2011.04.24. 08:50 Mr. Waszabi
Csak egy gyertya
Szólj hozzá!
Címkék: vers lélek merengés gyertyafény
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr132851152
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
andalogva lobog kanóca végén.
Nem gondolkodik, nem érez,
teszi a dolgát - minket fényez,
miközben vacsorázunk a kertben,
s boldognak érezzük magunkat a percben.
Már nem figyelek a többiekre,
mert figyelmemet a láng köti le.
Megragad egyszerűsége, pompája,
imbolygó sárga fénykoronája,
s mégis, valahogy tökéletes,
szeretném tudni, mit érezhet.
Mert biztos, hogy jó lehet neki,
ha én is szeretnék gyertya lenni...
A freudista beszól: kitűnni, kitűnni -
de a hangsúlyt a miértben kell keresni.
Hogy világítsunk a sötétben,
talán ez rejtezik a lélekben,
de nem bűn ez, ha motivumunk tiszta,
s lehetőséget kapván nem élünk vissza,
csak tesszük a dolgunkat, amiért égünk,
s megértjük ezalatt, hogy miért élünk.