...az Aljazeera foglalkozik Magyarországgal? Az nagyon nem jó. Gondolom ez mögé, hogy több, nagyon patriarchális, ösztönösen, sok évszázada változatlanul autoriter társadalmak népességének érdeklődésére számot tarthatunk, különösen, ha az földrajzilag, gazdaságilag és kulturálisan is a világ egy másik szegmensébe tartozik.
Az Aljezeera is csak egy tv, ők is csak a nézettségre gyúrnak. Egészen pontosan egy iszlám anti-CNN, a demokratikus nyugat ellenpólusa minden tekintetben, és sok év óta az, tehát ismerhető.
Érteni kéne az ebből az intő üzenetből, már ha ismernénk az előbbi tényeket. De kormányzatilag nem ismerjük, azt sem tudjuk, mi az a CNN, nem hogy az ellenpólusát, hisz kit érdekelhetnek az arabok Európában, ugye? Senkit. Nyilván ezért nincs szóvivői visszhangja sem az eseményeknek. Érteni kéne az ilyen intő jelekből, mivel ez egyértelműen azt jelzi, hogy olyasmit tesznek adásba, ami az ő, európai szemmel mérve ultra-konzervatív és itt tolerálhatatlan életszemléletű közönségüket is felháborítja. Mondhatnám, kapaszkodnak az arab világ önkényhez szokott környezetéhez képest is durvának mondható jogtiprás és hatalom centrikus, totális diktatúrájának gumibabájába, mutatván, hogy lám, van nálunknál rosszabb, ráadásul Európában. Skandallum - ezt ők mondják, nem mi, ez lényeges. Az már valami.
Felfogható úgy is, hogy nem Brüsszel támad minket, hanem az arab autoriter szemlélet vet minket taszító példaként az amúgy sokat kritizált, antidemokratikus arab államok polgárai elé. Ezt a piedesztált eddig senkinek nem sikerült elérnie a világon, az egy szem Orbán kormányon kívül. Ezen el kéne gondolkodni azért. Hogy akarjuk-e ezt. Az is megér egy misét, hogy becsült miniszterelnökünk keblére ölelte egy héttel bukása előtt Mubarakot, előtte meg Chavezzel érzet testvéri közösséget. De ha Hitler vagy Sztalin ma volna hatalmon, bizonyára ők is keblükre ölelnék a kedves miniszterelnökünket, eddigi hozzáállása alapján, ez pedig még elgondolkodtatóbb. Bizonyára ő is átgondolta ezeket az aspektusokat, ám még is úgy döntött, bevállalja. Ez azonban kevéssé dicsőséges, mint inkább nem az, azt gondolom.
Madarat tolláról, embert barátjáról - tartja a régi magyar mondás. Én nem lennék büszke a miniszterelnök helyében erre a népszerűségre, a valójában anti-népszerűségre pedig még kevésbé. Nem árt, ha az ember nem felejti el, hová született, kiknek, mivel tartozik. A média szereplés volumene nem feltétlenül azonos a népszerűséggel, van annak előjele is. Az biztos, hogy az Aljazeeraban szerepelni elrettentő antidemokratikus példaként, az sok minden lehet, csak siker nem. Legalább is itt, nálunk, Európában, a 21. században.
S ha mindezt már az európai országok, az EU, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság is megfogalmazták már korábban, csak miniszterelnökünk volt konok elfogadni a kritikájukat, akkor vajon nem érdemli-e meg ezt a szégyent? De bizony. A konok embernek előbb-utóbb betörik az arca, csúnyán, véresen, kíméletlenül és kendőzetlenül, ez így szokott lenni az életben, ez a valóság a képzelgésekkel szemben, ez mindig bebizonyosodik.
A legmegdöbbentőbb vagy legkendőzetlenebb véleménnyilvánitás azonban az, hogy a cikk korrekt hivatkozási jegyzékében a következő hivatkozásokat találhatjuk. Viktor Orban, Adolf Hitler, Josef Goebbels, Adolf Eichmann, a személyeket illetőleg, valamint a szervezetek listájában az Orban's government, hungarian parliament és a Gestapo. Ezen tényleg érdemes elgondolkozni.
Messziről jött ember azt mond, amit akar, tartja a magyar mondás. De ez egyben azt is jelenti, hogy a messziről jött ember abból ítéli meg az ittenieket, amiket a megnyilvánulásokból látott.Hát ezt látta. Semmiképpen nem jelent jót, ha a II. világháború alatt Hitlerrel kokettáló arabok ma egy listán említik több tekintetben a hitleri Németországot szervezeti és személyi párhuzamok vonatkozásaiban a mai Magyarországgal. Ez kritika, igazi kritika, akkor is, ha nagyobb súllyal csupán a saját takargatni valójukról való figyelemelterelés esik latba. Mert azt jelenti, hogy van mivel elterelni a figyelmet. És az nagy baj, ha ezt nálunk találták meg, nagyon nagy baj. Szégyen, jobbára.
A magam részéről csak sajnálni tudom, hogy mindezt magyarként a saját miniszerelnökömmel a főszerepben kell megélnem a 21. századi Európában, egy EU tagállamban - az arabok kritikája kapcsán. Szerintem ez a ma elérhető legmélyebb mélység Magyarország számára.
Mi kérünk elnézést - helyette is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.