Férfi blog

Mert politikai vonatkozásban úgy viselkedik, mint egy oláh cigány, a legrosszabb fajtából. Tudod, amikor vonul a család az utcán, apu megy elöl, mindig elegáns öltönyben, makulátlan fehér ingben, bőrtalpú cipőben, mögötte az asszony már láthatóan szedett-vedett, avíttas, színes ruhákban, strandpapucsban, koszos lábbal, utána a purdék meztélláb, koszosan és hiányos öltözetben. Apu kemény ember, igazi férfi - nem dolgozik, csak a családot dolgoztatja. Apu kajára, ruhára sem ad nekik, nem hogy iskolára - kukáznak hát, azért koszosak. A pénzt viszont apu múlatja, kártyázza el esténként. Néha vesz ezt-azt az asszonynak, gyerekeknek, ha már nagyon rinyálnak, de nem gondoskodik úgy családjáról, mint magáról. Apu az első és az egyetlen, aki számít. Nem egyenlőek alapvető létszükséglet tekintetében sem, patriarchális uralom van. Náluk ez a szokás. 

Szándékos vagy beidegzett félreértelmezések elkerülése végett sietek leszögezni egy-két dolgot. Egyrészt, írásom semmilyen mértékben nem az oláh cigányok ellen szól, még csak azok ellen sem, akik nem rendesek, esetleg bűnöző életmódot folytatnak. Egyszerűen nem ők a téma. Sőt, a kukázókat vagy egyéb nehéz kétkezi munkában szorgosakat még tisztelem is, mert kemény és sanyarú életük van - kikapnak aputól, ha nem adják le a várt dellát este. Láttam a rettegést, kétségbeesést a szemükben elégszer, főleg gyerekekében. Pusztán azért kerültek a posztba, mert látványos és közismert párhuzammal szolgálnak egyes életviteli megnyilvánulásaikkal egy nem oláh cigány kultúrájú nép identitásának kéretlen, erőszakos megváltoztatásához, felszámolásához - egyetlen önző ember törekvései által. Ezen belül is a lényeg, hogy amiként az oláh cigányok nem tűrik, hogy a magyarok megváltoztassák általuk megvetetendőnek tartott szokásaikat,  nos, akként mi, magyarok sem engedünk, ha a miénket akarja bárki megváltoztatni, csak mert ő másképp gondolja. Különösen nem, ha ezt egyoldalúan és hátrányunkra teszi. Másrészt, nem Orbán személyes családi életéről beszélek - nem ismerem, nincs közöm hozzá -, csupán politikai, közéleti magatartásáról. 

Mi a probléma ezzel a viselkedéssel ? Az, hogy Orbán kinevezte magát családfőnek, minket többi magyart pedig megpróbál besorakoztatni maga mögé purdék módjára, s mezítláb, félmeztelenül dolgoztatni a maga  önkényes elképzelései szerint, elszedni a két kezünkkel szerzett javainkat, amit aztán kénye-kedve szerint elmúlat. Szerinte nem tartozik elszámolással, sem felelősséggel a "család" felé, elég, hogy ő így gondolja és kész, a többieknek kuss van. 

Beszédéből kitűnik, hogy természetesen mi, a "család" együnk, öltözködjünk a kukából vagy ahonnan tudunk. Magyarul, önkényesen kizsákmányol, kifoszt, aminek művelésére egyrészt őt nem jogosítja fel sem származás, sem öröklött cím, sem az általa betöltött választott pozíció, másrészt, amely magatartás tűrésére előbbiek okán nekünk, választóknak nincs semmi okunk. Mert nem  oláh cigányok, hanem magyarok vagyunk, és azok is akarunk maradni. Szabad lesz? Kösz.

Nagyjából ez irányú terveiről szólt a szépen körített tusványosi beszéde a nem-liberális-esetleg-nem-is-demokráciáról-de-munka-alapú-társadalomról. 

A beszéd tartalma egyáltalán nem új, apránként hintette már annak morzsáit 2010-től kezdve, csak kellően szétszórva térben és időben, hogy ne tudja összerakni az itthoni polgár, aki nem kellően tájékozott, meg nincs elég esze az ilyesmihez. Mint utóbb látszik, a társadalom egy jelentős hányada nem is figyelt az elmúlt években, szépen bekapta a manna ígéretét, s ma is inkább azt várja, mert ez könnyebb, mint szembenézni a valósággal: átverte őkt a hamis bálvány. Habár az értelmesek száma némiképp növekedett, ez ad még némi reményt e nemzet jobb sorsára.

Mondandója jelentése felől nincsenek kétségeim - másokkal ellentétben -, mivel e morzsákat politikai tettekre, törvényekre váltotta apránként, de konzekvensen, még az előző ciklusban. Az elszórt morzsákból kijön a teljes vekni, már annak, aki mindet felszedte. A keserédes-vicces az az egészben, hogy ő maga meg mondta előre: ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit teszek.

De, visszatérve vezérfonalamhoz. A bibi Orbán törekvésével ott van, hogy mi, az ország lakóinak túlnyomó része, nem oláh cigányok vagyunk, hanem magyarok. Bár vérünk, originális identitásunk az évszázadok során keveredett más népekével, azért a gerincvelő nem morzsolódott fel teljesen. Sem genetikai értelemben, sem szellemi, kulturális és neveltetési alapjainkat, gyökereinket illetőleg. Szabadságunkra mindenkor kényesek voltunk, voltunk bár jobbágyok, zsellérek, parasztok vagy arisztokraták. Voltunk bár idegen vagy saját fajtánk beli hatalma alá kényszerítettek, azért a széthúzás évezredes oktalan hagyománya mellett időről időre ez volt az egyetlen dolog, amelyért össze tudtunk fogni, egységbe kovácsolódni valamely szinten. Valamely, mert nem mindig, és sosem egyöntetű volt az összefogás, csak abban voltunk képesek rá, amely és amilyen mértékben azonosan fájt a résztvevőknek. Mert,  - sajnos - mindig voltak ilyenek és olyanok is közöttünk, mindig akadt szép számmal, akinek az önzése, harácsolása előrébb való volt a közös érdeknél.

Ezt az évezredes nemzeti hiányosságot lovagolta meg Orbán '94-től kezdve - amiért sokaktól megkapta a  tehetséges politikus kétes jelzőjét - , és szította a széthúzást a nemzet testében, hogy kezét a hatalomra tehesse az összeugrasztottak marakodása közben - pontosabban ülepét Kádár János székére. Mondhatjuk személytelen, vértelen politikai elemzői szemmel, hogy ügyes politikus, ám tekintve, hogy történelmünk során nem az első vezető, aki ezzel a nemzeti szempontból szégyenteljes és aljas módszerrel került hatalomra - oszd meg és uralkodj -, de valójában a nép, a nemzet butasága és szégyene ez, kevéssé a politikus ügyessége. Mert nem kellett sok erőfeszítést tennie, azért nem az ő tehetségéről szól. Kettőn áll a vásár mindig, és Katát csak akkor könnyű táncba vinni, ha könnyűvérű szajha. 

Mennyire vagy buta? Ha valaki széthúzást szítva szerzi s tartja meg egy nemzet felett a hatalmat, vajon mennyire hihető akár egyetlen szava is az egység ígéretéről? Nulla, még annál is kevesebb. Mert nem törekszik rá, csak ígéri. Ellentmondás, hogy bármit tenne az egységért, hisz hatalma buta indulataidból táplálkozó széthúzásodon alapszik, nem érdeke tehát ez ellen tenni. S ha nem igaz az egységről hintett igéje, akkor egyértelmű, hogy a közös jólétért sem tesz, hisz amaz emennek előfeltétele. Mert egységben az erő, azért. Dereng már, miért hazaáruló ez az ember?

Szándékosan írom pertu, hogy átlásd, mennyire buta és ennek okán önérdeked ellen manipulálható vagy. Ez a te hiányosságod, nem a más hibája, nem másik magyaré, még csak nem is külföldieké, hanem csak is a tiéd. Nem vagy egységben magaddal, szomszédoddal, testvéreddel, munkatársaiddal, ezért nincs siker sem, nincsenek eredmények. Aki nem fogyókúrázik vagy mozog, az nem tud lefogyni. Aki nem dolgozik, annak felkopik az álla. Aki keveset dolgozik, annak kevés lesz a betevője is. Ez arra is igaz, ha társadalom egy jelentős része a herdáló államkommunista diktátor szekerét tolva abban reménykedik, hogy majd ezért neki külön apanázst fizet a diktátor, amit a becsületes, kemény és eredményes munkát végző másik halmaztól von el az állam nevében. A tolvaj, az élősködő akkor is tolvaj, más zsírján élősködő becstelen, ha a mások munkájának eredményén az állam törvényességének látszata mögé bújva élősködik, azaz többet vesz ki a közösből, mint odatesz. Sőt, tolvajabb a tolvajnál, mert névtelenül, közvetett módon teszi, aztán mutogatja kezét, hogy milyen tiszta. Hja, a keze tiszta marad - a lelke mocskolódik.

Vesd össze magatartásodat az ókori görögökével. Rég lezárt, ismert korból hozok például, amelynek történéseiről , eredményeiről, összességében valóságosságáról vajmi kevés kétség támasztható. Többségükben néhány tízezer, esetenként száz-kétszázezer lakosú városállamokban olyan egységet tudtak kovácsolni demokratikus alapon, hogy magukénál akár százszor nagyobb lélekszámú hadseregeket le tudtak győzni. Autoriter királyságokat, nem mellesleg. Nem egyszer, véletlenül, szerencse folytán, hanem rendszeresen megismételve eme teljesítményüket, öntudatuknál fogva. E modell teljesítményét évszázadokon át képesek voltak fenntartani, bizonyítékul hagyva az utókor számára, hogy a demokráciánál hatékonyabb társadalmi forma nem létezik, általa kis lélekszámú nép is lehet nagyon erős. Egységük azért képviselt oly hihetetlen erőt, teljesítményt, mert az egyes ember szabad akaratából eredő egyetértésen alapult. 

Miért nem  leszünk oláhok? - térek vissza eredeti témámhoz. Mert sosem voltunk, s ma sem vagyunk teljesen szolgalelkűségen alapuló patriarchális nemzet, azért. Az önrendelkezés, a személyes szabadság bármely kori társadalmunkban jelen volt a kezdetektől fogva. Nem vagyunk és nem voltunk demokraták sosem, mint a görögök, de a keleti kultúrák, társadalmak patriarchializmusától is legalább akkora távolságra voltunk és vagyunk mindenkor. 

Válni azzá válhatsz, tudatosan, amivé csak akarsz. Akarat kérdése. A baj többnyire a fejekben, szívekben van - nincsenek megfelelő célok. Lehetsz oláh cigánnyá, ha erre van vágyódásod, vagy lehetsz göröggé is, de valójában egyik sem leszel sosem. Seneca megírta rég, hogy ha szilvának születtél, akkor érzed magad legjobban bőrödben, ha nem akarsz másnak látszani. Szerintem, magyarnak vagy a legjobb. Azaz, olyannak, amilyennek születtél - magyar és más népek keverékének többnyire.

Azt is lásd, hogy bármely társadalom annyira sikeres, amilyen mértékben negatív örökségeit, szokásait fel tudja számolni és hasznosakkal, építőekkel tudja felváltani azokat. Azért nem fogsz sosem lenyomni egy amerikait, mert sosem jártad az önállóság rögös útját, amit ők. Ugyanez okból hiába gyűlölködsz a zsidókra is. Az erősebbtől, okosabbtól nem szégyen tanulni, viszont hasznos. Ehhez persze kell a belátás, hogy mi az, amit nem tudsz, mi nem vagy, amiről csak hazudtad magadnak, hogy de. Azaz, nyitottság és tisztelet más népek felé, mindenek előtt. Nem, nem személyes szimpátiáról szól ez, hanem valós teljesítményről, amely tetszetős, és amely miatt irigy vagy. Nem lehet a tiéd, amíg az irigység nem tanulásra sarkall, hanem gyűlöletre. Magadat zárod be ezzel, már elég rág óta, ezt mutatja eredményeid silánysága is. Csak a pofád nagy, hosszú ideje, de nem bizonyítottál semmit állításaidból.

Ezzel kapcsolatban van még egy fontos következmény, vonatkozás. A gyermeked, gyermekeid valamely részben ugyanazzal a szellemi/genetikai örökséggel születnek, amellyel te is születtél. Ha te el is hajlasz mostan gyávaságból, önzésből, kényelemből valaki más útjára, ők attól még ösztönösen a sajátjukon akarnak majd elindulni. Az ő életüket fogod gátolni, nyomorítani, leszel annak hátráltatója, árulója, ha nehéznek találván eredeti utadat, más identitásba akarsz bújni. Nem fogod elvégezni mindazt, ami egy magyarnak adatott útul.

Igen, ebből az ösztönből származhat a sok jó is, amely a sikerre visz, erre láthattunk sok szép példát. De csak akkor lehet meg neked is, ha végig mész utadon, s nem hajolsz el, mint holmi nyerészkedők, akik a könnyebb utat választva elárulták magukat, gyermekeiket, nemzetüket. A magyar egyenes, tisztességes, becsületes úton is tud teljesíteni. Tud keményen dolgozni. De azt nem tűri eredendően, hogy mások arassák le vetését.

Nos, ha ezt az utat egy hazugságban, önimádatban elferdült vezető simulékony szavaiért elhagyod, akkor nem leszel sikeres és átkot rekesztesz a magad s országod fejére is. Ne feledd, a magad ura vagy, döntéseidben, választásaidban - ha rosszul döntöttél, legyen meg benned a belátás és megbánás készsége, akkor javíthatsz. Bármikor. 

A fentiekben vannak a különbségek és mértékük okai, köztünk és a nálunk jóval sikeresebb nyugati nemzetek országai között. Egységünk, hatékonyságunk, teljesítményünk között, ebben a sorrendben. Mert nem összefüggnek ezek a fogalmak, hanem ebben a sorrendben képezi egyik a másik alapját. Ahol bizonytalan, málló már az alap is, főleg, mert valaki belülről fúrja, ott nem lehet magas, erős házat építeni. E tekintetben nem történnek csodák soha, sehol.