Férfi blog

Megosztó lesz e bejegyzés, de őszinte. Olvastam ma egy katolikus blog nagyon elhajló kritikáját róla, ami felháborította bennem a sok éves toleranciát is, amit a katolicizmussal szemben kialakítottam. És maga a mű támasztotta fel bennem azt a gondolatsort, amit alább olvashatsz - azaz, mindazt, amit gondoltam a római katolikus egyházról, de sosem írtam meg, mert nem láttam szükségesnek. Mert hülye voltam. De most megírom. 

Szóval, a sorozat nagyon jól ábrázolja a római katolikus egyház évezredes vétkeit - és gyengeségeinek, hiteltelenségének okait. 

A kereszténység egyházzá intézményesülése óta csak romlik. Teljesítményében, hatékonyságában. Mármint, eredeti hivatását tekintve. Ami, egészen pontosan nem volt eredendően hivatása, hisz nem rótta rá senkire Jézus Krisztus, hogy egy óriási világi, emberi, politikai, hatalmi szervezetet hozzon létre, csupán az azt megalakító emberek ezrei gondolták úgy, hogy a világon akként terjeszthetik el  a kereszténység üzenetét, ha megalkudnak a világ addig érvényes más ideológiáival, emberi törekvéseivel. Pedig hát mi sem áll messzebb a bibliai igazságtól, üzenettől, mint ez a cselekvés. Jézus üzenetei pont arról szóltak, hogy mi a tiszta lélek titka - az, hogy ne adjuk el az igazi értéket semmi ember által annak vélt anyagiért. Ők viszont megtették, ámbár generációról generációra megmagyarázták, hogy milyen megalkuvásra, miért volt feltétlen szükség.

Lehet, mondani, hogy én innen, a 21. századból könnyen osztom az észt, csak éppen kamu lenne ez az állítás. Ugyanis mindenkor, minden egyes egyházi személy, vezető pontosan tudta, hogy valójában mi volna helyes. Mert kétségeikkel szembesültek, mielőtt meghozták azokat. Akárcsak bármely hívő az évezredek során - mi volna Isten szíve szerint, a Szentlélek szerint helyes tett, döntés, és mi az, ami csak megalkuvás, azaz az egyház erejének veszteségét okozó, rövidtávú és prosztó emberi szempontok szerint meghozott világi döntés. Mindenki a magáét, annak következményeit lássa - és azért is felelt, s felel mindenkoron. 

Az emberek a lehetőséget kapták Jézus Krisztusban - aztán, hogy ezzel mihez kezdtek, mire jutottak vele, az már egyéni felelősség volt minden koron. Ma is az. 

A film arra mutat rá zseniálisan - zseniális abban az értelemben, hogy bár szemtől sokan támadták a római egyházat másfél évezredes léte alatt, de többnyire sikertelenül - , nos, a film illetve a könyv szerzője nem ezt az utat választotta. Hanem egy képzelt szituációba tette a Vatikánt, abba, amelyben egy általa választott új pápa tart tükröt a szervezet - mert számomra csak az - évezredes hazugságai elé, s az milyen reakciókat hoz ki az illetékesekből. 

Szerintem nagyon felkavaró és értelmes gondolatmenet. És megosztó is. A történés minden szálát taglalja, szóval nem egysíkú történet. Bemutatja a Vatkikán belső konfliktusait, konspirációit - igaz, bár egyszerűsített kivitelben, kevés szereplőn keresztül, de lényegretörően, azt át adva a nézőnek -, ugyanakkor a plebsz és a média elvárt és valós reakcióit is híven tükrözi. Egy szóval mindazt, ami miatt az egyház nem tudott sem igazivá lenni 325 óta, s ami miatt azóta csak egyfolytában gyengül. Pontosabban gyengíti önmagát - ahogy halmozza a hazugságokat, megalkuvásokat, annak mértéke szerint gyengül. A filmben nincs kimondva, kirajzolva az iszlámmal való ellentéte, nagyon ügyesen. Mert ha lenne, akkor nem látattná meg a római katolikus egyház önmaga valójának tükrében annak hibáit, vétkeit, amelyek miatt nem tudott azzá lenni, amivé szeretett volna válni. Pontosabban tisztázni érdemes ezen a ponton, hogy a római egyház sosem volt Isten terve - csupán emberek prosztó vágyainak ambíciója. Ha ez nem volna igaz, akkor Jézus bevonult volna Rómába, még anno, és ott csapkodott volna ostorral a farizeusok között. 

Igazából ennek az egyháznak a történelme arról szól, hogy Isten az emberekre bízta, mihez kezdenek a tőle kapott üzenettel. Hát ezt csinálták belőle. Politikai hatalmat, intrikákkal, gyilkosságokkal, népirtásokkal átszőtt feudális hatalmat. Amely ma is csak annyi, habár régóta nem érti sorvadásai okát - pedig nem bonyolult az, csupán a feudalista korban ragadtak, még a kapitalizmust sem értették meg a 21. századra. Gyengébbek kedvéért, a közép kori reformációt ma sem értik, csupán eltolerálják az évszázados harcok után kialakult kényszerű valós helyzet miatt - de sosem értették meg, mert nem is akarták, hogy egyáltalán milyen kritikát s miért fogalmaztak meg hívő emberek tömegei vele szemben. Hát, ez a hozzáállás még sokáig nem lesz a siker titka, az tuti. Nem bonyolult helyzet ez - vagy belátják vétkeiket, vagy nem. A megtérés, a változtatás a bűnök beismerésével kezdődhet, sehogy másképpen. Ezt nekik mindenki előtt sokkal inkább tudni illene. Nem tegnap óta, hanem már 325-től, amikor az első hibás döntéseket meghozták.  

Az egyház nem világi. Nem világi céllal jött létre eredendően, ezért hazugság bármi olyan érvelés, hogy "de hát élnünk kell a világban" vagy hogy "Isten céljai érdekében folyamodnunk kell bármilyen alantas világi eszközhöz". Ez kérem szimpla hazugság. Az emberé, amely szemével nézi a világot, s annak történéseit, s világi módon akarta érvényre juttatni egy olyan hatalom érdekeit, amely kezdettől kinyilvánította magáról, hogy nem e világi, és hogy e világi eszközökkel nem lehet sikerre juttatni itt. Most én vagyok hülye, vagy azok nem értették meg ezt az egyszerű üzenetet, akiknek nálamnál sokkal korábban és sokkal inkább kellett volna ? Mármint, a felvállalt és rájuk rótt felelősségüknél fogva. Aztán meg itt sírnak, mint a fürdős kurva, hogy az emberek milyen gyalázatosak, mert nem érdekli őket az egyház istenképe? Ne már. 

Ha valakinek van egy vállalkozása, annak van filozófiája. Van egy elképzelése, látása, víziója a jövőjéről. Az egyháznak is volt - csak éppen nem a szerint a vizió szerint cselekedett nap-nap után - másfél évezreden át. Soha nem védte meg például a szegényeket, de mindig a vagyon és a hatalom mellett állt ki, valamilyen véletlen tévedés mentén. Ok, ha egyszer-kétszer egyes egyházvezetők tévedtek volna elébbiek szerint, arra még lehetne mondani, hogy hát Istenem, emberek vagyunk, tévedni emberi dolog. De másfél évezred sorozatos ilyetén "tévedései" biztosan nem férnek bele a tévedés kategóriába. Mert ez igazból tendencia, valójában egy filozófia - az árulás filozófiája. Pont a hívek elárulásának és megrontásának filozófiája. Itt most megállok - volna mit sorolni, de nem pazarlok egy szót sem olyasmikre, amiket már előttem bárki megírt. 

A lényeg, hogy az egyház nem lesz sem hatékonyabb, sem tisztább, sőt, csak sötétebb és zavarosabb, gyengébb mindaddig amíg a klérus meg nem tisztítja magát. Ugyanis csak a jó fa tud jó gyümölcsöt teremni - a megromlott fa pedig generációról generációra csak egyre romlottabb lesz. Ezért olyan gyönge a római katolikus egyház, amilyenné vált a 21. századra. Ezzel nem a híveknek kell bármit kezdeniük - hanem a klérusnak. A tanultságuk megvan hozzá - elég rég óta megvan, csak nem arra használták, amire kellett volna - , szóval, van min dolgozni a kedves Szentatyáknak, bőven. Ma azt mondom, hogy könnyebb a tű fokán átmenni a tevének, mint a római egyház bármely képviselőjének megszentelődni. Ugyanis a bűnök 3-ad, 4-ed íziglen öröklődnek a leszármazottakra. Az övéik is. Nem is gondolok bele mélyebben mit jelent ez, de ha az egyes emberek életében tetten érhető e tendencia okként és eredményként is, akkor mennyiben érhető tetten egy másfél évezrede bűnt bűnre halmozó politikai szervezetben? Snitt. Ne erre gondoljon senki, mert felemészthetetlen mennyiségű bűnről van szó, ami nem való egyes ember elméjének - hisz nem is egy ember hozta létre. Inkább a megtisztulásra kell gondolni, és abban foglalatoskodni - azaz, elhagyni a politikát, visszatérni Péter hivatásához, krisztusi megbízatásához - azaz, tisztán víz nélkül hirdetni és képviselni Jézus Krisztus  által hírdetett igazságokat. 

Az igazság az vagy vegytiszta, vagy emberi mellébeszélések, érdekek zavarával vegyített valami - de, már az első csepp emberi szar belecsöppenésétől kezdve nem lehet többé sosem vegytiszta igazság. Némely afrikai törzsek ezt már évszázad óta világosabban látják a leghithűbb katolikusoknál. Nem véletlenül - ahol az ivóvízbe egy cseppnyi szar kerül és attól megbetegszik egy egész falu, nos, azok őszintébben viselkednek a fertőzésekkel szemben, mint egy olyan társadalom, amelyben sokkal többen élnek, mint egy faluban, és ennek megfelelően sokkal lassabban ér el hozzájuk a fertőzés. De, akármelyikről is legyen szó, a fertőzés az fertőzés, és előbb vagy utóbb elér mindenkit. Én nem afrikát szondázom, csak a saját, engem körülvevő társadalmat. És ha azt mondom, hogy már a második VH alatt elbuktak, akkor még nem szóltam az azóta eltelt 60 évről. Jobb is, ha nem szólok - mert, amit azóta tett, pontosabban inkább nem tett az egyház a hívei érdekében, nos, az mindenképpen szégyenletes Jézus Krisztus előtt. Azt mondok, amit akarok - nem vagyok pápa. Csak egy keresztény ember. Akit római katolikusnak kereszteltek, de egyáltalában a hitet, nos, nem tudták átadni nekem. Csak papíron voltam római katolikus - ennyit tudtak elérni nálam. És ez nem az én hibám, vétkem - a római katolicizmus nem volt elég jó ahhoz, hogy én oda tartozónak valljam magam. Pedig sok papjukat, plébánosukat tartom jó fejnek, megértendő és követendő példának. De magát az intézményt lehetőség szerint messze elkerülöm - akárcsak a többi világi, rothadó intézményt. Ők kérnek elnézést, nem én , amikor majd rá eszmélnek, hogy végre, másfél évezred után muszáj lesz.