Férfi blog

"Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség" /Petőfi Sándor/

Bizony. Ezért kompország a nevünk. Jól mondja, aki ezt mondja, csak valószínűleg nem erre asszociál közben, ez is egy olvasata a fenti szavaknak.

Ebben az országban van egy látens, mély szellemi vonulat, amely mételyként emészti a nemzet testét. Jobban mondva, az agyát, szívét. És ez a gonosz vonulat, szellem a nemzet sejtjeiben lakozik, öröklődik apáról fiúra, anyáról leányra, anélkül, hogy észrevennék, mit is örökítenek.

A gonoszságot sokféleképpen értelmezik emberek, ki, mire érzékeny. Ez szubjektív. Viszont van az igazi messze ható gonoszság, amely alamuszi, lappangó, ám azért következményeiben azért mindig tetten érhető.

Eszenciája ez az elmúlt 200 év magyar történelmi eseményeinek. Nos, abban látom ezt megnyilvánulni, hogy legyen bármilyen kezdeményezés itten, azonnal démonizálni igyekeznek az emberek. A nemzettest sejtjei azonnal immunreakcióba lépnek, ha úgy tetszik. Bizalmatlanság, rosszindulat, rosszat várás, elhiteltelenítés, még mielőtt bármi történt volna, még mielőtt látható volna, hogy a kezdeményezésnek mi leend a gyümölcse. Induljon bár valami ügy a lehető legtisztább jóindulatból, mindenképpen hamar megjelennek a gonosz nyelvek, akik keresik a fogást, a hibát rajta, hogyan ássák, hiteltelenítsék azt el, feketítsék be. És általában sikerrel, innen lehet tudni, hogy a többi sejt is beteg. A támadó nem hoz bizonyítékot - hisz arra nem is lehet, ami még meg sem történt -, de nincs reá szüksége, elegendő csupán rosszindulatú vélelmeket hintenie más sejtek szívébe, lelkébe, agyába, megfertőznie azokat s a dolog már el van intézve. Biológiai hadviselés ez, nem harc. 

Van felelőssége minden sejtnek, a tekintetben, legelébb is, hogy saját véleménye, érzései, gondolatai mellett álljon ki. Mert igen kevés ember az, akinek nincsen saját véleménye a körötte folyó történésekről, ebben biztos vagyok. Azért nem a Mátrixban tenyészetnek bennünket komputerek, vagy egy anya által lerakott ezernyi ikrából kelünk ki, hanem ki-ki egyénileg születik, különböző anya méhéből, más-más embernek. Szóval, ilyetén van neki külön véleménye, szándéka is, csak gyakorta nem él vele, hagyja magát befolyásolni inkább, trendektől, tömegektől. Kényelemből, gyávaságból, mert egyszerűen könnyebb beállni a tömeg mögé (kisebb vagy nagyobb, az itt mindegy), azonosulni egy-egy trenddel, ideológiával, amely már létezik. Nincs kockázata, úgy véli, vagy kevesebb, mint saját útján járni. Pszichológia. És ezt használják kevesek arra, hogy uralmat vegyenek a többségen, neveljék agyban, szívben saját elképzeléseik, szándékaik szerint.

Ezért nincsen változás a magyar közéletben, politikában sem sok-sok évtizede, és ennek nyomán az ország általános helyzetében, s benne az emberekében sem. Úgy tapasztaljuk, mintha a történelem ismételné önmagát (még egy közkeletű hazugság), pedig a történelem nem csinál semmit. Még csak nem is történik, már ami a fogalom személytelenségét illeti. A szenvedő szerkezet csupán az alany kilétét igyekszik homályban tartani. Ilyetén, a történelem nem gondolkozik, nem tervez, nincsenek szándékai, sem keze vagy lába, hogy bármit tegyen. Emberek csinálják mindazt, aminek felelősségét utóbb tudományos alapon (tudományos?) ügyesen szétkenik alany nélküli mondatokká, áthárítva a "történelem" című globális fogalomra. Ezért nem felel itt senki semmiért sem, hisz van egy globális bűnbak, amelyre bármit rá lehet kenni. Ha még is rávilágít egyes szamélyekre a vallató lámpa, akkor meg hazudik valami újabb közkeletűt, sőt, maga a nép hazudik. Mert azt mondja a legnyilvánvalóbb hazugságra is, amely közéleti személyek, politikusok szájából hangzik el, hogy ááá, ezek politikusok, természetes, hogy ezt művelik. Aki elfogadja ezt, nyilvánvalóan nem is fog tenni soha semmit e jelenség megváltoztatására. A nemzettest immunrendszerének becsapása ez, ahol egyik sejt gondolja, hogy ha ő hazudik erről, akkor még mindig ott van másik sok millió, akik bizonyára nem így gondolják, beteljesítik eredendő hivatásukat, s majd azok megvédik a testet. Persze, benne a bujkálóét, a gyáváét is. De az nem tűnik fel egyiknek sem,  nem akar feltűnni, hogy a többi is pont így gondolkodik. Önzőn, egoistán, gyáván.

Mindez nem vád, nem is személyes, csupán kórisme a nemzet testének állapotáról. Beteg, nem kicsit. 

A gonoszság nem az érdekek nyílt szembenállásában valósul meg. Az tiszta, egyértelmű, érthető, átlátható összefüggések eredménye. Harc kard kard ellen, megadva az esélyt a tisztességes győzelemre, vesztésre. Nem. A gonoszság abban van, amikor valaki nem tudja, nem akarja saját érdekei mentén művelni, amit tehetne a jobbulás érdekében, nem is teszi, ám másokat sem enged cselekedni, akik tennének valami jót. És még a nyílt harcot sem vállalja fel, mert semmiképpen nem akar veszíteni. Gyáva és egoista. Nyílt harcban elveszni, az szomorú lehet, ám nem gonosz. Esély van. Gonosz az, aki nem vállalja fel a harcot, aki nem méri meg magát a harcban kard kard ellenében, hanem méreggel vagy betegséggel fertőzi meg ellenfelét, hogy ne kelljen megküzdenie vele. 

Nos, ami ebben az országban folyik verbális szinten, sok-sok évtizede, vagy több évszázada, nos, ez a valódi gonoszság. Egymást fertőzik s rombolják az emberek, ok nélkül. Mármint ésszerű ok nélkül, ha jobban belegondolsz. Kamu a nemzeti egység szándéka megosztó, fertőző szájakból. Tudod, mert nem az számít, hogy ki mit mond, hanem amit tesz valójában.

Nem, nem látom sötéten. Vannak dolgok, jelenségek, amelyekről csak hosszabb megfigyelés után írok, esetleg. Pont azért, hogy meggyőződhessek arról, nem csak hallucinálok. Ugyan lehet vitatkozni, hogy mindez nem bizonyítható, ám érdemes elgondolkozni ennek az érvelésnek a butaságán, átgondolatlanságán. Ugyanis, ha a jelenség bárki által tapasztalható, megfigyelhető, akkor egy dolog biztos: létezik. Azaz, nem kíván bizonyítékot. Persze, lehet hazudni, aszerint, hogy ki, mit nem szeretne látni, de ez nem teszi semmissé magát a jelenséget. Lássuk, hogy a történelem  - az én értelmezésemben az emberek cselekedeteinek összességének tényszerű gyűjteménye - nem hazudik, nem véleményez, csak megmutat. Az értelmezés az, ami előbbre vihet, taníthat, vagy hátráltathat, helyben járásra kényszerít. Akár egyes embereket a maguk életében, akár országokat évszázadokon át. Jelenleg hallgat a sötétség Magyarország kikötött kompjában. A felvetülő érdemi kérdések, hogy miért van kikötve, kinek az érdeke, hogy így legyen, és ha az ország népének ez így nem gyümölcsöző, ugyan miért igyekszik elhinni e kikötött állapot igazolásait hazug szájakból?

A hatalom, az egy dolog. Mindig volt, és mindig voltak elszenvedői, alárendeltjei is. Hogy ki, hová születik, az sem szabadon választott. Ám egy dolog kényszerítettnek lenni, eltűrni a hatalom erejét, miközben tudatunkat nem engedjük felőrölni, és egy másik dolog, ha el is akarjuk hinni hazugságait. A nemzet halála ez utóbbival kezdődik.

Ezért beteg a magyar nemzet, ezért sorvad régtől fogva. Keze dolgos? Ja. Esze, szíve volna? Ja. E tekintetben semmivel sem tehetségtelenebb más népeknél. Sőt. Más nemzetek se gazdagságba születtek, ah a történelem könyvben visszalapozol. Mindeniknek küzdelmes történelme van. A felemelkedéshez viszont valódi harcot kell vívni, a valódi ellenfelekkel, nem képzelt, hazudott ellenségképpel, amely csak arra jó, hogy nyomorban tartsa az embereket - legelőször agyban, szívben. S ha nem vagyunk kevesebb adottságúak más nemzeteknél, akkor ugyan milyen racionális ok is indokolja ezt a kikötött, megkötött , tehetetlen állapotot? Ezen gondolkodj el. Ismered Te is a válaszokat, legfeljebb nem szeretnéd tudni. De ez a te dolgod. Mindenesetre mondom, hogy vannak olyan kezdeményezések is, amelyek már bizonyítottak, csak éppen életképtelenségüket bizonyították, hosszabb idő alatt, többszöri próbálkozásra is. Volt rá elég idejük, számtalan alkalmuk, mégis eredménytelenek maradtak, ha a rombolást, a romlást nem tekintjük eredménynek. Ilyen kezdeményezés a fajgyűlöleten, idegengyűlöleten alapuló gyávaságé, amely ugyan vonzó, könnyű útnak ígérkezik minden nemzedékben, ám még nem tett le egyetlen alkalommal sem eredményt az ország asztalára. A képtelenség, eredménytelenség is bizonyíték - annak bizonyítéka, hogy mi mire nem jó, nem alkalmas. A félelem rossz tanácsadó, így  a vesztéstől való félelem is. S ha alaposan belegondolsz, az idegen gyűlölet motivációja mindig a kisebbségi komplexus, a gyengeség érzése, a vesztesség tudata, a vesztéstől való félelem. Pedig nem racionális ok, hisz a félelem, akárminek öltöztetjük is, lényegében a bátorság hiánya. És mindez nem a gyűlöltben van, hanem abban, aki gyűlöl. Önmagát köti meg tehát. Imigyen, bátorságot is maga vehet csak, rajta áll, nem másokon. Bátorság ahhoz kell először, hogy hiányosságaival, helytelen szemléletével szembenézzen az ember, ott kezdődhet egy új, másik, szebb és eredményesebb út.