Kicsit elhamarkodott és sarkos  kezdeményezés volt azt a jelképet betiltani az I. Orbán kormánya alatt. El tetszett sietni ezt a kedves liberális-kereszténydemokrata-polgári-antikommunista-diktatórikus FIDESZ-nek. A Jóisten se tudja, most épp mi, ezért soroltam fel valamennyi viselt köpönyegét, biztos, ami biztos. Fel kellett volna mérni legalább, hogy hányszor tetszenek majd átöltözni az idők során, már csakhogy  a magamfajta kisember ne jöjjön zavarba. Például.

A vicces az egészben az, hogy leginkább Orbán Viktor és csapata érezte rendkívül fontosnak törvénybe foglalni a vörös csillag illegitimitását ( a kormányfő szavait idézve). Egy olyan generáció tagjai, akiknek diplomáján még a vörös csillagos címer díszeleg. Diplomáján, igen jól tetszenek olvasni. Mert azt kaptak az átkosban. Tessék mondani, az most nem illegitim? Merthogy az átkosban szerezték mindannyian.

Eszem megáll, milyen vastag bőrt növesztenek egyes jogászok a képükre. Sokan közülük 20 év óta  a legitim magyar parlament tagjai, s immár második alkalommal kormányozzák ez országot. Sőt, fél évig voltak az EU elnökség tagjai is. Érdekes módon, senki nem kifogásolta Orbán Viktor illegitim, kommunista diplomáját, nem kérdőjelezte meg tudását Brüsszelben. Nem vágta senki sem a fejéhez, hogy el nem ismert papírja van jogi végzettségéről. Nem láttam Barroso fintorgó arcát, amint bottal piszkálta Orbán személyi okmányait, hogy szép, szép, de ez a vörös csillagos címer, ugye kicsit gáz... Nem. Elfogadták őt, fel sem merült ilyesmi. Ő és társai érzik csupán úgy, hogy miután kihasználták "a" rendszert saját karrierjük építéséhez, hátat fordíthatnak múltjuknak s hazudozhatnak immár bármit - a mai fiatalság úgysem tudhatja, hogy hazugságok-e. De szemét leszek, s elmondom a valóságot: Orbán Viktor örült annak idején, hogy nem apja keze alatt kellett bányásznia a követ, mint Flintstone Frédinek, hanem tanulhatott az átkosban. Abban az átkosban, amelynek Bibó kollégiumában ő ellenzéki rendszerváltóvá érhetett a 80-as években, legálisan tervezgethette "a" rendszer megdöntését Aczél elvtárs türelmes, simogató kezei alatt, miközben sok millió honfitársa keményen dolgozott az általa ma illegitimnek deklarált népgazdaság gyáraiban, bányáiban - s többségük olyannyira jól végezte dolgát, hogy az Orbánhoz hasonló hálátlan kalandorok egyetemre járhattak. Mert ha teszem azt, a gyári munkás vagy bányász beint anno, hogy ez egy nem legitim rendszer, szarok én dolgozni ezért és a benne élőkért, akkor bizony még érettségije se volna ezeknek a fiatalembereknek, nem hogy egyetemi diplomájuk. Ráadásul nemzetközileg  elismert magyar intézményektől. De a bányász nem intett be, több esze volt a szénporos arca mögött: helyesnek találta a fiatalok taníttatását, hitte, hogy nehéz munkája gyümölcsét megbecsülik majd a fiatalok. Kommunizmus ide, kommunizmus oda, már akkor is egy jobb életszínvonalért dolgoztak az emberek, nem a pártért. Sőt, elárulom, hogy az 50-es években is így volt, zömmel. A párt sem a Nirvánát hirdette az embereknek, hanem jobb életszínvonalat, fejlődést. Rákosi ugyan nem mondta sehol, hogy "ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit teszek", viszont ő is tudta, hogy az emberek nem ideológiából értenek, élnek, hanem ételből, ruhából, életszínvonal emelkedésből. Hogy jobb lesz az élet, ha bíznak abban, amit ígér.

Érdekes, hogy a mcsks rthadt imprlsta nagyhatalmak 1990-en után idetódult befektetői közül is nem kevesen elég jónak tartották az 50-es években épült gyárkomplexumokat modern gyáraik telephelyéül. Mind e mai napig. Vagy nézzük az egyetemek, intézetek, kórházak, iskolák s egyéb közintézmények épületeit, szintúgy. Legtöbbjük még az átkos rendszerben épült, az illegitim vörös csillag égisze alatt. A tervgazdálkodásban. A kurva anyját a sok hülye hazaárulónak, mit nem merészeltek, ugye?

Kissé fellélegezve Orbán hazugság felhőjének nehéz parfőmjéből, ugyan, vegyük már észre, hogy nem minden volt ott sem szarból, ez csak Orbán hazugsága. Mert még azt a színvonalat is képtelen megvalósítani, 2 etap alatt is. Igen, szar ügy ha valaki vastagon szidja a kommunistákat, s közben nem képes még a szidalmazott hatékonyságát sem elérni. Mert ez van. Apáink rosszabbul dolgoztak tán, hülyébbek vagy kevesebbek voltak nálunknál?  Ugyan már! Vajon Orbán Viktor kitől tanulta a jogot, történelmet, ha mindenki oly alávaló és értéktelen volt 30 évvel ezelőtt ebben az országban? Hát, kevés megvetésre méltóbb ember van, mint aki megtagadja múltját, amelyre jelenét felépítette, amelyből kinőtt, s amely nélkül semmire nem vitte volna. Az ilyen ember az igazi hazaáruló, aki nem becsüli felmenői, elődei tetteit, melyekből maga is él, melyek megalapozták az ő jövőjét is.

Mi lenne, ha Orbán Viktor végre belenézne a tükörbe és rájönne, hogy bizony sok hazafi élt itt abban az általa illegitimnek deklarált 40 évben is? Mi lenne, ha végre elfogadná a valóságot, s igazat szólna arról a korról, amelyben fél életét leélte, s amelyben felkészülhetett a mostani másik félre, békében, nyugalomban és sokkal kiszámíthatóbb körülmények között, mint gyermekei? Mi lenne, ha nem érezne kényszert saját gyökerei szétbaltázására személyes elégedetlenségétől indíttatva? Ha nem akarná saját gyerekkorát, annak valóságát is hazugságként, meg nem történt eseményként feltüntetni. Ha nem árulná el hazáját, amely lehetőséget adott arra, hogy ma miniszterelnöke legyen? Nos, megmondom: nem volna ilyen gyökértelen, talajtalan miniszterelnökünk, akinek nem számítanak az emberi életek, csak a saját dicsősége. De azt is megmondom, hogy nem kapja meg. 10 éve se nyerte el a történelem könyvek dicső megemlékezését, s a továbbiakban sem fogja. Az ilyen, önmagukkal békétlen emberek általában rábasznak az életben, nem nyernek, mindig ez a vége. Úgy látszik, már az egyetemi történelem órákon sem figyelt - minek, hisz illegitim volt mindaz -, viszont így lecsúszott egy-két fontos tanulságról. A hazaárulók mindig elnyerik méltó büntetésüket - ha mástól nem, hát az utókortól. Általában elfelejtik őket, nem emlékeznek meg róluk.