Amikor a Horthy nevet citálják manapság előttem, akkor két dolog jut arról eszembe. Először az, hogy anyai ágon olyan család leszármazottja vagyok 1796 óta, amely a királyságot szolgálta. Eme ágon felmenőim mindenkor jegyzők voltak.
A másik, ami eszembe jut, hogy, ha 1950 után a hazai parasztság nem szabadul fel, akkor apám, a mogyoródi parasztgyerek sosem találkozik a helyi mozigépésszel, és ha ez nem történik meg, akkor sosem lát közelről eletronikát, és ha nem látott volna ilyesmit, akkor nem lehetett volna lehetősége felvételiznie a Bláthy Ottóba, és akkor sosem lesz technikussá. És ha ez nem lehetett volna, akkor sosem lehetett volna 5x később az ország egyik legtehetségesebb villamos mérnöke.
Felnőtt korában, munka mellett végezte el a Kandót, ahová pár évvel később már tanítani hívták. De végül sosem vállalta el. Helyette alapított vállalkozást a 80-as évek végén, és élete végéig magán vállalkozó maradt. Szakmai alapjairól annyit, hogy még a NASA is megtalálta a világ másik csücskéből, amikor valami szuper dolgot kellett csinálni.
Miért, miről írom ezt a cikket? Mert ez egy kétlaki, két gyökerű élet, az enyém. Egyik felől valódi horthysta polgári leszármazott, másik felől a kommunizmusban felszabadult parasztgyereké, aki tehetséges mérnökké lett. Asszem, erre a kombóra nem lehet semilyen csomót kötni.
És sokszor elgondolom, hogy vajon ki lett volna az apám, ha nem következik itt be a kommunísta éra, vagy ha pont ennek hiánya miatt anyámnak más élet jut az 50-es, 60-as években.
Viszont mindez a tapasztalat pont elég arra, hogy pontosan tudjam, mit jelent a horthy-rendszer, hogy mit tudott az emberekbe nevelni akkoron, s mi csupán arról 5x későbbi nettó hazugság arról ma itt. Vagy mit tudott éppen a kommunista rendszer itt, vagy épp pont mit nem tudott.
Én 16 éves gimnazisataként Horthy fővadászának lányához jártam privát német órákat venni. Egy öreglány volt, igazi nő - a János utcában, egy kétszobás lakásban lakott akkor már a 80-as évek közepén. De azért manikűröst járatott magához, 70 -en túl is, és pontosan tudta, akár egy tündér, hogy hogyan is kell emberként bánni egy 16 éves diákkal. Mellette felnőttem, vagy annak éreztem magam.
Nem tegezett. Én sem őt. Nem lehetett egyszerűen, így adta ki két, egyéni stílusú, és egész más kultúrából származó ember közössége. De barátként tekintett rám, s ez elképesztő élemény volt nekem akkor. Fantasztikus asszony volt. Egyszerűen élmény volt megismerni őt.
Úgy vélem, hogy a fideszesek sosem fogják megismerni azt a kultúrát, amit eredendően irigyelnek. Mert nem áll rendelkezésükre a lehetőség erre. Valaki születik adott lehetőségekre, és él velük, mások rosszkor születnek, amikor már nem adódnak számukra tanulási lehetőségek, ezért nem élhetnek azzal, s megint másvalakiknek pedig adódik kellő időben, ám akkor figyelmetlenségeik miatt elmulasztják, később viszont, amikor akarnák azt a rég felajánlott ismeretet az élettől, nos akkor már az élet visszavonta tőlük a lehetőséget és nem találhatnak reá.
Nos a Fideszesek és a KDNP-sek nem találhatnak rá a vágyott , irigyelt értékrendre, mert sosem kapták meg a lehetőséget arra az élettől. KIs kommunista korukban is már túlságosan árulók voltak ahhoz, hogy egyáltalán érdemesekké váljanak bármire is.
Tudom, hogy mindez Orbánnak, Semjénnek nagyon fáj, de már nem érdekel. Talán nem kellett volna sokra vágyni, akkor nem élnének át ilyen fiaskókat.
Nem Orbán Viktor vagy Semjén Zsolt itt a legtehetségesebb magyar. Egyikük sem bírja még azt a kevés éleményt sem a Horthy rendszerből, amit mondjuk én tapasztaltam, pedig az is igen kevés. Nos, nem igazán látom egyikőjük hivalkodását alátátmasztva, a fentebb emltett tapasztalatok hiányában.
És nem véletlenül, vagy alaptalanul ekézem ezeket a beképzelt parasztokat. Hanem pont amiatt, amit ők ma sem tudnak, és persze én is csak keveset. De azért náluknál többet. A különbség az, hogy én bár felfogtam a saját családom történelmét, ám sosem akartam azt magam alá gyűrni, a magamévá tenni. Hanem inkább megcsináltam itt a saját életemet.
Persze, ez nem jelenti azt, dehonesztáltam volna bármikor akárkit, aki más ágból születtekt, vagy más lehetőségeik voltak.
Csak azokat szapultam mindenkor, akik lusták voltak teljesíteni, és inkább mások zsírjából akartak fejlettnek mutatkozni, kihasználván más tehetséges emberek kincseit.
Az emberség kulcsa a szerénység, nem egyéb. Aki diktátor akar lennni, a sokminden, csak nem keresztény, és nem szerény. És azért nem, mert pont a főmotivációja miatt nem tud egyik sem lenni.
Ez a poszt azért került ide, mert a Facebook nem volt hajlandó közölni, blokkolta a posztot. Engem meg nem nagyon érdekel, hogy ha nem igazán szidok senkit, vagy különböztetek meg, akkor milyen elmebeted indoklás, eszmerendszer mentén akarnak cenzúrázni akárkik. Itt egyelőre nem működik a fészbuk féle cenzúra, ezért közlöm itt a posztot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.