Férfi blog

Zöld szója. Ez a nálunk ritkán látható film jutott eszembe - Charlton Hestonnal a főszerepben. 1973-ban készült és valami olyasmiről szól - már rég láttam, homályosan emlékszem -, hogy a nem túl távoli jövőben a zöld szója az étkezési favorit, mert egészséges, s ez folyik természetesen a médiából is éjjel-nappal. S persze az egészséges emberek egy bizonyos kor után - relatíve fiatalon, mintegy érdemként feltüntetve - nyugdíjba mennek, amelyet egy messzi kies szigeten töltenek jól megérdemelt munkájuk gyümölcseként. Ez pedig az össznépi ideológia, életcél. Persze, aztán a cselekmény során fény derül a titokra, miszerint a sziget nem kies, nem is üdülő hely, hanem valójában egy élelmiszergyár, ahol levágják az oda deportáltakat, a testükből nyert tápanyagokat pedig a szójába keverik. Ettől lesz zöld.

Csak egy déja vu. Valaki hazudik. Nem kicsit, de nagyot. Mert látszólag minden egyre jobb, a nők szebbek, az élet tele van egészséges dolgokkal, mindenki roppant trendi és fiatalos, a technika pedig ma-holnap a Marsra röpít minket. Csak éppen. Csak éppen ezzel párhuzamosan emberi dolgaink iszonyatosan leromlottak közben, és egyre gyorsuló tempóban romlanak. A leglátványosabb kifejeződése ennek a drog terjedése. Ami azt jelenti, hogy valójában egyre kevesebb ember egészséges. Tudod, ép testben ép lélek.

De valójában ez fordítva működik - ép lélek tartja egészségesen a testet. Ha a lélek elsorvad, elsorvad a test is. Ezt igyekeznek hétköznap energiaitallal, buliban drogokkal kompenzálni az emberek, egyre tömegesebb méretekben. Vagyis az a titkos baj növekszik. Azért növekszik elsősorban, mert a modell a felszínt, a tüneteket akarja eltakarni, elterelvén a figyelmet az igazi bajról, amelyen nem tud segíteni, mert nem is akar. Nem ez a cél, hanem valami borzasztó titok, aminek csak következményei láthatóak, viszont nem takarhatók el. Növekszik a terror, a háborúk egyre banálisabb forgatókönyvek szerint pattannak ki, persze egyre korszerűbb, hatékonyabb technikával, tehát még a drog sem segít valójában.
E közben a gondolkodás egyre sablonosabb, azaz nem is gondolkodás ma már, csak politikailag a köztudatba nevelt, s a tudomány által szakvéleményekkel alátámasztott sablonok tetris játéka. Amit, ha ki tudsz rakni, látszólag nyertes vagy. Azonban, azt nem mondja el senki, hogy amikor kiraktad, 40-50 éves korodra, ugye, ki, mikorra, akkor fogsz szembesülni azzal, hogy nem lettél boldog.

Ha láttad a Dark City című filmet, hát kb. olyan apróságokon bukik meg a szisztéma. Nem tökéletes, nem lehet az,mivel a hazugság sosem színtiszta, hanem kevert az igazsággal, így ellentmondásokat tartalmaz mindig, ezekből épült káoszban élsz, és egyre kevéssé látsz tisztán. Valakinek, vagy valakiknek azonban feltűnik valami apróság. Pontosabban valaminek a hiánya, működésképtelensége, aránytalan következmények, bármi, ami feltűnhet egy disszonáns képben. Meg akarja valósítani valamely ígéreteket, ami régóta ideaként van kitűzve a tömegek elé, ám igazából kevesen próbálták addig beteljesíteni, tehát kevesen jönnek rá, hogy valami nem stimmel az ígéretekkel. A többség azonban inkább feladja, ha nem boldogul, nem meri nagy dobra verni kudarcát, sőt, magának sem ismeri be. Megelégszik azzal, hogy bizonyára csak neki nem sikerült, másokon az látszik, hogy sikerült, ezért legkevesebb, hinni szeretné, hogy működhet, csak jobban kell igyekezni. Magában keresi, vagy nem is keresi a hibát, csak elkönyveli, hogy jobb a látszat, mint a beismerés. Ezért nem derült ki számukra, hogy hazugság volt az ígéret. A kényelmesnek ígért életben az ígéretek is csak illúziók maradnak egyre nagyobb hányadban - nem kell megvalósítani őket, elég a lehetőség tudata. Sőt, jobb ez, mert a kudarc élménye kizárt.

Mondják, nem árt, ha készülsz a káoszra, spájzolj konzervet. Megveszed, gondolod, nem árthat, mit lehet tudni, a szomszéd is vett, meg a másik is, meg a kollégád is, ketten-hárman nem tévedhetnek. Megveszed hát, beteszed a kredencbe, spájzba, garázspolcra, kinek mije van. És biztonságban érzed magad. Meg se nézed, mit vettél, biztos jó, ha a többiek is azt vették. Elég a biztonság tudata. Zöld szója van benne.

Nos, ilyeténképpen tűnik most számomra a jelen. Elméletileg boldoggá kellene tegyen, ha új telefon, autó , utazás, akármi gazdája leszek. Megpróbáltam, nem jött be. Körülnéztem, vajon más is felfedezte-e a nagy kamut. És elsőre azt láttam, hogy nem, mindenki más el van az aktuális újdonságával. Erő kellett ahhoz, hogy mégis változtassak életemen. Ez nem ment titokban, nyilván, tehát a "mások" is látták. És aztán szépen sorban, egyesével kiderült mindenkiről, hogy egy k nagy képmutatás volt az egész igazából, mert pontosan ugyanazokat az élményeket élték meg, mint én. Csak mindenki óvatoskodott, azt gondolván, hogy csak ő látja, érzi másképp a dolgok alakulását, mint a többiek. Ennyit számít a felszínes megközelítés - sok tévedés, félreértés forrása.