"Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.
Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,
Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.
Egész más most ez a világ,
Jobb lesz, ha végre már megérted,
Az idő lassan, lassan eljár feletted."
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.
Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,
Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.
Egész más most ez a világ,
Jobb lesz, ha végre már megérted,
Az idő lassan, lassan eljár feletted."
/Illés együttes, 1968/
1982-ben a 14. születésnapomra kaptam egy Illés kazettát anyám egyik entelektüell barátnőjétől.
CD, az még nem volt akkor, csak a Philips laboratóriumaiban, csak mondom:)
Eleinte nem tudtam vele mit kezdeni. Akkor nálunk a Depeche Mode (nem, nem az amelyiket te ismerted meg a 90-es években, hanem az ős-Depeche, egy jóval avantgardabb) , a Yazoo, Soft Cell, Nina Hagen, meg jó pár más új hullámos volt divatban. Remélem, megérted az akkori idegenkedésemet hát:)
De valamiért elkezdtem hallgatni. Barátkoztam vele. Idő után megkedveltem. Megértettem szövegeiket, s kis idő múlva már azon csodálkoztam, hogy engedték ezt kiadni egyáltalán, holott egyértelműen a rendszer kritikusai. Talán a cenzorok átsiklottak az anyag felett, hisz az Illés 1982-ben már prominens, államilag elismert zenekar volt, így anyagaik publikusak voltak, mondhatni a rendszer által elismertek, támogatottak. Az automatizmus nem engedte számukra észrevenni, hogy bő évtizeddel később is aktuális volt, gondolom.
Az a kazetta már rég nincs meg, rég el is felejtettem, hogy volt ilyenem valaha. Mert nem volt, ami, aki eszembe juttassa. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban jutott eszembe, s vele együtt ez az érdekes régi ellentmondás a rendszerről. Talán azért, mert ma ismét aktuális a fenti szám. Sajnos. Mert ez nem igazán jó hír senki számára, mivel egy politikailag kritikus, lázadó zene akkor jó, ha feledésbe merül. Mert ez azt jelenti, hogy ami okán megíródott, nos, mindaz elmúlt.
Nos, most eszembe jutott ismét ez a szám, de most rád bízom, hogy számodra mit mondanak e sorok. Lehet, most te kaptál tőlem egy hasznos ajándékot:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.