...bizony. Ha egy szóban kell megfogalmazni, akkor bizony csak a puncid kell belőled. Mert ennyi csak a való, ennyi a valóban igaz belőled, amit nőként a valóság asztalára tudsz tenni bárki előtt. A férfiak előtt, mindenek előtt. A bőröd, hajad illata, csípőd, járásod ringása, a körömlakk a lábadon, a stílusod, nagyjából ezek azok a dolgok, amit a valóság asztalára tényleg le tudsz tenni, láthatóvá és letagadhatatlanul tapasztalhatóvá tehetsz a férfi számára. Ne bzd meg, ez véletlenül teljesen azonos azzal az önképpel, amit magadnak rajzoltál? Hogy mik vannak, ugye. Vagy az is lehet, hogy mindez sosem volt titok senki férfi előtt, csak te vagy felmenőid szerették volna így hinni. Hát pech, ha nem sikerült, sem akkor, sem ma. Vagy még kérjek elnézést is? Megteszem, ha ez a vágyad - a valóság tekintetében nem múlik ezen semmi sem. 

Ugyanis a hazugságok, az illúziók, vetített, ám soha be nem teljesített ígéreteid szerte foszlottak a valóság kegyetlen homokfúvásában, már rég. Nagyon rég, már ükanyáid korában. Ígértél, sok mindent - csillagos eget is - régóta, sokaknak, többnyire, amik közül sem felmenőid, sem te nem voltatok képesek valóra váltani jelentősebb hányadot. Való az, ami létezik, ami itt van, kézzel fogható, tapasztalható - amire azonban nem vagy  - nem is voltál - képes, édes, nos, az nincsen. Az hiány maradt és marad, így értem ezt a súlyos mondatot. Amely viszont, ellentétben bármikori elképzeléseiddel, kamuiddal, sajnos 100%-ig valóság, azaz igaz. Az általad teremtett valóság.

A nők 99%-a tehát hazudik a fentiek fényében. Először magának, aztán a férfinak. A hazugságvizsgálaton simán átmenne bármelyikük. Kismillió olyan dologban, amit sosem volt képes és soha nem is lesz képes valóra váltani. Mások életében, számára sem, de eleve a maga számára sem. Csak képzelgések, bármi racionális kontroll nélkül, hátha, csak nekem, csak most bejön. De nem jön be, sosem, ahogy már dédanyádnak sem jött be. Meg az enyémnek sem:)

Nagyjából ide jutottunk 2010-re. Hát még 2015-re:) És még megbocsátón fogalmaztam most, mert már évtizedekkel, évszázadokkal korábban is így volt ez, csak a kommunikáció szűretlensége csupán mostanra engedte zabolátlanul szétterjeszteni az ősi hazugságokat  és persze megmutatkozni ezt az ordas kamuhalmazt nyilvánvalóbban. Mindez az elbaszott párkapcsolatok megszámlálhatatlan vérmezőin az aktuális kor közöségi szelleme által még megengedettnek elfogadott gátlástalan átgázolás mentén. De, aki bármikor is, akár csak egy embert a sárba taposott önzése által, az bűnös. De, létezik a megbocsátás intézménye is, szintén emberi. Azonban, ez sem javított a helyzeten, sok évszázad alatt sem, ez meg a rossz hír, ezzel kapcsolatosan.

De lapozzunk párat. Makrancos Kata megvolt, Shakespeare-től, 500 éve? Miről beszélnél tehát? Tudod te is, én is, hogy pontosan telibe találta a nő lényegét a mester is. 

Mindezek fényében, engem ma már csak a punci érdekel belőled. Finomítva, részletezve a lényeget: a hajad illata, látványa, a nyakad hajlatáé, a bőröd finomsága, csípőd ringása, melled hajlatai, vagy épp stílusod. A férfiban pont olyan kis finom részlet-érzékelések dolgoznak, azok keltik fel a vágyat a nő iránt, amint abban fordított irányban a férfi irányában. Az egy nettó téveszme-rendszer, amit a nők hisznek - mert akarnak hinni - a férfiak ilyetén alsóbbrendűségéről. Csak persze a férfiak nevetnek ezen régóta, magukban, vagy kocsmai társaságban, a nők meg rossz irányban értelmezték e nevetést, vagy téveszméltek az általuk sosem látott, tapasztalt férfi kommunikációról. Inkább az egójuknak hízelgő képzelgéseket erősítették tudatlanságukban leledzve - ami kurva nagy tévedés volt már 500 éve is. Azóta meg csak hízott, további téveszmék tömkelegével. 

A nő mi? Finomságok halmaza, ami nincs meg a férfiakban, de kiegészítője kell legyen annak, életének évezredek óta. Ha nem így volna, akkor nem keresné amaz a nőben mindezt. Márpedig tagadhatatlanul ezt keresi benne. Ennél fogva: a nő finom bőr, szép haj, illat,  finom arcél, szem, szempilla, ajak, ápolt köröm, csinosság, stílus,intelligencia, érzelmi intelligencia és így tovább a végtelenbe és tovább:) Az emberi létezés egy másik dimenziója, amely szintén végtelen. Akárcsak a férfié. Itt most kell hogy zakatoljanak pár percig a fogaskerekek fejedben - muszáj nekik, mert ezt a mondatot sosem olvasták, hallották sehol. Megvárom.

A Nő a férfi számára? Egy terítő a mikró tetején vagy kép a  falon. Egy virág, növény a párkányon, vagy az erkélyládában. Vagy csak egy ösztönösen összegurigázott zokni, amit én sosem szoktam, mert eszembe sem jutna. De észre veszem mindezeket, mindezekben kezed, lelked munkáját, törődésed grammnyi nyomait, pont azon hiányok ellenében, amik nekem, férfinak sosem jutnának eszembe magamtól. Mert nem részem, de hiányzik. És pont ez alapon értékelem, amit hozzá tudsz tenni, és hozzá is teszel életemhez, annak hiányosságaihoz. Tisztelem, amit tudsz, amit csak te tudsz, amit te birtokolsz, ami csak benned van s bennem nincs  és soha nem is lesz. 

De elég csak egy kedves gondolat is nehéz napokon - ha nem kenyered a zokni gurigázás, vagy terítők álmodása bútorok tetejére díszként - vagy ennél még lejjebb: csupán egy elbűvölő, mosolygós arc vagy ébredéskor a szomszédos párnán, ágyam másik felén. Nekem ez utóbbi is régóta elég lenne a boldogságomhoz - de nemed egyedi megnyilvánulásai vagy kevesek voltak ebben, vagy többet akartak lenni ennél. Utóbbiak észre sem vették, hogy amit igazából elérni akartak, azt már kisujjból megadták, viszont amit képzeltek arról, mint adni szükségest, azt messze túltolták. Hát ennyit a nők eszéről. Szerintem, akinek mindene megvan lelkében, az ne akarjon az esze szerint élni. Mert rábaszás a vége az ilyesminek. Aki jó úszó, az ne atlétikában akarjon bajnok lenni és fordítva. Valahogy ekként gondolom a dolgot. Nem érdemes sok szót vesztegetni rá, ez a valóság, ez a szitu. Ez nem végzettség kérdése - ez meg a másik tévhit halványlila, népszerű ködfoltjának szétoszlatása részemről.  Érzelmi intelligencia plusz a valóság helyzeteinek felismerése, elfogadása - az ezekről alkotott, gyakran téves elképzeléseinkkel szemben. Ha ismered, mennyi nő szenved a közhelyes kocka téveszmék miatt, akkor tudod, mire gondolok. Ha meg nem, akkor in nomine patris et fillii et....hagyjuk, felesleges. 

Ez utóbbi jelenség szerintem a domináns a mai magyar nő-társadalomban. A reggeli szeretkezés - nem muszájból, hanem spontán, mert mindketten kívánjuk, ösztönből, kölcsönösen -, az csak a nonplusz ultra lehet. Szenvedélyes férfi partnere szenvedélyes nő lehet. Lélek kérdése ez elsősorban. Gondolj csak arra, mi a jelentés különbség a lelkes ill. a testes szavak között. Ugye, hogy mindjárt pontosan tudod, mi a differencia a kettő között? Nos, én is tudom, azért mondtam:)

És a szexuális-lelki kielégülés kulcsa is ez csupán, vagy az ellentettjéé - képmutató nő illendő párja a képmutató férfi. Persze, ezek ketten nem fognak tudni összehozni egy valódi, égrengető orgazmust sem, de pszt, ne szólj nekik, nem érdemes. A tömegek lázadása senkinek nem érdeke, abból mindig csak a baj van:)

Aki nem érti, mik az alapvető emberi szükségletei, az nem is fog azok betöltéséért semmit sem tenni. És ha a saját létének kulcsát nem értik, ugyan mennyiben adhatná abban a vonatkozásban életre szóló párjának akárcsak tizedét is annak, amit tudatlanul ígért az oltár előtt? Az elmebetegség gyenge kifejezés eme szituáció kifejezésére,. Nettó, prosztó faszság az egész, sőt, még annál is rosszabb. A szóra sem érdemes kategória, férfi szemszögből. A megborzongok az emberi állatság 21. századi jelenlétén kategória. 

Nagyjából ezért marhaság a szexfilmek sablonjai mentén alakoskodó emberek - akár férfiak, akár a nekik megfelelni akaró nők - szexuális és párkapcsolati törekvései, vég nélküli bizonyítási kényszerei mentén - bármiféle előrehaladás nélkül, akár hány évtizede, vagy akár évezrede. Aki nem látja a célt, az hogyan érne el odáig? Sehogy, soha, ez elég nyilvánvaló. Ez is évezredes igazsága az emberi létezésnek, tudatnak. 

Gondolod, hogy nettó paraszt pöcs vagyok, amikor rácsodálkozom eredendő szépségeidre? Én nem gondolom, mivel nem ezt élem meg akkor és ott. Sem testben, sem lélekben. És persze nem is azt fejezem ki, mint a fenti írásban sem. Valójában te sem, csak éppen fingod nincs arról, mit gondolok, amikor rád nézek férfiként. Csak gondolsz holmi női faszságokat, amiknek alapjuk zéró, de amiket a többi zéró agyúakkal megvitatsz aztán, mint komoly, világrengető témát a női blogokon. Ehhez kinek gratuláljak? Gratuláljak egyáltalában? Kéne? Szerintem nem.

Mindez nem az én hiányosságom vagy más, valódi férfié - csupán a te agyadé.

Akinek nem inge, az ugye ne vegye magára:)