül vakbelet kapok, akkor nem fognak tudni megoperálni semelyik kórházban Magyarországon. Szóval, vigyázzunk a vakbelünkre.

Szóval, szerintem ez a vége a FIDESZ-KDNP kormánynak, itt egyetlen jó megoldás van - mondjanak le. És akkor esetleg senkinek nem kell majd ülnie az elsíbolt 70 milliárdért. Azt nem mondom, hogy  többi nagyon gyenge lábon álló közpénzlopás miatt nem fog kelleni ugyanazoknak ülni, de legalább kevesebbet kell. Az is valami, ha valaki halmazatilag követ el bűncselekményt.

A magam részéről kezdettől bábjátéknak tartom Orbán pávatáncát, kezdve az Alkotmány hatályon kívül helyezésével és az általuk helyette gründolt Alaptörvénnyel, majd azzal, hogy azt sem tartották és tartják be ma sem, amit maguk gründoltak a 2/3-ados parlamenti többséggel.

Én úgy gondolom, hogy eleve veszett fejsze típusú próbálkozás volt ez az ötlet, amiért a főnit zseniálisnak kiáltották ki itt - nekem inkább Hitler és Sztalin jutott és jut eszembe ma is róla és propagandáiról, hazugságairól. 

Ő csak arra az egyre vigyázott kurvára, hogy a dolgok ne fajuljanak odáig, hogy emberhalál is essen propagandái erdőjeként, azaz se zsidót, se cigányt, se kommunistát vagy szocdemet, liberálist ne vigyenek itt koncentrációs táborba, mint példaképei tették. Hanem megmaradt annál a Kádári szokásnál, hogy aki kinyitja a pofáját, az elveszíti az állását, vagy mehet vidékre szart lapátolni. Erre már láttunk számos példát, tehát ez sem tagadható le. Úgy értem, tagadhat a kormány körme szakadtáig, de tagadás és a sikeres letagadás között ég és föld a különbség. Nekik egyelőre a letagadás nem sikerült, ellenben bajban vannak. Amin nincs mit csodálkozni. 

Magyarázatul: a "liberális" demokráciák - na, ez is mekkora faszság -, attól működnek jól, hogy több szem többet lát, mert különböző szemszögből szemlélik ugyanazt a dolgot, kérdést. Mert egy ember sem tökéletes, ergo nem is gondolhat bele minden létező emberi szempont rendszerbe.

Nos, már ebből kifolyólag eleve tudható volt, hogy Orbán elbukta a Hitler vagy Sztalin projektjét már a kezdetekkor. Csak a bukás kiteljesedésének időpontja volt kérdéses, akár csak Hitlernél vagy Sztalinnál. De, az a nap ma volt, ez a helyzet. 70 milliárd nagyon sok pénz, és ahogy most állunk, egyelőre összezavarták saját magukat is, még nem látják át, hogy ezt nem tudják kimagyarázni. Azért nem, mert mindenkit igyekeztek kizárni a döntésekből, meg is tették, és végül nem maradt senki kormányon, párton kívüli, akire rákenhetnék ennek az orbitális lopásnak, csalásnak a felelősségét. Nos, alapvetően ezért nem jó program kizárni a civileket a politikába való beleszólás lehetőségéből. Aki mindent akar, az mindent vihet - de ez felelősség tekintetében is igaz. Muszáj lesz valakinek ülnie a kormányból ezért az orbitális sikkasztásért, ez a helyzet. Csak a mikor és a ki(k) kérdéses.  

 

 

1 komment

Címkék: fidesz kormány kdnp soros csalás propaganda migránsok migráncsok 70 milliárd


2018.01.13. 12:24 Mr. Waszabi

A nők dícsérete

Gyakrabban kellene, tudom. Csak valahogy a sok kis pozitív életélmény elveszik estére az emberből ebben a férfiak uralta világban.

Magam is harcolok férfiként a többi férfi között, az előremenetelért, viták megnyeréséért, gyakorlatilag sokszor a semmiért, csak az ösztön miatt. És ez megkeményíti az embert, gyakorta olyannyira, hogy szeme megvakul azokra a szépségekre, amit csak a nők tudnak ebbe a férfiuralta világba hozni. Pedig szükségesek ezek a teljes élethez a férfiak életében is.

Lemegyek a piacra, boltba szombat délelőtt. És elbűvölnek a nők, ahogy válogatnak, alkudoznak az áruról. Vagy ahogy beszélgetnek a kofákkal, árusokkal. Valahogy megszelídítik bennem a harcos férfit, egy szempillantásban.

Valami másik világba születtek ők, a szépség, a kellem és praktikusság világába. És nem akarnak férfiak lenni, nem akarják azt az értelmetlen harcot élni, amit igazából minden férfi Isten ellenében vív - csak nem vele, hanem mindenki mással, aki a közelében él. Nem akarják azt a megmagyarázatlan nyughatatlanságot, amiben a legtöbb férfi él. Fontos, hogy észrevedd, nem azt írtam, hogy megmagyarázhatatlan, hanem, hogy megmagyarázatlan. Ez azt jelenti igazából, hogy tudhatnánk mi férfiak a válaszokat sajtát értelmetlen harcainkra, csak legfeljebb nem akarjuk tudni. Nem mindegy ám :)

Engem megérint a nők ilyetén mássága, különösen a kitartásuk miatt. Hogy legyenek bár a férfiak akármilyen eszeveszett barmok, bár csináljanak akár háborút, ők nem borulnak ki saját eredendő ösztöneikből, nem válnak férfiakká, azaz gyakorlatilag vérfarkasokká. Hanem megmaradnak annak, amik ezt a világot valójában egyben tartja - a szépség, a harmónia letéteményesinek. Kalap megemel ezért. Tudod, olyan cirkalmasan meglengetve, mint a középkorban volt szokás - mély meghajlással.

Nézem az embereket a piacon. Többségük nő. Ki fiatal, ki idősebb. De egy dolog közös bennük: a szépséget és a harmoniát, a jobb létet keresik mindannyian. És bár nem mennek ki tüntetni ellenünk, férfiak ellen, azért tudatják velünk, hogy mi faszkalapok vagyunk. 

Számomra nem fájna már, ha egy nő veszekedne velem, akármiért. Mert igaza lenne. Tudom én, hogy hol vannak a korlátaim, és hogy mikben biztosan nem vagyok jó. Sok ember attól szenvedőnek érzi magát, hogy  a felesége veszekszik vele. Az sem jó, de ez sincs, az még rosszabb. 

Eléggé türelmes emberré váltam az évtizedek alatt. Ma már a munkatársaimra sem haragszom, ha épp veszekednek velem. Ilyenkor azt látom, hogy egy ember kiborul, akármi más oknál fogva, de igazából nem velem van baja. A nők ilyenek, ezt illik tudnia egy meglett férfinak. És kezelnie is kellene tudni, azt gondolom.

A nő mindig azért veszekszik a férfival, mert épp nem érzi biztonságban magát. Nem olyan bonyolult ez a képlet, mint sokan gondolják. Egy nőnek biztonságérzetre van szüksége, főleg, ha még előtte van a gyerekvállalásnak, vagy épp még már megszületett gyermekei nem érték még el a 10 éves kort. Ez csak egy becslés, saját tapasztalat alapján. Kb. 10  éves koráig szorul ugyanis anyjára egy gyerek, akár fiú, akár leány. Tehát az ideig szüksége van a nőnek a biztonság érzetére, nem csak anyagilag, de érzelmileg is. Ez attól függetlenül így van tehát, hogy gazdag vállalkozó-e a párja, vagy csak egy szerencsétlen futottak még kategóriájú pasi, aki alkalmi munkákból él.  

Mindezek fényében, csak dícsérni tudom a nőket, kortól függetlenül - ők nem a szerint adják nekünk magukat, nem önzés mentén latolgatva, ahogy mi férfiak szoktunk bármit is. És a férfiak leginkább ezért rettennek meg a nőktől, mert ők olyasmire képesek a szeretetben, amire egy férfi alapjáraton nem. A férfi a fenyegetettség és a félelem árnyékában nő fel. És a félelem mindig agressziót szül benne. Külön tanulni kell neki - már, ha észleli, hogy kellene - , hogy a normális emberi létezéshez felül kell emelkednie mindazon az élettapasztaláson, amit addig megélt. 

Mondjuk, hogy a tudatos lét - azaz, hogy az életünk alakítása rajtunk múlik első sorban, s nem másokon -, az a férfin múlik. 

Értem én, hogy a sok vagdalkozás közepette a férfi elvadul, persze - én sem vagyok más e tekintetben. De néha nekünk kell leülnünk magunkkal egy kis cigiszünetre, hogy átgondoljuk, miket tettünk, miért tettük, és hogy mindezek jók voltak-e avagy sem. És ha nem, akkor meg fel kell írni a feladat listánkra a korábban szarul intézett dolgainkat, és egyszer valamikor helyre kell tenni őket, azaz javítani. 

Ahogy látom, a nők inkább többet szenvednek, de kevesebb dolgot basznak el az életben, mint a férfiak. 

Isten jól találta ki másodjára a teremtést. Azért mondom, hogy másodjára, mert az Ószövetség leírása alapján napnál világosabban látszik, hogy csak ötletei voltak az ember megalkotására, s messze szó nem volt akkor a mindentudásáról. Ez utóbbit csak emberek tanították, tanítják itt igen fals módon, téveszmékként.

Isten megteremtette az állatokat, majd az embert. És azt várta, hogy majd az állatok közül választ párt magának. Elé vezette tehát őket, hogy megismerje és elnevezze azokat. A dolog megtörtént, csak hogy az ember ettől még magányos maradt. Ebből jött rá Isten, hogy valami még hiányzik - és ez után teremtette meg a nőt, a férfi párjául.

Nos, én rendkívül örülök ennek a történésnek, mert nagyon boldogtalan férfi lennék ma, és lettem volna egész eddigi életem során, ha Isten nem teremti meg a nőt. A nő valami olyan isteni eredetű találmány ezen a Földön, amit ember nem találhatott volna ki sosem. 

Szóval, ebben az elvadult világban - amely a férfiak önzése miatt ilyen, amilyen - időszerű volna némi figyelmet szentelni a fentebb leírt dolgoknak is, de ha nem ismered a Bibliát, akkor legalább a szíved halk suttogásaira hallgass néha. Legalább, ami a nőket, gyerekeket illeti. Mert nincs kemény férfi, akinek kőből van a szíve, csak parasztok vannak, akik maguk keményítik meg akaratukat, nem akarván meghallani szívük hangját.

És persze még írhatnék sok minden egyéb jót a nőkről, de most ez jutott eszembe. Meg hát valamit hagyni kell a jövő hétre is, különben mit írnék, ha minden töltényemet elsütöm most, nem de?  :)

És persze, mindezeket nem mondom el sem munkatársnőimnek, sem másoknak a hétköznapokban, csak belül zajlik le bennem. Nem mondom el senkinek, hogy szarul érzem magam, amikor én úgy veszek inget vagy nadrágot, hogy azt nézem, csak az ujja hossza, szára hossza legyen jó, és ne legyen túl bő, de nem foglalkoztat, hogy a seggemre pontosan illeszkedik egy nadrág. Miközben, mi férfiak elvárjuk a nőktől, hogy az ő nadrágjuk pont passzentos legyen. Hát ezért válogatnak ők sokkal többet a boltban, mint mi, férfiak. Ez energia és idő befektetést igényel, és ezért is megemelem kalapom. Vagy a hétfőn reggel hajba tűzött ecsetért, ceruzáért, amivel egyéniségüket akarják feldobni, és nekem, aki ezt észreveszi mosolyra görbül a szám, amikor meglátom. Nem, nem udvarolok emiatt, de élményt okozott, és ez fontos - nem csak nekik, nekem is. 

Szóval, ti nők, csak legyetek nők továbbra is - sok örömélményt okoztok a férfiaknak, akárki akármi dehonesztálót is mond rólatok :)

 

 

1 komment

Címkék: szépség öröm nők boldogság lágyság dícséret


2018.01.09. 19:32 Mr. Waszabi

Folyó szeli ketté

Az ideális földet. Ugyan vannak éghajlatok, ahol lehet bízni az esős évszak adta áradásokban, de a Föld felszín jelentősebb hányadán azért szükséges valamilyen folyóvíz, amely egész évben kiaknázható a földművelők számára.

Ma olvastam egy rettenetes elemzést arról, hogyan is alakul majd az éghajlat változás függvényében az európai bevándorlás. 

Hát kérem, ha fixumként vesszük, hogy az éghajlat változik, és nincs mit tennünk ez ügyben, akkor valóban igaza lehet az elemzésnek. Csak hát nehéz elmenni szó nélkül amellett a lehetőség mellett, hogy az ember, ha nagyon akarja, akkor képes befolyásolni e változásokat.

Nem új keletű ötlet, hogy ahol nincs, vagy kevés a víz, oda vinni kell. Ennek ideális és hosszútávú eszköze a csatorna rendszer. Ahol meg túl sok van, onnan el kell vinni. Ennek a problémának a megoldására már pár ezer év óta feltalálták az értelmes emberek a csatorna hálózat és a víztározók kombóját. Hogy mik vannak, ugye. 

Ugyan értem, hogy beleszarós országok eddig is simán leszarták saját népeik megélhetési problémáit, de immáron, egyrészt már a mi problémánk is, mert a fejletlen (agyú) országokból az értelmesebb irányításúak felé indul meg a migráció. Amelyek azért gazdagabbak, mert több értelem szűrődik napi életvezetésükbe állampolgári szinten is, mint butaság. Na de. Ez szimpla önzés. De ez egy dolog.

Egy másik dolog, hogy maga Európa is csak dagonyázik a megszokott sarában - és nem sokat foglalkozik azzal, hogy például Spanyolországban olyan búzatermesztő vidékek váltak az aszály áldozatává, ahol több száz év óta termesztenek búzát, megbízhatóan. És mivel az időjárás évszázadokon keresztül megbízható volt, ma nincs azoknak a területeknek folyóvíz ellátása.

Emberek, csa-tor-na-há-ló-za-tot és víz-tá-ro-zó-kat kell építeni. Itt is, bizony. Mármint, Magyarországon. Muszáj lesz, ha az éghajlat változás miatt az égi áldás elmarad rendre, amikor kéne, vagy akkor érkezik, amikor nagyon nem kéne. Magyarországon is inkább ezt kellett volna építeni az emútt8évben, s nem stadionokat. Ez a butaság még fájni fog, nem picit, hanem nagyon. Nem mellesleg, ha már nagy hatalom akarunk lenni, akkor itt a kiváló alkalom erre - az ország területének 86%-a termőterület, amelyből több, mint 60% mezőgazdasági művelésre alkalmas. És még vizünk is van hozzá. Nincs egész Európában még egy ilyen kiváló adottságú ország mezőgazdasági értelemben. Közben meg mindig megy a fanyalgás, hogy mert nekünk nincs olajunk, nincs szenünk, vagy aranyunk, meg még a pöcsünk is kicsi.

Miközben valójában itt ülünk a 21. század valódi aranybányáján, csak nem értjük, hogy mit kéne csinálnunk. Hát ez is nagy butaság. Nem vesszük észre, hogy a 60%-os termőterületet ki lehetne használni, ha oda vezetnénk a rendelkezésünkre álló vizet, amikor szükséges, és elvezetnénk a földekről a felesleget, amikor az már kárt okoz ott. Mert kényelmesek vagyunk, elvégre itt mindig van barack, alma, körte, búza, bőven több, mint amit meg tudunk enni, legfeljebb az ára ingadozik, attól függően, hogy mennyi pusztult el a belvíz vagy az aszály miatt. 

A termés átlagok nem növekszenek már - épp ma olvastam -, pont az éghajlat változás miatt. Nem a földdel van a probléma, az megteremné, amit neki kell, hogy ha volna elég víz, illetve le tudnánk róla vezetni, ami a felesleges esőzések, hó miatt ott reked jelenleg. 

Merthogy a csatorna rendszer két irányú - száraz időszakban öntözésre való vizet lehet rajt vezetni a földekre, lédús időkben pedig el lehet rajt vezetni a felesleget. Én ugyan nem adtam össze a magyarországi károkat, amiket a belvíz és az aszály okozott, de gyerekkorom óta mást sem hallok, mint, hogy az aszály, vagy a belvíz. 

Lehet nem tudomást venni az éghajlat változásról, de butaság. 7 milliárd ember él ma a Földön, és ez csak több lesz, nem kevesebb. És enni kell az egyre növekvő lakosságnak. Nem csak itt, a fejlett Európában, hanem a kevésbé fejlett régiókban is. 

Ehhez társul egy másodlagos probléma - amíg diktatúrák korlátozták helyben meghalni sok-sok Európán kívüli földrészen az embereket, addig nem menekültek, nem árasztották el a fejlett világot. De megvolt az arab tavasz kezdete - igen, jól érted, mert az csak a kezdet volt, de még nem fejeződött be az átalakulás, messze nem -, és ennek eredményeként szabadultak ki az emberek ezekből az országokból. Tudod, mint amikor te vagy apád nem jöhettetek ki a szocreál Magyarországról nyugatra, mert géppisztolyos határőrök lőttek rád illegális határátlépőként. 1990 után meg oda mehettél szabadon, ahová csak akartál, már ha beengedtek a célországba. Nos, kb. ez a változás zajlik a világ kevéssé demokratikus másik felében, amelyet nyom az EU, nyom az USA, hogy legyen demokratikus. Közben meg ők  - mi - nem tudnak mit kezdeni az onnan ideáramló menekültekkel, kivándorlókkal. 

Szerinted mit csinál egy afrikai ember, amikor nem esik az eső a veteményesére, holott évszázadok óta azt szokta meg, hogy de? Nem akar éhen halni, ezért befizet egy Földközi tengeri túrára az embercsempészeknél, mert Európában jobb körülményeket remél. Teljesen érthető.

Viszont azt meg nekünk, európaiaknak kellene értenünk, hogy ha nem akarjuk, hogy ide tóduljon mindenki Afrikából, Perzsiából, akkor nekünk kell kitalálnunk valami előre mutatót a téma leküzdésére. Ez pedig az lehet, ha beruházunk az éghajlat változás sújtotta elmaradott gazdaságokba, azért, hogy meg tudjanak élni a saját földjeiken, és ne kényszerüljenek ide menekülni.

Szerintem értelmes gondolatsor. Meg kéne érteni itt, hogy akinek van elég termőterülete, van hozzá elég vize, sőt tudománya is a növénytermesztéshez, annak áll a bál a következő száz évben. Már -20 év késében vagyunk, mert ezt itt egyik kormányzat sem ismerte fel, legalábbis azon a szinten nem, hogy ki is aknázza. Pedig kellene. 

2 komment

Címkék: csatorna aszály belvíz víztározó éghajlat változás


2017.12.09. 12:21 Mr. Waszabi

Az ember, aki ott sem volt

Nem a filmvígjétékról írok most, inkább ellen-hasonlatként használom. Vagy annak a filmnek rejtett üzenetének felerősítésére. 

A szülőkre, öccsökre, bátyakra, nővérekre gondolok most ezen szlogenné vált filmcím alatt. Emberekre, akik nem voltak ott adott pillanatban más emberek életében, amikor ott kellett volna lenniük.

Fájdalmas téma ez, épp ezért szükséges róla beszélni. 

Minden ember gyerekként születik, és kötelezően végig járja a felnövés kényszerpályáját. Ideális esetben vannak reá odafigyelő szülei, akik megfelelően terelgetik, nevelik őt, ahhoz, hogy egészséges felnőtt váljon belőle. Ideális esetben. De, valljuk be, az internet fele üres oldal volna, ha mindez ideálisan zajlana. Nézz csak körül, mennyi olyan emberi problémákat tárgyaló oldal, blog van ott, aminek nem is kellene léteznie, ha az egyes kis emberek normálisan tennék dolgaikat a hétköznapi életben. 

Az egy dolog, hogy az ember milyen elképzelésekkel, személyes tervekkel, ambíciókkal vág neki a felnőtt életnek. A probléma sosem ezekkel az elképzelésekkel van. A probléma akkor támad, amikor az élet - azaz, a minket körülvevő valóság - olyan helyzeteket eredményez az egyes ember számára, amikre nem készült fel, amelyekre nincs megoldási ötlete. Na, akkor van a baj. 

Nézem épp a A régi város c. filmet. Ragyogóan ábrázolja mindezt a katyvaszt. Reálisan. Szívbe markolóan, akármelyik pár percébe pillantasz bele. Erről jutott eszembe ez az egész.

De szakadjunk el a filmtől - engem azért érintett meg, mert az én életem is hasonlóan alakult. Voltunk fiatalok, szépek, okosak, tehetségesek, tervezgettünk ezt, azt - aztán becsapott a ménkű, és egészen váratlan dolgokkal kellett foglalkoznunk alig 20 évesen. És a későbbiekben is. Felfogni, hogy mikbe keveredtünk az életkörülmények rajtunk kivül álló alakulása által, döntéseket hozni azokban a helyzetekben. Jó döntéseket, ugye. Emberekre gondolok első sorban, a velük kapcsolatos döntéseinkre. Mert ez az első szempont mindig. 

Sokkal később szülőként már tapasztaltnak gondoltam magam. Nem volt alaptalan, csak hát megint új helyzet volt, amiben még nem volt tapasztalatom. És sok mindent elcsesztem, csak mert azt hittem, már értek hozzá. 

És, mivel átlag embernek vélem magamat, életemet, nem gondolom, hogy mások élete akár könnyebb, vagy jobb lenne e tekintetekben. 

És bár azt is reméltem koraérett életem kezdetén, hogy később majd biztosan könnyebb lesz - de nem lett -, nos, ezt elég nehéz volt tudomásul vennem, megemésztenem.

Snitt. Beszélek más emberekkel. Hallgatom aktuális történeteiket, élményeiket. Miközben engem is gondok gyötörnek, izgatnak. De azt vettem észre, hogy mások problémáit hallgatva gyakran vidámabb leszek. Mert felismerem, hogy az én vélt gondjaim a tizede sincsenek azoknak, amikbe mások keveredtek. Itt a tettes, azaz, a ki tehet róla az lényegtelen. A lényeg a helyzet és annak felfogása, amiben vagy épp. 

Megint snitt. És a fenitek után idővel már csak örülsz, ha tudsz szeretni valakit, vagy ha téged szeretnek. Nekem sosem volt bátyám, csak öcsém van. Sosem tapasztaltam meg, milyen az, amikor az emberre egy nagyobb testvér vigyáz, élethossziglan. Élethossziglan mondom, mert nálunk én vagyok az a báty. Akinek vigyáznia kell az öccsére. És szüleink halála után - felnőttként -, azt az érzést ismerem, hogy mi a dolgom legidősebb testvérként. 

És közben/később apaként is nyilván meghatározta gondolkodásomat, érzelmi viszonyulásaimat minden korábbi és közbe eső élmény.

Ha az embernek olyan élet adatott, amelyben általában első fecskeként repül bele minden helyzetbe, azaz nincs mintája felmenőktől az adott élethelyzetekre, akkor abban egyszerre félős kisgyerek és magából, hitéből erőt merítő bátor ember. Vállalkozó - de inkább csak kényszervállalkozó. És tapasztalatlansága okán gyakran hoz rossz, vagy nem ideális döntéseket. De nem tud mit tenni, ha egyszer szól a zene, táncolnia kell. Úgy, ahogy tud.

Felkészületlenül, master vizsgák nélkül. Tudod, olyan helyzetekben, amiket sosem álmodtál, terveztél a magad életébe - horror filmnek is beillene sok rész esemény -, ám még is csak rád köszöntenek ezek, és neked kell valamit kezdened ezekkel. Gondolkodnod, érezned kell adott helyzetekben, és legfőképpen döntéseket hoznod, hogy hogyan tovább. Miközben más emberek élete felől is döntesz egyben, az övék alakulása felől is.   

Nem dráma, nem azt csinálunk. De valahol még is csak azzá válik egy-egy ember élete.

A magam részéről úgy vélem, hogy lehet bár az élet túl gyors, vagy túl sokat adó, azért az rajtunk, egyes embereken múlik, hogy adott élethelyzeteket miként reagálunk le.

És akkor jöjjön a kérdés: te mit tennél, ha, miközben éled a magad kis jól megtervezett életét, egyszer csak beütne a krach, és örökölnél egy kamaszt a bátyád idő előtti halála nyomán? Vállalnád-e a gyámságát, ha az ügvédnél derülne ki a végrendeletéből, hogy téged tett meg gyermeke gyámjának? És ha igen, akkor vajon tudnád-e előre, hogy mit vállalsz? Nem tudnád igazából, ez biztos. Csak hinnéd, hogy az érzelmeid jót sugallnak.

És igazából ez a lényeg: az igazán sikeres élethez az érzelmek helyes megélése vezet. 

Most nincs feloldás - erre én sem tudok. Azért nem, mert még nem éltem meg ennek a forgatókönyvnek a végét, tehát nem tudom, hogy is végződik a történet. De az élet az első és az utolsó fejezet között történik meg, zajlik le, tehát ez nem baj. Ami biztos, hogy az életre - senki életére - nincsen recept. Azaz, mindenkinek magának kell kezelnie a saját élete kihívásait.

Csak az a fontos, hogy sose kelljen azt beismerned magadról, vagy csak kevés alkalommal életed során, hogy nem voltál ott mások életében, amikor kellett volna - azaz, amikor senki más nem lehetett volna ott helyetted, és te sem voltál ott, és nem tetted, amit neked kellett volna. 

Nos, így értettem ma az embert, aki ott sem volt. Szülőkre gondoltam, akik önzésük és gyermekeik érdekei közül az önzést választják itt naponta. Rokonokra, testvérekre, akiknek nincs gondjuk egymásra, esetleg évtizedek óta mondva csinált haragban vannak egymással, és a többi. Tudod, hogy miről beszélek, igazából. 

Az emberek világában általában a szerzési cél az első. Erre is neveli bárki gyerekeit. Viszont kevesen gondolnak arra, hogy elengedni sokkal nehezebb már megszerzett dolgokat, amikor kiderül, hogy amiért sokat gyúrtak, küszködtek, és megszerezték, hogy azok esetleg mérgezőek számukra. A ragaszkodást nehéz elengedni a megszerzett dolgok iránt, igazából. És ezért sokkal nehezebb elengedni, mint megszerezni - bármit. Könnyebb a tű fokán a tevének átbújni? Igen, sokkal könnyebb, mint az embernek embernek megmaradnia.

2 komment

Címkék: család valóság szeretet probléma


2017.12.07. 20:19 Mr. Waszabi

Armageddon

Hát elkezdődött. A fene se gondolta volna, hogy egy szerdai napon lesz, 2017-ben. Pedig milyen sokan tippelgették évezredek óta, hogy hogyan s mikor következik be. Hát, mi történelmi esemény tanúi vagyunk, mert tegnap volt ez a nap.

Trumpnak már a hatalomra kerülését is sok kétkedés övezte, az amerikai politikai kultúrától is idegen viselkedése pedig sokaknál kiverte a biztit még ott is. De tagadhatatlan, hogy őrültsége a zsenialitással határos, mármint, ha ezt meg merte lépni. 

Az amerikaiak félnek sok mindentől, amit velük elhitetnek - viszont nem félnek egy csomó dologtól, amitől meg a Föld lakosságának tekintélyes hányada fél. Például nem félnek harcolni, nem latolgatnak, ha igazukat érzik. Hanem veszik a puskát, coltot, és beállnak a tűzvonalba, s küzdenek, akár az anya tigris. Még akkor is, ha nincs semmi keresni valójuk egy másik országban, még akkor is, ha ott már elveszítettek x mennyiségű háborút, még akkor is, ha ezekben sok hazafiuk halt meg értelmetlenül, cél nélkül. A szenvedélyük, az elkötelezettségük hitükben - még ha sokszor hamis hit is, hazugságra alapozott is - töretlen. Nem akartak ők idegen háborúkba keveredni - elég megnézni, hogyan szívatta be őket Nagy-Britannia az első és második VH-ba. De, amit vállaltak, azt teljesítették mindkettőben. Sőt. Azért erre a teljesítményre tisztelettel kell tekinteni, nem utolsó sorban azért, mert a régi kontinensen segítettek, két alkalommal is. 

Na de egy keresztes háború az még is csak más - ilyen utoljára a középkorban volt, amikor amerikát még fel sem fedezték. Nem féltem őket - megvan a magukhoz való eszük, és jobban kezelik a saját puskáikat, össznemzeti szinten is, mint az arabok az oroszoktól kapott AK-47 Kalasnyikovaikat. 

Egy dolog az eszközhasználat magtanulása - erre a csimpánzok is képesek. Meg egy egészen más dolog a világ leghatékonyabb hadseregét fenntartani a GDP 6%-ából a világ leggazdagabb országában. 

Szerintem az arabok arcoskodásának tegnap kezdett végleg annyi lenni. Nem mellesleg gondolom, hogy nem véletlenül születtek nemrégiben a pénzmosásról szóló nemzetközi egyezmények, és helyi tövények, ahogy nálunk is. Amelyek a korábbinál is erősebben korlátozzák a terrorista államok, szervezetek finanszírozását. Szerintem ez tervezett dolog volt.

Tulajdonképpen nekünk, eddig ebből a bajból kihúzottként magukra tekintőknek van most baja, de nem pici. El kell döntenünk egyéni szinten is, hogy ki, hová áll egy globális háború esetén. Itt már nincs pol. correct, ezt felejtsd el - itt már csak muszlim vagy keresztény/zsidó áll szemben egymással, illetve ezen kultúrák gyermekei.

És tedd a szívedre a kezed - te hová állsz, ha állást kell foglalni? Jumurdzsák még élénken él sokunk szívében, gyűlöltként - nem különben Erdoghan, aki szerintem holnap reggel kórházba visznek, mert Trump egyszeribe kihúzta alóla a nemzetközi szarkeverés sámliját, Putyinnak meg agyvérzése lesz ugyanebből kifolyólag. 

Tehát a kérdés: hová állsz, ha állást kell foglalnod? Pártolod a muszlimokat, akik holnap már fel akarnak robbantani téged, holott békés, keresztény vallású európaiként szeretnéd ezen túl is tengetni napjaidat, avagy felveszed a fegyvert akár, amit sosem markoltál itt, mert sosem kellett, de megvéded a kultúrádat, az ahhoz való jogodat, amit a muszlimok régóta vitatnak?

Hát, nehéz döntések napjai következnek itt sok-sok emberre. Én azt mondom, hogy a nyugati kultúra nem véletlenül uralja a világot régóta - egyszerűen jobb volt mindenkor, mint a muszlim. És ha nem lett volna annyira olajéhes az elmúlt évtizedekben, akkor kordában, helyén is tarthatta volna a muszlimokat. Ma sincs saját mikrocsipjük, hiába fejték évtizedekig a fejlett nyugatot - ennyit tudnak, akárcsak az oroszok. Amíg a föld méhéből képesek bányászni bármi értékesíthetőt, addig egy fillért nem költenek a jövőjükre. Szerintem nem kell nekik segíteni ebben az öngyi hozzáállásban. Sem az oroszoknak, sem a muszlim államoknak.

Elvoltunk itt iráni olaj nélkül is évtizeden át? El hát. Most, az embargók feloldása után is csak nekik érdekük, hogy olajat adjanak el  a világ piacon. De jó példák arra, hogy az olaj ugyan értékes, megfelelő piaci körülmények között, de sem megenni, sem gyógyítani nem lehet vele - sem számos alapvető  emberi szükségre nem alkalmas. Elég, ha megnézed, mit tudott művelni a közel múlt hónapjaiban a Katari sejkséggel Szaúd-Arábia - simán bele tudják fojtani őket a homokba - mert ha nincs importjuk, akkor éhen halnak. Csak egy mellészáli célzás volt arra, hogy kezdj el gondolkozni, mennyit is érnek az olajsejkségek valójában, ha bajba kerülnek. Semmit, gyakorlatilag. Dubaj sem ér semmit, csak mondom. 

És innentől kezdődik a konteóm. Az emberek nem nagyon tudják mire vélni így 2 év után sem a Trump megválasztását, az arra ható orosz befolyást, amit meg is szellőztettek, meg tagadnak is, miközben az oroszok is illedelmes koszorús kislányként illegetik magukat. De azért. Az oroszok az elmúlt hónapokban lassan, de biztosan kicsinálták az évek óta nemzetközileg rettegett Iszlám Államot. Mit ad Isten, épp pár napja jelentették be.

Ma meg Trump bejelenti, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának? Véletlen? Meg egy frászkarikát. Megegyeztek erről a forgatókönyvről előre, egymás között. Éveken át az amcsik meg az oroszok egymással rivalizáltak látszólag a szír helyzet rendezésében. Aztán egyszer csak Amerika kivonul, az oroszok meg hangya szorgalommal felszámolják az ISIS-t? Ugye nem hiszed el az ilyen változásokat. Én sem.

Tehát, arra ment ki az egész játék, hogy Trump kirobbantsa a III. világháborút. És megmondom őszintén, hogy nem baj, ha így történik. Rendezni kell végre a muszlim olajállamok világpiacon történő illegális regnálását, uralkodását. Évtizedekig fejték a fejlett nyugatot, hát itt az ideje, hogy ez véget érjen. A muszlim államok csak a Földkerekség alig 20 százalékát képviselik lakosságban és tőkében is - semmi keresni valójuk tehát a nemzetközi piac , vagy a politika alakításában tehát. Akik helyükre jelentkeznek érdemben, súlyban: Kína és India. Nem véletlen, hogy amerika megleckéztette Szaúd-Arábiát. És az sem véletlen, hogy az elkezdett rendezkedni sok évnyi passzivitás után a saját környezetében - például Katarban, és Jemenben. Ha valamiben Trumpnak igaza van, az az állítása, hogy mindenkinek a maga földjén kell rendet teremtenie, s nem mindenhol az USA-na kell. Hát ebben nagyon igaza van. Aki nagyhatalom akar lenni valamely földrészen, az áldozzon is rá energiát, pénzt. Kína és Japán a távol-keleten, Szaúd-Arábia és Izrael a közel-keleten. Európa meg saját magáról gondoskodjon végre. 

Nem bonyolult ez, már rég így kellett volna lennie, csak a sok kis megalkuvás, gyávaság, elhalogatás okozta a történelmi mulasztások halmozott egyvelegét. 

Az EU tud erős lenni, ha összefognak tagországai. Ha minden EU állam kötelezően vállal millió lakosonként 2 korszerű harckocsit üzembe állítani, akkor mindjárt  van egy 1000, korszerű harckocsiból álló kontingens. Ha ugyanezt vadászgépre, utászokra, gyalogságra is érvényesítjük, akkor felállhat egy olyan közös haderő, amellyel az oroszok sem mernek kukoricázni. Mert hogy ami velük ellentétben Európa erőssége, hogy az itteniek utánpótlást is tudnak biztosítani az üzemeltetésre vállalt haderőikhez. És ez nagyon nem mindegy.  

Persze, itt lebeg a kérdés tegnap óta: vajon nálunk is robbantani fognak az arabok? Igen, lehet. De, amit meg kell tanulnunk, hogy nem adjuk meg magunkat csupán azért, mert a terror fenyeget minket, vagy mert esetleg érvényesül is. És itt hivatkozom a britek második világháborús tapasztalataira és viselkedésükre. Amit akkor és onnan kellett volna elsajátítania minden európai népnek, csak éppen a miénket elhülyítette Sztalin. Hogy a kitartáson és az elszántságon múlik minden nemzet, s ország sorsa.

Sajnos, hogy ilyenekről kell ma itt értekezni, de hát ezt dobta mára a gép. És fontos szembesülnünk mindazzal, hogy mit is tennénk, mit is fogunk tenni, ha célpontokká válunk. Mert azt azért nem vélelmezem, hogy beállsz iszlamistának, ha a szomszédodat felrobbantja pár iszlám szélsőséges. Ugye nem vagy ennyire csiga? Remélem.  

Szólj hozzá!

Címkék: iszlám izrael jeruzsálem armageddon trump


2017.12.04. 18:50 Mr. Waszabi

Philip K. Dick

Nem csak a tudományos-fantasztikus irodalom mestere, hanem a jövőlátásé és az irodalomé. És szerintem van még pár, emberi tudománnyá mind e mai napig nem lett tudás-dimenziója, ami még a jövőben vár felfedezésre. Amit meg is írt, lehetővé tette, hogy olvassuk, elemezzük és értsük meg x-edszeri olvasásra sajátos nézőpontját, mert talán tudta is, hogy mi, normális emberek nehezen vesszük azokat a kanyarokat agyunkkal, amiket ő a sajátjából rajzolt bármikor. Ő már inkább őrült volt, mint zseni, lássuk be, na. 

Ha olvasol egy könyvet, nem zéró intelligenciával, és azt érzed, hogy idő után fáj a fejed, mert nem képes befogadni, elhelyezni az olvasott információkat az agyadban, akkor valószínűleg egy őrült könyvét olvasod. Ami a zsenialitás határán messze túlra visz. Ezért fájhat a fejed, ha Philip K. Dick könyveit olvasod. Felütése is mindig plasztikus, magával ragadó, normális, realista. De észre sem veszed, hol van az a pont, amikor átlépi a normális emberek számára tiltott határt, és elvisz egy olyan világba, ahová magadtól sosem is akartál volna utazni. Mert nem vagy őrült. A tudattágítást szerek nélkül viszi végbe, ezért nem megy elsőre. Nincs tompítás, nincs halucinogén szer a koktélban - csak nyers igazságok. Mintha agyműtéten/tudatműtéten esnél át, bármiféle érzéstelenítés nélkül.  

Ember a Fellegvárban? Alternatív történelem? Mi van, ha a II. világháborút a nácik és velük a japánok nyerik, és milyenné formálódott volna a történelem 1962-re? Merthogy akkor írta Dick ezt a sokakat felkavaró könyvét - melyből végül 2016-ban készített sorozatot az Amazon. 

De ott van az Emlékmás, a Szárnyas fejvadász (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?), Különvélemény, Randiügynökség, A sikoltók, a Kamera által homályosan, amelyek az ő könyvei nyomán születtek - nagyjából mind a halála után. Ami azért érdekes, tekintve, hogy jelentős alkotásai mind a 60-as (!) években jelentek meg, míg filmre csak halála után adaptálták őket - a 80-as évek elejétől. Vajon miért kellett addig várni vele? Féltek az alkotók a mestertől? Vagy csak nem merték bolygatni a témáit? Vagy csak nem akarta ő maga?

Ez is valahol egy átok, szerintem. Úgy gondolom, hogy már életében belefért volna, hogy legalább enyhítse szenvedéseit. És még van kb. egy tucatnyi bestsellere, amelyet még meg sem filmesítettek. Nincs kétségem a felől, hogy valamennyi nagy író, akit ma zseninek tartunk, inkább őrült volt. Csak próbálták kontrollálni agyi tevékenységeiket, hogy ne bántsanak meg minket, olvasókat túlzottan. Ezért visszafogták magukat, félig. De a másik fele is elég fejtörést okoz egy normális embernek. Nem bocsátkozom most részletekbe, picit belelátok az ő zsenialitásuk mikéntjébe - legfőképp az árába, amit ki kell fizetnie az emberi életben egy-egy ilyen tehetségnek, és tudom, hogy nem akarnád magadénak tized áron sem a felét sem, mint amit ők kifizettek az egészért. Viszont szegényebbek lennénk, mi, akik olvashattuk őket - és sokan lettünk gazdagabbak általuk agyban, gondolkodásban, lélekben. Szóval, valamit még is csak tudtak, csak nekünk esett le későn. Vajon miért voltak egytől egyig drogosok, alkoholisták? A magányosságuk miatt. A meg nem értettség okán. Ismerem ezt is, hogy hogy működik. Na de erről is majd máskor.   

Nekem is fájt a fejem eleinte, aztán később is, amikor olvasni próbáltam. Éreztem, hogy szinte szétfeszíti az agyam által felfogható világ korlátait, ezért fáj. De bele lehet tanulni, szokni. Felfelé húz, kifelé a felesleges gondolatok gödréből. Ebből kiindulva, talán még sem volt őrült. Vagy legalábbis konzisztens rendszert alkotott őrültsége. 

Nos, ebből a konzisztenciából gondolom, hogy igazából inkább zseni volt. Őrültek nem írnak konzisztens életművet.

 

Szólj hozzá!

Címkék: sci-fi őrült zseni philip k. dick szárnyas fejvadász ember a fellegvárban


2017.12.01. 17:42 Mr. Waszabi

10k

Itt ma minden túl van turbósítva.
Pár hónapja olvastam, hogy már a 8k-s felbontással kísérleteznek egyes cégek. Tegnap olvastam egy hírt a 10k-s felbontásról.
2 éve vettem egy 4k-s tv-t. Már az is nehézséget okozott, hogy az üzletben prezentálják a készülék 4k-s képességeit. Mert nem volt elérhető, megfelelő minőségű forrás a kereskedésben. Végül YouTuberól pendrive-ra letöltött videókkal győztek meg.
A napi gyakorlatban ma itt gyakorlatilag a Netflix saját készítésű műsorai érhetők el 4k felbontásban, amiben készültek is. Fantasztikus élmény, valóban.
Ha esetleg nincs róla tapasztalatod, talán úgy ábrázolható a 4k, hogy ha 30 centiről nézel egy 50 collos képernyőt, akkor alig látod a pixeleket rajta. Simán lehet netezni egy ilyen készüléken, így értsd.
Nos, elég lassan terjed ez a formátum is, bár elég hamar kiszorította a piacról a 3d-s készülékeket, relatíve olcsón. Naturálisan adja vissza a fényképezés örömeit - nem kell 3d, ha az eszköz képes visszaadni sokkal több árnyalatot, a hagyományos fotózásban megszokott mélységélességet például.
Bennem csak az a kérdés merült fel, hogy ha a kábel szolgáltatóknál a legtöbb tvcsatorna nem hogy 4k-ban, de HD-ban sem érhető el alapjáraton, talán mert maguk a csatornák is le vannak ebben maradva, akkor minek ez a nagy igyekezés a szükségtelen felbontás irányába? Felesleges, elhamarkodott.
Még az is idő lesz, amíg az HBO átszokik a 4k-s forgatásra, és sugárzásra. Mert egyelőre nem látszik még nyoma sem ennek a változásnak. De a Netflix előre mutató, nagyon fasza a 4k a saját készítésű sorozataiknál, le a kalappal.

Szólj hozzá!

Címkék: tv hbo hd amazon 4k netflix 10k


2017.11.29. 19:12 Mr. Waszabi

Közgazdaság vs. alapjövedelem, kontra hatékonyság

Ez hosszú lesz.
Tézis. Az emberek minél távolabb kerültek a történelem során a természettől, annál többet hazudnak. Nem bonyolult ez - ahol csak a föld terület számít, és annak minősége, vagy a jószág megélhetése, szaporodása, ott nem lehet, nincs mit hazudni. Vagy van elég legelő, termőföld, vagy elvitte a jég, vagy nem. Vagy gyarapodott a birka, vagy pusztult valami szélsőséges körülmény miatt. Sem a parasztok, sem az állattartók, de még a kovácsok sem hazudtak réges-régen. Ha nem volt vasérc valami háború miatt, akkor a kovács nem csinált sem patkót, sem ekevasat, és nem is hazudott arról, hogy miért nem. Egyszerű emberek voltak, akiknek meg kellett küzdeniük az élet korszakos nehézségeivel. És mivel nem nevelték őket marketingesek, nem is hazudtak.
A hazugság az emberek városiasodásával, annak növekedésével arányosan nőtt. Amikor megjelentek a könyvelők, az adószedők, akik másodlagos foglalkoztatottak voltak, azaz, maguk nem termeltek két kezükkel semmit, csak másokon élősködtek. Mondhatni. Ők kezdtek el variálni a számokkal, meg a pénzváltók a piacokon.
Snitt. Ha a fentieket elfogadjuk tényként, akkor logikusan merül fel, hogy korban minél közelebbi információval van dolgunk, annál magasabb a hazugság tartalma. Elég magas, ne nézegesd, felesleges. Mármint, amit te is másoktól tanultál a legmodernebb korban. Még az is hazugság javarészt, amit tegnap tanultál az egyetemen közgazdaságtanból.
Amiben kevés a hazugság, az a matematika, és a szorosan hozzá kötődő tárgyak. Kivéve a közgazdaságtant, de azt nagyon. Egy dolog a tényekkel dolgozni, meg egy másik dolog, hogy mire használjuk fel, milyen célokra a nyerhető információt. Nos, a közgazdaságtan nem hülyeség, ellenben amire használják és ahogy használják a szakértők, nos, az már erősen kérdőjeles. Erről most ennyit, mert nem ez a témám. Majd máskor.
Amit ki akarok hámozni ebből, az az, hogy ha a közelmúlt tanításai magas hazugság tartalmúak, akkor érdemes korábbi korok információihoz visszanyúlni, s azokat újra értelmezni. Bár látszólag ökörségnek tűnik ez mai ismereteid szerint, nos, pont a fentiek miatt nem az. Mert van itt pár apróság, amit a mai logika (értsd: elmúlt 50 év iskolai tananyagai) eleve féloldalasan értelmeznek, maguk felé hajlítván a kezüket.
Szerintem értelmes dolog elolvasni az Ószövetséget. Az az írás nem véletlen van a Bibliában ma is - számos, napi megélhetési tanácsot fogalmaz meg évezredek óta, előbb a zsidóknak, később a keresztények számára is.
Hagyd parlagon a földet 7 évente - mit ad Isten, a vetés forgóra évezredekkel később az emberek is rájöttek, úgy értem, tudományos alapon. De, az a könyv ír mást is. Azt is írja, hogy 49 évente rendezzétek vissza a természeti kataklizmák miatt eladósodott földművesek, szakemberek vagyoni helyzetét, azaz, aki eladósodott neked, átadta földjét, műhelyét, mert nem jól ment a vállalkozása, s adósság fejében te átvetted azt birtokba, nos, hogy add vissza térítés nélkül.
Nos, ezt a passzust a zsidók sem tartják, pláne nem a keresztények. Miért lenne fontos?
Mert a földművelés és a hozzá kapcsolódó egyszerű szakmák művelőinek számossága nem nőtt, hanem csökkent az évezredek szaporodtával. És az ember-föld/mezőgazdaság kapcsolatban az emberek számossága nőtt, viszont az általuk megművelhető föld terület nem nőtt a Földön. És nem is fog nőni.
Értelem szerű tehát, hogy a kalsszikus felfogás szerint újabb és újabb munkákat kell kitalálni a mezőgazdaságban, iparban "felesleges", ám még is csak teljes jogúnak ideszületett emberek számára, ahhoz, hogy egyenjogú emberként, családként megélhessenek. Nem akarnék értekezni az állami hivatalok, miazmás kifejlődéséről, a könyvelőkről, adóellenőrökről, vagy éppen az informatikusokról, akik már abszolúte másodlagos alkalmazottak az eredeti emberi lét alapjaihoz képest. Mert ugye azok, ha alaposabban átgondoljuk.
Ami a lényeg, hogy ezt a tendenciát át kellene gondolni és változtatni az erre alapított, aki nem dolgozik, az ne is egyék szlogenen, elven. Minden embernek kell ennie, aki megszületik e Földre. Gyógyítani is kell őket. A ma is élő közgazdasági modellek még nagyon őskövületek, abban a tekintetben, hogy a fentieket nem tárgyalják, pedig kellene már pár évszázad óta.
Például itt van az alapjövedelem kérdésköre. Felhorgad a magyar átlag, hogy de hát nehogy már eltartsunk olyan embereket, akik nem dolgoztak meg érte. Az már magas léc, mint tyúknak az ábc, hogy ha belekényszerítjük a piacot a minél magasabb alkalmazási rátába, vagy a felesleges embereket a termelő szférába, akkor ezzel rontjuk az egész mechanizmus hatékonyságát. És ha nem tennénk, hanem inkább eltartanánk a kevéssé motivált embertársainkat, ahelyett, hogy a munkahelyeken kínlódunk motiválatlanságaik miatt, vagy képtelenségeik miatt, akkor sokkal jobban járna mindenki végeredményben. Nos, fura lehet, hogy ilyet kell mondanom, nekem is az, de azt mondom, hogy el kell olvasni az Ószövetséget, és abból rájöhetünk sok, azóta mellébeszélt téma valódi megoldásaira. Például, hogy nem, nem egyenlő minden ember. Mármint a ma uralkodó kapitalista modell szerint nem az. Nem mindenki alkalmas a termelésre - ellenben enni nekik is kell. Lakni nekik is kell. És arra is, hogy a termelő embereknek kell gondoskodnia azokról, akik nem tudnak a termelésbe bekapcsolódni, és nem tudnak onnan ezáltal kellő jövedelmet sem húzni ahhoz, hogy alapvető emberi létezésüket biztosítsák maguknak.
Szóval, a lényeget megfogalmazva, arra gondoltam, hogy valószínűleg értelmesebb dolog inkább kifizetni x összeget minden állampolgárnak, alapvető megélhetési minimumként, s rájuk bízni, hogy akarnak-e ennél több jövedelmet, van-e ambíciójuk eltartottnál többre, és persze ezáltal teljesítményük is, amit hozzá tudnak adni a közöshöz, mint inkább kifizetni x/4 összeget számukra, amellett, hogy a teljes lakosság y százalékát foglalkoztatjuk eltartottként x-szer 3-6 költségen az államapparátusban azért, hogy kezeljék/iktassák/elbírálják/eldöntsék, hogy ezek az x/4 költségre apellálók megérdemlik-e, pardon, jogosultak-e a társadalom szociális támogatására. Szerintem Magyarországon többe kerül a szociális ellátásokat intéző állami apparátus költsége, mint amit kezelnek.
Nem teljes ez a gondolat menet - képtelen vagyok leírni összetettsége miatt -, de talán gondolat ébresztő. Amikor hatékonyságról beszélünk, mármint egy folyamat hatékonyságáról, vagy annak javításáról, akkor sosem kell nagyot álmodni hirtelen. Nem kell lehozni az isteneket az égből - csupán meg kell vizsgálni, hogy mi az, amin valóban szükséges minimálisan változtatni. Nos, szerintem az alapjövedelem a legeslegújabb kori közgazdaságtan alapja lehet. Csak hát sok professzort kell arról meggyőzni, hogy egy túlnépesedett bolygón, amelynek termőfelülete évezredek óta változatlan, nos, hogy egy ilyen helyzetben az emberi gondolkodáson, hozzáálláson kell változtatni, már amennyiben jobbítani akarunk az emberi megélhetés színvonalán. Szerintem lehetne, persze ehhez le kell mondani sok olyan apróságról, minthogy ki mit talált fel, ki kinek a párthíve, vagy milyen őskövületi elveket vall. A színtiszta logika nem ismeri sem a szubjektív emberi értékrendet, sem az emberi akaratot. Nem tud mit kezdeni azzal, hogy ki, miről mit szeretne hinni a valóság ellenében. Na, ezen kellene gondolkodni. Szerintem nem bonyolult feladat - és a megoldás sem az. Akarat, szándék kérdése, hogy mit látunk be, vagy mit nem.

2 komment

Címkék: magyarország klasszikus új közgazdaság alapjövedelem gazdaság politika


2017.11.08. 19:19 Mr. Waszabi

A hazugságok útvesztője

Ebbe fogunk beledögleni, úgy társadalmilag kompletten.
Engem sokan utálnak, abbéli téveszméjük miatt, hogy önérzetesre veszik a figurát, amikor valamely állításukat a hazugság szóval illetem. Mert azt gondolják, hogy mivel ők jóhiszeműen adnak elő érvként valamely kamut, amit hallottak, vagy neveltek beléjük akárkik, attól az, amit terjesztenek gőz erővel, nos, hogy az nem hazugság.
Szeretném tisztítani a képet: minden olyan információ hazugság, aminek nincs valós, tény alapja. Értjük a logikát, ugye?
Először is, tökmindegy, hogy ki hazudott, mikor, kinek, ki kit bszott át mikor, és ki kinek a kamuját mikor hitte el - a hangsúly az információ valóságtartalmán van. Pontosabban annak hiányán, ugye. Igaz, vagy nem igaz? Működik vagy nem működik?
Rengeteg család, elméletek és elvek alapjait feszegetem ezzel, de nem bánom. Szükséges rossz a jobbításra, általánosan. Mert annyira megsokasodtak napjainkban a hazugságok, és annyira közelfogadottá váltak mára, pusztán a hívő tömeg mérete alapján, hogy szólni kell ez ellen a minden logikát nélkülöző, ám annál felelőtlenebb gondolkodásmód ellen.
Az egyszeri ember gyakorta gondolja - ne hazudj, te is gondoltad már :) - , hogy csak most, csak én, és csak egy picit. Nos, unforgiven van ebben a témában. Ha te magadnak megengeded csak most, csak egy picit, akkor más is megengedi magának csak most, csak egy picit. Ha több generációra kivetítve átgondoljuk ezt a gondolat menetet, akkor viszont kijön belőle, hogy életednek legalább a fele, ha nem a 70%-a hazugság. Merthogy ez az önös logika nem csak horizontálisan engedi meg mindenkinek a csak most, csak én, csak picit logikáját, hanem bizony a felmenőid számára is - hisz ők is így gondolkodtak, gyakran. Nem csak a szüleid, hanem azok szülei is, sőt Árpád vezérig visszavezetve akárkinek a felmenői. Kapiskálod már, miért nem engedhető meg alegkisebb dolgoban sem? Hát ezért.
Ha most körülnézel, itt sok mindenki anyázik azokra, akiknek jelen hazugságai nyilvánvalóak. De sosem gondoltak bele, hogy e nemzet sorsa azért kanyarul olyan blfasz módon, mert már Szent István is hazudott. Magának, amikor túlképzelte a Géza fejdelemtől ráhagyott ország keresztényítés értelmét. Azaz, nem értette, hogy mit is kéne csinálni, hát csinálta, amit egy újsütetű, ám értelmetlen király tehetett apa örökségével - erőszakkal, konkrétan tűzzel-vassal kényszerítette e népet eredeti identitásának, kultúrájának feladására, és a keresztény "hit" felvételére és gyakorlására. Hát mit ne mondjak, azért a tűzzel-vassal való kényszerítés a Jézusban való hitre, nos, az bármire jó, csak arra nem, amire kitalálták. Isten ugyanis nem kilóra méri az embereket, ez csak emberek szokása, holmi tévhitek alapján. Ha bárki fellapozza az Újszövetséget, pontosan kiolvashatja belőle, hogy mindaz, amit István csinált, pont az ellenkezője annak, amit Jézus üzenetként hozott a Föld kerekére. Nos, csak egyet mondtam a nagyon régi, itt már szinte ősinek hazudott hazugságok közül, amely minden valaha volt magyar ember életére negatív hatással volt. Merthogy a hazugságok mindig negatív hatást gyakorolnak az emberekre, akik akceptálják azokat. Ez is tök logikus, csak már picit kényszeredett mosollyal olvasod ezt, mert érzed, hogy mélyre ment az ütés. Mert igaz. Nos, ne rám légy mérges, nem én csaptalak be, hanem mások. De az önfelfedezésed, illetve annak az a része, amely rámutathat arra, miért alakul oly szerencsétlenül életed, vagy csak kevésbé parírozik az általad elképzelt ideálissal, nos, csupa ilyen hazugságok miatt nem alakult úgy eddig, mint vágytad. Ez is igazság. Tudom, fáj, de ha belátod, kijöhetsz a szarból.
 
Tévedni emberi dolog. Régen is az volt, ma is az. Bocsánatos cselekmény, ugye. Ellenben a Biblia szerint sem az, ha aki cselekszik, az tudatában van annak, hogy hazugságot, hamisságot cselekszik. Az a bűn. Isten előtt nincs elrejtett bűn. Ez arról szól, hogy lehet, hogy mások nem jönnek rá, hogy kamuzol, de legalább 2 személy mindenkor tudja - a személy, aki bár tudja, hogy kamuzik, de megteszi, abban bízván, hogy ha más ember nem tudja, akkor az rejtve marad - és persze Isten, aki alkalom adtán emlékezteti is erre az elkövetőt.
A logika azt diktálja, hogy jobb tisztának maradni. Az Újszövetség egy helyen azt mondja: mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok. Nem mondja, hogy a Föld lapos, sem azt, hogy bármi hagyományhoz pusztán a felmenők tisztelete okán ragaszkodni kell, nem. Pont azt mondja, hogy semmit ne fogadj el a felmenőidtől, amíg meg nem vizsgáltad, ki nem próbáltad a gyakorlatban - de ha arra jössz rá a vizsgálataid során, hogy valami kamu, akkor azt ne folytasd, és gyermekeidnek, környezetednek se terjeszd.
És persze, ez csak egy apróság - van még ott sok minden más okosság is, ahol ez meg van írva.
Szép estét kívánok mindenkinek :)

4 komment

Címkék: történelem magyarország gondolkodás hagyomány haugság


2017.10.10. 21:10 Mr. Waszabi

Orbán elvtárs és a vörös bicikli

Orbán elvtárs tegnap-ma picit túltolta a bicajt a Parlamentben. Majdnem büszke lettem rá, hogy korábbi szokásához képest nem bújt el az interpellációk elől a függöny mögé - szinte fejlődést véltem látni ebben. De nem sokáig, mert aztán olvasnom kellett, hogy miket is mondott válaszaiban.
Miniszterelnök úr, kérem. A parlamenti képviselőinket, legalábbis a választókerületekben választottakat azért választották egy-egy választó körzet szavazói, hogy képviseljék az érdekeiket a Parlamentben. És ha egy ilyen képviselő interpellál Önnél, akkor kutya kötelessége tisztességes, érdemi választ adni a kérdésre, amit választott képviselőink tesznek fel Önnek, mert többek között ezért fizetjük Önt (is). Igen, mi választók, akik javarészt egyben adófizetők is. Merthogy Önnek nem születési joga a miniszterelnöki pozíció, és még sok minden nem az, amire feljogosítva érzi magát. Például semmilyen indokkal nem tudja alátámasztani egyelőre 4 milliárdért átépített és berendezett költséges irodáját a Várban, azon túl, hogy az egoja kurva nagy. Ezt akkor illett volna legfeljebb meglépnie, ha ebben az országban valóban minden flottul megy. De az a helyzet, hogy nem megy. És első sorban az Ön által kijelölt politikai - mondhatnám: egyéni önzés - érdekei miatt nem megy minden flottul. Például az egészségügy és az oktatás nagyon nem. Nem nyitok vitát - egyszerűen Ön eldöntötte, hogy mire nincs szüksége a választó polgároknak és gyermekeiknek a közeli és távoli jövőben, és egyszerűen lemetszette e két terület költségvetését éveken át. Egészen odáig, hogy mindkét terület komoly bajban van évek óta. Az orvosokat, ápolókat, mentősöket nem fizette meg a nagy bazi állami bérrendezési projektje során, és a tanárokkal is inkább kitolt, mintsem feljavította volna munka- és életkörülményeiket. Minek eredményeként az állami egészségügyi szolgáltatások színvonala immáron a szocreált alulmúló szinten működnek, még egy labor vizsgálatra is 1-1,5 hónapot kell várni. Nonszensz ez, amikor mi, kisemberek, választók meg havonta perkáljuk a lóvét a központi költségvetésbe. Megemelt fizetésből természetesen többet, mint korábban, ám ehhez képest egyre gyengülő állami szolgáltatást kapva érte cserébe. Ez nem kerek így. És én, mint választó és adó és járulékfizető nem arra vagyok kíváncsi, hogy Ön milyen politikai machinációt vél látni egy parlamenti képviselői interpelláció mögött, hanem várom, hogy az engem képviselő képviselő kérdésére reális, érdemi választ adjon. Merthogy Önt - többek között - én is azért fizetem, tartom el nem átlag magyar fizetési szinten, s történetesen a rémálmaira, üldözési mániáira nagyon nem vagyok kíváncsi. Hanem az érdekel, hogy miért problémásabb ma az Ön szerint kiválóan teljesítő Magyarországon az állami egészségügyi ellátás, amely nem ingyenes, hanem sokat perkálunk érte, vagy éppen az oktatás miért problémás alap-, közép- és felsőfokon.
No, ha eleget teszett büfögni a disznótoros vacsora után, akkor esetlen várom szíves válaszát ezen egyszerű kérdésekre. Mármint nem én személyesen - Isten ments - , hanem az általam felhatalmazott parlamenti képviselőm kérdéseire adott közérthető, érdemi válaszaiban.
Nem köszönöm meg, még ha esetleg így is tesz, hisz Önt ezért fizetjük itt pár millióan. Kutya kötelessége normális, érdemi válaszokat adni. Ja, az a kétmillió megfélemlített állami alkalmazott, meg idióta fideszhívő? Nos, engem ők nem érdekelnek, soha nem is foglalkoztam ezekkel. Én annak a maradék 6 millió választónak az egyike vagyok, aki nem Önnek dolgozik, hanem valódi munkával termel bevételt a költségvetésnek, és kurvára idegesíti az a lepergető királyi stílus, amit Ön és párttársai megengednek maguknak a magyar Parlamentben. Azt a kövér fickót is ki kéne onnan penderíteni, mert egyre több hülyeséget csinál, amióta élemedik az agya. Szeretném alátámasztva látni nyilvánosan, mi is indokolta részéről a parlamenti őrség számára vásárolt 200 ezer lőszer megvételét. Nem két fillér, és biztos vagyok benne, hogy jó pár iskola helyzetén lehetett volna javítani az erre elcseszett állami pénzből. És még lehetne folytatni a sort, elég hosszú. De, nem vagyok mohó, nekem elég lesz korrekt válasz erre a pár egyszerű és logikus kérdésre is. Amelyek, nem mellesleg, abszolút helyénvalóak.

Szólj hozzá!

Címkék: fidesz magyarország parlament képviselő választó Orbán hadházy na mesélj még milyen cimke kéne ide


2017.09.22. 17:01 Mr. Waszabi

Miért nem lehet itt most még bérunió?

Bérunió. Ez az új divat. Vagy vérszem. Na hiszen. Gondolkodjunk, Béláim. Olvastam pár közgazdász majdnem magyar emberi nyelven írt cikkét a témáról, igazán igyekeztek, hogy közérthetően írjanak, csak hát az ember nem tud kibújni a bőréből. Az orvos sem, az informatikus sem, és a közgazdász sem. Azért megpróbálnám magyarra fordítani, miért is nem lesz itt még egy jó darabig bérunió.
Nem leszek hosszú, ígérem. És nem használok idegen szavakat sem.
 
Tulajdonképpen a vásárló erő - tehát, hogy egy vásárlónak mire telik a pénztárcájából a boltban - a gazdaság erősségén, tőkeerősségén múlik. Ez egy picit messzebbre nyúlik a havi fizu fogalmánál.
 
A saját tőke a te zsebedben levő pénz. Ez van ingyen neked, mert ugye magadnak nem számolsz kamatot, s nem is támasztasz olyan feltételeket, amiket idegen tőke kölcsönzése esetén kényszerűen magadra szabadítasz. Magyarul, a saját pénzeddel azt csinálsz, amit akarsz, olyan kockázatot vállalsz, amilyet akarsz. Márpedig a piac gazdaságban az árak attól függően versenyképesek, hogy a beruházásokhoz szükséges tőke milyen mértékben a tiéd, és milyen mértékben kell pótolni ahhoz, kölcsönből. Ami után kamatot kell fizetned, nyilván. Vagy a munkaadódnak, magyarul a vállalkozónak, aki téged foglalkoztat, akár alkalmazottként, akár alvállalkozóként. Nem megyek messzire, gondolj csak a lakásépítési projektedre. Minél több saját tőkéd van hozzá, annál kevesebb banki kölcsönt kell felvenned a kivitelezéshez, és minél kevesebb banki kölcsönre szorulsz, annál nagyobb a személyes mozgástered az építés során. Így már oszlik a homály?
 
No, nincs ez másként ország szinten, nemzetgazdaság szintjén sem. Magyarország a Lajtán túliakhoz képest 40 évvel le van maradva a saját tőke képzésében. Sőt, mi több, 1948-1989 között felélte az 1948 előtti magyar piacgazdaságban addig felhalmozódott saját tőkét. Nem kéne csodálkozni, ilyen a kommunizmus. Elkótyavetyélték az örökséget, amely korábban egy egyébként versenyképes európai gazdaság alapját képezte sokáig. Közben persze eladósították magukat, ami persze azzal járt, hogy a kölcsönadók feltételeket szabtak a folyósításhoz. Ne légy álszent, te is ezt tennéd, ha tőled kérne kölcsön akár közvetlen rokonod 10-20 milcsit házépítésre. Szeretnéd biztonságban tudni a befektetésedet, azaz, hogy a rokonod biztosan jól gazdálkodik-e azzal, és biztosan vissaz fogja tudni fizetni neked a kölcsönt, amit adtál.
 
A lényeg, országok szintjén, hogy mindeközben a Lajtán túliak meg ott folytatták saját tőkéjük hizlalását, ahol abba hagyták a második világháború során. Azaz, országunk 30-40 éves lemaradásban van hozzájuk képest. Van egy jelentős tőkeképződési lyuk a közelmúlt magyarországi történelmében. És ez nem olyan folyamat, amit parancsszóra turbósítani lehet, ez egy lassú folyamat, amely évtizedekig tart. A piacgazdaság nem az extra profitról szól alapjáraton, nem. Ideális esetben a nagy forgalom - kis haszon elvén működik kiszámíthatóan. Ehhez képest a tőkeszegény gazdaságokban a kölcsönök felárai miatt ez nem tud érvényesülni.
 
Ha az adott ország hiánypótlásra van ítélve a többiekhez képest, azaz ő a gyenge kutya, annak vannak bizonyos következményei. Az egyik következménye, hogy kénytelen az erősebbek által hagyott maradékra fanyalodni, a másik meg, hogy ritkán dug.
 
Tetszik, nem tetszik, hibás, akit hibáztatunk mindezen történésekért, de az itteni történelmi történésekért nem annyira a nyugat, mint inkább Sztalin elvtárs a felelős. Ugyan a jaltai megállapodás 1945-ben volt, a résztvevő felek - USA, Nagy-Britannia, SZU - már korábban egyezkedtek a háború lezárása utáni geopolitikai elképzelésekről. Churchill már '42-ben próbálta Sztalint eltántorítani Közép-Kelet-Európáról szőtt uralmi tervei felől, ám sikertelenül.
Nos, hölgyeim és uraim, ez egy nemzeti örökség. Ha így érthetőbb: tény, megtörtént múlt, amin nem változtathatunk a jelenből visszanyúlva. És siránkozni is felesleges, értelmetlen ugyanezen mezsgyén elindulva gondolatilag. Ami elmúlt, az megtörtént, és a történtek következményei az orrunk elé vannak vetve, szintén tényekként. Nem vitatható dolgok a tények, csupán a jövőnkkel kapcsolatban lehetnek elképzeléseink, szándékaink, érdemben.
Volt persze haszna is a kommunista érának - sokan tanulhattak, származástól függetlenül, amik nem történhettek volna itt meg, ha itt nem lesz kommunizmus. Sok, korábban szegény sorú család gyermekei válthattak itt kasztot ez által. De, összenemzeti szinten végül még is inkább csak kárt okozott ez a próbálkozás. Nézd csak meg a mai magyar Parlamentet, hány paraszt ül benne, s nyilatkoznak akként, abban a stílusban, pedig diplomás emberek. Nos, ez is érdekes téma, hogy a tanítottság mennyiben ekvivalens a tanultsággal. De erről majd máskor :)
A lényeg az, hogy ezt a 40 év C-vágányon töltött időt a világpiac nem tolerálja, és nem is fogja helyettünk, magyarok helyett finanszírozni, grátisz. És ami a nagyobb baj, hogy az itteni piac sem fogja, nem érdeke neki. Nem jótékonysági intézmény egyik sem. Gyakorlatilag egy gép, amibe felül beöntöd az alapanyagot, alul meg kijön az a termék, amit ő képes előállítani. Ez az a fekete doboz, ami ált. isk. 4 osztályos matekban gyakori feladatként szerepel.
 
Másik vonulata. Meg lehet nézni, hogy azon európai országok gazdasága gyönge, ahol valamilyen diktatórikus kormányzás volt huzamosabb ideig. Mert diktatúrák mindig csak ott jönnek létre, ahol valami nagyon nem működik, és ahol a diszfunkciókat politikai-emberi ekhatározások mentén képzelik megjavítani, anélkül, hogy a matekot vagy a közgazdaságtant alkalmaznák a képletben. Ez a politikai akarat. Hát, erre azt tudom mondani, hogy én is sokáig szerettem volna gyémántot köpni, próbálkoztam is, csak hát nem sikerült sosem. Ahogy nekik sem, soha, sehol. Én feladtam, csak ahogy látom, a politikusok nem. Ezért tud ez a téveszme kiújulni különböző történelmi időkben és helyeken.
 
A volt szocialista blokkon kívül Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában volt évtizedeken át tartó diktatúra - csak ezekben nem komcsi, hanem fasiszta. Azért a lényeg meglátszik rajtuk ma is: a diktatúra sosem hatékony dolog, akár bal-, akár jobboldali.
Visszakanyarodva a bérunióhoz. Fejlett gazdaságokban Juliette és Gréta napi 100 euróért dolgozik a Lidlnél. Na ja, eladnak naponta 20 000 eurónyi terméket, fejenként. Mert a francia és német vásárlók vásárlóereje a sokszorosa a miénknek. Megérik tehát ott a pénzüket a Lidlnek? Igen.
Ehhez képest Szvetlana és Juliska eladnak itt vagy Szlovákiában napi 2000 eurónyi terméket, mondjuk. Arányosítva a fráncőzis vagy dojcse kolleginák esetéhez, ugyan tényleg jár a napi 100 eurós fizetés Szvetlananak vagy Juliskának? Nem hát. Persze a példa erősen sarkított, de a lényeget azért ábrázolja.
A bérek a lemaradottabb gazdaságokban lassan fognak emelkedni és közeledni a fejlett gazdaságokban elérhetőhöz.
Nos, remélem, sikerült megvilágítanom hétköznapi nyelven, hogy miért képtelenség a bérunió ötlete. Azért szavazni lehet rá, csak ne tessék csalódni, hogy nem lesz meg holnapután.

9 komment

Címkék: történelem jobbik fizetés közgazdaság bérunió


2017.08.13. 08:52 Mr. Waszabi

Az oroszok sosem voltak a barátaink

És nem is lesznek, ahogy én látom.
Engem sokan bigott oroszellenesnek tarthatnak pár év óta. Pedig minden észrevételemet alá tudom támasztani racionális érvekkel, tényekkel. Éltem az itteni orosz invázió alatt, jártam is náluk, láttam, amit láttam, tapasztaltam, amit tapasztaltam, emberként. És nem szeretném magam szégyellni azért, hogy megírom, milyenek is ők valójában, ma is. Nem nagyon érdekel, hogy erről a témáról ma hányan és miért hazudnak itt - bekaphatják a gázcsövet nyugodtan. Azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar üzleti élet résztvevőjeként dolgoztam együtt oroszokkal, akik semmivel sem rosszabb emberek, mint mi, magyarok ugyanezen a szinten. De ország, nemzeti identitás szintjén meg pont olyan balfékek, idióták, mint a magyarok. Ez is hozzátartozik a valósághoz, és írásom ebből az aspektusból íródott. 
Az oroszok nagy spílerek voltak az elmúlt 100 évben. Ők maguk fikarcnyit sem változtak, ám megtalálták a módját annak, hogy a véresen elnyomó cári rendszert simán átmentsék egy másik, annál is elnyomóbb rendszerbe, amit korszerűként adtak el a 20. század jelentős részében. A kommunizmust. Aztán meg a Putyinizmust. Volt egy rövid időszak Gorbacsov és Jelcin alatt, amíg nyitottak a nemzetközi világra, de az már régen elmúlt, tessék észrevenni. 
Szóval, van ezzel az orosz publicitással pár bibi. 1930 és 1960 között sötét középkor történt ottan. És ma is kussolnak róla, zéró információ lát napvilágot, ami nem normális. Kivéve, ha a mostani uralom is tevőleegsen takargatni akarja országa, nemzete múltját - amire egy oka lehet: legitimálni akarja azt ismét.
Tudod - vagy, ha nem tudtad, akkor most megtudod -, hogy sötét középkornak az európai történelem azon i.sz. 600-900 közötti korszakát nevezik, amelyről nincsenek írásos emlékeink. Nem tudjuk, hogy mik történtek abban az időben, ezért sötét.
Nos, az oroszok nagyon ajnározzák magukat itt 100 éve - azelőtt ők sem foglalkoztak európával, s mi sem velük. Megvoltunk e békés tudatlanságban boldogan, talán kivéve a renitens franciákat, akik kapcsolatot kezdeményeztek velük, itthon nem találván megfelelő partnerre. Ők is megérik a pénzüket, hisz Iránnal is csak ők ápoltak gazdasági kapcsolatokat, amikor a világ fejlettebbik fele mind embargó alá helyezte azt az országot.
De, visszatérve a sötétség idejére az oroszoknál. A sztalini éra legsötétebb éveiről azért nincsen filmes örökség sem - kivéve tán néhány, szovjet archívumból kikerült anyagot - mert a nép nevében a teljhatalom által elkövetett orbitális disznóságokat titokban akarták tartani a világ egésze előtt. Sztalin akaratából. És kérem, az a helyzet, hogy ma is inkább kiállnak Sztalin mellett, mintsem főhajtva a világ elé tárnák, hogy micsoda embertelenségeket követtek el akkor, abban a 20-30 évben ott.
Több embert gyilkolt meg hazájában a diktátor, mint amennyi meghalt a második VH alatt. Sztalin 30 millió embert küldött 20 év alatt a gulagokra, vagy végeztetett ki - nem katonákat, hanem civileket. A nyugati frontot megjárt katonákat - értsd, akik a mai Ukrajnától keletre eső országok bármelyikébe betette lábát, azaz Lengyelországba, Magyarországra, vagy ettől nyugatabbra - , nos azok ezen felül számolandók. Minden nyugati frontot megjárt katona automatikusan 10 év gulagot kapott, miután a frontról visszatért. Aztán, aki a 10 évet túlélte, az már csak örült, mint majom a farkának, össze volt törve emberileg, és nem akart okoskodni. Jól kitalálta ezt Sztalin elvtárs. És nem véletlen, hogy Putyin elvtárs alatt megint divat őt favorizálni, mint nemzeti hőst - nyilván csak olyan ember csinál ilyesmit, aki maga is hasonló szándékokat dédelget.
Komplett nációkat kényszermigráltak egyik országból a másikba. Utóbbiak oka is csak egy volt: felszámolni a nemzeti összetartozás erejét az egyes nációkban. Hitler zsidóírtása kismiska volt Sztalin ilyetén ördögi tervéhez, pontosabban ördögi munkájához képest, mivel véghez is vitte mindazt, amiről itt írok.
És Putyin elvtárs pontosan azért falaz ma is állampropaganda szinten a sztalini visszaélésekhez, mert maga is azt a hatalmat kívánja gyakorolni ott. Más racionális ok nincsen arra, hogy az oroszok, mint a Szovjetunió örökösei a mai napig nem tárták a világ elé viselt disznóságaikat - és nem is kértek bocsánatot senkitől sem. Arrogáns barmok, magyarul. Most is, amikor a mi minielnökünk odafelé barátkozik. Nos, madarat tolláról, embert barátjáról, szól a bölcs magyar mondás. Amiben biztos vagyok, hogy nem sikerülhet az orosz kapcsolatot még egyszer eladni itt, mint nekünk abszolút jót, holmi gázért cserébe. Túl sok ideig éltünk itt szabadságban ahhoz, hogy egy önjelölt minisztalin eladja országunkat, nemzetünket egy ősi ellenségnek. És, bár jogrendszerünket úgy manipulálta, hogy a szerint ő ezt jogosan megtehesse, azért hazaárulásért még ma is sittre lehet őt vágni, simán. Annak minősített esetéért, ráadásul, ami alsó hangon 15 év fegyház a jelenlegi BTK szerint is. Nincsenek kérdéseim. Állításaim vannak. Egyszer már volt ez az ország poltikai kényszerből önmaga elárulója, oroszbarát, aminek több nemzedék fizette meg az nettó árát. Végül a barátságnak az együttes gazdasági és morális összeomlás vetett véget az 1980-as évek végén - bebizonyosodott, hogy az oroszok nagy ötlete, a kommunizmus nem működik. Azaz, a sztalinizmusról is bebizonyosodott, hogy egy kalap szar volt. Most csak egy kérdésen van: Putyin elvtárs minek erőlteti? Sztalin elvtárs elbizakodottságának köszönhetően túl sok eleven  tanúja van annak a buktának - ennyi tanút nem lehet elnémítani. Márpedig, amíg a tanúk élnek, addig itt még egyszer nem lesz szovjetkommunizmus, vagy akármilyen más orosz hegemónia. Mert '56 lesz a vége megint. Nekünk nem kell ez igazából - és nekik sem. Elég szarul állnak nemzetközileg, nem kéne erőltetni ezt a buzulást. Oroszország már sosem lesz többé nagy, tessék észrevenni a valóságot. Az EU után Kína és India a világ 3. és 4. számú nagyhatalma, minden tekintetben. Már rátették lábukat a rajtkockára, nehéz lenne letolni őket onnan. Az oroszoknak bölcsesség kellene ahhoz, hogy észrevegyék, ők itt már nem nagyhatalom s soha nem is lesznek azzá többet. Változnak a dolgok, és van az a pont, amikor a lábunkat már hiába akasztjuk a küszöbbe, az élet átvonszol rajta akkor is, ha leszakad a körmünk. Ez az oroszok esetében sem működik másként. 

2 komment

Címkék: orbán putyin hamis gulag szolzsenyicin hazaárulás nemzetgyalázás


2017.07.01. 06:34 Mr. Waszabi

Ilyen az apák sorsa

Hajnal van. De ma nincs madárdal - egész éjszaka esett a csendes eső, néha feltámadó szélviharral. De mostmár csendes. Valahogy elnémította a madarakat is. Fekete foltok mozognak az altalajon, hang nélkül. Feketerigók, akik csöndben legelik a cseresznyefa földre hullt maradványait.
 
Én meg az apák sorsán gondolkozom épp. A férfi azért nő magasabbra, mint a nő, hogy messzebbre tudjon tekinteni. De nem csak fizikai értelemben, hanem szellemileg is.
 
A nőt az őt körülvevő környezet közvetlen közelsége izgatja. Milyen legyen a lakás - egyáltalán, legyen egy nyugodt lakhelye -, ki, mit vesz fel, milyen színeket, ki, mit csinál, mit csinálnak a szomszédok, barátok. A gyerekben is a kezdet érdekli, az élet két vége közül az előbbi szerint gondolkodik, a kezdet, a felnövekedés felől. Ezért nem emészti a gyermek felnövését, nem tudja elhelyezni gondolkodása palettáján a felnőttkori elszakadást. Neki ez a mintája, nem tud attól elválni.
 
Amiként a férfi sem tud a sajátjától elválni. Csak ő messzebbre tekint - 10-20-50 évvel előre az életben, gyermekei életét is így nézi. A jövőjüket, hosszú távon. A férfi azért gyűjt, kapar az életben, mert ez a gondolat vezérli. Ösztönösen. Az ösztön vezérlése nem tanultság függő - ugyanazt teszi a tanulatlan paraszt 4 elemivel akár, mint a diplomás, vagy az arisztokrata apa. Gyermekei, s azok gyermekei jövőjéről akar gondoskodni, rájuk akarja örökíteni élete teljesítményét, elérményeit.
 
Mindezek okán a férfi mindig egyedül van. Az asszony és a gyerek sosincs egyedül, ott van nekik a férfi, akire támaszkodhatnak - vagy éppen félhetnek kicsapongásaitól, de azért ott van. Ez is ösztön, csak éppen a nő és a gyerek ösztöne.
 
A férfi felett, amíg élnek szülei, ők uralkodnak. De, amikor szülei eltávoznak az örök vadászmezőkre, onnantól nem ékelődik senki ember fia a férfi és Isten közé. Érezni a súlyát a történésnek, amikor ez végbemegy. Akkortól nagyobb szabadság, de egyben nagyobb felelősség is hárul a férfira.
 
Hajnalban, első ébredéskor vér áramlik a puncidba, vagy áll a farkad. Szerencsés esetben, ha pár alszik melletted, mindkettőtökben ennek valamelyike megy végbe, és kefélni akartok, közös a vágy. És, ha nem vagy idegbeteg, vagy nem utálod a párodat, akkor engedtek az ösztönnek, és keféltek egy jót. Ez sem mai találmány. Nem tudományos, nem is elektronikus. Viszont jobb bárminél.
 
Mindeközben a feketerigók némán csipegetik a lehullott cseresznye maradványokat. Keféltek, aztán kielégülten, felfrissülve elkalandozik gondolatotok más felé. Az asszony a közvetlen környezete felől kezd el gondolkodni, ötletei támadnak, mit lehetne ma szebben, jobban, mint tegnap. A férfi meg elnéz a messzeségbe, és fiai, lányai jövője felől foglalatosodik. Így megy ez, s így is van rendjén.
 
Nincs holnap, nincs jövő. Csak a ma van, itt és most. A jövő abból épülhet, annak következménye lesz, amit a mában teszünk. Ezért nem létezik ma reggel még sem a holnap, sem a jövő. Majd a nap vége mutatja meg, mit ágyaztunk meg holnapra. Az a jövő pedig, amire apa tekint minden reggel, vagy este, az a messzi, nos, az majd napra nap hasonló történések mentén fog kialakulni.
 
A férfi azért van egyedül - akkor is, ha van párja -, mert vele született szemlélete mindig a távoli jövőt fürkészi, sosem a jelent. Reménynek is mondják az ilyesmit. Csak az arányokat nem szabad szem elől mulasztani - aki túlságosan sokat foglalkozik a távoli jövővel, s elégtelent a mával, annak nincs jövője - nem tud meggyökerezni a mában. Pedig ez fontos. Locsolni majd egykoron csak azt lehet, ami él - ami meg sem született, az nem is létezik.
 
Az érem másik oldala, hogy ha van párja a férfinak, hozzáillő, akkor ő meg tudja édesíteni napjait. Elragadó egy tündér feleség, aki pont betölti szerepét az életben. Akinek fantáziája van a főzéshez, a közvetlen környezete csinosításához, lelke a gyerekhez, aki tud akkor is jókedvet varázsolni a gyerek arcára, ha apa épp mérges rá. Az asszonyok a türelem és a szeretet letéteményesei, egyfelől. Máskor meg orbitális hülyék, akik elcseszik egyoldalú, kaptafás szeretetükkel - legalábbis ők azt hiszik, hogy szeretet az, amikor gyermekeiknek nem felemelő beavatkozást nyújtanak, hanem épp kárukra. De, minden embert ideálisan két szülő nevel fel, egy férfi és egy nő. Más és más az apa és az anya szerepe, Hajnal van. De ma nincs madárdal - egész éjszaka esett a csendes eső, néha feltámadó szélviharral. De mostmár csendes. Valahogy elnémította a madarakat is. Fekete foltok mozognak az altalajon, hang nélkül. Feketerigók, akik csöndben legelik a cseresznyefa földre hullt maradványait.
 
Szükséges megértenünk a fentiek fényében, hogy a férfi sosem tud nő lenni, és a nő sem tud férfi lenni. Nem tudnak működni tehát sikeresen a félcsaládok. Valakinek a tudata meg fog hasadni egy ilyen próbálkozáson - vagy a nő válik nem-nővé, vagy a férfi válik nem-férfivá. Egy elvált családban ezért fontos, hogy gyermekünket a kellő időben szabadjára bocsássuk. Nem jó, ha belesüllyed az ember az egyszemélybenvagyokkétszülő hamis és személyiségtorzító szerepbe. Nem működik. Nem véletlenül sikertelenek az elváltak párkeresései - az egyik lényeges ok e szerep személyiség torzító hatása.
 
A férfi-nő-gyerek kontextust senki nem tudja meghaladni, megkerülni. Az élet alapvető építő kövei ezek, tíz-száz ezer év óta változatlanul. És sok boldog ember élt már e Föld színén ezen késztetéseknek engedve. Aki nem lépi meg korszakosan ezen belső ösztökéit, aki nem enged ezeknek, de ellene áll ezen legbelsőbb törekvéseinek - követvén az önzés, az önközpontúság divatját, lehetőségeit, mert alternatívának hiszi azt, mintegy menekülő útnak ösztönei ellenében -, nos, azok az emberek csak ideig-óráig sikeresek, aztán elhervadnak éltük delelőjén, legkésőbb. Mindig leépülnek végül, elfogy belőlük a lélek, ideje korán. Elvesztik színeiket, lassan kifakulnak az évtizedek során. Lassan, de biztosan. Viszont túl korán.
 
Tévedni emberi dolog. Butának lenni is bocsánatos eset, korszakosan. Mert nem egyszer buta az ember élete során, aktuálisan, hanem sokszorta az. Gondoljuk újra életünket, ha valóban újra akarjuk azt kezdeni. És meg fogunk látni sok értelmes okosságot, megkénetenni jellegű indíttatást, magunkra nézve.
 
Bár e gondolatsor még hajnalban fogant bennem, már reggel lett, mire leírtam. A csendes eső még mindig esik változatlanul, s a madarak továbbra sem zajonganak. Érzik ők is, hogy ma az embereknek kell a hely itt, nekik kéne aktivizálódniuk, akármikben. Leginkább saját identitásuk nevelésében, alakításában. Én oda szoktam figyelni az ilyen természetes apróságokra - fontos dolgokban van teendőnk, ha már a madarak is hallgatnak. Azért hallgatnak, hogy ne zavarjanak minket gondolatainkban. Nem lenne baj szerintem, ha az egyes ember is megtisztelné magát azzal a tisztelettel, amiket a madarak maguktól éreznek fontosnak. Ösztön.
Gondoljuk újra életünket, ha valóban újra akarjuk azt kezdeni. És meg fogunk látni sok értelmes okosságot, megkénetenni jellegű indíttatást, magunkra nézve.

Szólj hozzá!

Címkék: jövő ma gyerek férfi tegnap elvált


2017.06.05. 06:27 Mr. Waszabi

Pünkösd - egy új szerződés kezdete

Pár gondolat. A kereszténységről, mint 2000 éves vallásról beszélnek általában. A mai nyugati kultúrák időszámításukat is Jézus Krisztus születésétől számolják. Pedig e hit - csak később lett liturgikus vallássá - elterjedése lassú, évszázadokig tartó folyamat volt, nem is volt egységes, sem tartalmilag, sem térben és időben nem volt permanens.

Ami a mai széles tömegek gondolkodásmódját is tükrözik az, ahogyan kialakulásának korai évszázadai alatt gondolkodtak az emberek. Akik az eltelt évszázadok alatt ünneppé emelték Krisztus születését, halálát és feltámadását, valamint számos más ember, rokon és tanítvány életeseményeit. Emberi élethez kapcsolódó események mind, kivétel nélkül.

Pedig a valódi ünnep Pünkösd kellene legyen. Ugyanis ezen a napon lépett életbe az új szövetség, amellyel Isten a vele való kapcsolatot demokratikus módon kiterjesztette minden egyes emberre, aki akkor és azóta született e Földre - mind e mai napig és ez után is. Ez az új szerződés volt ugyanis a krisztusi megváltás célja, értelme.

33. Pünkösdjét megelőzően csak próféták, ill. Jézus Krisztus élete során, az általa megérintett, felhatalmazott emberek kapták meg Isten közvetlen ismeretének, a vele való kommunikációnak a lehetőségét. Az emberek széles tömegei addig csupán értelmük, szívük gondolatai mentén értelmezhették az elhívott emberek utasításait, megnyilatkozásait, s életükben az Ószövetség ígéretei és retorziói érvényesültek eme engedelmességük, értelmük következményeiként.

Valamiképpen a teremtés kiteljesítése történt meg 33. Pünkösdjén. Isten korrigált valamit, feltette a koronát munkájára. Élhet házasságban az ember régi módin is, ahol nem szerelem, érzelmek mentén köttetett a frigy, és még akár működhetett is, a közös értékrend, törvények betartása okán. De, egészen más élmény volt mindenkor, ha a felek érzelmileg is kötődtek egymáshoz a frigyben.

Nos, ezt az érzelmi töltést, élményt adta meg hívei számára Isten, amikor kiengedte a szellemet a palackból. Pontosabban, kiengedte a Szent Lelket minden ember közé, hogy azokkal társalogjon, piszkálgassa szívüket, hajlítsa erre vagy arra itteni életük során. Ajándék ez, becses, ha alaposabban meggondoljuk.  

Ő az, aki belénk költözik, amikor behívjuk életünkbe - és Ő miatta hallgattatnak meg imáink Istennél. Mármint, ha a a bennünk levő Szent Lélek inspirálja azt, az esetben - s nem pedig emberi gyarlóságoktól motivált az a beszéd, vagy akár csak titkos gondolat, vágy. 

Ha ma körülnézek a világban, azt látom, hogy az emberek eltanácstalanodtak, s tanácstalanságukban inkább az emberben rejlő erőszaknak, testi indulatoknak adnak helyt, a szerint cselekszenek - elfeledvén a Szent Lélek ajándékát. Pediglen, ha valamikor, hát a mostani időkben volna rá a legnagyobb szükségük - amikor már egy ideje körbe-körbe járnak, s generációról generációra ismétlik a múltban elkövetett emberi hibákat. Mert ez a tendencia mutatja, hogy önmagukban nem képesek megújulni, megváltozni. Nos, mindezen jelenségekhez képest kellene örülnünk mindenek felett azért a bizonyos új szerződésért - amelyet a mai napon ünneplünk, vagy is inkább csak kéne neki örülnünk. Ez az egyetlen fixum itt ma a Földön, ami biztosan gyermekeink is örökölnek. Amit csak mi hordtunk össze emberi életünk során, alkottunk, kitaláltunk, mondtunk vagy írtunk akár - nos, mindaz elveszhet. Elég törékeny az ember élete és alkotásai is.

Ahhoz, hogy az új szerződés működésbe lépjen egyes emberek életében, nos, ahhoz először újra kell gondolniuk kereszténységüket. Szándékosan használok más szavakat, mint amelyeket az évszázados klisék kisajátítottak. Azért, mert amazok az eredeti tények megértését gátolják az évszázadok alatt magukra öltött idegen asszociációkkal. Ez is emberi munka volt, én nem lennék rá büszke. A lényeg az, hogy a megszokott kifejezések gátolják az említett újragondolást. Tiszta szavak és tiszta gondolatok kellenek ehhez. 

Szólj hozzá!

Címkék: pünkösd szentlélek új szövetség új szerződés