Korábban sosem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet. Az, amikor már nem izgatnak azok a dolgok, hazugságok, amikről korábban nem tudtam hogy azok, és hittem, hogy valóra válhatnak. Ja persze, valóra válhatnak, csak mindig mások életében, az én kontómra.
Egy jó darabig - cca. 2 évtizedik - bírtam szusszal, amíg abban bíztam a sok csalódás alkalmával, hogy sebaj, majd nekem is eljön az én időm. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az én időm csak elfogyott, miközben mások nyerészkedni próbáltak rajtam. Apjuk faszát.
Furcsa élmény mintegy kívülről szemlélni a történéseket. Valahogy le vagyok lassulva. Már nem érdekel egy csomó dolog, ami korábban sok-sok éven át fontosnak látszott. Valahogy, mint amikor sok délibáb után valamilyen szerencse folytán átkelsz még is a sivatagon, és pont abból észleled, hogy nem döglöttél meg, hogy megváltoztak a dolgok fontossági sorrendjei. Az ilyen partot érés ébreszti rá az embert arra, hogy mennyi minden nem volt végül is olyan fontos, mint azt a vándorlás kezdetén hitte (=értsd: amikor még nem jártad meg a sivatagot, csak elképzeléseid voltak a kirándulásról).
A sivatagon átkelni (=értsd: elvált férfiként nulláról újra felépítkezni, mindenben, azaz, úgy értem TÉNYLEG mindenben), nos, az nem volt vasárnapi körmenet. Nem csak nekem, hanem én előttem sem senkinek, és én utánam sem senkinek nem az. Nőknek sem. Ez fontos, mert e tekintetben nincsenek különbségek a nemek közt. Szerintem legalábbis.
Egy darabig hittem, hogy töretlenül megúszhatjuk, hogy csak hit kell az újra kezdéshez, meg némi szerénység, alázat - de a taxi óra egyszercsak elkezdett elfogadhatatlan értékeket mutatni. Akkor az volt a benyomásom, hogy rajtam kívül mindenki taxis ebben a világban - mert mindenki csak kihasználni, lerabolni akart. És persze ez igaz is - az emberek 90%-a csak rabolni akar másoktól, ebből akar megélni - élethossziglan. Persze, senkinek sem sikerül - aki másokat meglop, lerabol, azt mások, más alkalmakkor rabolják ki. Amilyen az adjon Isten, ugyebár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.