Hát, én sem. De néhány elejtett mondat kiigazításért kiált legfrissebb brüsszeli nyilatkozatában, amit én utólagos engedelmével megteszek helyette. Bizonyára nincs rá ideje, vagy elég tanácsadója, én meg vagyok ennyire nemzeti érzületű, vagy ha úgy tetszik, társadalmi munkában teszem. Mindegy, a nemzetért, az a lényeg.

Először is, ne keverjük Orbán Viktor és vazallusai kormányzati antiteljesítményét, arrogáns hatalmista fellépését Magyarország fogalmával. Felelős miniszterelnökként nyilatkozhat a Magyar Állam nevében bárhol, ellenben Magyarország nevében nem. Mivel hogy sem én, sem jó pár millió másik magyar állampolgár nem azonosul nézeteivel, politikai ténykedésével, az állammal, ha úgy tetszik. Az egy sajnálatos egyéni félreértése vagy inkább félreértelmezése őeminenciájának, hogy mi itt csak állampolgárok lehetünk, nem országpolgárok. Vagy az Alaptörvény hiányosság, amit ugye megint csak nem én gründoltam. Nos, az Alaptörvény ezt teszi lehetővé, mi meg törvénytisztelő emberek vagyunk, tehát hallgatunk a hivatalos állampolgárok címszóra. Valójában azonban az ország polgára vagyok inkább, aktuális politikai hatalomtól és berendezkedéstől függetlenül, nem pedig Orbán Viktor alattvalója, mint egy királyé. Teszem ezt kb. annyi ideje, mint Orbán Viktor maga, tehát van mögöttem pár kormány és politikai rendszer is, amitől függetlenül az állampolgárságom nem változott az elmúlt 4 évtizedben. Erre a legitimációra alapozom a fenti logikát.

A Magyar Állam jelenleg egyet jelent Orbán Viktorral és a FIDESZ-szel, hatalmi tekintetben, amivel közösséget nem vállaltam sosem, ellenben Magyarország az enyém is, ahhoz van közöm, része vagyok és ez régóta így van. Nem Orbán Viktor mondja meg, hogy így van-e, maradjunk ennyiben.

Igyekszik a kis huncut összemosni az államhatalom bénázását az állampolgárok felelősségével, de ezt azért ne engedjük meg neki szó nélkül. Az én hátam mögé ne bújjon olyan ember, aki leszarja a véleményemet, vagy ha véletlenül meghallja, akkor lehazudja rá a csillagos eget is válaszként. Mindezt az én adómból fizetetve főállásban. Nem hiteles, ugye.

Nem Magyarországot támadja sem az EU, sem pedig az IMF vagy a külföldi pénzvilág, csupán Orbán Viktor politikáját, gazdaságpolitikáját és viselkedését. Mivel hogy ő képviseli a Magyar Államot minden hivatalos plénumon, s ebbéli funkciójában osztott boldog-boldogtalannak sallert. Ugyanakkor ő az, aki nem ért a gazdasághoz, meg a politikához se nagyon, ahogy elnézem. Ezért röhög rajta a fél világ. Igen rajta, s nem rajtunk, megbecsült, szorgosan dolgozó, hazájukhoz hű magyar embereket. 

Az csak a nép pozitív jellemvonása, hogy nem kergette még el Önt, indulataitól vezérelve. Pedig valljuk  be, Ön mindent megtett ennek érdekében, nagyon igyekezett. De hiába, ez a nép birkatürelmű. Ezért ülhet Ön még ott, ahol, s nem azért, mert oly ügyes, netán bármihez értő politikus volna, hogy a siker szót véletlenül se említsem. Már, ha a korlátlan hatalom gyakorlását nem keverjük a demokratikus politikus ténykedésével, ugye. Én nem keverem. 

Nem utolsó sorban, a FIDESZ-nek nincs már legitimációja - amiként Ön fogalmazott korábban -, még ha jogilag többsége és ezáltal hatalma is van a parlamentben, mivel társadalmi támogatottsága inkább az egynegyed felé/alá konyul, mint a 4/5-öd felé ágaskodik. Nem kéne hazudni tehát, tisztelt miniszterelnök úr. A támogatottságot ugyanis az Ön politikája veszítette el röpke 2 év alatt, önerőből, s nem más pártok szerezték azt meg holmi versenyben. Gyakorlati teljhatalomból ezt elérni, valódi ellenzék és párton belüli ellenzék nélkül, nos ez valódi teljesítmény. Engedje meg, hogy gratuláljak hozzá, ez keveseknek sikerült! Amennyiben ezt a projektet még szeretné tökéletesíteni, úgy ajánlhatom Mr. Rowan Atkinsont szaktanácsadóként, aki mestere a "hogyan gáncsoljuk el ügyesen önmagunkat, amikor semmi ok nincsen rá" témának. Ja, meg 10 millió honfitársunkat, mellesleg. Ez utóbbiban lehet, hogy nem tud tanácsot adni Önnek Mr. Atkinson, de ezért kérem, ne hibáztassa. Végül is ő is csak egy színész. Az igaz, hogy ő sikeres, de hát ne akadjunk fenn minden lényegtelen apróságon.