A nők szeretik elhitetni magukkal, hogy őszinték, önmagukat képviselik, adják elő. A férfiak meg úgy vannak nevelve, hogy ehhez udvariasan asszisztáljanak. De általában ez csak szemfényvesztés - évezredek beidegződése -, mivel csak arról szólnak ezen önámítások, hogy hitelesebbnek tűnjenek párjukkal vívott aktuális harcukban. Akár felelős az a másik kínjaikért, akár nem az. Így nézik alapvetően hülyének a nők a férfiakat.
Honnan lehet ezt tudni? Nem bonyolult, csak őszinteség kell hozzá - a férfi részéről. Amikor a nő igazán megmondja - általában a végén - , akkor hangzik el minden igazság - mind egyszerre. Minden, amit addig elhazudott, elhallgatott, ám a mélyben aláásta bizalmát a párjával szemben. Ez az a kitörés, ami a másik szemében gyűlöletnek tűnhet, akkor, ott - holott valójában a nő saját maga gyengeségével, hazugságaival szemben érzett gyűlöletét fogalmazza meg ilyenkor a férfival szemben, egy fazékban összekeverve és az egészet a férfi nyakába öntve. Akkor is, ha annak akár köze sem volt a főztjéhez.
Ilyenkor derül ki, hogy valójában azért nem volt jó a szex, mert kezdetől utálta a férfi egyes részeit, vagy szokásait, csupán elviselte képmutató módon. Vagyis, valójában az derül ki, hogy sosem szerette a férfit - csak hazudott, önmagának és párjának is, egyéb elképzelési miatt, amikről asszem, egy férfinak jobb nem is tudni. Mert a hazugság indokai soha, senki ember életéhez nem adtak hozzá semmi építőt, hasznosat. A kapcsolat alatt azonban a nő mindvégig úgy alakította a dolgok menetét, hogy a férfi érezze úgy, hogy ő nem szereti, vagy nem eléggé a nőt. A hatalomgyakorlásban jártasak a nők.
Nagy hiba az önámítás - és még nagyobb, ha mindezt azért műveli valaki, hogy a párját átverje, megvezesse, csupán saját gyávasága mentén - csupán, mert nem volt bátorsága szembenézni saját gyengeségeivel, azaz önmaga valójával.
Vannak mocskos dolgok az életben - mindet emberek művelik más emberekkel - , de ezekben asszem a nők a jártasabbak. Nem a nők szidalmazása okán írom mindezt, hanem, csak mert sosem fog megváltozni ez a rossz beidegződés, amíg ez bocsánatos bűnként elváratik, közhelyesen. Holott, a boldogság az ilyen emberi balfaszságokon úszik el többnyire. Másrészt, tele a tököm a naponta olvasott női panaszkodásokkal, amiknek gyökere mindig saját hazugságaik. Dióhéjban összefoglalva mindet a fentiekben.
Mert nem a másik nőn, a jobb seggűn, vagy szexisebben, vagy fiatalabbon úszik el sosem a kapcsolat. Nem, az már csak következmény mindig. Hanem a női hazugságokon. Onnantól kezdve, hogy a nő nem ahhoz megy feleségül, akihez vonzódik, hanem ahhoz, akit ki tud használni. És nem az a szomorú ebben a tényállásban, hogy én ezt észreveszem - nem. Hanem, hogy mindez magától értetődik a szemében, legalábbis a legtöbb nő így magyarázza legfőbb hazugságát az életben. Aztán persze, amikor az élet fagyija visszanyal - azaz ők basznak rá 5x később, akkor fel sem merül bennük, hogy csak azt kapták vissza az élettől, amit adtak abban. Ötödszörre sem, nem mellesleg.
Szóval, ha te is megtetted az említetteket, akkor gondolkozz el azon, hogyan tehetnéd jóvá. Muszáj lesz, mert hiába palizol be változatlan elképzelések mentén x palit, mindegyikkel csődbe fogsz jutni idővel.
Csodák vannak ugyan, de olyan csoda nincs, amely igazat hoz életedbe - hazugság ellenében. Ha körülnézel magad életében, másokéban nagyon pontosan látni fogod, hogy minden rábaszásuk csupán ezen az egyensúlytalanságon múlott - 20 éve is, meg 10 éve is, meg tegnap is. Ugyan, a holnap mitől végződne másképp? Nincs rá semmi indok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.