Férfi blog

Olvasgatom a blogokat, hozzászólásokat. Már nem szólok hozzá, ahogy megtizedeltem a megírt dolgaimat is. 

Az írás, a kommunikáció számomra nem az élet értelme, csak egy aspektusa. Emberi aspektusa megismerésre, tanulásra, tanításra, azaz egymás építésére. De ennyi csak, nem helyettesítheti a cselekvést.

Ne tévesszen meg, hogy újra írok, csak a hazugságok ellen szólok, fejtem ki, mi miért az. A politikai latolgatásba viszont nem bocsátkozom bele, mert semmi értelme. Ugyanis az emberek cselekedeteinek következménye volt eddig is és lesz ezután is. Korai még találgatni bármi felől 2014-et illetőleg, úgy is az lesz a döntő, hogy hová teszik az emberek az x-et, hányan teszik, milyen motivációból. Az emberek meggyőzése pedig már ma sem lehetséges hazugságok által, mert a valóság a tyúkszemükre hágva, lassan, de  fájdalmasan ébreszti őket saját öntudatukra, hogy nekik mi számít. Biztos vagyok benne, hogy amiként a Horn-Bokros kormányt nem díjazták a választók a megszorító politikáért - pedig annak eredménye is volt, nem öncélú hatalmi törekvések motiválták -, nos, ezt a mostanit sem fogják díjazni. 

Olvasom, hogy még mindig a FIDESZ-KDNP viszi a pálmát. Ez azt jelenti, hogy a valóság körülményei még mindig nem értek el sok emberhez. Értem ezalatt, hogy még nem fenyegeti őket munkahelyük és potenciális munkahelyek megszűnése, ahová a jelenlegi megszűnése után mehetnének, jobban fenyegeti, csak nem tudnak róla. De a valóság hirtelen szokott betoppanni a hazugságban hívők életébe.

Miért írok erről? Régebben nem érdekelt a politika. Amíg a gazdaságban volt perspektíva. Még 2009-ben sem aggódtam, amikor az előző évi válság hatásai miatt a munkalehetőségek és a bérszínvonal is csökkent. A cégek költségeik befagyasztása okán leállították informatikai beruházásaikat, projektjeiket s az ebből élő szakemberek hirtelen a lehetőségeik beszűkülésével kellett szembenézzenek. De, még ha szűkösebb kínálat is, de azért maradt valami, ha kevesebbért is, mint megszoktuk, azért a munkanélküli segélynél jóval több kínálkozott. Lemondás, alkalmazkodás persze kellett, a korábban megszokotthoz képest, de ha erre hajlandó volt az ember, azért lehetőséget talált. 

A mostani kormány viszont a gazdaság valamennyi szektorát egyszerre végezte ki az elmúlt 2 évben. Ezzel elvette és elveszi a lehetőségeket az alkalmazkodni képes és változtatásra hajlandó emberek elől is. Mondom ezt egy évtizedek óta keresett és jól fizetett szakma gyakorlójaként, 25 évnyi tapasztalattal a hátam mögött.

De vajon mit fog csinálni az, aki eleve nem keresett szakmában dolgozik? Akinek szakterülete eleve szűkebb munkáltatói körben lelhető fel? Vagy akinek a szakképzettsége a gazdaság, a piac helyzetének változásai miatt egyszerűen nem-keresetté vált? Vagy akinek egyáltalán nincsen szakképzettsége vagy nem tudott abban kellő gyakorlatot szerezni? Mindenki elmegy mosogatni Angliába?

Ez még rendben volna, az egyén szemszögéből. De ha el is mennek, tegyük fel, hogy kell ennyi betanított munkás a szigeten. De itt hogyan fognak működni a cégek, sőt az állam, ha nem lesz, aki a tényleges munkákat elvégezze?

Mert ismered a piramist - vannak a főnökök, akik osztják lefelé a munkát, ötletelnek és ebből jól megélnek. Ám ez csak addig működik, amíg van kikkel elvégeztetni az érdemi munkát, mert csak addig megy a szekér. Nincs egy cég sem, sem hivatal, amelyik funkcionálhat, fennmaradhat, ha a szakemberek nem állnak rendelkezésre ott legalul, ha nincs, aki megvalósítsa mindazt, amit a főnökök megálmodtak.

Komoly dolgokról beszélek. A gazdaság számos cégből áll, azokban több millió képzett vagy kevésbé képzett, de gyakorlott ember dolgozik. Mindegyik a maga helyén. Ez épült fel itt '95 után, ez van a gyakorta emlegetett piacgazdaság mögött. Létszámcsökkentések, átszervezések régebben is voltak különböző szektorokban, attól függően, kinek, hogy állt a zászló épp. Ám a 2. Orbán kormány alatt értem meg először olyan mértékűt, többször is ez idő alatt, amikor már a cég ügymenetét veszélyeztető leépítéseket kellett végrehajtani a kormány tartósan destruktív gazdaságpolitikája miatt. Amikor elbocsátottak embereket az újabb és újabb, gazdaság perspektíváját aláásó kormányzati döntések, törvények miatt, s amely emberekről csak utóbb derült ki, hogy sok év alatt megszerzett és cizellált tudásuk, elvégzett munkájuk hiányzik a cég normális működtetéséhez, nem pótolhatók egyszerűen. Van különbség aközött, hogy 10 azonos képzettségű és tudású szakmunkásból bocsátanak el 5-öt és a megmaradóknak volumenben kell csak többet dolgozniuk a cég megmaradása érdekében, de tudásuk, szakértelmük megfelelő ehhez, és aközött, amikor a megmaradók szakértelme, gyakorlata nem terjed ki az elbocsátottak szakterületére. Sok szakterület van, ahová nagyítóval sem lehet megtalálni a megfelelő szakembert. Mert nincsen.

Nos, én itt látom a vízválasztót, mert ez utóbbi a cég tevékenység minőségének csökkenéséhez vezet, ami egy beszűkült piacon, élesedő verseny mellett - most már az a tét, hogy melyik cég marad életben, nem az, hogy kinek több a nyeresége -, nos, erősen kétséges kimenetelű.

E szokatlan trendek miatt mondom, hogy senki nem kivétel a mechanizmusok hatása alól, akkor sem, ha nem tud róla, akkor sem, ha azért nem tud róla, mert nem akar tudni. Ettől függetlenül ezek a mechanizmusok hatással lesznek rá. Ezért nem érdemes hazudni, becsapni önmagunkat, nem akarni tudni, ami tudható és szükséges volna jövőnk érdekében. És ezért mondom azt is, hogy idő kérdése csupán, hogy kit, hol, mikor ér el az ár, a nemzeti önámítás táplálta cunami. Érted, nem az a kérdés, hogy mi fog történni, csak a mikor kérdőjeles.  Ha nem változtatunk.

Arra kevés esélyt látok, hogy az Orbán kormány megváltoztatná irányultságát, szándékait, vagy hogy egyáltalán bármit revideálna az elmúlt 2 év destruktív döntéseiből. Nem is tudná, az a helyzet. Nem tudják ezekre a jó megoldásokat, mivel a hibákat sem látják, nem is akarják. Így kényszerűen el kell viselnünk és végignéznünk mindazt az ámokfutást, rombolást, és az erről való hazudozást, amit még 2014 tavaszáig véghez visznek polgártársaink az ország életében.

Az említett negyed század alatt sosem gondoltam arra, hogy egyszer eljöhet a külföldre való távozás komoly gondolata bennem. Most már csak az a kérdés, hogy mikor. Hogy hol lesz az a pont, amikor azt mondom: elég volt. Gyakorlatias ember nem fél a munkától, nehézségektől, nem fél a veszteségtől sem - újra feláll. Ha van perspektívája, ha látja értelmét dolgozni, küzdeni. De egyelőre nem látom ezt a perspektívát. Az nem perspektíva, hogy egy maréknyi ember általa megszabott módon rabszolgaként használjon a maga hasznára. Ha belegondolsz, még a II. világháború után is, még a Rákosi-érában is volt perspektíva, még ha elég vegyes is volt. Eredményei akkor is meglátszottak már, még ha nem is találkozott a közösség java az egyénével sok esetben. De jelenleg nincsen perspektívája a mostani kormányzásnak, ugyanis nem az ország építése s a benne lakók életének jobbítása a célja a jelenlegi kormánynak, csupán az államhatalom kézben tartása. Az eredmények, pontosabban azok hiány ezt rajzolja ki, így 2 év után. 

Mondom mindezeket úgy, hogy gyakorlatilag sosem az államból éltem, már a szocreál utolsó éveiben sem, hanem a piacról. Talán ezért tudom, hogy az állam, mint finanszírozó, befektető, nos, valójában sosem létezett, legalábbis az elmúlt 30 évben biztosan nem. Az azt megelőző Kádári-korszak, meg az előtte levő Rákosi-éra között két közös vonás mindenképpen volt: jóval kevesebbet loptak el az ország lakói a közösből, sokkal kevesebbet. Vezetők éppúgy, mint a kisemberek. Ezért volt kézzelfogható eredménye a közösség számára is a dolgozók munkájának. S talán ez a látható eredmény enyhítette a jogtalanság, a jog nélküliség hatásait valamelyest. A másik közös vonás, hogy akinek kisöpörték a padlását '53-ban a nemzet érdekében, nos, annak legalább vigaszt nyújthatott, hogy gyermekei tanulhattak, képzett szakemberekké lehettek, dolgozhattak s már jobb életszínvonalon élhettek. És amikor ezt látta mondjuk '63-ban, akkor az valamiféle elégtétel lehetett számára, hogy nem volt hiába való áldozata, meglátta valamiféle áttételes eredményét saját nélkülözésének, veszteségeinek. Meg a gyermekei gyermekei életén is később. Mert ezeket a lehetőségeket azért azok a politikai rendszerek biztosították a jogok korlátozása mellett. De erről most itt szó sincsen. Most se pénz, se posztó, azaz gyermekeink jövőjét is elvenni igyekszik ez a kormány, ellentételezés nélkül korlátozza a jogainkat, veszi el pénzünket. Mindemellett persze a saját jövőjük nincsen veszélyben, s gyermekeiké sincsen, erről azért gondoskodtak. 

Az az érzésem, hogy mindez nagyon lényeges különbség a megszokott büdöskomcsizás, ballibezés és nemzetieskedés  felszínes hazugságaihoz képest. A legszomorúbb, hogy mindezt egy olyan generáció képviselői művelik, akik maguk amaz rendszerben tanulhattak, szerezhettek tapasztalatot s emelkedhettek az ország vezetőivé 1989 után. Milyen nemzetvédő lehet az, aki elfelejti, honnan jött, kinek, mit köszönhet? Mennyire hihetőek szavai, ígéretei? Elgondolkodtató.

No, kicsit elgurultam az eredeti témától, de asszem, a lényeget azért sikerült érzékeltetnem: legközelebb is olyan hatalom lesz az országban, amelyre az emberek voksolnak. Van még idő  s tapasztalási lehetőség a döntés meghozására, azt gondolom.