Olyan érzésem van, mintha Isten levette volna a kezét az emberekről. Mintha morcosan, sörrel a kezében levágódva kedvenc foteljébe azt mondaná: a kurva anyátokat szarházi banda, majd rájöttök!
Telnek a napok, mindenki azt csinál, amit akar, de nincs hatása. Egyhelyben járunk. Röpködnek a milliárdok, görcsös igyekezet jónak mutatkozni, közben egyre-másra derülnek ki a disznóságok, hazugságok, tervezetlenségek, bénaságok. De lehullnak a porba, tompán koppanva, visszhang nélkül és nincs segítség, nincs remény, mintha senki nem hinné el, amit a politikusok hazudnak. Közben az arabok lázadnak, mire kitavaszodik, egész más világ lehet. Érdekes napok jönnek, de valahogy nem tudok nevetni, nincs kedvem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.