Az üzlet évezredek óta működő intézmény az emberiség életében. Egyszerű érdekek alapján működik - valakinek van valamije, amit el tud adni, másoknak meg arra van szüksége. Különböző nációk, területek lakói eltérő földrajzi, természeti adottságaiknak megfelelően másban és másban jeleskednek, ami a teremelést, az érték előállítást illeti. Az üzlet intézménye mindenkor katalizátora volt az emberiség fejlődésének. Ha bárki utánagondol, a legtöbb földrajzi felfedezés, és természettudományos kutatási eredmény is ennek köszönhető - mert igény volt rá, amit ki kellett szolgálni. Van különbség természetesen a még pár évszázada is családi szinten működő, mai létékkel mérve kicsiny vállalkozások és modern mammut utódaik között. Mindenek előtt az elszemélytelenedés, ami a bizalom és tisztesség kiveszését okozta a folyamatból,mivel már nem ember az emberrel üzletel, hanem bérelt emberek (topmendzserek) képviselik az részvények mögött megbújó, személytelen tulajdonos tömegeket. Mindazonáltal ma is a világ gazdasági és tudományos fejlődésének mozgatórugója.

Ezt a mechanizmust és a mindennapi életünkben betöltött súlyát tagadja jelen kormányunk, nagyjából a világ fejlettebbik felével szemben, amikor is rég felsült, diktatórikus államszocialista/fasiszta modellek egyvelegével próbálkozik helyettesíteni a korszerű gazdasághoz való hozzá nem értésének tekintélyes hézagait és türelmetlen célhoz érni akarását. Hát, Rómát sem egy nap alatt építették, ezt nem ártana szem előtt tartani. A történelem során mindig az akarnokok okozták a legnagyobb károkat. Így van ez most is, itt is, ennek lehetünk szemtanúi.

Amiért érdekes ez, nos, saját bevallásuk szerint is mi, magyarok  is szeretnénk a világnak e fejlettebbik felébe tartozni, lehetőleg minél magasabb poziciót nyerni azon a raglistán. A kérdés az, hogy aki tagadja az általa irigyelt pozició létjogosultságát, előnyeit, miközben önerejéből nem képes azt elérni, vajon hogyan válna képessé? Aki nem ismeri el, hogy tanulnia kell, érdemes másoktól, s csupán dölyfössége van meg a szükséges ambícióhoz, ugyan mitől lenne okosabb, műveltebb?

Ha e kérdésekre nemleges, tagadó a válasz, miszerint, mi nem akarunk feljebb emelkedni, nos, az egyben azt is jelenti, hogy a kormánynak esze ágában sincs Magyarország érdeke, lakóinak életminősége, felemelkedése - viszont ez esetben egyetlen motiváció marad kizárásos alapon: valami egyéni önmegvalósítási őrület. Köszönjük, nem kérünk belőle, nem erre szavaztunk, nem erről szóltak az ígéretek. 

Ha nem tetszik érteni az üzlethez, ne tessék beleártani magát a kedves miniszterelnök úrnak és segédeinek. Nem szégyen az, ha valaki nem ért valamihez, azonban az annál inkább, ha szégyellvén beismerni hiányosságait, zátonyra futtatja nemzete hajóját. Ők szolgái e nemzetnek s országnak, nem urai. Ha nem így volna, akkor nem miniszternek, hanem dominusnak hívnák őket, a miniszterelnököt pedig türannosznak. S amíg e titulusuk meg nem változik, addig joggal várom el, hogy viselkedésük hivataluk méltóságát ne sározza be. Tehát a miniszterelnök nem diktátora, hanem szolgája  a népnek. Együttműködése nem saját akaratának érvényesítését, hanem a nép igényeinek kielégítését jelenti, mivel a mai napig nekik tartozik elszámolással.  Mint ilyen, nem szabhat feltételeket a nép érdek képviseleti delegáltjainak, civil szervezetinek, nem mondhatja, hogy ő inkább levelezni akar az emberekkel. Aki nem tiszteli tárgyalópartnerét, attól nem sok jót lehet várni. Különösen, ha tulajdonképpen alárendeltje annak. Őt is emberek választották meg tisztére, de  a civil és érdekképviseleti szervezeteket is emberek választották, jogosították alkotmányos jogrend szerint. Tehát nem mondhat olyat egy miniszterelnök, hogy munkájában gátolják ezen szervezetek, olyat meg pláne nem tehet, hogy jogaik érvényesítésében korlátozza őket.