Van egy titkos pillanat,
amikor mindkettő néma marad.
Valami fontosnak van ott helye,
érintésnek, csóknak ideje,
vagy csak egy mély pillantásé,
amelyben ők csak egymásé.
Értéktelenné válik ott fél életed,
amelyiket munkával, harccal töltötted,
hisz mindig ezért küzdöttél, keltél,
reggelente újra s újra reméltél,
nem, nem kincset vagy vagyont,
csak egy álmot, hogy egy hajnalon
majd mellete ébredsz riadva,
meglátod s sóhajtasz elnyugodva.
Soká vártál, már nem is hiszed,
éjjel felkelsz, hogy csak nézzed,
amíg alszik szuszogva-alélva,
igen, ő életed legszebb ajándéka.
De idő lesz, amíg megszokod,
hogy mindezt nem csak álmodod,
ezért kelsz fel kisgyerekként éjjelente,
kárba ne menjen a csoda egy perce se,
érezvén hogy nem, nem csak álom tényleg,
hanem valóra vált legféltettebb reményed.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.