Lelkemben megannyi törött bögre
- így gondolok a megismert Nőkre.
Néha előveszem, egyiket, másikat,
nézegetem, hol kerestük a hibákat.
Hol szúrtuk el, mit kapkodtunk,
mit kellett volna másképp gondolnunk.
Ma már más szemmel látom őket -
megragasztanám legtöbbjüket.
Mert még is csak szerettem, mindegyiket,
csak a női gőg hiteti velük az elvetettet.
Buta az ember oktalan félelmében,
mikor a másik érvényesít érdekében
hasonló elhamarkodottsággal,
nem bírván mit kezdeni a szikrával.
S a nyugalom elszáll nyomások hada alatt,
a pillanatban két ember bajsza összeakad.
Hoznak rossz döntést, elhamarkodottat,
mit mindketten bánnak majd lenyugodva.
De késő, a sérelem vélelme megesett,
s nincs, aki kibogozza a női lelkeket,
csak törött bögrék lesznek különféle falakon,
nem érdekli már őket, hogy megragasztom.
Nem akarják tudni, hogy a butaság kölcsönös,
amit adtál, azt kaptad - az élet-út ily rögös.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.