Most már szelíden, lenyugodva,
Nézek innen kedves arcodba.
Elhagytam a heveny kirohanásaim,
mit váltottak ki punnyadt nőtársaim.
Eh, nem törődöm velük,
Ők lássák saját életük,
S én is a magamét tekintem,
Van azzal is még mit intéznem.
De, hogy visszatérjek Rád,
Remélem szép a ruhád,
Amit felvettél mára,
Hogy itt lelj ma párra.
Mert szeretem a szép Nőt,
az igazi férfihoz illőt,
s ha szemem megakad Rajtad,
megteszek bármit, hogy kedvedben járjak.
Nem kérdezem, tudom mi kell Neked -
adja magát, ezt tanulni nem lehet.
Figyellek tehát, megnézem a nyomot,
mit jelenléted lelkemben hagyott,
hogy virágzom-e Tőled, avagy hervadok,
illatodból ruhámon mi maradhatott ?
Vagy, hogy érintésed kívánom-e,
szeretnék-e csókot lehelni bőrödre ?
Szagolni hajad illatát, mint nyáron a rétét,
elnézni melled lágy ívét vagy derekadét.
El tudom-e képzelni ringó járásod,
meghallani lélekben cipő-kopogásod ?
Megindul-e valami hömpölygés bennem,
ha csillogó szemeim a Tiédre vetem ?
Szemfényvesztés a többi csak,
hogy nem számít a hús-vér alak,
hisz emberként testben élünk,
abban lakozik fenséges lelkünk,
szóval, nem csak a belbecs számít,
megtéveszt az, ki ilyet állít.
Harmónia kell, ez legyen a cél,
különben az ember idelenn hiába él.
Mert mit használ, hogy küllemben szép vagy,
ha nem tudsz edénye lenni valamennyi jónak ?
Egy valamiben lehet kiemelkedni,
de nehéz mindenben ékesnek lenni,
mégis az ember ilyen elhívást kapott,
mikor meglátta e földön az első napot.
Légy hát igazi Nő, ne szégyelld, légy büszke,
s leszek én az igazi férfi - szépséged tükre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.