"Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. 

Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.                             

Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. 
Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak."

/Jakab apostolnak közönséges levele, 3. rész, 13-18/ 

Döbbenettel állok az előtt, amit a KDNP és a Római Katolikus Anyaszentegyház képviselői részéről tapasztalni voltam kénytelen az elmúlt két hétben. Egyfelől a Parlamentben elhangzott zsidó-listázás okán, másfelől Semjén plágiuma kapcsán tett, illetve nem tett nyilatkozatok, fellépések okán. 

A kereszténység Jézus Krisztus tanításain alapul. Követői megszentelik magukat  a keresztség szentsége által, víz által és szellem által, így szabadulván fel az ó-ember, az ó-élet bűneinek kötése alól, szabaddá válva új emberré lenni. Akkor is, ha a szomszéd nem így él. Erről szól kereszténynek lenni. Az se véletlen, hogy a keresztények Jézus követőinek vallják magukat kezdettől. Követni valakit azt jelenti, hogy elfogadjuk feltétel nélkül, maradéktalanul, amit tanít nekünk. Nem kényszerből, hanem belső felismerésből, egyetértésből, hogy amire tanít, az jó nekünk. Itt nem boncolgatnám azt a különbséget, amit számos ember betű szerinti szövegértelmezése és az élethelyzetekben való szellem szerinti implementáció közötti félreértések szültek évszázadok alatt, az megér egy másik misét, máskor.

Egyfelől,  Harrach Péternek a Semjén Zsolt plagizálásával kapcsolatban tett nyilatkozatán botránkoztam meg, amelyben a becsület, a lelkiismeret, az erkölcsösség, megbánás, megtérés, nos, nyomokban sem volt felfedezhető, csupán rafinált jogi érvelés, amelynek a keresztény értékekhez semmiköze nincsen. Értem ezalatt, hogy akár egy ateista FIDESZ-es kormányszóvivő nyilatkozata is lehetett volna, nem vettük volna észre a különbséget. Mert csak egy szó-csűrő-csavaró, jogilag apelláló nyilatkozat volt, ezért.

De, ha szabad ilyet mondanom, egy keresztény nem érvelhet így, különben mennyiben is, miért is különbözteti meg magát a nem keresztényektől e jelzővel? Becsület, lelkiismeret, megbánás, beismerés - még ezek se kimondottan keresztényi jellemzők, csak emberiek - van rá számos szép példa kis országunkban -, ám kereszténytől mindenképpen elvártak. Mármint saját magától kellene elvárnia, az általa követendő tanítások okán. Nos, ezek itt fel sem merültek. Keménység, arrogancia, konokság, hazugság - ezek viszont igen.

Talán át kéne gondolnia a KDNP-nek, hogy Keresztény Demokrata Néppárt helyett Konzervatív Demagóg Nemzeti Pártra magyarítsanak. Egy lépés a tisztesség felé. Vagy meg kéne keresztelkedniük végre, szentségben, valóban, nem csak szájukkal  hirdetve olyan értékrendet, amelyet maguk nem követnek. Hitről már nem is szólva, mert annak ehhez köze nincsen. Mert illik, hogy a fej fej legyen, elöl járjon mindazokban, amiket követendőnek hirdet más emberek felé. Különben mennyire hiteles? A bort iszik, vizet prédikál, nos, az nem keresztény jellemző, hanem csak egyes papoké, eléggé pejoratív értelemben. 

A másik téma, ugyanezen apropón, kicsit mélyebb. A zsidó-listázás ügye. Az egy dolog, hogy a Parlament elnökétől és a pártok képviselőitől elvárható lett volna, hogy azonnal elutasítsák, elhatárolódjanak Gyöngyösi felszólalásától. Nem én mondom, mások mondták, csak tolmácsolom.

De a KDNP-től erkölcsileg elvárható, hogy elhatárolódjon ilyesmiktől ott, helyben. Gondolkodás és latolgatás nélkül. Amiként nem igen hallatszott a Római Katolikus Anyaszentegyház vezetőitől sem semmilyen elhatárolódás, később sem. Hallgattak, és hallgatnak, mint disznószar a fűben. Annak ellenére, hogy legfőbb vezetőjük évekkel ezelőtt revideálta a Vatikán évezredes zsidóellenes tévtanításait és gyakorlatát, s bocsánatot kért Izrael népétől ezek miatt. Az most itt irreleváns, hogy ez mennyiben volt őszinte, a lényeg, hogy mi a hivatalos álláspont. 

Nem jó, ha egy keresztény megtagadja hitét, elárulja annak alapjait ilyen egyszerű, tét nélküli helyzetekben. Mert mit fog tudni prezentálni ennél sokkal nehezebb, élesebb élethelyzetekben? Mennyiben tekinthető megbízhatónak a jövőre nézve? Nem most szólt először a kakas, tessenek elgondolkodni ezen.

Ezen írásom nem a katolikus egyházban tevékenykedő lelkiismeretes papok vagy valóban keresztényi elvek szerint élő KDNP-s képviselők ellen szól. Csak azok szemére vetem, akik nem nyitották ki szájukat vagy ha kinyitották, hazugságot szóltak vele.