Férfi blog

Megint egy gondolati szörfözés, ötlet - nem szakdolgozat.

Pünkösd előtt írtam a svájci bicskáról. Akkor sokan huhogtak, hogy meredek feltételezésekkel élek. Ja, tényleg baj volt a meredekségével, ezt most kénytelen vagyok belátni. Nem eléggé volt az. Például a tendenciagörbe sokkal meredekebben alakult e röpke 4 hónap alatt, az események, történések szóródása 8 év távlatáról 1-2 évre zsugorodott. 

Az eurozóna nem 2020-ban fog összeomlani, hanem 1-2 éven belül. Ugyan nem vagyok egy Soros György (sajnos:), de józan paraszti eszemmel a következőt látom reálisan kivihetőnek. Az euró a fenntarthatósági feltételeinek csak a gazdaságilag és fiskálisan fejlett EU tagállamok felelnek meg. Már amennyiben a vezető tagállamok és világpiac többi főszereplői ragaszkodnak ahhoz a célhoz, hogy az euró a dollár,  a jen és a svájci frank alternatívája kell legyen a pénzpiacokon. Mára nyilvánvalóvá lett, hogy a gazdaságilag kellően megalapozott, azaz nem 20 éves demokráciák képesek valamennyire következetes fiskális szigorra e közös cél érdekében, aminek elsősorban sok évtizeden át megalapozott, lassan megerősödött és feltőkésedett gazdaság az alapja. A kommunista diktatúrák alatt fogyasztási szempontból kizsigerelt, s ezzel a normális, ösztönös emberi életforma törekvéseinek megvalósíthatóságának szempontjából kisemmizett, feltörekvő közép-kelet- és kelet-Európa nem képes gazdaságilag lépést tartani a több száz év óta kapitalista államformában élőkkel, mivel ezekben az országokban a gazdaság termelékenysége 60-100 éves lemaradásban van a fejlettekhez képest.

Úgy gondolom, hogy a visegrádi négyek ötletét kellene felújítani, kibővítve a velünk hasonló kultúrájú és gazdasági szintű országokkal. Amolyan EU-B kategóriás övezetet kell létrehozni. A hosszú távú egység céljának megőrzése és erősítése miatt nem cél a gyengébb tagállamok az EU-ból való kiválása, viszont tudomásul kellene venni Brüsszelben is, hogy 10-14 ilyen tag és leendő tag biztosan nem képes lépést tartani a fejlett tagállamokkal. Ez látszik, kár hazudozni erről, elsősorban a gyenge tagállamok érdekében. Ebben az övezetben lehetne egy másik közös valutát bevezetni, amely az eurozónáétól eltérő gazdasági fejlődést, fiskális szigort követelne meg - olyan szintet, amelyet e tagállamok valósan és tartósan tartani tudnak. Valósan tartható hiánycél, kisebb GDP növekedés elvárása, ilyesmik. Az a hazugság is hazugság és a csőd felé visz, amikor tudván tudjuk előre, hogy a kitűzött célokat képtelenek vagyunk tartani. Egy petákot sem szabad megvalósíthatatlan projektbe feccölni, mert már a cél kitűzésénél tudható, hogy kidobott pénz, egyértelmű veszteség lesz. Ilyet csak hülye ember csinál, főleg a mai világban és pláne, ha nincs miből herdálnia. Ébredjünk fel végre.

Ugyan bevett klisé, hogy a politika mindig hazudik, de mint becsült miniszterelnökünk mondta, senki nem vonhatja ki magát a változások alól a nehézség idején. Ebben igaza van. Értsük meg, hogy ez a politika nem kellően megalapozott ígérgetéseire is vonatkozik. Általános jelenség, hogy aki sokat és tendenciózusan hazudik, az előbb-utóbb a sajátját is elhiszi, és akkor kezdődik a lejtőn a gyorsulási verseny, fék nélkül. Amíg van kellő gazdasági háttér, amíg működik a pénzbánya, amíg a fejős tehenek tejelnek, addig lehet hazudozni, de amikor országok sodródnak fizetésképtelen helyzetbe vagy ahhoz közel, akkor nagyon is húsba vágóvá válik a hazugság romboló ereje. Még egyszer mondom, már órák óta csörög a vekker, nem álmodunk. 

Szóval, amolyan felvételi előkészítőnek gondolom a volt kommunista és balkáni államok alkotta EU-B osztályt (vicces kedvűeknek: B, mint Balkán, vagy B, mint bugyli bicska:), amelyek egyrészt egymásnak valós gazdasági partnerei lehetnének, nem tudnák agyonnyomni egymást, mivel nincs számottevő gazdasági erőfölényük e csoporton belül. Mint a KGST tagországok anno. Egyrészt ez áthidalná azt a szakadékot, amit a fejlett nyugati termékek árszínvonala képzett az itteni alacsonyabb termelékenységgel és a belőle következő alacsonyabb életszínvonallal. Matematika ez, kérem, általános iskolai fokon. Nem bonyolult. Ha van három almád, egyet adóba adsz, egyet megeszik a család, akkor nem ehetsz meg te is 3-at. Akkor se, ha a munkád elvégzéséhez kell a kalória. Ha elkezdesz kölcsönkéregetni kajára, ruhára, akkor annak eladósodás lesz a vége. A csapda, amibe estünk, miszerint megvásároltuk a fejlett nyugat fogyasztási cikkeit az ottani árakon, az itteni bérekből. Illetve, mivel ez nem volt elég rá, jobbára hitelből. 

Most sokan mondhatnák, hogy ááá, ugyan már , a KGST akkor sem működött, most mitől lenne jobb. Hát, történt azóta egy s más változás, ami miatt másképp működne. Például megteremtődött az egyes országok saját kapitalista társadalma, feltőkésedtek hazai vállalkozásai. A munkaerő és a költségek ma is mindenképpen a nyugati alatt vannak, még ha itt soknak is tűnik. Tehát, lehet, hogy a ma gyártott Polski Fiat, Dacia nem lenne Citroen minőségű és felszereltségű, szolgáltatású gépjármű, ellenben kevesebb hitel volna szükséges az olcsóbban előállított, olcsóbb autó megvásárlásához. A másik előny, hogy ugyan a fejlett nyugattól függő piac maradnánk, viszont egy egységes, nagy 100 milliós piac, amely tagjainak együttműködése révén a nyugat számára is áttekinthetőbb volna és kevéssé kiszolgáltatottabb lehetne. Ez mérsékelhetné az egyes nyugati nagyvállalatok jelenleg országonként eltérő mértékű rabló-üzletpolitikáját. Egy 100 milliós, kisebb volumenű piac ugyanakkor a tagjainak is tágabb lehetőséget biztosítana, ha nem a nagy EU fejlett országainak hazabeszélő politikája valósulna meg itt, hanem valamilyen prioritással latba esne a B kategóriások helyi érdeke is.

Ezzel a megoldással nem kellene a jelenleg kialakult birtok viszonyokat felborítani, viszont nagyobb ellensúlyként szerepelhetne ezen övezet a fejlett nyugat érdekeivel szemben. Mára ezen övezet országaiban is kialakult saját tőke (azaz nem nyugati),  van saját fejlesztésű  korszerű technológia sok területen. Ezért nem volna ugyanaz az alapállás és az elérhető eredmény sem, mint a KGST idejében, amikor mindennek híján voltak a tagországok.

Aztán majd 20-30 év lassúbb fejlődés, de kitartó munka után lehet a nagy EU-hoz való monetáris csatlakozásról beszélgetni.

Természetesen ez bizonyos életszínvonal eséssel is járna, de még mindig jobb egy Daciába, Swiftbe tankolni kiszámíthatóan, mint a drága, sok hitelre vett autót visszaadni a banknak, vagy épp csak vasárnapi misére gurulni vele, mert nem tudjuk üzemeltetni. És jó az olcsóbb edzőcipő is, nem kell a legújabb modell ámerikából, 30ezerért.

Miért ébredjünk fel? A fejlett nyugati piacgazdaság nem érdekelt abban, hogy a Lajtától keletre élhető élet legyen. Nem feladatuk az erőseknek a gyengéket pátyolgatni - a gyengéknek kell megerősödniük. De nem úgy, hogy a náluknál sokkal erősebbek agyonverik őket naponta - nem biztos, hogy túlélik. Ez csak egy módon lehetséges - ha  a gyengék összefognak. Nincs más út, nem látszik. Az érem másik oldala, hogy jelenleg ez az övezet bír a legtehetségtelenebb politikai kultúrával, köztük a miénk a negatív rekorder egy esztendeje. A legtehetségtelenebb, ha azt vesszük tekintetbe, hogy az elmúlt 20 évben a világ fejlődő részein ezalatt elmúlt a rabló önkényurak, diktátorok kora, még Afrikában is sorra számolódtak fel a kőkemény katonai diktatúrák. S mi mit tettünk ez alatt? Na mit? Elpazaroltuk békében szerzett előnyünket s most igyekszünk diktatúrát, államcentrikus államot kiépíteni, elfogyó gazdasággal. A futóverseny mezőnye már elindult, de mi épp most kullogunk vissza a start vonal mögé, mert korán kiugrottunk a startnál. Hát ez van, ez látszik ma, 2011 őszén.