Férfi blog

Régóta kínlódok. Írni vagy nem írni? Ha mégis igen, akkor kinek? Van értelme? Nincs. Oly kevesen vannak, kihez én szólhatnék.

A film pontosan ábrázolja azokat a titkos, belső emberi kínlódásokat, ám könyörtelen tényeket, amelyekkel bármely ember szembesül élete során. Csak a 95%-uk letagadja önmaga előtt is, inkább megpróbál bebújni a többi képmutató álságos boldogságkeresésének hamis zubbonyába. Az eredmény egyrészt borítékolható - avatott, azaz tapasztalt ember számára - , másrészt tanúbizonyságot teszel hétköznapi ténykedéseiddel arról, hogy amit a borítékba tettem, az igaz. Ördögi kör, mondhatni. Nekem s neked egyaránt, mivel én meg igazi emberek társaságát keresem igazi emberként. Pech, ha az ember ilyen? Hja. 

Életem legborzalmasabb tapasztalása, amikor valakiről tudható, hogy milyen hibákat fog elkövetni, s azok mentén hogyan bassza el az élettől a boldogságra kapott lehetőségeit, és aztán kisvártatva meglátom, hogy úgy tettél. Ennél borzalmasabb élményt nem tudok elképzelni. Nem is kell, hisz itt vagy te, aki valóra váltja, előre kiszámítható módon, hozzátéve egy újabb téglát az emberiség devalvációjához. Sablon szerint, ahogy azt tőled a faszbuk és lájkolói elvárják. 

Szar dolog látni előre, hogy huszonéves emberek mostani tetteikkel, hiedelmeikkel hogyan szarják el életüket, boldogságukat tíz év múlvára. De láttam már 5 éven belül is realizálódni. 

Nem írhatom mindazt, ami bennem van, keletkezik a tapasztalások során. Mert nem lehet a 4D-t lekonvertálni a te 2D-s szemléletedre, azért nem. Minek a hangyának szemüveg? Mihez kezdene vele, még ha érthetné is, mire jó? Nem veheti fel, kicsi hozzá, tehát számára nem jó semmire. Értelmetlen tehát az életében, értelmezhetetlen jelenség, hiába értelmes dolog emberi szemszögből nézve. Nos, az élet igazságai is ilyesmik, mint az a szemüveg - ha nem tudod felfogni, akkor tök felesleges, nem nyer értelmet a te életedben. És nagyon szar érzés, amikor észreveszem, hogy nem érsz fel ehhez, mert konzum idióta vagy. Nem sértés, csak állapotod szabvány szerinti tényrajza. 

Faszbuk? Nahiszen. Mogyoróra éhezett mókusok orránál fogva vezetése egy marék avas mogyoróval. Nagyjából. Konzervet eszel, és boldognak érzed magad, mert csupa kozervevő között nem fogsz feltűnést kelteni, azaz beleillesz a képbe. Legalábbis ezt hiszed. Bejöttél oda, körülnéztél, s posztolod, amit kell, az általad megfigyelt szabályok - azaz, mások viselkedéséből képződött minta  - szerint. Hogy népszerű légy, hogy elfogadott légy. És észre sem vetted az évek sorában, hogy semmi eredetit nem osztottál meg, ami igazából te vagy, amit csak te tudnál a világhoz tenni (na jó, kis százalék igen, de az nem te vagy:), csak próbálsz megfelelni a többség elvárásainak. Évekbe fog telni, amíg rájössz, hogy nem adtál senkinek semmit imigyen, és te sem kaptál többet egy fikarcnyival sem. Nagyjából egy értelmetlen élet - ha nem szállsz ki valahol útközben. 

E bejegyzés az IWIW halála apropóján született. Sok évvel ezelőtt tettem egy kísérletet ott. Megkerestem réges-régi gyerekkori ismerőseimet ott, és próbáltam velük levelezni. A második levélváltás után mindegyik kezdeményezés elhalt, sablonos lepergető reakciókba fulladt. Senki nem akart őszinte lenni, vigyázott a babaruhára, amit a Lila Akác közben látott (lehet, ez később vált e viselkedésminta gyűjtőfogalmává). Nagyjából ennyire maradtak emberiek az emberek. És ez még a Faszbuk előtt történt. Amikor a Faszbuk bejött a képbe, onnantól fogva eleve nem voltak kétségeim afelől, hogy mit lehet ott elérni emberileg. A zérót, nagyjából. Ötször később a faszbukon megismételtem ezt a kísérletet. Az eredmény ugyanaz lett. Nem voltak kétségeim azután. 

Voltak igazi barátaim, a faszbukon kívül alakult, természetes, emberi kapcsolataim, fésztufész, amelyek értéket képviseltek. Egészen addig, amíg a faszbuk (vagy Linkedin, egykutya) el nem csavarta barátaim fejét és értékesebbé nem vált számukra - azaz, inkább egojuk, kényelmük számára - , mint valódi emberi kapcsolataik. Elvesztettük egymást, ez lett az eredménye. Páran egyetértenek ezzel ma, de a többség nem. Ha a többség kútba ugrana, vajon mi is ugranánk? Nem hát, a válasz egyértelmű.

Kinek gratuláljak mindehhez? Zuckerbergnek vagy a barátaimnak? Eldöntendő kérdés. Nem bántom egyikőjüket sem inkább. Az ember az, amit tesz. Annyi, s nem több.  Aki mások életét bassza el, annak az a felelősségi köre, aki meg csak a sajátját, annak meg az. Mindenkinek a magáé.