Ma reggel érdekes gondolatom támadt. Miniszterelnökünk a lecsökkentett jövedelemadót pozitívumként tünteti fel a választók szemében. Ám végig futott rajtam a gondolat, hogy valójában milyen előnyöket biztosít a hatalom gyakorlójának az adórendszer fogyasztási adók irányába való súly-eltolása.
Lássuk csak. Amikor a jövedelem után adózunk - akár személyi, akár társasági adó formájában -, akkor a megkeresett pénz után befizetjük az adót, ám keresményünk elköltésére teljes szabadságot élvezünk. Kevés korlátozással ez így volt a II. Orbán kormányt megelőző 20 esztendőben. Ám a regnálása alatt kialakított fogyasztási adó-központú adórendszer az állam kezébe adja jövedelmünk elköltésének alakítását.
Ügye elgondolás, ám veszélyes. Elsősorban a demokrácia szemszögéből. Ki kiváncsi arra, hogy Orbán Viktor vagy Semjén Zsolt szerint nekünk, magán embereknek, mire kellene költenünk jól megérdemelt jövedelmünket? Ez itt a tét, ebben téveszt meg bennünket, adófizetőket Orbán Viktor. Szeretném azt hinni, hogy valóban a nemzet felemelkedését akarja, ám minden nekifutásom alkalmával kénytelen vagyok a rejtett szándékaival szembesülni: itt az fog történni, amit ő akar. Nem tetszik neki, hogy csipszet eszem kólával esténként? Nosza, vezessünk be egy csipsz adót. Az adózó fogja be a pofáját, mert ugye 16% lett az SZJA, nehogy már reklamáljon, hisz adtunk neki valamit. Nem akarja, hogy külföldi termékeket vásároljunk? Nosza, vezessünk be olyan jogszabályokat, amelyek a magyar termékeket hozzák előnyös helyzetbe és leszarják a fogyasztó érdekeit. Ez már megmutatkozott, lásd dinnye projekt vagy a CBA kivételezése több tekintetben. Vegyél inkább magyar dinnyét 99-ért, mint a számodra, mint fogyasztó számára előnyös 69 forintos külföldit. Talán nem a verseny korlátozásával kéne próbálkozni - hosszú ideig ugyanis nem sikerülhet, ezt már bizonyította a Kádár-rendszer is - hanem inkább a magyar gazdaságot kéne versenyképessé tenni. Drága a magyar dinnye? Tessék kialakítani az öntözéses földművelés alapjait, amelyet ez ország 40 év óta nem tett meg és egyre égetőbb szükség. Mert aszálykor is megtermett a hazai fogyasztásra szükséges, sőt exportra is maradt, mindenkor, amiképpen idén is. A kényelem nagy luxus nehéz időkben. A világ élelmiszer ipara drágulással néz szembe évek óta, mi mégis eközben nem a mezőgazdaságunkat élénkítjük, ami amúgy is nagyon termelékeny, hanem inkább ipart szerzünk állami erőforrásokon. Kvázi Rákosi elképzelése, amely projektet már ő is kútba tolta. Rossz elképzelés volt, 60 évvel ezelőtt. Ugyan, mitől volna most sikeresebb, főleg, amikor egyértelműen látszik a nemzetközi piacokon, hogy az élelmiszer területen van és lesz kereslet az elkövetkezendő évtizedekben? Semmi indok nincs rá, kivéve a kormány rossz elképzeléseit.
Szóval, nem elég elvakítani egyoldalúan a fogyasztókat. Előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy rászedték őket és fellázadnak. Amiként a Kádár-rendszert megdöntötték, úgy az Orbán-rendszert is meg fogják, ha kellően nem tetszik nekik. Azt a napot nem feltételezve, hogy Orbán lövetni fog a vele elégedetlenek tömegébe...Mert ugye nem lesz ilyen, kedves Viktor? Nagy szégyen volna...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.