Akkor légy azzá. Senki nem mondta, szabta meg számodra, hogy nem lehetsz. Mármint, saját, eredendő érzéseid, indíttatásaid mentén, amikkel nagyon is tisztában voltál mindenkor. Csak, legfeljebb letagadtad, mert ezt volt számodra kényelmes, külső, más emberektől gyakorolt nyomások ellenében. De, azok mások voltak, ellenben te voltál/vagy az, aki engedett akármi nyomásnak és azért nem cselekedte, amit neked kellett volna.
Nagyjából ez a paradigma ezzel kapcsolatban. Számomra nem kérdéses, hogy minden ember érzi aktuálisan, hogy neki, korszakosan mit kéne tennie. Az nem releváns, hogy hányan hazudnak maguknak, amikor ezen inspirációt érzik. Mert az számít csak, amit teszünk, vagy épp nem teszünk meg. Igen, az élet ilyen szar.
Hogy ki, miben hisz? Hogy mit mond? Hogy mit ígér? Hát, mindaz csupán egy kiválogatott, bársonyfurulyatokba bújtatott lófasz, halványlila nyáresti ködfénybe burkolva, semmi egyéb.
Hosszabb posztra számítottál? Kár volt. A lényeg ennyiben elmondható, hát ennyiben mondtam el. Én örülnék a leginkább, ha oldalakon át kéne magyaráznom, hogy miért vagy hazug, csaló. De, nem tehetem, mert oly egyszerű képlet részesévé váltál saját döntéseid nyomán, amire képtelenség bármi hosszabbítmányt hazudni. Mert hazudni csak olyasmiért érdemes, legfeljebb, ami előrevivő. Most én kérek elnézést? Talán csak nem. Legalábbis remélem, hogy nem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.