HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Hozzászólok: Szerencsetlen szomoru csalodott ember. Sosem lesz neked igazi szerelmed. Csak egy pina. Illatos. ... (2019.08.21. 19:18) Már csak a punci... - avagy, mi kell a férfinak?
  • legeslegujabbkor: Sajnos az emberiség csapong. Hol a hülyeség uralkodik, hol az ész kerekedik felül. Ne add fel (2019.07.11. 22:21) Nem is tudom, mit írjak...
  • Mr. Waszabi: Jézus! Most, így ennyi idő után újra olvasva tűnik fel, hogy legalább a felét n nem írtam meg akko... (2019.07.11. 19:36) Szemlélek
  • Mr. Waszabi: @Mia and me: ja, vagy úgy. Én kérek elnézést a Microsoft és a LinuxMint fejlesztői, illetve a Dell... (2019.07.03. 04:53) Isten demokrata
  • Mia and me (törölt): @desw: navégre valaki ezt is leírta hogy a 70-95 között születettekkel fizettetik ki az összes edd... (2019.03.07. 15:39) Nyugdíjpara

Linkblog

2011.06.14. 16:33 Mr. Waszabi

Mai Zei Tung - Arbeit macht frei ?

A nagyítót Mai Zei Tung, magyarisztán miniszterelnökének emberi fejlődésében, jellemében mutatkozó hézagokra, repedésekre szeretném fókuszálni, amelyek korántsem lényegtelenek az ő helyzetében és törekvései fényében, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt években céltudatosan gerjesztett társadalmi feszültségeket, nem kis kárt okozva országa polgárainak erkölcsi és gazdasági tekintetben.

Elsőként azt emelném ki, hogy tehetsége és képzettsége ellenére többnyire mások hibájából kovácsol előnyt magának, nem saját érdemi teljesítménye, produktuma árán igyekszik elérni céljait. Törtető, így mondják magyarul.

Bírom, amikor olyan ember hadovál munkáról, morálról, akinek 48 éves koráig egyikhez se volt köze sosem. Legalábbis erről tett bizonyságot életpályájával. Lehetne erre is büszke, dicsekedhetne: milyen ügyes vagyok, munka nélkül ülök a nyakadon 21 éve s most dirigálok neked, miközben te fizeted éhbéredből a fizetésemet. Ez legalább őszinte volna, s a maga nemében teljesítményként értékelhető, már ha valaki szemében becsülni való az ilyesmi.

Na jó, ne legyek szemét, kétszer beküzdötte magát a fent említett módszerrel a miniszterelnöki pozícióba, és első regnálása idején értelmesen is megnyilvánult munkakörébe tartozó kérdések megoldásában, ami elvégzett munkának tekinthető fele részt. Fele részt, mivel kulturálatlansága miatt mandátuma lejártával onnan is kirúgták, nem voltak vele megelégedve. Nem tudott viselkedni ember módjára. Tehát önerejéből vesztette el munkaadói bizalmát, nem azért, mert a konkurensei vagy munkatársai sunyi módon alákavartak volna.

Akárhogy is nézem, ez a rövid időszak életének csupán egy tizedét tette ki, ami  azért kevésnek  tűnik a munka, morál, nyugdíj és kötelesség témákban mostanság szájából elhangzó, egyre dörgedelmesebb néptanítások fényében. Hiteltelen.

Mint faluban a kocsma bolondja, aki mindig tud hallomásból más emberek élményeiről mesélni egy-két anekdotát, potya sörre ácsingózva - de a sajátjából mindig csak terveket, nagyívű elképzeléseket hallhatunk, melyekből soha nem valósul meg semmi. Persze a sok potya sört megissza.

Visszatérve Mai Zei Tung érdekfeszítő életrajzára, gyakornok, lébecoló szociológiai kutató „munka” s hasonlók szerepelnek repertoárjában. Azért mondom lébecolónak, mert a kutatói munkának, még ha unalmas rabszolga meló is, azért szokott említésre méltó eredménye lenni. Sajnos egynek sem találtam írásos nyomát, ebből következtetek erre, mivel még a brit tudósok kétséges alaposságú kutatási eredményei is hozzáférhetőek évekre visszamenőleg. Szóval, csak politikai beszédekre leltem Mai Zei Tung-tól.

Az különösen gyanakvóvá tesz, hogy az illető kiváló tanulmányi eredményekkel, jogi diplomával, ésszel és jó beszélőkével még jogász gyakornok sem volt sosem, nem hogy ügyvédként vagy akár vállalati jogászként, esetleg hivatalnokként küzdött volna az élet dolgaival, így szerezvén gyakorlati tapasztalatokat, alkalmasságot a vezetői székhez, emberek életének kormányzásához. Gyanús, hogy meg sem próbálta.

Ellavírozott a kommunista állam biztosította lé állás lehetőségek között, mondván, minek dolgozzak az országért? Hisz ez egy törvénytelen, illegitim ország, és majd én úgy is újat csinálok, arra a kis időre nem érdemes összetörni magam.

Aztán fordult a történelem kereke, s Mai Zei Tung főállású politikussá avanzsált az első szabad magyar parlamentben. Időarányosan teljesült terve, de hamar elkezdte kevesellni. Nem ő volt a középpontban. Izgett-mozgott, párszor átöltözött más színekbe, próbálgatta magát, kereste a népszerűség útját. A mi pénzünkön természetesen, főállásban, ahogy szokta.

Ebbéli igyekezetében, számos erkölcsi plasztikai műtét után még is kapott lehetőséget kormányzati munkára, de a próba idő végén kirúgták. Utána sem sietett a munka frontján kereskedni, bepótolni a kudarcát okozó hiányosságait, egyszer s mind bizonyítandó a korábbi ítélet helytelen mivoltát. Nem. Inkább megint elővette régi mottóját: ugyan minek dolgozzak egy illegitim államban? Inkább megborítom, s majd csinálok újat. Olyat, ahol nem kell dolgoznom.

Most megint szarul alakul csillagzatának állása, érik egy kurva nagy pofon az élettől. Pedig lehetett volna másképp is.

Nem ártott volna pár év gyakorlatias, valódi munka valamikor, valódi dolgos emberek között. Egy kis szerénység és tisztelet a többi emebr irányában. Mert még akár kifejlett ember is lehetett volna belőle. Sőt, nemes ember, ha elfogadjuk az állítást, miszerint a munka nemesít.

Az a helyzet, hogy amit nem él meg az ember, amit nem tapasztal, azt nem is ismeri. Gyakorlat teszi a mestert, szól az ómagyar mondás - talán nem véletlenül.

Nem lehet könyvből megtanulni zongorázni, aratni vagy úszni, nem lesz túl sikeres a projekt. Bármit csinálni, művelni kell legalább kutyaütő szintjén ahhoz, hogy megmutatkozzon, miben kell fejlődni, mik a hiányosságok, alkalmatlanságok, min kell még reszelni. Ez pedig idő és verejték, azalatt pedig kevés babér terem. Az alkalmasság nem nő ki hatodik ujjként telihold éjszakáján, mint közismert.

Az emberek tudatos manipulálása, izgatása és átverése hazugságokkal, egy takarni igyekezett uralkodásvágytól vezérelve, nos, az is egy képesség, a jó retorika erre alkalmassá tesz, ez kétségtelen.

De a kommunikáció nem egyenlő azzal, hogy valaki beszél. Kell, hogy a hallgatóság is értelmesen részt vegyen - egyáltalán: vehessen - a beszélgetésben, különben csak hangok szállnak a levegőben egy ember szájából,  amihez a hallgató asszisztál, de nem profitál semmit. Nincs közösségük egymással, ennél fogva közös céljuk se nagyon tud megfogalmazódni, kialakítani közösen meg pláne nem fogják. Ezt is meg lehetett volna tanulni a munka során. Már, ha lett volna, ugye.

Még egy utcaseprőnek, kukáslegénynek is meg kell tanulnia a gyakorlatban, hogyan végezze hatékonyan munkáját, különben bénázásával logisztikai problémákat okozhat cégének, s plusz munkát munkatársainak. Azaz kárt. Mert ha nem végzi el a munkáját rendesen, s azt másnak kell befejeznie, vagy újra elvégeznie helyette. Kétszer annyiba kerül, minimum. S legyenek hálásak, mert a kezdő élesben kísérletezik, sikertelenül? Alkalmatlan, gyenge jellemű kezdők tipikus motivációja, hogy munkavégzés helyett ötletbörzét vezetnek elő arról, hogyan lehetne másképp csinálni annak érdekében, hogy ne kelljen dolgozni. A lényeg, hogy az adott feladatot, akkor és ott ne kelljen elvégezni. Ötlet kell: űrhajót lövünk a Holdra a jövő héten, vagy építünk tengeralattjárót, melyek a kozmikus vagy a káros földsugárzás koncentrációjával majd felpárologtatják a földkupacot a teherautóra. Fellapátolni? Ugyan már, ez nem előre mutató megoldás, ez nem egy vezetésre predesztinált ember stílusa. Ő nem erre született, hanem új dolgok kitalálására, véghezvitelére. Hát, a kitalálás már megy, utóbbival még gondok vannak.

Az alkalmazkodás, probléma megoldás, emberekkel való bánás viszont csupa olyan dolog, amit csak a gyakorlatban lehet elsajátítani, ha az embernek nem veleszületett adottsága. Mondhatná valaki, hogy végül is, ha mindjárt főnök lesz az ember, akkor mindezt megszerzi menet közben.

Nos, nem. Nem szerzi meg. Főnöki pozícióban már nem tanul meg alkalmazkodni, együttműködni az alárendeltekkel, mert nincs rákényszerítve, ráadásul kritika esetére ott a mentő öv: azért még is csak vagyok valaki, mit pofáznak ezek itt?.

Nem tapasztalta meg saját érzékelésével a valóság helyzeteit beosztottként, mi, hogyan van. Amikor valaki olyan élethelyzetbe kerül, aminek megoldására alkalmatlan, olyankor mintakövetővé válik. Többnyire a szülői minta jön elő, hímneműeknél az apai. Ezért folyamodik parancsuralmi módszerekhez, miként apa az értetlen gyerekéhez. Pszichológiai iskolapélda, csodálom, hogy személyes tanácsadója nem kezeli ebben. Nem ő az egyetlen, aki e rendezetlenségben szenved és basz el dolgokat életében, viszont a többiek nem vezetik az országot, s ezért nem okoznak akkor a kárt. Ez jelen esetben nem elhanyagolható körülmény.

Az sem véletlen, hogy sikeres családi vállalkozásoknál általában a leendő örökös végigjárja a szamár létrát, dolgozik sokféle munkakörben, mielőtt alkalmassá válna a cég irányítására. De Mai Zei Tung még a családi vállalkozásban sem dolgozott sosem. Felesleges időtöltés lett volna.

A hétköznapi ember általában lentről kezdi, keveseknek adatik ezüst kanál a szájukba születéskor. Normális identitással bír és szembenéz, megküzd az unalmas kihívásokkal is, még ha ambíciói nagy ívűek is. Mert még tanul. Átesik az inas éveken, tanul az idősebb kollégáktól, a folyamatokból, eseményekből, helyzetekből, amiket megél a hétköznapok hosszú sorában. Ezek a tapasztalatok adnak visszacsatolást mindahhoz az elmélethez, amit tanult az iskolákban. Ezek csiszolják, pontosítják a megszerzett ismereteket a sikeres gyakorlathoz.  A siker másik kulcsa az emberek megismerése és a velük való kommunikáció elsajátítása, az együtt dolgozás cizellált mikéntjeinek megtanulása – mindenek előtt a közös cél, siker elérése érdekében. Aki ez utóbbit nem tartja semmire, arra mondják, hogy karrierista, törtető. Nem megbízható az ilyen ember közösségi célok megvalósításában, mert nem elkötelezett a célnak, nem is tudja értelmezni a közösség, szeretet, az együtt örülés fogalmait. Nem ismeri a „tenni a másikért” fogalmát. Céljai vannak, aminek bárkit alárendel könyörtelenül. Aki ellenáll, azt maga alá gyűri, eltapossa, mint egy dózer. De legalábbis megpróbálja. Persze a próbálkozás az egyén törekvése, az még nem garantálja a sikert. Sok múlik a valóságon - szerencsére.

Az elismerésről. Az elismerés önkéntes tiszteletet és megbecsülést jelent, nem azonos az elismertetés szó jelentésével. A valódi elismeréshez valamilyen látható teljesítményt kell produkálni, ami kiváltja azt spontán más emberekből. Nem figyelem felhívás vagy a bizonyítvány magyarázásával kényszeríthető ki. S még ha kap is az ember valamit, nem árt, ha felismeri, mit kapott, kitől és miért kapta, mivel érdemelte ki, mit értékelnek benne. Nem nevezném elismerésnek az egoista, sunyi, gerinctelen emberek önigazolásból fakadó hízelgését, tömjénezését. Gyanakodnék, hogy valami nem stimmel, hogy csak helyezkednek. Már, ha tisztában lennék azzal, hogy minden ember a hozzá hasonlók társaságát vonzza. Ez esetben gyanakodnék, hogy bizony ez egy tükör, ami saját minőségemet mutatja. És persze zavarna, már ha igényes volnék. Persze, könnyen elhessegeti ezt a fájó gondolatot az emberfia, ha inkább az őt körülvevők számosságával, hízelgésével kárpótolja magát. Bizonyára szép lehet a bányász béka segge is alulnézetből, de keveseknek adatik meg ez élmény személyes megtapasztalás útján. Nem azért, mert bárki nem volna képes oly mélységig süllyedni emberi minőségében, inkább mert kevesen vágynak erre, mint perspektívára, életteljesítményre. Nem vonzó a legtöbb ember számára, az Isten tudja miért. Tudja, hisz meg is mondta. Csak delikvensünknek kellett volna több idő szentelnie az olvasásnak, s kevesebbet a focinak.

Normális ember ambíciója a nálánál jobb, nagyobb teljesítményért értékelt embertársai elismerésére vágyik, ez motiválja arra, hogy többet tegyen le az asztalra náluknál. No, itt van valami baj Mai Zei Tung értékrendjében. Nem az baj, hogy kilóg az átlagból, a természetesből. Hanem hogy lefelé lóg ki, az átlag alá. Erőteljes jóindulattal közelítve: éretlen, hiányos ember.

És ilyen emberként akar példaképünk lenni? Nemzetünk csalatkozhatatlan megmentője? Azzá szeretne válni, kellő emberi alapok és valós élettapasztalat nélkül? Kurva nehéz ügy. Mint nekem gyémántot köpni. Szerettem volna, de nem sikerült, képtelen vagyok rá. Idővel rájöttem, hogy ez nem hiányosságom, hanem a természet nem adta meg. Mert ember vagyok, ennek születtem, nem gyémántköpő bányász törpének, aki varázsol a semmiből. Ennek okán mások a kihívásaim is az életben: emberré válni s annak maradni, minden körülmények között.  Nem könnyű út, de szégyen nélkül járható, tiszta lelkiismerettel.

Vajon számít-e, hogy a szomszéd sírjára többen hugyoznak, mint az enyémre? Nem sokat. Az a kunszt, ha az enyémre nem hugyozik senki, mert eszébe sem jut.

Szólj hozzá!

Címkék: munka orbán magyarisztán mao zeitung


A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr592983564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása