Férfi blog

Vannak visszatérő gondolataim. Időről időre. Ilyen például az autósokhoz való viszonyulás Magyarországon. A szocreálban ez luxusnak számított, akként kezelték. Ez rendben volt az adott kor életszínvonalán, cserébe az állam nem csak szorgalmazta, de tevőlegesen alakította a tömegközlekedés elterjedését. Munkába járásra akkoron még relatíve kevesen használták saját autójukat, jártak busszal, villamossal, vonattal. Olcsó volt és a célnak megfelelt. Megérte a késést, műszaki hibát is, belekalkulálta mindenki, még ha bosszantó is volt.

Az évek múlásával arra lettem figyelmes, hogy életünket az állam tevőleges semmittevésével támogatva engedte abba az irányba változni, hogy rá legyünk kényszerülve a négykerekű napi használatára. Saját érdekei (=pénztárcája érdekei) mentén engedte, hogy az újonnan létesülő munkahelyek, bevásárló központok a lakott területeken kívül vagy külterületeken épüljenek meg, ahová már tömegközlekedést csak ímmel-ámmal biztosít vagy egyáltalán nem. Ezzel párhuzamosan a munkaidő rendje is átalakult, amihez a boltok nyitva tartása is hozzáigazodott. A magánszférában dolgozók már 10 éve se 8-tól félötig dolgoztak, alkalmazkodni kellett a többlet munkához, a váratlan túlórákhoz s ez az idő előrehaladtával, a piaci verseny növekedtével csak tovább romlott. A közszférában viszont maradt a merev munkarend, így a szülőnek a gyerekért változatlanul oda kell érnie az oviba, iskolába, hivatalba. Ezért nyergelt át a busz-metró-villamosról vagy vonatról az autóra. Meg nem buszozik ki munka és ovi után a budaörsi bevásárló központba, 2 fáradt gyerekkel s onnan még 2 málha szatyorral haza, hanem autóval intézi, mert így időt és fáradtságot takarít meg. Mert utána még ott a családi élet, arra kell a kevés idő.

Mindezen változások ellenére a hivatalos állami és önkormányzati szemléletben mind a mai napig az autós első számú közellenségnek számít, ugyanazzal a szemlélettel kezelik luxusként, mint 20 évvel ezelőtt.

Ott sarcolják, ahol csak lehet. Nem csak anyagilag, adók és parkolódíjak formájában, de például a közművek vagy az útkarbantartásoknál is nagy ívben leszarják a felelősök, hogy gyakorlatilag jó ideje már az autósok vannak többségben. Nem vették észre az idők változását, s nagyon úgy tűnik, hogy nem is akarják.

Ezt onnan lehet észrevenni, amikor olyan szervezéssel találkozunk, amiből észrevesszük, hogy gondoltak az autósokra. Több kilométeres útfelújítások egyetlen éjszaka alatt. Egyik sávot egyik éjjel, másik sávot másik éjjel.

Több példát is láttam erre, de kiemelném pl. a mogyoródi önkormányzat hozzáállását, ahol egy párszáz méteres szakasz aszfaltozását néhány óra (!) alatt el tudták végezni. Kalapom megemeltem előttük, jó példát mutatnak. Nem a munkát végző cégen múlott bizonyára, ők azt csinálják, amire megbízást kapnak.

Azt nem kommentálom, amit idén őszre sikerült összehoznia Budapest székesfőváros önkormányzatainak - a totális káosz, az emberek fejének leszarása, a dugókban elpazaroltatott üzemanyag és  számtalan baleset okán.

Kevés a munkahely az utóbbi, mintegy 6 éve tartó hullámzó recesszió miatt. Mert ne tévesszük meg magunkat a hivatalos statisztikák szerint, hogy mikor, hogyan javult a munkahelyek száma - a való életben egyre távolabb vállalnak munkát az emberek, ott ahol találnak, ez az egyik ok, amiért javult, nem azért mert olyan sok munkahely jött létre. Ez a tendencia 2006 óta tart, azóta 6 év telt el és a hivatalos szervek álláspontja az autóhasználatra kényszerülőket ma is pontosan olyan elkényelmesedett patkányokként kezelik, a társadalom megvetendő kasztjának, mint akár 10 éve, akár 20 éve. Eközben az autósok számottevő kulturális változásokon mentek át, alkalmazkodtak, ez a saját tapasztalatom. Udvariasabbak, óvatosabbak, megértőbbek lettek az utakon. Nyilván nem mindenki,  de tömeges méretekben ez tapasztalható.

Érdekes, hogy a Gyurcsány kormánytól még elvárás volt az üzemanyag jövedéki adó plafonjának bevezetése, hogy egy bizonyos árszínvonal fölé ne dráguljon az. Népgazdasági érdek is volt, hogy ne dráguljanak az árak a boltokban, meg a személyautó használatára szoruló munkavállalók védelme is egyben. Emlékeim szerint ez olyan 370 Ft/liter benzin ár környékén volt meghúzva, afelett is ár esetén a kormány csökkentette a jövedéki adót. Aztán ez valahogy elmúlt, ilyesmi már fel sem merült az 500 forintos benzinár környékén. Miért kellene, ugye? Vagy ott van a munkába járás költségtérítését szabályozó jogszabály alamuszi átírása idén januártól, amely lehetetlen feltételek közé szorítja még a 9 Ft/km költségtérítés fizethetőségét is. Akkor vehető igénybe, ha az inga két végén elhelyezkedő települések közt nincs közvetlen tömegközlekedési kapcsolat vagy ha van, de az átszállási/várakozási idők együttese meghaladja a nettó utazási időt(!). A céges mélygarázsokban, amelyeket már 10 éve kötelező megépíteni a közterületek tehermentesítése érdekében, nos, az ott biztosított parkolóhelyek után, ha az nem saját cég tulajdon, hanem bérlemény  - márpedig igen sok esetben az -, a bérlő cégeknek szja-t és járulékot kell fizetniük (30-50 ezer/hó). Mert ez juttatás a dolgozóknak. Értjük, ugye? Önkormányzati érdekből előbb rákényszerítjük a beruházóra az építési szabályokkal, hogy építsen parkolót, majd idővel megadóztatjuk azt is. Ja, de hová lett közben a munkavállaló ember érdeke? Vagy az önkormányzat csak a saját érdekeiért felel, az általa képviselt kisemberéért nem? De az SZJA-t azért zsebreteszi szemrebbenés és ellenszolgáltatás nélkül.  Valami képzavar van itt. Az önkormányzat és az állam nem egy eltartandó intézmény, nem az létezése célja, hogy n-edik eltartott ballasztként fejje az állampolgárokat, hanem hogy bizonyos kommunális szolgáltatásokat biztosítson. Szerintem.

De, jelenlegi szemlélet szerint, dögöljön csak meg nyugodtan a rohadék autós, az ingázó, aki ilyen nehéz időkben autóval jár, miért nem utazik napi 3-4 órát a munkahelyére az állítólag korszerű és emberbarát tömegközlekedéssel, igaz? De azért fizessen mindenféle kitalált állami lehúzási szándék szerint, pl. zöldkártyára, műszaki vizsgára évente, holott ez műszakilag nem volna indokolt 4 évnél fiatalabb gépjárművek esetében, amelyek nem kis hányadát teszik ki a napi forgalomban közlekedő járműveknek. Meg baleseti adót, ugye, bármiféle differenciálás nélkül.

Szóval, mindez érdekes megközelítése az igazságosabb társadalomnak, meg annak is, hogy mennyiben szolgálja a dolgozók által eltartott hatalom az eltartók érdekeit. Hát, nincs mire büszkének lenni. Mindezt 22 év demokrácia után vagyok kénytelen leírni. És ez csak egy apró aspektusa életünknek, ahol nagyon nincsenek rendben a dolgok. Amiként az sincs, hogy állandóan nyugat-európai mintákra hivatkozva nyomorítanak meg bennünket. London? Londonban kérem, van rendes tömegközi, van busz, van metró, amely csak akkor füstöl, ha bombát robbantanak benne néhanap. Hazugság-e hát, amikor a fejlett nyugati városok, országok tömegközlekedési trendjeire hivatkoznak Magyarországon az autósok ellehetetlenítését indokolva, miközben minden artériájából egyszerre vérzik el a tömegközlekedés fejlesztése pusztán a hivatalnokok, politikusok a pazarlása, nem törődömsége okán? Ja, nem kicsit.