Nagyanyám fotelje jutott ma eszembe. Gyerekkoromban nyaranta eltöltöttem nála egy-két hetet. Polgári származású volt, művelt, szeretett kártyázni, keresztszemes kézimunkákat csinálni és sokat olvasott. Hat gyereket nevelt fel, 11 unokája lett. Szigorú arcú, határozott asszony volt (na hallod, hat gyerek mellett nem lehet nyápic az anyuka:). Nem sokat beszélt, de tetteivel kifejezte szeretetét.
Amikor én megismertem őt értelmem szerint, már göcsörtösek voltak ujjai az artritisztől. Mindig Agathe Christiet olvasott vagy valami krimit, kezében az elmaradhatatlan Kossuth, barna papírszipkában. Azért még is, egy úriasszony nem veszi a szájába a mezítlábas cigarettát közvetlenül. Volt stílusa.
Szóval, nagyon nagy nyugalmat árasztott magából, sosem volt ideges. Ugyan egy-egy, anyámhoz vagy valamelyik unokatestvéremhez intézett meggondolatlan szóért kobraként pattant ki foteljából, hangtalanul, s csak a saller koppanása döbbentett rá, hogy valamit nem jól csináltam, de ettől eltekintve nagyon szeretetreméltó volt. Ezt a sallert sose tudtam megszokni.
Én is szerettem olvasni, bekvártélyoztam magam a másik öreg fotelba. Néha kisurrant hangtalanul a szobából - olyankor tett oda valami sütit - majd visszatérvén ő szólt rám, hogy feküdjek keresztbe a fotel karfáin, úgy kényelmesebb. Hátam s lábam alá hozott keresztszemes díszpárnákat, hogy biztosan az legyen. Így szeretett engem.
A mai napig nem értem, hogy volt képes semmi idő alatt 2 féle sütit összedobni, hang nélkül. Mindig tudta minden unokája kedvenceit fejből. Tényleg. Volt, hogy 6-an voltunk nála egyszerre, s javában folyt a társasjáték, amikor egyszer csak felállt nagymama és megkérdezte, kinek mit süssön(!). Mármint kinek, melyik kedvencét. Záporoztak a megrendelések s egy óra alatt mind kész volt, vagy 5-6 féle, igazi diós-habos, régi módi nagymama-sütemények, amelyeknek utánozhatatlan az ízük. Hogy csinálta, nem tudom. Mary Poppins esetleg?
Több helyen is lakott, s egy panelt leszámítva, általában fatüzelésű bojlerje volt, esténként befűtött, s ott fürödtünk. Annak is volt egy régies, meghitt hangulata.
A kávét mindig maga pörkölte, majd békebeli kézi darálójával őrölte. Furcsa szerszámok voltak ezek az én szememben.
Háza a béke szigete volt, napsütéses nyarakkal, esővizes kúttal, diófával s alatta rattan garnitúrával. A szeretet, nyugalom egzotikus szigete, ahol semmi sem tilos, ahol a gyerek kis felnőtt. Az egyetlen tilos dolog egymás gyilkolászása, a marakodás volt. Azért járt a saller.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.