Amikor a világ szót emlegetik, a kontextus leggyakrabban emberek sokaságát jelenti. A társadalom szó már cizelláltabb, embereket csoportosít több dimenzióban, többféle szempontból.

Beteg a társadalom? Feszültségek, konfliktusok kínozzák? Kit kínoz és mi kínoz?

Amikor az ember beteg, egyes sejtjei, sejtcsoportjai nem töltik be eredeti funkcióijukat. Az alap építőkövei inognak meg. Az ok lehet sokféle: nem táplálkozik megfelelően vagy nem az adottságainak megfelelő, kedvező életvitelt folytatja.

Lássuk, hogy a társadalom is sejtekből, építőkövekből áll - az egyes emberből. Tehát nem a társadalom beteg, hanem az egyes ember, milliárd számra. Sejtjei, sejtcsoportjai nem funkcionálnak megfelelően, erről van szó. Te, én és ő, magyarra fordítva.

Miért mondom ezt? Mert túl könnyen, túl sok problémát vetít ki az egyes ember erre a maga alkotta fogalomra(és sok másra is), aminek oka valójában ő benne keresendő. És ennek okán reakciókat, megoldásokat is vár tőle, különben miért tenné felelőssé, nem de?Ez itt a bajok gyökere.

Nincs társadalom a maga fizikai valójában, legalábbis nem bír emberi jellemzőkkel. Nem viselhet felelősséget, nincs keze, sem agya, sem érzelmei, sem semmije, ami az embert emberré teszi. A társadalom nem élő valami, nem személy, csak egy elvont fogalom. Nem vet, nem arat, nem gondolkodik. Azt az ember csinálja. Ezért nem oldódnak meg a rákent dolgaink sem. Olvass csak bele bármely hírportál cikkeibe, vagy politikusok, tisztviselők nyilatkozataiba, s közben számold az elvont fogalmakra kent felelősséget vagy okként való megjelölésüket, és az azok felé irányuló várakozásokat. Mi emberek, szinte már nem is létezünk. Személytelen fogalmak szenvedő szerkezetben hoznak létre valóságot? Nem tűnik ez baromságnak? Nekem igen. Nincsenek felelősök, csak globális maszatolás. Sőt, ezek a fogalmak, magasabb rendű "virtuális" lények egymásra is kihatnak. A virtualitás nem az internet korában keletkezett, hanem akkor, amikor az ember elkezdte személytelen fogalmak alkotását, hogy legyen kire kenni fel nem vállalt felelősségét, mulasztásait. 

Kimondom: a király meztelen. Nincs rajta ruha. Ez a valóság. Ez az írás pedig a piros tabletta, nem a kék:)