Férfi blog

is légy becsületes. És az élet összes többi vonatkozásában. Apaként, anyaként.

Ez biztosít hosszú, zavartalan életet. Ha ezt megtartod, nem leszel beteg. Szép, hosszú életed lesz.

Igen, nehéz ez az út. De te döntesz, melyik utat választod.

Hát hogyne születne. Az nagy baj volna, ha az élettapasztalatom és vele párhuzamosan az érett döntéseim mennének ma a nul divájszra. 1970 év óta létezik a nul device, amikor a Unixot feltelálták. Nem akarok hozzá tenni semmit ehhez az állításhoz. Talán annyit, hogy SQL-ben nem kellett volna két ll-lel definiálni ugyanazt az elméleti eszközt. Ez elég sok félreértéshez vezet évtizedek óta. Meg elég sok szintaktikai hibához, sok hibá programhoz

De mind e mai napig használod átlag felhasználóként  mindezeket, anélkül ,hogy egyáltalában tudnál létezésükől. És fáj a torkod, vagy a bokád épp? Hát én azért elgondolkodtam pár évtizeden át a Unixon/Linuxon.

Csak éppen az elmúlt évtized alatt ahhoz vagyok szokva, hogy ki mire kér.

Már elég rég óta ezért vagyok néma. Írni olyan környezetben van értelme, ahol egyrészt el is olvassák az írásokat az emberek, ráadásul reményeim szerint pont átlag emberek, akik annak idején pont a könyvek vásárlói és legfőbb olvasói voltak.

De ma már évek óta nem könyvekben lakik az emberiségnek még az olvasni tudó és akaró része sem. Hanem ők is különböző digitális platformokon - FB-n, Instán. az smshez szokottak még Twitteren. Annak észrevétele nélkül, hogy megadták volna számodra a választás lehetőségét. Hát ezért írok én ma is itt, az indán. Tudom, hogy egyszer vége lesz, és tudom, hogy már ők is régóta röprengenek azon a problémán, amit a tömegesen kötelező platformváltás jelent. Az ilyesmit már 20 éve szokom a különböző szoftvercégek intézkedései mentén. Én pont az a jó szoftveres, aki felismeri, miről szólnak itt  nemzetközi történések már évtizedek óta.

Tudod, mit mondok? Dél-Korea a jobb. Japán volt kiskoromban. De ma már nem az. Igazából az első átbaszás az volt, amikor szétszedtem egy 1990-es gyártású Pioneer decket és Sony felségjelzésű modulokat találtam benne. Valahol ez árulás, én úgy gondolom. És ez igen régi cuccról árulkodik, nem a máról. Képzeld el, hogy harminc évvel későbbre ez az árulás meddig fajulhatott. Illetve inkább ne képzeld el. Egyszerűen csak elárullt az, akiben bíztál. Nem kell mellre szívni az ilyesmit - csak nem szabad árulónak állni. Nem olyan bonyolult ez a logika. Vagy még is az volna? Remélem nem az :)

írtam sokfélét, de gyakran nem hagytam élesíteni. Hát most ezért kapsz nyakadba hirtelen sokmindent. Vagy harminc írásom hever vázlatban, egy vyga két év óta. De most időszerűvé váltak, hőát élesítem őket. Csak gondoltad, hogy itt mindenki hülye volt az elmúlt két év alatt. legfeljebb gondltad ezt. Ugye nem én kérek elnézést helyette is? Ugye nem?

Remélem :)

Mai írásom azoknak szól, akik ismerik valamelyest Istent, és a Bibliát is szokták forgatni, nem képmutatásból, hanem mert valamit nyertek belőle életük építéséhez, de legalábbis megvan bennük a vágy, a remény, hogy nyerjenek. Jó helyen kereskednek az ilyen emberek.

Valamit remélnek, valami tudást megszerezni, érzik valahol a szívük mélyén, hogy igen, szert lehet tenni még ideát egy jobb életre, és ez a pici izgalom a szívük alsó csücskében figyelmet érdemel tudatukban. 

Szabadság. Korlátlan. Mindenek előtt ezt adta Isten az embereknek. Értsük is azt a Könyvet, ha már olvassuk. 

Minden más dolog csak azután következett. A korlátlan szabadság után. Igen, a rossz dolgok is, amelyeket az emberek cselekedtek, és cselekszenek máig is. De a jók is. A harc ebben van - illetve egy másik szálon igazából az egyes emberben. Mindenkiben ott van - legfeljebb mindig a rossz győzött a jóra késztetéssel szemben, az egyes emberben. 

A Sátán? A félelem mestere. Kevesen teszik fel maguknak a kérdést, hogy amikor félnek akármitől, a mögött mi a logika. Pedig nem lenne rossz, mert hamar rájönnének, hogy az egyetlen emberi mozzanat, ami mögött nincs logika, az a félelem. S picit lejjebb ásva, ha monitoroznák, hogy mitől és miért is félnek, akkor rájöhetnének, hogy igazából a valóságtól félnek, nem szeretnék, hogy akármik is másképp történjenek, mint ahogy érzik szívükben, hogy történni fog. Ez a félelem gyökere, az Istentelenség, az Istentől elszakadás átka, Isten hiánya, nem egyéb. Évezredek óta le van ez írva a Bibliában, nem is egy helyen említve.

A lényeg, hogy a félelem mindig a cselekvést igyekszik gátolni. Szerintem ez nagyon egyszerűen átlátható valóság. Akik félnek, mindig valami tevőleges ellen ágálnak, valakiknek a tevékenységét igyekszenek gátolni motivációjuktól vezéreltetve. Még a vallásosak is, sőt ők els

Szerintem a demokrácia. Mindjárt levezetem, miért.

A demokrácia a természetes versenyt, a termémeszetes kiválasztódást segíti. Mint politikai rendszer a hatalom gyakorláshoz biztosít nem túl tág határok között, ám a diktatúrához nagyságrendekkel több jogot. Ahol létre tud jönni a demokrácia, ott az egyéni vállalkozói szabadság biztosan megvan már - ugyanis a diktatúrák közül is azok lettek sikeresek a történelem évezredes idő tengelyén, amelyek a vállalkozásokat hagyták érvényesülni. Lásd perzsák, Nagy Sándor, vagy Róma. A görögöket nem említem, magától értetődik - csak a kizárólag diktatórikus hatalmakat. 

Amelyek pedig nem - általában a kommunista ideológiájú diktatúrák jellemzője - , azok még áldemokráciát sem tudtak csinálni - mert értelmetlen volt. Ha a hatalomgyakorlásnak nincsen semmi tétje, azaz követezménye, ha ugyanazon központi ideológiát képviselheti bármely "demokratikus nép jelölt", akkor ugyan nem mindegy-e, hogy x vagy y lesz-e a képviselő a nagy népi összgyűlésben? Dehogynem. És ezt az érintett társadalmakban - bármelyikben - legalább a szavazók fele felfogja. Mert az emberek sehol nem születnek olyan hülyének, mint amilyennek egy náluknál hülyébb félcédulás diktátor nézi őket. Láttuk itt s tapasztaltuk. Ezen állításomat a legkegyetlenebb diktatúrákban a föld mélyéről is feltörő fekete piacok fékezhetetlen létrejötte támasztja alá. Még Észak-Koreában is működik, pedig nagyon kemény büntetés jár érte.  

Szóval, fogalmam sincs, hogy letűnt századaink diktátorai hová jártak iskolákba, de annyi bizonyosan látszik teljesítményükből - nagyon egy kaptafa - , hogy a tananyagot  - legalább részben - ignorálták. 

ő sorban. Nem tudok mit mondani ehhez - ők vannak legtávolabb Istentől, Jahvetól, Allahtól, akárkiktől, akiket ők Istenként tisztelnek. Leszámítva az Isten sötét angyalait imádó vallásokat.  

Persze, nem ítélet, csak értelmezés mindez. Próbálom átadni mindazt a ma emberének, amit én megértettem belőle kortársként. A miként, a hogyant ne forszírozzuk, nem is érdekes.

A lényeg a mit kéne tenni, vagy mit nem kéne, asszem. Aki az életet építi, az Isten gyermeke - aki pedig pusztítja azt, az a Sátáné. Most azt gondolod, idióta vagyok, pedig nem. Nem tudod megmagyarázni ugyanis, hogy miért igyekszik bárki a pusztításra. Nincs értelme ugyanis. Ellentmond az ilyen törekvés még a darwini ideológiának is, vagy akármely tudományos elméletnek. Kilóg a lóláb, úgymond.  

Szerintem a demokrácia. Mindjárt levezetem, miért.

A demokrácia a természetes versenyt, a termémeszetes kiválasztódást segíti. Mint politikai rendszer a hatalom gyakorláshoz biztosít nem túl tág határok között, ám a diktatúrához nagyságrendekkel több jogot. Ahol létre tud jönni a demokrácia, ott az egyéni vállalkozói szabadság biztosan megvan már - ugyanis a diktatúrák közül is azok lettek sikeresek a történelem évezredes idő tengelyén, amelyek a vállalkozásokat hagyták érvényesülni. Lásd perzsák, Nagy Sándor, vagy Róma. A görögöket nem említem, magától értetődik - csak a kizárólag diktatórikus hatalmakat. 

Amelyek pedig nem - általában a kommunista ideológiájú diktatúrák jellemzője - , azok még áldemokráciát sem tudtak csinálni - mert értelmetlen volt. Ha a hatalomgyakorlásnak nincsen semmi tétje, azaz követezménye, ha ugyanazon központi ideológiát képviselheti bármely "demokratikus nép jelölt", akkor ugyan nem mindegy-e, hogy x vagy y lesz-e a képviselő a nagy népi összgyűlésben? Dehogynem. És ezt az érintett társadalmakban - bármelyikben - legalább a szavazók fele felfogja. Mert az emberek sehol nem születnek olyan hülyének, mint amilyennek egy náluknál hülyébb félcédulás diktátor nézi őket. Láttuk itt s tapasztaltuk. Ezen állításomat a legkegyetlenebb diktatúrákban a föld mélyéről is feltörő fekete piacok fékezhetetlen létrejötte támasztja alá. Még Észak-Koreában is működik, pedig nagyon kemény büntetés jár érte.  

Szóval, fogalmam sincs, hogy letűnt századaink diktátorai hová jártak iskolákba, de annyi bizonyosan látszik teljesítményükből - nagyon egy kaptafa - , hogy a tananyagot  - legalább részben - ignorálták. 

Nagyon nehéz dolog az életszemlélet. Sokan akarnak például Isten háta mögé bújva élni. Citálják a Szentírást, törvényeket alkotnak maguk számára annak mentén. Anélkül, hogy megértenék: aki erre a földre született, az nem mérheti magát csupán mennyei követelményekkel. Mert itt van, és emberré lett, tehát hordozza az emberi gyarlóságot. Magam is hordozom, innen tudom.

De Isten sosem mondott semmi dehonesztálót ránk, itt létező emberekre, ezt sem szabad elfelejteni. Embernek lenni felelősség. Isten kísérleti nyulai vagyunk gyakorlatilag. Egy dinamikus kísérlet, amelyben  nem korábbi elképzelések által diktált szabályok uralkodnak, csak mi, emberek szeretnénk korábbi neveltetésünk, nevelt szabályok mentén illeszkedni. De ez pont az elébbi ellentmondás miatt nem sikerülhet.

Én mind e mai napig bízom Istenben. Hogy jól csinálja, amit. Mert, ha engem ki tudott hozni a saját szaromból, akkor bárkit ki tud, bármikor. Nem vagyok buta ember, felfogom, hogy csak az tud bármit művelni, pozitív eredménnyel itt, aki ért is ahhoz, amit művel. Gondolom, ebben nincs vita.

Nos, Isten is ilyen személy. Van benne egy csomó lehetőség. Sokkal több, mint egy emberben. Elég arra gondolni, hogy amikor megteremtette az embert, nem mindjárt látta, hogy kell mellé egy nő is. Hanem először állatokkal próbálkozott. Igen, mert ő egyedül volt és van régóta. És eredetileg úgy képzelte, majd az ember lesz az ő megfelelő társa. De, mivel picit túlbonyolította teremtését, nem vette észre, hogy a teremtményének más igényei is lettek.

Amikor észrevette ebbéli tévedését, akkor korrigálta - megteremtette a nőt. És még szerencse, hogy így történt, én férfi fejjel ma ezt mondom. Mert micsoda csodát mulasztottunk volna itt mi lent, ha ez nem történik meg :)

Arra szeretnék rávilágítani, hogy amit ma is kereszténységnek képzelnk, öröklötten, nos, az sosem volt az.

Isten megteremtette az embert és észt és érzést is adott belé. Meg önállóságot is. Nem véletlenül. Azért adta, hogy felnőjünk Őhozzá. Egyelőre ez nem sikerült nekünk. Pedig lehetne, mert a lehetőség ma is fenn áll.

Igazából nincsen. Legfeljebb úgy érzi az ember fia. Mit jelent ez a szó egyáltalában? 

Általában azt, amikor a veszteség közelségét érezzük. Hogy jön a vihar, ami elragadhat tőlünk, tervezett, vagy várt életünkből akármit. Pedig nem kéne aggódnunk. Nincs értelme. Ha jön a vihar, akkor úgy is az történik, amit ő akar. Ha el akar venni tőlünk akármit, hát el fogja venni. Ha épp hoz valami váratlan hordalékot, amelynek később hasznát vehetjük, akkor meg hozza, amit hozni akar számunkra.

Már rég nem egy ideális világ szabályai mentén élünk, hozzuk döntéseinket, vagy érvényesítjük akaratainkat. Rég nem. De, ahhoz, hogy minderre rájöjjünk, nos, először veszítenünk kell. 

És ez az, amire a legtöbb ember nem képes. Vagy ha képes, akkor meg embertelen ember formájában képes csak erre - aki amit elveszített, azt más emberek megnyomorításán keresztül képzeli visszanyerni. Ami igazából nem vesztés, nem a vesztés nettó elfogadása, hanem csak tovább hárítása. Azért a kettő között nincs egyenlőségjel. Sosincs.

Meg kell értenünk a változások fő áramát, hogy az miről szól. Eleddig nyerő nagyfőnök voltál, aztán egyszer csak elkezdtek lekonyulni törekvéseid? Mindezen történésekért először más, beosztott embereidet tetted felelőssé, az ő hátukon akartál egy változó világban megmaradni nagyfőnöknek - ám még sem sikerült, másodjára, harmadjára sem. Nem érted el képzelt célodat, végül c-vágányra kerültél e miatt a még nagyobb főnököknél. De még mindig a beosztottaidat hibáztatod - pedig feleslegesen teszed, mert senki máson nem múlott a cég vezetése, mint rajtad, egy személyi hatalommal bármiben dirigáló főnök hatalmán. Hogy törekvéseid mégsem voltak elegek a szebb jövőhöz, hát az is csupán a te törekvéseiden múlott. Illetve mulasztásaidon, amikor is nem vetted észre, hogy egyedül senki nem tud spanyolviaszt szarni, és hogy egy vezető sem független a beosztottaitól. A bajok mindig akkor kezdődnek, amikor egy felsővezető a többi ember felett állónak érzi magát, szuperlatívusznak, és ekként kezd el irányukba viselkedni. Nos, akkor követi el a tipikus vezetői hibái 60%-át. 

Hát tévedsz. Mert nem jelennek meg. Nem én kérek elnézést, még helyetted sem.

Nem véletlenül íródik ez itt már majdnem tíz év óta - kezdtem, amikor kezdtem,és nem kívánom dehonesztálni ezt, csupán azért, mert te ehhez szoktál hozzá az elmúlt tíizben.

Gyakorlaltiag azt írok itt , amit csak akarok. Mert nihncs beleszólűsőd, még neked sem. Ahogy a minielnöknek sincs.

Korábban sosem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet. Az, amikor már nem izgatnak azok a dolgok, hazugságok, amikről korábban nem tudtam hogy azok, és hittem, hogy valóra válhatnak. Ja persze, valóra válhatnak, csak mindig mások életében, az én kontómra.

Egy jó darabig - cca. 2 évtizedik - bírtam szusszal, amíg abban bíztam a sok csalódás alkalmával, hogy sebaj, majd nekem is eljön az én időm. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az én időm csak elfogyott, miközben mások nyerészkedni próbáltak rajtam. Apjuk faszát.

Furcsa élmény mintegy kívülről szemlélni a történéseket. Valahogy le vagyok lassulva. Már nem érdekel egy csomó dolog, ami korábban sok-sok éven át fontosnak látszott. Valahogy, mint amikor sok délibáb után valamilyen szerencse folytán átkelsz még is a sivatagon, és pont abból észleled, hogy nem döglöttél meg, hogy megváltoztak a dolgok fontossági sorrendjei. Az ilyen partot érés ébreszti rá az embert arra, hogy mennyi minden nem volt végül is olyan fontos, mint azt a vándorlás kezdetén hitte (=értsd: amikor még nem jártad meg a sivatagot, csak elképzeléseid voltak a kirándulásról).

A sivatagon átkelni (=értsd: elvált férfiként nulláról újra felépítkezni, mindenben, azaz, úgy értem TÉNYLEG mindenben), nos, az nem volt vasárnapi körmenet. Nem csak nekem, hanem én előttem sem senkinek, és én utánam sem senkinek nem az. Nőknek sem. Ez fontos, mert e tekintetben nincsenek különbségek a nemek közt. Szerintem legalábbis.

Egy darabig hittem, hogy töretlenül megúszhatjuk, hogy csak hit kell az újra kezdéshez, meg némi szerénység, alázat - de a taxi óra egyszercsak elkezdett elfogadhatatlan értékeket mutatni. Akkor az volt a benyomásom, hogy rajtam kívül mindenki taxis ebben a világban - mert mindenki csak kihasználni, lerabolni akart. És persze ez igaz is - az emberek 90%-a csak rabolni akar másoktól, ebből akar megélni - élethossziglan. Persze, senkinek sem sikerül - aki másokat meglop, lerabol, azt mások, más alkalmakkor rabolják ki. Amilyen az adjon Isten, ugyebár. 

Majd én is visszakérem az ő gyerekeiktől. Nem, viccelek gyerekenként vissza fogom kérni. Ami az én gyerekemnek 20 éve nem jutott, azt vissza fogom kérni a mostan született gyerekektől, arányosan. Ha az én gyerekemnek ez a juttatás nem járt , miért járjon kéne itt végre ingyen a mostaniaknak? Logikus. Vissza fogom tehát kérni tőlük, akik többet kaptak. Elvégre az én gyerekem sem volt rosszabb semmivel sem a ma születetteknél.

Értelmet kéne itt végre itt nyerni. Ami jár az egyik gyereknek ,jár az a másiknak is. Én kérek elnézést? Ugye nem? Remélem.koherens megoldást találunk erre.

S mind az általam fizetett adóból akarja. Hát akkor miért ne részesülhetne belőle az általam nevelt gyerek, aki nem a fidesz  program keretében látott napvilágot? Na ugye, hogy ugye :)

Számtalan balfasz újságírói vagy az internetes érdeklődőkön éldegélő influencer idétlen véleményét lehet olvasni a neten erről.

Miért mondom ezt most? Mert már idegesít a sok balfasz mellényúlás e témában. Ha kell, hozom a barátnőmet tanúként - a párválasztáson múlik minden. Azt ne várd, hogy egy társkereső, vagy akár a tindertojás elhozza a meglepit. Mindegy, hogy újsághirdetés, vagy internet inline ismerkedsz. Ami nem tudsz lenni, az semmilyen platformon nem tudsz lenni. Ami nem tudz lenni digitálisan, azaz nem tudod eladni magad, azt élőben sem fogod eladni tudni. Ez a lényeg. Ha nem  tudsz egy másik embert szeretni annyira, hogy önzetlenül  a csúcsra - akkor élőben sem leszel jobb ember. Nem tudom , melyik mondatnál esik le számodra, hogy ha nem tudod eléggé szeretni kiszemelt partnered, akkor tök mindegy t milyen platformon szemelted ki - nem fog működni. Az én szememben a Tinder=partnerkereső. Az én időmben még társkereseőnek nevezték, de ez gyakorlatilag mindegy.

Az emberek ma is megfelelő, azaz mindenben passzoló társakeresnek, a Tinderen is. Nem elég, ha szexuálisan passzol - szerintem pont ez a kevesebb találat. Azért nem, mert az ember nem csak szex, nem csak naturális szex. Hanem kell a lelki passzolás is.

emlRégen nem írtam már, de ez olyan téma, amit meg kellett említenem. Tehát a Tinder nem új találmány, csak akként akarják neked eladni. Az emberi lélek nyűgeit igyekszik mellőzni az alkalmazás, azonban a benne regisztrált emberek meg nem. Innen kezdődik a tánc.

A szex legalább annyira szól az ember lelki világáról, mint a fizikai  kontaktusról. Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő partnert. És ezen nem segít a technikai turbósítás. Sőt, rontja az esélyeket. Ezt hidd el nekem. Egy Randivonal, vagy hasonló építmény semmivel nem volt rosszabb a Tindernél. Csak pár amerikai ifjonc azt hitte, feltalálták a spanyolvisaszt. Hát nem sikerült nekik. Csak azt hitték. De azért ne dőljünk már be pár kamasznak, akiknek fingjuk nincs az egészről, amondó vagyok. .

Férfi és nő között az a jó, ha minden működik. Mind erre vágyunk. Kell a lélek és a kémia együttes rezgése. Kell? Kell hát. Anélkül nincs tökéletes összhang. Elég tehát a szex önző követelődzése? Nem hát. Sőt, pont ez az ami a Tindert eltávolítja az emberektől , vagy fordítva. Rossz ötlet volt eleve.

Mi kell az embea Tinderből szexpartner kersőből társkereső. Mert azzá lett. Az emberek sokkal intelligensebbek annál, mint amam it az alkalmazás feltételez róluk - ki tudja milyen paraméterezési igény, vagy fejlesztői ismeretek mentén - mindenesetre kevés volt a sikerhez. Én így látom. A fiam ma pontosan olyan igényes  ott, mint én voltam évtizede a társkereső oldalakon. Nem is sokkal kevesebb információ cserél gazdát.

Te el tudnád dönteni egy ismeretlen emberről pusztán fénykép alapján, hogy szexelnél-e vele? Én ma sem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy ez kevés ehhez. Érzések, kelljenek áramoljanak két ember között a jó szexhez. Kell valami kölcsönösnek kialakulnia. Különben az ember csak kurva lesz. Eladja magát egy szabályrendszer szerint,  amihez igazából semmi köze nincsen.

Szinte naponta vagyok kénytelen a témában különböző cikkeket olvasni arról, hogy mi a tuti.

Pedig ezt minden normális, intelligens férfi tudja. A Nő másféle szerzet, másképp is működik, mint a férfi. És a férfi akkor jó partner, ha ismeri, hogyan is működik a nő.

Nos, be kell valljam, még magam sem ismerem igazán, még ennyi tapasztalattal a hátam megett. Csak sejtéseim vannak. És csodálozom, amikor tapasztalom a valóságot. A Nő valóságát. Egy másik inerciarendszerben élnek. Illatok, benyomások, színek, izlés világában. Ösztönösen, akárcsak a férfiak egy másikban.

A nő másféle szerzet, mint a férfi. Sosem értettem, mi értelme van a különböző termékeket színes papír standokon kipakolni a szupermarketekben - én úgy mentem el simán mellettük, hogy mégcsak meg sem álltam, nem keltette fel bennem a latolgatás lehetőségét sem - azonnal átláttam a vásárlóra vadászás szándékát. De ez a férfi szemlélete.

De egy nő más. Őt a színek, az illatok vezérlik. Szexben is. Plusz az érintés, ami a férfival közös pont lehet. Nekem az intelligens barátnőm magyarázta el, miért is fogják meg őt az ilyen üzletekben kihelyezett színes-szagos papír standok. És akkor megértettem ezek létjogosultságát.

És amikor eljut a magamfajta erre a felismerésre, akkor is tehetetlen, mert nem tud kielégítő alternatívát adni a nő számára. Ha a nő élvezi veled a szexet, akkor jó vagy az ágyban, ha meg nem élvezi, akkor szar vagy. És azért minden nőnél elsődleges szempont, hogy a pasija kielégítse vágyait.

Nem akarnék a részletekbe merülni most - felesleges is volna. A szex - ami a férfiaknak fontos elsődlegesen - nos, abban éreznie kell a férfinak, hogy mit kell nyújtania a nőjének. Ezt érezni kell. Nem elég, ha jól tudsz kalapálni. Eddigi tapasztalatom szerint a jó szexhez nem kell síkosító. Vagy ki tudod váltani a Nőből azt, hogy feneketlenül kívánjon,vagy nem tudod elérni.

Pedig nem bonyolult. Vannak ösztönös érzéseid, mit s hogyan kéne vele tenni, és vagy úgy teszel, ezekre hallgatsz, vagy a saját elképzeléseidet követed, és akkor esetleg nem érsz sikerhez.

Minden nő más és más. De a férfinak kell a lelkéből is áldoznia ahhoz, hogy boldoggá tudjon tenni egy nőt. Egyet mondtam, mert egyszerre csak egyet tehet boldoggá egy férfi. Ez így működik. Arról nem tudok nyilatkozni, amikor a nő csak egy faszt akar magában tudni, a férfi meg csak dugni akar, mert ezt a műfajt sosem műveltem.

Ez egy másik, alacsonyabb szintje a férfi-nő kapcsolatnak. Nem tévedek, ugyanis aki csak dugásra gyúr, annak az egyszeri élmény. Van egy csomomó élményünk, amelyeket fejben-lélekben fel tudunk idézni utóbb, azaz újra átélni teljességgel, de a szex az nem ilyen. Nem véletlenül nem ilyen. Mintha valami homály lenne borítva e tekintetben az emberre. Vagy inkább szerencse. Mert azért törekszünk újra és újra erre az élményre, mert nem tudjuk emélkezetből pótolni, felidézni az élményt fejben, azaz nem tudjuk pótolni emlékezetből. Nagyon jól ki van ez találva, asszem :)

Sok mindent megéltem eddigi életemben, de minden életélményem közül a szex az egyetlen, amit nem lehet képzeletben pótolni. Hanem vagy csinálja az ember, vagy nem. És vagy kielégül igazán, elnyugtatóan, vagy nem.

Nos , fura lehet, hogy ilyeneket mondok, ám színültig igaz. Ha nem a számodra megfelelő emberrel dugsz, sosem elégülsz ki. Fontos a jó választás, fontos, hogy azzal az emberrel szexelj, akivel kielégítő az. Ha nem az, akkor mihamarabb szabadulj a kötelékből, és keresd meg a hozzád való párt, akivel kielégítő tud lenni. Azért, mert akár 20-30 év párkapcsolat után végül emiatt fogod őt elhagyni, leváltani.

Elpazarolt évtizedek, ezt eredményezi, ha nem jött rá erre kellő időben.

Nem emlékszem melyik nemzeti inzultációban hatalmaztam fel Orbanescu elvtársat, vagy CR2 Pétert arra, hogy áthágva a saját maguk által, tőlem szintén jóvá nem hagyott bevándorlási törvényt megszegjék. Csilliárdokat költöttek a mingráncs-kampányra, erre ide lopnak fű alatt egy körözött köztörvényes bűnözőt. Miközben engem álságosam interjűvolnak álságos hamis kérdésekben, levélügyileg.

A törvény az törvény, és be kell tartania mindenkinek. Ezt a miniszter elnök mondta, tehát gondolom, a mindenkibe saját magát is beleértette. Meg a komplett FIDESZ-t is. Legalábbis remélem.

De ha nem - és a jelek szerint minden hazudozási lehetőséget megragadnak arra, hogy a magyar állam részvételét letagadják a Gruevszki ügyben -, nos, ők akkor is büntethetők lesznek itt még pár évig, amíg el nem évül az eset. 

Borzasztóan pofátlannak érzem a Orbanescu elvtárs önkényét. Sokan mondtuk, hogy talán azért nem kéne a magyar demokráciát felszámolni az ő maga felé hajló keze miatt, mert nem biztos, hogy felénk, választók felé fog hajlani mindenkor. És tessék, itt az x-edik példa, amikor már nyíltan áthágja  kormánya Magyarország érvényes törvényeit. Nincs itt mit magyarázkodni - egyszerűen nem érvényesek azok a jogi hivatkozások, amikkel az egész állam apparátus menteni igyekszik Gruevszki ide menekítését. Menekült ügyi szempontból ugyanis mind e mai napig rendkivüli helyzet van itt érvénybegatn, amelyet maga a magyar kormány hosszabbítgat ilyen-olyan ürügyekkel. És ebben a helyzetben bizony Gruevszkinek is a tranzit zónában kellett volna landolnia, napi két párizsis szendvicsen és hóban dideregve.  

A másik probléma itt az, hogy Orbán egyre inkább lebontja itt a demokráciát. Ő is 50-es éveiben jár, és értem én a kapuzárási pánikot, de inkább tartson szeretőt Anikó rovására, minthogy egy egész nemzet jövőjét bassza el emiatt. Tetszenek érteni, remélem. Én sem baszok ki az egész családdal amiatt, hogy nem teljesült minden gyerekkori álmom. Picit gondolkozzon már el Bástya elvtárs saját magán. hogy itt mnem kéne már erőltetnie. Mert ezt, amit most megpróbál,  nos nem kéne. Ne szégyenítse már meg ennyire a nemzet testét. Már bukott egyett az azeri baltás gyilkos kiadatásával - felmentésével - és azt sem felejtették el itt sokan. Erkölcsileg kifogásolható ténykedés volt. Mínusz ippon, ha úgy tetszik. De ez a Gruevszki ügy nagyjából úgy néz ki kívül állók szemében, minthogy a miniszterelnök törvényen felülinek érzi magát. Hát értem én, hogy érzi magát Hitler másolata, na de azért mégis, kapja már össze magát itt a 21. századi Európában. Ennyire nem csúszhat szét senki, hogy elhiszi, hogy majd ő lesz itt a fő király. Egyelőre én kérek elnézést helyette is, meg a strómanjai helyett is. CR2 és Gulyás gyakorlatilag robotjai neki, akiket senki nem vesz komolyan. Sőt, a legtöbb ember szégyelli az ő megnyilatkozásaikat. Én meg nem értem, miért nem fér bele, hogy Orbanescu elvtárs felvállalja saját döntéseit. Illene már. S nem pedig függöny mögött bujkálni. Ismerem a jogászokat, és én nagyon sok éve szégyellni kényszerülök az ő viselkedése miatt. Lehetne, hogy egyszer végre felvállalja saját valódi szerepét a magyar politika alakításában? Az nem annyira megtisztelő érzés, hogy állandóan másokkal mondatja el saját hazugságait. Kösz a tiszteletet, Orbán.

Rég nem írtam. De kellett idő, amíg rájöttem, hogy muszáj lesz. Ez ország felemelkedése érdekében. Mindenki csak azt teheti hozzá ehhez a projekthez, amihez ért. Véletlenül én is látok dolgokat helyesen, amiket mások nem írnak meg, és itt az idő. Hát, lehet, hosszú lesz - de megéri :)

Magyarország vezetői már a '60-as évek közepén rájöttek, hogy a Moszkvából diktált gazdasági modell nem életképes a gyakorlatban. Próbáltak újat alkotni - amit a későbbi Theng-Sziao Ping meg is valósított évtizeddel később, sikerrel -, de a mieink reform elképzeléseit '68-ban azt letiltotta az akkori Moszkva. Így hát jobb híján csak vegetáltunk a '70-es években, elgatgettünk úgymond. Elvesztegettünk egy bő évtizedet.

Aztán, amikor 1980-ra világossá vált, hogy kommunizmus orosz modellje egy kalap szart sem ér a világ piacon, akkor már megengedték kintről, hogy IMF hitelt vegyünk fel a kommunizmus rossz modelljének gyógyítására.

Ez, ha eddig nem lett volna számodra világos, vagy még meg sem születtél akkor, nos, azt jelentette, hogy Moszkva már 1980-ban beismerte látensen, hogy a nagy Sztalin elképzelései hamvába égett pogácsa nagyjából, és ennél többet nem is tud senki számára adni.

Lapozok egy nagyot. Gorbacsov 1985-ben került a moszkvai pártfőtitkári székbe. Ő másképp gondolkodott, mint sztalinista elődei, engedékenyebb volt nem csak a Szovjetunión belül, de annak csatolt érdekállamaiban is. Már nem akarta bizonyítani a Szovjetunió sérthetetlen felsőbbrendűségét, hanem egyszerűen hagyta, hogy az érdekkör tagállamai a maguk gondját oldják meg. Mondom, ez volt a mi kibaszott szerencsénk, akkor ésha jól számolom mindösszesen egyszer az elmúlt 80 év alatt. Akkor, az ő szemlélete miatt engedték szabadon mindazon országokat hatalmi elképzeléseik alól az oroszok, amelyeket Sztálin elképzelése alapján a második VH után az gyakorlatilag maga alá gyűrt. Ezek tények, nem elképzelések. Már 1945-ben eldöntött elképzelések, amelyek azután rendre úgy is valósultak meg - sajnos itt is.

Szóval, amikor a Szovjetunió elengedte végre az erőszakkal meghódított csatlós államait, mert magára sem volt elég gondja, nos, mi akkor szabadultunk. Én is szemtanúja voltam Horn Gyula külügyminiszter és Németh Miklós miniszterelnök rapid, ám átgondolt reakcióit, amikor az NDK-sok Csehszlovákián és rajtunk keresztül menekültek a Gorbacsovtól magára hagyott NDK-ból. Az ilyesmit az ember sosem felejti el. Ott voltak a menekültek, és a mieink emberként vállalták fel, hogy átengedik őket az osztrák-magyar határon. És volt öröm és boldogság, sok ember szíveben. Ötször később, amikor már nálunk fordult válságba a rendszerváltás gazdaságilag - ugye a Szovjetunió megsemmisült, és a gazdaságunkat foglalkoztató, oda irányuló export szerződések is ezzel - szóval, akkor a nyugatnémetek küldték ide a szénvonatokat. Szerintem te erre már nem emlékszel, de akkor az létfontosságú volt. Akkor ott Kohl volt a kancellár, és volt gondja ránk, csupán emiatt, hogy vezetőink segítették a két Német ország újra egyesítését. Soha el nem törölhető mozzanat, cselekménysorozat volt ez, történelmi esemény. Mert anno, azon a napon, amikor Horn Gyulán, és Németh MIklóson volt tán a világ legnehezebb nyomása az addig eltelt 50 évben, nos, meghozni a helyes döntést, hát az nem lehetett könnyű számukra.

Nos, mai szabadságod azon a váratlan napon kezdődött. Azon a senki által nem tervezett napon, amikor   az NDK lakóii - úgy 20 millió ember - fellázadt Honetcket rémállama ellen. És elkezdtek menekülni a saját országukból, ész és terve nélkül. És a mieink értették, mi elől menekülnek a trabantosok, wartburgosoksak - mindeki értette, itt is. Csak nálunk a vezetők is értették. S jól döntöttek, ez ma már látszik. Elsők voltunk a demokrácia újjáépítésében a keleti szektorban.

De abba sokan nem gondolnak bele, hogy ehhez kellett egy Gorbacsov is, meg egy Grósz Károly is. Mert mindketten erős emberek voltak a saját kommunista párjaikban, és mint felelős vezetők ők döntötték el itt és ott is a kommunizmus végét. Ne mosolyogj. Ez a döntés sokunk számára jelentette a diktatúra végét. Hogy nem mehettél sehová az állam engedélye nélkül. Hogy ha kiengedtek nyugatra, akkor legfeljebb meghívó levéllel és max. 5 dollárt valutát válthattál. Senki nem emlékszik szívesen ilyesmikre, de az akkori való, közel 40 éven át ez volt itt. És a hangsúlyos az itt, mert a szovjeteknél még ennyi lehetőséged sem volt.

A lényegre térve - Orbán elvtárs picit megkésett. Számomra  már 20 évvel ezelőtt sem volt kérdéses, mire törekszik - csak egy második Kádár akar itt lenni, 1988-tól kezdve, csak egy gyalog, aki önjelölt utódja akart lenni, 1988-ban még nem bírt volna azzá válni. De elkésett kései megnyilvánulásai erről a szándékról árulkodnak.

És pár évig ment a kormányzati ugatás, hogy ki milyen, meg hogy károsodik Magyarország, de az a helyzet, hogy akik elmentek, azok elmentek, és nem a mi országunkat gyarapítják ma . És azért mentek el, és azért fognak elmenni, mert nem hagyják őket itt élni immár 9. éve. Orbanescu elvtárs elmebaja egyre inkább elhatalmasodik. És ezt a mi szabadságban nevelt fiaink, leányaink nem hogy nem értik, de nem is akarják érten Mert ők arra lettek nevelve, hogy saját magukká nőjenek itt, vadkeleten. Mert hogy vadkeletre születtek itt, anno, amikor Orbanescu elvtárs itt először jutott hatalomra. És már akkor is útálatos volt normális emberek szemében a lopós modelljével, hát mi meg úgy neveltül a gyerekeinket, hogy csak ilyen ne legyél, mint Orbanescu elvtárs.

Aztán csodálkozik, hogy nem hogy működik a "gyere haza fiatal" program, de egyre többen menekülnek az országból? Hát nem kéne. Orbitálisan buta Orbanescu elvtárs, ez a helyzet. Lehet, hogy megszerezte itt azt a hatalmat, amit vágyott - de mivel életében soha nem oldott meg valódi élet-vészhelyzeteket, nos ebben sem járatos. Ezért nem tudja megoldani ezt sem - hisz, ha a saját elmebetegzz programjai okozták a fiatal ill. a szakképzett munkaerő elmenekülését itt, akkor nyilvánvalóan nem ért hozzá, ezért nagyon rosszul csinálja itt a dolgokat. És erre csak egy gyógyszer van - nem mindent neki kell itt eldöntenie egyszemélyben. Vissza kéne hívnia az egoista diktátori elképzelései miatt elbocsátott különböző szakértőit, kezdve a gazdasági szakemberekkel, és be kellene látnia, mindenek előtt, hogy ő stosem lesz itt Kádár János II. Ahhoz emberileg is azonosulnia kellene vele ugyanis - és láthatóan nem tud. Ez nem a köz problémája, ez csak is az ő személyes problémája.

Marhára nem azt írtam, amit akartam, de így is jó lett. Talán majd legközelebb :)

Az bizony sokba fog kerülni. Nem lehetne, hanem meg fog történni. Ezt azért nem árt, ha átgondolod, cselekvés előtt. Mérgezés, vagy kizuhansz véletlenül a 9. emeletről. Nem tudom mi a titkos kód ebben, de ott valahogy mindig mindenki a 9. emeletről esik ki. Ki érti ezt? Vagy hogy a mérget vagy polóniumként vagy novicsokként azonosítják, külföldi titkosszolgálatok, amelyekről már a kisiskolások is tudják elég régóta, hogy az oroszok használnak ilyesmit. Tagadásuk mára már kabarészámba megy, mert már 1990 előtt is tudta róluk mindenki, milyen eszközparkkal élnek.

Az oroszok 100 év óta hekkelik az egész világot. Azért, mert a cári hatalmaskodásnak nem hogy végét vetette volna a kommunista hatalomátvétel ott, hanem csak magasabb szintre vitte. Az volt, amit a hatalomátvétel szó jelent, pontosan, se több, se kevesebb. Csak az uralkodók cserélődtek, de maga a hatalom jellege nem. Ez a lényeg.

Sztalin már 1918-ban elhatározta, hogyan fogja riválisait kivégezni a hatalomból. És ha  meggondolod, hogy Trockijt, aki legalább akkora gazember volt mint Lenin, vagy Sztalin,mégis még a sajátjai közül is száműztek '28-ban, azért Sztalin akarata utolérte őt Mexikó Cityben,  is , 20 évvel később is, 1940 augusztus 20-án. Agyonverte egy szovjet ügynök egy jégcsákánnyal. Nem igazán lehet mondani, hogy egyáltalában a stílusukat akarták volna tagadni. Erre már akkor sem adtak, mivel nem volt nekik sosem. Nem is akarták, mivel e fogalmat sem ismerték már akkor sem.

Van még kérdésed? Szerintem nincsen. Nekem sincsen. És akinek nincsenek kérdései, annak kétségei sincsenek, ezzel nem árt, ha tisztában vagy.  Az orosz állam egy hekker ma is, ne legyenek illúzióid. Én ol itt ma még blogot írhatok. Odaát meggyilkolják a magamfajta blogereket is, akkora Putyin parája. Majdnem hálás lehetek itt, hogy Orbanescu elvtárs nem akar meggyilkolni itt jelenleg. Mondom, jelenleg, mert még nem tudhatjuk, hová is fajul ez a dolog.

Még is, mit várunk itt olyan emberektől, akik ilyen csecsen nőttek fel? Miért figyelünk rájuk? Ők egyáltalán mit figyelnek meg rajtunk? Semmi értelmét nem láttam ennek a motivációnak sosem, már az átkosban sem, csak akkor még meg voltunk szállva, és annak a logikáját  értettem, hogy a csudába ne értettem volna.

Az oroszok, akik nem Európa, és azért nem azok, mert sosem akartak azokká lenni? Meg lett volna a lehetőségük rá? Számtalanszor. De nem éltek vele. Mert sosem akartak. Inkább választották a végtelen orosz sztyeppét, és az azokon élő muzsikok, tatárok, s minden féle meg sem számlálható egyéb kis népek tömkelegét, azokat bedarálva hatalmuk alá, mintsem, hogy valaha is versenybe szálljanak a nyugattal.

Hát legalább efelől nyugtom van. Hogy ősmagyar elődeinknek legalább volt annyi eszük, hogy kimenekedtek onnan ide. Mert képzeld el, hol tartanánk most, ha akkor ott maradunk. De nem akartak ősapáink ott maradni , pedig akkor még nem is volt sem Moszkva, sem orosz cár. De valahogy ráérezhettek a jövőre, osztán sürge elköltöztek onnan ide. És ma mindannyian kibaszottul örülünk ennek, még ha újfent elszaporodtak is itt az agymosott hazaárulók, akik két rubelért az anyjukat is eladnák itt, ahányszor csak lehet. Én kérjek  elnézést helyettük is? Meg egy nagy lófaszt, furulya tokba csomagolva. Nevelte volna meg őket az apjuk, anyjuk, furkós bottal. Mert hazaáruló szar szemét szaralaknak lenni, hát az minden magyar ember szemében az emberi létezés legalja. Nem akarok ujjal mutogatni, szerintem felesleges is volna.

Az lehet, hogy még engem is meg fognak mérgezni az oroszok. Lehet. De annyit tudj, hogy nem lettem öngyilkos, és pláne nem ugrottam ki a kilencedikről. És ha kórházba kerülnék furcsa tünetekkel, akkor tudd, hogy  semmi természetes okom nem volt rá, mert makkegészséges vagyok. Ha még is így történne, kezdj el gyanakodni, hogy ez az írás is igaz. Senki nem tudhatja, mi fog történni vele,

Az oroszok hekkelik az egész világot, mint Sztalin sok évig, mert nem változtak meg mára sem, 30 év után sem, pedig lehetőségük volt. Egy rodhadt, Sztalinista brigád az az állam, amely sosem értékelte alattvalói életét, az alattvalói meg mindig is nyugtázták ezt. Oroszország földrajzilag részben Európa, de szellemiségében soha semmi köze nem volt ahhoz. Ezt nem ártana felfogni, ha nem muzsikként akarod majd tengetni hétközapjaidat itt. Norvégia vonzóbb modell, csak mondom.

Sokan régóta reméli az imprlsta-kaptalsta rém halálát. Aztán mégsem következett ez be. Se Mao Ce-Tungnak , sem Sztalinnak, Hruscsovnak, vagy akárki másnak, pedig nagyon mondták. Asszem elemezni kéne, hogy ez végül miért nem következett be és miért is nem fog még egy darabig. Akkor se, ha Jancsi bohócot választják meg akár elnöknek.

Az Amerikai Egyesült Államok kivételes ország a többi között. Az egyetlen, amelynek földrajzi adottságai az emberi igények mindenféle vetületére adnak erőforrásokat. Van jelentős termőföldjük - amellett, hogy a világ kerekén a legtöbbet esznek, nettó gabona exportőrök voltak a múltban és azok ma is. Még a hidegháború idején is teljesítették a Szovjetunió felé vállalt gabona exportjukat - évtizedeken át.

Minden olyan nyersenyagnak bőviben vannak, ami a normális 21. századi élethez szükséges. Van szenük, vasércük, alumíniumuk, olajuk és gázuk. Meg még egy csomó másminden, ritka földfémek, titán, miazmás.

De, talán, ami legfőbb, hogy mindezek gazdaságos kitermeléséhez helyi technológiával és megfelelően képzett munkarővel is bírnak.

Szerinted mennyi kínlódás volt kikísérletezniük, hogy titán oxid tartalmú homokból titánt állítsanak elő? Az elmagyarázott technológiát még csak meg sem értettem. Mindenesetre, már pár éve nem az oroszoktól importálják a titánt - amit pedig még a hidegháború éveiben is tőlük vásárolt a CIA különböző fedőcégek neve alatt.

Ha alaposan belegondolsz, tehát van mit enniük hazait, van miből és van mivel vasat, acélt, alumínium ötvözeteket, vagy különböző műanyagokat, gyógyszereket, ruházatot előállítaniuk. Nem akarnék messzire utalni, de ott a második VH alatt is teljes ellátás működött a polgárok részére, nem volt jegyrendszer. Pedig ők akkor nem importáltak sem Angliából, sem Franciaországból, vagy Németországból sem semmit. És ez akkor volt, az 1940-es években. Sőt, ők jöttek saját költségükön ide felszabadítani Nyugat-Európát, saját technológiával, eszközökkel, amiket mindezek mentén ők hoztak össze, sőt, ide is szállították mindezt a tengeren túlról, és utána még le is győzték a németeket. Ezzel párhuzamosan háborút vívtak a Csendes-óceáni fronton a Japánok ellen  - ahová sem az Európai, sem a Szovjet hatalmak nem segítettek be egy petáknyit sem.

És mindez 70 évvel ez előtt történt, még bőven az analóg korban - már akkor is nagyon hatékonyak voltak. Sőt, 1940 előtt 50 évvel is.

Nos, azt kéne itt megérteni, hogy ők bár lehet mondani innen, hogy erőszakos típusok, de nem rossz indulatúak. Nem maradtak itt Európában, sem 1918-ban, sem 1945-ben, mint Sztalin, aki rabolni és fosztogatni jött hódítási szándékkal ide. Mi magyarok bőven tudjuk, hogy Sztalin mi volt - egy könyörtelen hóditó, aki felszabadításnak mondta területi foglalásait. Az amcsik meg csak támaszpontokat hoztak létre nyugat-európában, saját fegyverzetükkel, hogy az általuk már rég felfedezett Sztalin minél kevesebb országban boríthassa vörös uralomba a jogrendszert.

Szerintem elég jól látták ők a kommunizmus veszélyeit, mivel az ő CIA-és tevékenységeik a Föld minden országában csupán a Sztalini, Brezsnyevi doktrína ellenreakciói voltak. Érdekes módon az amerika ellenes magyar seggnyaló honfitársaink arról nem emélkeznek meg, hogy először a SZovjetunió támadt minden lehetséges fronton a világ minden táján, hogy saját kommunista diktatúráját terjessze. Hanem mindig azt halljuk, hogy a rothadó implarsta USA. Neked nem rémlik, hggy ez gyakorlatilag a régi kommunista propaganda ismétlése? Mert nekem egyértelmű.

Nem bordély, hehe, ne értsd félre. Olyan régi módi férfi fodrászról beszélek, aki borotva késsel borotvál.

Nézek egy filmet - Éles tárgyak a címe -, ami egy vidéki amerikai kisvárosban játszódik, napjainkban. És van borbély, a klasszikus, aki késsel borotvál. Igen, ők ilyenek. Ott még van floppy lemez, nem 1.44-es, hanem a 8 inches. És járnak 40-50 éves kocsikkal is sokan, amelyek még 1 mm-es acélból készültek - elpusztíthatatlanok. Nem cserélik le, ami jól működik, mindaddig, amíg jól működik. Egyszerűség - hatékonyság. Más dolgokban meg a szupermodernt alkalmazzák. Ott is csalnak az emberek a zöldkártyával, ez is egy tapasztalat. De nem mindenki,  ahogy itt sem mindenki csalafintázik.

Nekem feltűnt, hogy ott a többség nem turbózza autóját, sem optikailag, sem technikailag. Mert ott az számít, hogy megy-e a verda 10000 kilométert, vagy nem megy. Ezért bár láthatsz ott koszlott, szerinted múzeumba illő darabokat - nálunk oldtimer, azaz OT rendszámmal futnak-, ám azok ott nem akarnak múzeumba vonulni.

Ott van olyan kategória, hogy farm use a rendszám, azaz, csak a birtokon használható. A kutya nem fortatja ezek műszaki állapotát, amíg be nem merészkednek velük a legközelebbi városba. De általában nem teszik -tudják, mi a törvény. Szerintem racionális hozzáállás.

Nos, visszatérve a borbélyra. Gödöllőn, a régi királyi váróban, amíg MÁV vasútállomásnak mondták, nos, az egy lekoszlott kastély féle volt. És abban volt vagy 20 évvel ezelőtt egy borbély, alias férfi fodrászat. Pár alkalommal ellátogattam hozzá, mert ő volt közel.

Jó fej öregember volt, tudod az a klasszikus, eredeti gyomorbeteg, kisnövésű, ideges ember, akit te, vagy nagyapád is megszokott, hogy az ilyen üzletet ilyesmi ember viszi.

És valóban - a hely is nagyon retró volt, s benne az ember, aki vitte az üzletet. Régi módi borbély székek, tudod, azok a kerektalpú, nehéz forgó fotelek, amelyeknek a magasságát is állítani lehetett, bordóra festett bőrrel borítva. A falakon pont úgy nem volt sem Alnai Delon, sem James Dean ikonikus fotója, ahogy a 80-as években sem. Csak üres sárga falak voltak 6 méter magasan, ahogy az mifelénk szokott lenni egy ilyen régi módi borbély üzletben. Az ollókról is lekopott a nikkel vagy a króm, és a szürke acél uralkodott felületükön. Ki tudja, hány évesek lehettek? Senki, szerintem. Már a mester sem emlékezik rá, mikor, hol ette bármelyiket. De a krómbőr szíjon még mindig meg tudta fenni a régi borotvakést. És szerinte is ez volt a lényeg, és szerintem is. Meg persze az óllóit is.

Az ám, csak hogy ennek a borbélynak volt valamije, ami különleges volt. Mégpedig az ügyfél háta mögötti falra kifüggesztett nagy méretű óra. Ugyanis eleve borbély órának készült, azaz mind a számozása, mind a járásiránya eleve tükörhöz készült. Az az, amikor én a fodrász székben a tükörben vissza pillantottam, akkor láttam helyesen az aktuális időt. Kis ajándék Chicagoból. Mert rákérdeztem, honnan van ilyen órája, és elmesélte, hogy egy rokona lakik Chicagoban, és tőle kapta. Azóta sem tudtam elfelejteni ezt a nagyon gyakorlatias ajándékot - szerintem nagyn fasza találmány, akákié is.

Csak az a baj, hogy mindez a tapasztalás 25 évvel ez előtt történt, és azóta az a borbély már nem dolgozik ott, sőt, valószínűleg már nem is él. Másfelől, a régi MÁV váróból már évtizede Királyi Váró lett, ami múzeum, és nincs benne borbélyüzlet. Így múlik el a világ dicsősége, és vele emberek. Meg akár chicagói rokonoké is, akiknek voltak jó ötleteik. Hát így megy ez. Azóta sem láttam sehol olyan órát, amelynek számozása és járása tükörhöz készült volna. Pedig lássuk be, nem baromság az ilyesmi. Csak hát itt már rég nem divat borbélyhoz járni, és a tükörből nézni az órát, ugye.

A Föld fizikai kiterjedései nem változtak pár milliárd év óta. S mióta megszilárdult kérge, tengerekben úszva, annak területe sem változott, Pangea óta, csak vándorolt ide oda, szakadt szerte szét, de felülete lényegében nem változott.

A lényeg, hogy az évezredek előre haladtával a Föld mérete, gazdaság erőforrásainak mennyisége nem változott, viszont a rajta lakó emberek mennyisége exponenciálisan növekedett.

Ami azt is jelenti, hogy volt egy korszak, amikor az emberiségnek el kellett foglalnia, és termővé fordítani a Föld felszínét, azután eljött az a korszak, amikor már nem lehetett mindenki földműves, mert nem mindenkinek jutott volna saját gazdálkodási terület. Viszont kellett fejlődnie a földművelésnek, ergo kellettek kovácsok, asztalosok, pékek, juhászok, marhapásztorok, s egyéb szakmák az emberiség élelemmel való ellátásához. Ma is ez a legfőbb iparág. Mert az elsődleges emberi létigény, hogy enni kell.

Ötször később a fejlődés már megkövetelte a  biokémikusok,könyvelők, igazgatók meglétét is, még ötszörte később pedig már a marketingesek, programozók létét is.

Amit meg kell értenünk, hogy mindezen történelmi történések szükséges velejárói voltak itt mindenkor az emberiség szaporodásának. Ma már képtelenség volna, hogy mindenki farmer legyen amaga földjén, és saját maga végezze el saját maga, családja ellátását csupán, mert az emberi szaporodás kikövetelte, hogy minden megszületett ember megélhessen itt a Föld által eredendően biztosított erőforrásokból.

Az USA-ban ma már külön iparág a mezőgazdaságban az aratás, vagy a vetés. Erre specializálódott cégek szállítják legmondernebb óriáskombájnjaikat, vetőgépeiket.  Számítógép vezérlésű,majdnem űrtechnológiáról beszélek. Csak az embereknek kell enniük, aki,kezelik ezeket a szuper gépkeket,mert emberek felügyelik a számítógép vezérlésű kombájnokat is, a gépeknek csak üzemanyagot kell biztosítani. Olyan óriás gépekről  beszélek, amelyek a mi kontinensünkön nincsenek, mert itt nincsenek elég nagy egybefüggő farmok ahhoz, hogy ezek alkalmazása kifizetődő lehessen. De azért  tőlünk kevéssé nyugatabbra is léteznek a nálunk alkalmazottnál sokkal fejlettebb technológiák. Automata multifunkcionális mezőgazdasági gép, amelybe elég beprogramozni a művelendő  földterület határvonalainak GPS kordinátáit, és a gép akár emberi beavatkozás nélkül is képes akár a vetést, akár az aratást magától elvégezni.

Mit is kéne megértenünk? Hogy a nagy területű országokban a modernizáció magasabb követelmény, mint a miénkhez hasonló kis országokban.

Brazíliában már 10 éve speciális baktériumokkal készítik cukornádból a 96%-os ethanolt, alig 24 óra alatt, nem pedig őskövületi módszerekkel, lepárlással, amivel nálunk ma is. Elképesztő gondolat, hogy képesek voltak kitenyészteni olyan baktériumtörzset, amely 96%-os alkohol szintig képes életben maradni a cukornádból előállított ethanol témájában. Mert hogy ezen technológia korábban azon bukott meg, hogy az alkohol pusztítja a baktériumokat.

Szóval lehet emberi alapon különböző elépzeléseket favorizálni, de végül is minden folyamat arról szól itt vagy Dél-Afrikában, hogy ki, mit rud hatékonyabban csinálni.

És mivel egyre többen létezünk itt a Földön, érdemes megismernünk és alkalmaznunk a más földrészeken feltalált technológiákat. Mert egyre többen leszünk ezen a bolygón.

Van az a sorozat az AMC-től, a Mad Men. A cím magyar fordítása rossz, mert eredetileg onnan ered, hogy a reklámcégek New Yorkban a Madison Aveneue-n székeltek a 60-as évek elején. A Mad Men tükörfordítása ehhez képest bűncselekménynek is beillik.

A poszt címe ennek analógiájára a Wall Street-re utal. Pénzemberek. Minden vállalat legvégső soron számok pár papírlapon. Vagy pár excel táblázat, marha bonyolult képletezésekkel. Plusz számtalan nagyon bonyolult jogi kérdés. Ennyi. Én így láttam belülről.

És igen, mi alkalmazottak is csak számok vagyunk azokban a táblázatokban. Még akkor is, ha magas beosztású ember vagy egy akármilyen vállalatnál - mindig van főnököd, még akkor is, ha te vagy a CEO, azaz a vezérigazgató.

Amikor bekerültem egy ilyen cég vezetésébe, sokáig nagyon unalmasnak találtam a rengeteg jogi korlátot, meg számszerűsített erőforrásról szóló vezetői képzelgéseket, kalkulációkat, amelyeket kénytelen voltam végighallgatni, sőt alkalmazni is őket a gyakorlatban.

Én alapvetően gyakorlati ember vagyok - informatikus - , nekem mindig is az volt a dolgom, hogy számítógépre alkalmazzam az üzleti vezetők elképzeléseit. Nem volt könnyű sosem, főleg nem akkor, amikor a menedzsment tagja voltam magam is. Idővel aztán rájöttem, hogy Isten nem ver bottal, nyilván fordíthatnám a magam hasznára is a magam munkája szempontjából teljesen felesleges információ áradatot. És el kezdtem figyelni és tanulni.

Igazgató tanács, közgyűlés, törvényi határidők, számvitel, könyvvizsgálat,befektetések, hozamok, ügyfélkommunikáció, felügyeleti megfelelés mindezen területeken, miazmás. Meg még a jó ég tudja mennyi minden. Engem ezek közül az IT biztonság, a fejlesztések és az adatvagyon védelme érintett szakmailag.

Megértettem azt is, hogy bármelyik nagyvállalat menedzsmentje ebben a környezetben él, mozog, tehát egy abszolút elvont gondolatrendszerben. És hogy mindez nem csak itt, hanem nyugaton is így van. Ott is pont ugyanilyen száraz, léleksorvasztó, mint itt. Sőt, igazából azért van ez így itt ma is, mert odaát már régóta így van. Pontosabban, odátról lopakodott ide az elmúlt 30 évben.

Még emlékszem, amikor bekerültem a régi, klasszikus MNB-be, SAP fejlesztési csoportvezetőként. Mivel főnököm volt az intézmény költséggazdája, minden ajtó kinyílt előttem, az intézmény működésével kapcsolatos képzésem idejére legalábbis. Olyanok is, ahová később bankbiztonsági okból be sem tehettem a lábamat soha többé. Ami nekem akkor fura volt, mert ha próbaidő alatt beengednek olyan helyre, ahová soha többé nem tehetem be a lábam, mert nincs érdemi közöm az adott területhez, akkor nem disszonáns ez egy picit? Mindegy, a tudást magamba szívtam akkor és ott, abban a fél évben, amíg megismertem a jegybanki folyamatokat. Neeem, nem a mostaniét, amelyet már évek óta megtagadtam, hanem még a Surányi-féle klasszikus, ortodox jegybankét. Később az ott szerzett tudás alapozta meg karrieremet a pénzintézeti szektorban. 

De ma felvetül bennem a kérdés: vajon mi a francért tanultam meg annyi felesleges információt?

Már nem tudom, mit is reméltem ettől, ettől a változástól. Mindenesetre ennél jobbat, többet, amit manapság tapasztalok itt. Többet vártam, több és jobb fejlődést.,De egyéb helyi okok miatt ez a fejlődés itt elmaradt a recept szerintitől. Mert nem követtük azt, már egy ideje. Hát így nem fog menni, az tuti.

Ez egy olyan téma, amiről még nem írtam meg a valóságot. Azért nem, mert számomra magától értetődő volt az elmúlt 30 évben a külföldi vállalatok térnyerése itt. Picit hosszadalmas lesz - még az is lehet, hogy túl nagyot harapok, és nem sikerül elmondanom a lényeget, de azért nekifutok. De azért írom, mert látom, milyen sok ember nincs tisztában sem a saját országa-gazdasága múltjával, és ebből fakadóan a jelenével sem, sem pedig az abból eredő következményekkel itt mára nézve. 

Miről is beszélünk? Arról, volt egyszer egy zárt, kommunista rendszer itt, amely orrvérzésig nyomatott bármilyen olyan kitalált dogmát, amely szembe ment a világ és az emberek természetes működésével. Olyan emberek nyomatták ezt, akik hatalmat akartak szerezni csupán, és ehhez nem lévén elegendő tehetségük a korábbi természetes alapú rendszerben - azaz a kapitalizmusban -, inkább kitalálták ahelyett a kommunizmust. 

Na szóval, éldegéltünk mi itt ebben az elméletileg jól kitalált ideális rendszarban, csak éppen valahogy nem tudott működni. Annyira nem, hogy szépen, apránként felélte gazdasági és társadalmi tőkéjét.

És az államcsőd peremén egyensúlyozva, azért felismerték itt egyes vezetők, hogy halálra fogják őket kövezni az emberek, ha kiderül, hogy egész tudományuk csupán egy orbitális humbug, nincs mögötte semmi racionális bizonyíték.

Nos, a történet - Magyarország III. köztársaságának kényszerű megszületéséről szóló történet - arról szól, hogy a csőd széléről csak úgy tudott megmenekülni, ha kiárusítja magát, pontosabban a pusztító baromságok mentén felélt, leamortizált maradékait, eszközeit. És ez pontosan így is történt. Ha nincs Gorbacsov, akkor talán ez máig nem történt volna meg, mivel a magyar kormányok - de nagy lelkű vagyok, hisz 1957-1990 között csak egyetlen egy volt - bár megpróbálkoztak már '68-ban is kapitalista reformokkal itt, de a moszkvai vezetés azt elkaszálta.

Ugrok egy nagyot. Sok magyar ember értetlenül fogadta itt 1990-1997 között, hogy miért kellett fillérekért elkótyavetyélni itt az állami vagyont, hirtelen, gyors ütemben - az általuk itt korábban nagy nevűnek, nemzetközi respektációval, sikerekkel bírónak hitt cégeket. Én magam vagyok a legnagyobb sajnálója annak, hogy erről ma itt írni kell értelmes embernek, de úgy látszik muszáj, különben senki fejébe nem üt szöget, hogy a legfőbb nemzeti buta ennek restaurációját álmodta meg ide megújulásként, feltámadásként. Csak hát ő nem élte meg a gyakorlatban, a hétköznapokban a '90-es éveket - már akkor is a Parlament volt a munkahelye -, ezért nem is tudja, amit nem látott. Pedig nem ártott volna. Ő csak szépen beült a Parlamentbe, aztán ott intézkedett ezt-azt, meg közben szépen megtollasodott az adófizető választó polgárok adóján.

De, a lényegre térve. Miért kellett itt multikulti? Hát, először is régi sorstársaink, az oroszok, még nálunk is jobban legatyásodtak a komcsi éra alatt. Ugye, ennek végét vetette a Gorbacsov éra - micsoda szerencse, különben nálunk sem lehetett volna meg a rendszarváltás.  De Gorbacsov nem mondta ki nyíltan a komcsi rendszer bukását - ezt ott senki nem viselte volna el - , hanem csak deklarálta, hogy 1986-tól kezdve mindenki, aki a sztalini szovjet érdekszférába tartozott, azt csinál, amit akar. Mármint abban a tekintetben is, hogy a KGST egyezmények alapján kötött gazdasági megállapodások is érvényüket vesztették. Ennek lett gyakorlati következménye, hogy ők nem vették át a magyar buszmegrendeléseket, meg a szabolcsi almát sem. És etcetera, biztosan sok minden mást is fel lehetne sorolni az akkor kárlistán.

A magyar vállalatok - abban az érában csak állami cégek voltak, itt most a szövetkezeti vagy maszek vállalkozásokat nem tárgyalom - a '60-as évek közepétől kezdve szép apránként elveszítették a nemzetközi - akkor úgy mondták: konvertibilis - piacon addig elért pozícióikat. Azért, mert a kommunista berendezkedés nem volt költséghatékony, hanem pusztán aktuális politikai szándékok szerint működött. Ami azt is jelenti, hogy az aktuálpolitika nem foglalkozott a saját maga gazdasági hátterének biztosításával, tehát, ha Brezsnyev elvtárs kiad egy barom parancsot gazdasági háttérfelderítés nélkül, akkor is úgy lesz megvalósítva az a parancs. És úgy is lett.

Nos, engem kísértetiesen emlékeztet a mai helyzet arra az időszakra. De nem akarom a lényeget átugrani.

Itt 1990 után el kellett árverezni az addig magyar állam tulajdonában levő vegetáló cégeket. Amelyek azért vegetáltak akkor már 1-2 évtizede, mert a magyar állam, mint 100%-os tulajdonos, minden pénzt kivont ezen tulajdonaiból, amit csak lehetett. 1980-1990 között gyakorlatilag a legtöbb állami cégnél már nem létezett fejlesztési keret, akkor sem, ha amúgy termelt profitot a cég. Azaz, nem veszteséggel gazdálkodott, hanem nyereséggel. A veszteségesek működését finanszírozta az akkor Párt Központi Bizottság a nyereséges vállalatok által megtermelt profitból. Abból, amiből fejleszthettek volna technológiát, ami a versenyképesség növeléséhez szükséges lett volna. Remélem, ebből már kezd derengeni számodra, hogy mi volt a nettó politikai alapú kormányzás orbitális hibája. Te sem tennél ilyesmit otthon - anno egyetlen kormány- és párttag sem alkalmazta otthon, privát életében az MSZMP - azaz az Moszkva - állami gazdálkodásban alkalmazott irányelveit. De azért ott is, itt is eladta a helyi kommunista párt és az általa uralt államszervezet a ma már nevetséges hülyeség cunamit.

Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy 30 évvel később ilyen hosszan tart majd elmagyarázni itt, hogy miért nem volt jó a magas állami tulajdoni hányad a gazdaságban, és a többi, ma divatos  - értsd:felújított komcsi - hülyeséget sem.

Amikor a fenti kényszerek mentén bejöttek ide a bátrabb multicégek nyugatról - akkor még Kína, India, Dél-Korea a fasorban sem volt, ezt mellesleg jegyzem meg -, akkor annak itt örülni kellett. Mert pár év alatt felszámolták az 1990-es mintegy 20%-os munkanélküliséget, ami az kicihelt állam finanszírozóképtelensége miatt bezárt vállalatokból és a KGST piac összeomlásából fakadt.

Nos, amikor a bátrabb nyugati befeketetők megjelentek itt, mint állami vállalatok felvásárlói, nos, először is óriási kockázatot vállaltak 1997 előtt. Ugyanis a magyar jogrendszer csak 1997-re ratifikálta a magán tulajdonhoz való jogot az Alkotmányban, addig nem. Azaz, aki az előtt jött ide s vásárolt bármit a magyar állam portfóliójából, nem lehetett biztos szerzett tulajdona biztonsága felől. Ugyanakkor tették ezt potenciális konkurenseik likvidálása, vagy éppen termékpalettáik, cégneveik megszerzése miatt, ezt sem szabad véka alá rejteni. De ez teljesen normális a piacon, ezt meg kell érteni.

És ez volt a legfőbb oka annak, hogy a magyar állam szaré-húgyé kényszerült itt elárverezni korábbi tulajdonai java részét. Most visszakérdezek: melyik részét nem értetted eddig annak, hogy ha egy idegen országban úgy kínálnak neked tulajdont, hogy annak az országnak az aktuális törvényei nem garantálják számodra, hogy az ott szerzett tulajdonodat mobilizálni is tudod, azaz el tudod vinni, akkor vajon te vennél-e ott bármit is? Vagy ha vennél, akkor mennyiért? Na látod, hogy nem, vagy nagyon alulértékelt áron legfeljebb. Nos, itt is ez történt, a politikusaink nem értették meg, hogy az első számú feladatuk a magyar jogrendszer harmonizálása lett volna a fejlett nyugatiakéhoz. Ehelyett olyan baromságokkal bolondították a jónépet, mint hogy Chiléből hatékonyan lehetne ide cseresznyét importálni. Vagy a földosztás kárpótlási jegy formájában, amivel szétverték a TSZ-eket, és az azokban közösen birtokolt olyan-amilyen, de létező gép- és eszközparkot.Csak a legemlékezetesebb orbitális marhaságokat citáltam ide példaként, de a totális hozzá nem értés ábrázolásához muszáj szélsőséges példát hoznom. Mert ahogy látom, már erre sem emlékszik itt a kutya sem.  

Na, ezen a ponton lapozok át a másik oldalra. Még mindig 1996-ban járunk, már kiárusították a MATÁV egy részét, azaz a helyi LTO-kat, azaz lokális telefon szolgáltatókat. Akkor is volt internet, de az akkor még legfeljebb 56KBites modemen működött, és analóg telefon vonalon. Már ha a telefon vonal bírta az 56K-t. Szerintem te azt sem tudod ma, hogy ez mit jelent, mert nem ismered a megabájtnál kisebb informatikai mértékegységeket. Semmi baj, nekem sem volt kurblis autóm :)

Akkorra a technológiai lemaradás karöltve a tőkeszegénységgel már egyértelműen kizárólagos korlátja volt a telefónia és az internetes, valamint kábeltévés szolgáltatás terjedésének. A multik meg idejöttek, hozták a pár száz millió dollárnyi tőkéjüket - fejenként -, fejlett, nyugaton már bevált technológiai megoldásaikat, és neki láttak árkot ásni, kábelt fektetni, korszerű digitális telefonközpontokat telepíteni, és pár év alatt korszerűsítették a hazai távközlést. Mindezekre az állami tulajdonú MATÁV-nak nem voltak meg a keretei.

Csak a jéghegy csúcsát helyeztem fókuszba, ahol KKV-knak nem sok keresni valójuk van. Más területeket nézve, ahol a KKV-k is boldogulhatnának, ma is látszik, hogy a hazai tőke képződése igen hosszadalmas folyamat, lévén tőkeszegényen indulnak akár milyen brilliáns ötlet alapján, de eleve a bővülést bankhitelből kénytelenek finanszírozni, ráadásul magyar hitelkamatlábak mellett. Ebből elég nehéz versenyképessé lenni a nyugati, saját tőkében és technológiában erős konkurenciával szemben.

Gondolom, logikusan átlátható, hogy a piaci pozíció megerősödését nem a közvetlen állami tulajdonlás szolgálja, legfeljebb a kedvezményes hitelezési programok. A közvetlen állami beavatkozás a tőkepiacba csak arra jó, hogy a veszteségeket láthatatlanná tegye. Természetesen a láthatatlanság inkább átláthatatlanságot jelent, mert a pénzügyi egyensúlyt az államnak meg kell tartania, ami viszont túladóztatás formájában csökkenti a versenyképességét a hazai vállalkozásoknak.

Magyarország 1968-ban megpróbálta a szovjet blokk kerítésén belül megreformálni a kommunista gazdaságot. Azaz, hogy a gazdaság kapitalista alapú legyen, de állami fennhatóság alatt. A szovjetek nem engedték, ergo nem is csinálhattuk meg. Aztán induneea lejtmenet felé. Gyengébbek kedvéért írom, hogy ez akkor volt, amikor én születtem ide - 50 évvel ez előtt. Tehát tudni tudtuk, mit kéne, miért s hogyan, csupán nem tették akkori elődeink, mert a globális politika nem engedte. Aztán szép lassan tönkrementünk a brezsnyevi modell téveszméibe. Hát ez van, ezt sikerült itt összehozni. Amit persze Theng Sziao Ping alig 10 évvel később sikeresen indított útjára Kínában. A következményeit a meg nem tett tetteknek, illetve ugyanannak a megtett verziójának következményeit te is leméred naponta, amikor vásárolsz. Kínait veszel a világ négy sarkán, mert ők ott vannak, mi meg nem vagyunk ott. Magyarázni lehet a különbségeket, okaikat, de a tény az tény. Ők ott vannak, mi meg nem vagyunk a fasorban sem. 

Sommázva, a multi-kultik jelenléte és dominanciája egy hosszú piaci folyamat - a nemzeti piacgazdaság kialakulásának - egyik fázisa. Azt meg kell érteni, hogy ahol nincs érdekeltség a tőke hatékony felhasználásában, ott akármilyen ingyen pénz, ingyen hitel sem fogja hatékonyan segíteni a nemzeti piacgazdaság fejlődését. Az ingyen pénzek megtérülés nélküli vagy alacsony megtérüléssel történő befektetése lassítja ennek a fázisnak a befejeződését. Lásd túlárazott, értelmetlen állami beruházások pártpolitikai döntések nyomán.

Szerintem tanulni kéne itt mindenkinek a gazdaság működését. Nem, nem arra gondolok, hogy itt mindenkinek közgadasági diplomát kéne szereznie, dehogy. Csak olyan szinten képzelem általános iskolai vonulatban a gazdasági képzés alapjait, hogy itt akármelyik 8 általánost végzett gyerek tisztában legyen a piacgzadaság működésével, ahhoz, hogy itt egyáltalában képes legyen egy akármilyen válallkozást működtetni.

Sokat várok? Én már kezdem elhinni,hogy igen. És mindez nem az én szégyenem, hanem az itt lakó, több generációnyi gyermeket nemző, ám alapjaiban butának maradt generációk bűne. Akik még mindig abból indulnak ki ma is, hogy jajj, nehogy már én többet tegyek a közöshöz, mert jajj, nehogy már a szomszéd cigány egy centtel többet keressen nálamnál. Na én ezt utálom az állítólagos magyarokban, ezt a mentalitást. Hogy nem képesek közösben gondolkodni, vagy abban, hogy ha nekem többem van, akkor reális az az önelvárás, hogy mi, akiknek több adatott a sorstól, akár észben, akár érzelmileg, akár anyagilag, nos, hogy mi többletesek többet is adjunk az közösbe. Tudod, mint Széchenyi és nemes társai a reform korban.

Á, baromság az egész elképzelés. Ugyan mit várok, mire várok teljesen feleslegesen egy önző nemzettesttől?

Igen, nekem kell - és a magamhoz hasonlóknak - megtérnünk idealizált elképzeléseinkből. Itt az a jó rend, hogy a földesúr mindenkitől mindent elvesz, és nagy kegyesen oszt némi felesleget a magáénak tudottból, amit igazából te termeltél meg, és a te és gyerekeid j ogos jussa volna eredendően. De az utolsó mondatok már nem számítanak, mert te is a nagyurakra szavaztál, a régi módi tanulatlan nemesekre, nem pedig Széchenyire és korabeli vállalkozókedvű nemes társaira. Én szégyellem magam ma emiatt itt. Nem tudok mást mondani.,

Abba is hagyom most ezt a picsogást. Teljesen felesleges. Én egy másik kor szülöttje vagyok, amelyben a becsület, tisztesség szavak még jelentettek valamit. Sőt nem hogy valamit, de az ember lényegét. De ez a szemlélet az elmúlt 20 év alatt elment a süllyesztőbe, és a feledés homályába. Nem én kérek elnézést emiatt, gondolom.

Egy nagyon régi írás egy kiemelkedő gondolkodó tollából. Ray Bradburyiéből, 1953-ban.

Az eredeti novellát még fiatalon olvashattam itt magyar fordításban, még az átkosban. Sci-fiként, ami ugye marginális fogyasztói réteget érintett itt, tehát nem igen foglalkoztak ezzel sem a cenzorok.

A 60-as években meg is filmesítették - ezt viszont csak 40+-osként volt szerencsém látni itt.

Eredetileg a nürnbergi náci könyvégetések inspirálták a darabot. 1953-ban még túl közeli élmény volt a II. világháború, és annak szörnyű élményei. Mint nekünk ma a 2008-as válság és következményei. És ez utóbbiról is csak 8-10 évvel később kezdtek megnyilvánulni az írók, filmesek. Addigra esett le nekik, arról a témáról írni kell, és az írásokból filmet is kell csinálni. Nos, Bradburynek is ennyi volt a fázis késése. Orwellnek kevesebb is elég volt - 5 évvel. De filmeket az ő könyveiből is csak a 60-as években készítettek.

A történet nem ért véget a Németországban begyűjtött könyvek égetésénél, és nem is ott kezdődött. Később Adolf Hitler minden általa meghódított országban begyűjtette a műkincseket, könyveket, és ami szerinte nem felelt meg a náci eszmének, mindazt elégettette. Nem csak könyveket, de festményeket, filmeket is megsemmisítettek a Führer akarata szerint.

Minderről kevesen tudnak, mert nem sok helyütt reklámozták ezt a történést. Az oroszok biztosan nem, hisz maguk is könyvégetők voltak, már a cári Oroszoroszágban is, és folytatólagosan 1918 után a kommunista rendszerben. Hírhamisításból csillagos ötösök voltak már akkor is, amikor a nagy októberi forradalom zajlott, hiszen a bolsevikok nem a kommunisták voltak a forradalom idején, hanem inkább mifelénk az MDF-nek vagy a szociáldemokratáknak voltak megfeleltethetők szemléletük mentén. Csak éppen a kisebbségben levő szélsőséges kommunisták lenyúlták a bolsevik pártot, meghekkelték azt, és így tették magukévá a többséget. Ezt sem tudhattad, ha nem olvastál Szolzsenyicint, de annyi baj legyen.  Mármint, ha a helyi könyvtárban megvan a Gulag-szigetcsoport című könyve, és azt elolvashatod. De ha nincsen, mert időközben kiselejtezték, vagy valaki ellopta onnan, akkor már nem tudod elolvasni, kivéve, ha antikvárban megkeresed és megszerzed. De ugyan miért is kertesnél olyan könyvet, amiről nem tudod, miről szól, pláne ,ha olyasmiről, aminek a létezését sem tudod, mert neked eleve mást hazudtak neked évtizedek óta?

SZóval, van egy fenntartásom az internettel szemben a nyomtatott könyvek javára ma is. Mégpedig az, hogy a nyomtatott könyveket, azok tartalmát nem igen lehet utólag megváltoztatni, ha már hazavitted a boltból. Az internetes digitális tartalmakat meg bármikor lehet változtatni. Te tegnap letöltesz valamit, amit én ma töltök le, és lehetséges, hogy a két tartalom ugyanazon cím alatt nem azonos. Szóval emiatt látom fontosnak a  451-et. Azt üzeni, hogy azért olvass papír könyveket is, ragaszkodj a fontosabb kiadványokhoz, hogy ott legyenek könyvespolcodon is, kinyomtatva - mert azt a tartalmat már nem lehet meghekkelni - legfeljebb elragadni tőled, és elégedni. 451 Fahrenheit fokon.

Magam Braburyt zseniális látnoknak látom évtizedek óta. Nem hinném, hogy bármely üzenet a múltból akutális dolgokat képes üzenni, ha nem látnok, aki írta.

Mostani írásomat az ihlette, hogy 2018-ban az HBO saját gyártásban újraforgatta a filmet, és egyáltalán nem rosszul sikeredett szerintem. És a nagyon sajnos, hogy ma nagyon aktuális is. Gondolom, ezért forgatták újra, modern jelenlegi és közeljövőbelinek látszó platformjainkat belekomponálva. 

Érdekes élményem volt ma este. Már egy ideje a FB-n írom meg kisebb szösszeneteimet, nem itt. Ezért fordulok elő itt ritkábban.

Ma este a burnout, a kiégés szindrómáról írtam ott, sem trágár szavakat nem használva, sem személyeket nem említve név szerint. A FB még is azonnal visszadobta bejegyzésemet, mint nem kívánatosat. Miután nyomon követtem a történést, s a "Nem értek egyet" opciót választva a nul device-rza került reklamációm. Azután még gyanúsabb lett a dolog. Gyakorlatilag nem tudtam eljuttatni reklamációmat a Fb-hoz.

Mivel biztosan nem sértettem meg semmi FB szabályt a bejegyzéssel - mert a bejegyzés nem tartalmazott sem trágár szavakat, sem pedig bizonyos védett vezetők személy neveit, vagy bármiféle személyes adatot, így biztos vagyok benne, hogy vagy az elemző algoritmus hibás, vagy pedig szándékos szűrő algoritmus gátolja az őszinte tartalmak közrebocsátását ott.

A burnout szindrómáról akartam ott írni, de maga a rendszer vétózta meg. Mivel a bejegyzés eleve meg sem jelent, kizárható, hogy bárki is jelentette volna, mint nem kívánt tartalmat. Márpedig nem kívánt tartalom jelöléssel vétózta meg azt a FB. Valami nem stimmel azzal a rendszerrel, azt vélem.

Még gondolkodom rajta, hogy jelentsem-e ezt a fura történést az USA Kongresszusának. Talán érdemes volna, mert nem teljesen normális ez a történés, asszem.