Férfi blog

Az intelligencia a megszerzett információk rendszerezésének képessége. A végeredmény egy meglehetősen összetett folyamat vége. Mi alapján döntjük el, mi az az információ, amely érdekes, fontos számunkra eléggé ahhoz, hogy elraktározzuk későbbre? Másfelől, hogy milyen intelligencia szorul belénk, amely a rendszerezésre alkalmassá tesz minket?

Nem mélyedek bele nagyon, csak súrolom a témát. Mai világunk - pár évszázad óta - tele van információs sablonokkal. Ezt se fejtem ki - csak érintőlegesen utalok rá -, mint például, hogy az öröklött, tanított ismeretek és az önálló gondolkodás, a valóság saját érzékelése nyomán szerzett valós információk milyen arányban épülnek be egy-egy ember tudatába. Miért érdekes az utóbbi kérdés? Mert ha valami kiskorában is hamis információ volt, akkor lehetsz bármilyen intelligens, sosem fogod tudni beépíteni működőképes valóságodba. Csak ballaszt lesz, ami működőképes dolgok elől foglalja a helyet értelmedben, életed egészében. 

Szóval, a címhez visszatérve: Amerika mi? Hát, tulajdonképpen mi, nem amerikaiak. Pontosabban, a felmenőink, elődeink - és ebből kifolyólag mi, leszármazottaik sem mutathatjuk magunkat az ügyben érintetlennek, közünk-nincs-hozzá embereknek. Még pontosabban, közülük is azok leszármazottai vagyunk - legfeljebb - , akik mertek bátrak lenni, merték felvállalni az ismeretlent és a vele járó ismeretlen nehézségeket - pusztán abból az indíttatásból, miszerint erősebbnek érezték alapvető emberi értékeik, jogaik védelmét képviselni, megőrizni, mint a hatalom diktátumai mentén elsorvadni. Merthogy akármelyik országból ezért vándoroltak ki amerikába az emberek. Az emberi jogok érvényesíthetőségének mértéke és a gazdasági helyzet egy adott országban, nos, az mindig arányos. Nincs olyan, hogy egy ország nagyon demokratikus jogrendszerű, ám olyan szegénység uralkodik benne, hogy elmenekülnek belőle az emberek. Mert ha tehetik, amit tennének, a maguk és közvetve a társadalom hasznára, akkor annak eredménye gazdaságilag is arányos lesz a politikai, hatalmi szabadsággal. Remélem, nem bonyi ez a gondolat. 

Szóval, amiként az ember azért rühelli a szüleit, rokonait bizonyos kérdésekben, élethelyzetekben, mert a maga hasonló, ám utált tulajdonságait tükrözik, nos, akként Amerika (értsd: USA) is pusztán görbe tükör a Föld többi országában élők számára - s azok ezért küzdenek ellene. Azzal a nem is igazán titkolt indokkal, miszerint valójában bárki európai, afrikai, kínai, indiai, orosz -  lényegében mind a saját dédapját-ükapját rühelli az ottani emberekben, azok csinálmányaiban, azaz a nagyon erős és működőképes demokráciában és az eredményeként igen csak hatékonyan működő gazdaság produktumában. A régi, avítt társadalmi berendezkedések azért lázadnak az új ellen mintegy 200 év óta, mert nem akarják elveszíteni illúzióikat, vagy éppen a hatalmasaik hatalmát, akik évszázadok óta diktálják az illúziókat a társadalmak széles rétegei számára. De ez csak kisebbségi komplexus, semmi egyéb - savanyú a szőlő a tehetetlennek, a nem cselekvőnek, gyávának - szükségtelen több hasonló pejoratív jelzőt felsorolnom. Akármelyik társadalom azért ugat a nálánál fejlettebb ellen, mert irigy, az irigység pedig saját gyávaságából fakadó nem tettei eredménye, nem egyéb. Tök mindegy, hogy ki, mikor próbálkozott, vagy próbálkozik ilyesmi hazugságokkal indokolni nem-cselekvését a fejlődés ellenében.

A különbség sokkal komolyabb, mint gondolod. Amerika - az USA - nem komplett társadalomként exportálódott egy új földrészre. Úgy értem, hogy ha akár Spanyolország, vagy Nagy-Britannia, akár Oroszország exportálódott volna egy új földrészre, akkor ott lényegileg semmi sem működhetett volna - s működhetne ma sem - másként, mint az óhazában. Az USA viszont egyes emigránsok gyülekezeteként jött létre. Azaz, az a területére emigráltak közül kiváltak azok, akik egyet értettek bizonyos célokban, és végül ők alakították meg ott saját szervezésű országukat. Magyarul, George Washington és minden más vezető pont olyan egyéni bevándorlóként tette lábát arra a földre, mint akár a legutolsó német, afrikai vagy épp magyar bevándorló. Ha az orosz cár, vagy a spanyol király, vagy Viktória királynő vonult volna be oda a maga komplett társadalmi berendezkedésével, akkor az az ország nem lehetett volna más - nem lehetett volna jobb és sikeresebb -, mint amivé lett. Ez a gyökeres különbség az ottani demokrácia sikere és az öreg kontinensek országainak sikeressége között- utóbbiak kárára. Nem ők lettek rosszabbak - hanem amaz új mutatta meg, hogyan lehet jobban csinálni. Összetett kérdés, ám az eredmény,a valóság differenciái egyértelmű ítéletet szültek: az USA ítélet a létrejöttéig regnáló világhatalmak, társadalmi berendezkedések felett. Csak - többek között - ideát  is, könnyebbnek látszott hazudni inkább, hogy neem, nem jobb, amit javarészt ejrópai emberek odaát jobban csináltak meg, mint beismerni, hogy Európa öregesen és elkopottan, avíttasan áll hozzá saját jövőjéhez. Ami azért érdekes, mert a britek és a franciák elég haladóan álltak a korok változásaihoz. Sőt, a németek is. De, valahogy otthon egyiknek sem sikerült megcsinálnia azt, megvalósítania azon eszméket, amelyeket végül az USA-beli leszármazottaik megvalósítottak. És ez az óriási differencia üt éket 2 évszázad óta a két kontinens - és társadalmi berendezkedéseik-  közé. Vagy az USA és a többi kontinens uralkodó országai közé, már csak, hogy ne hegyezzem ki Európára  a témát. Ez gyakorlatilag mindegy is egyébként - a kínaiak már a 19. században is alkalmazkodóbbak voltak odaát, mint bárki más nemzetség. Később az indiaiak szintúgy. Nem mellesleg, az utóbbi két nemzet képviselői már korábban, Afrikában is bizonyították asszimilációs képességeiket kisebb léptékű bevándorló közösségekben - amelyek mind e mai napig sikeresek. Csak ezeket a tényeket itt nem vagy nem nagyon tanították az iskolákban - mert ugyan minek?

Állítani lehet évszázadok óta igazolatlan, ám léleknek tetsző állításokat, azonban, aki nem bizonyítja a valóság talaján állításait, az megszégyenül, beég. Idő kérdése csak. 

Szóval, a lényeg - Amerika minden ellene reklamáló, protestáló nemzet számára csupán saját másik, kisebbséginek tudni akart, nem szeretett arca, görbe tükre, nem egyéb. Nincs olyan valójában, hogy amerikai. A különböző ráaggatott jelzők meg még kevésbé igazak. Nem voltak igazak Sztalin szájából sem, amiként más kommunista vezető szájából sem, és ma sem igazak Orbán szájából sem. A helyzet az, hogy Amerika egy csomó bevándorló országa, ahol épp azért gondolkodnak másképp az emberek, mint itt, mert ott senki sem tősgyökeres, legyen akár gazdag, vagy csak 8 általánossal szalagmunkás - hanem mindenki bevándorló. Vagy az apja, vagy ükapja - e szerint van némi társadalmi tagozódás, de az korántsem okoz akkora differenciát az ottani társadalomban, mint nálunk a mai dívó feudalista-arisztokrata modellt favorizáló álmodók. 

Az érem másik oldala, hogy amiként a mi társadalmaink nem tökéletesek itt, a vén kontinensen, nos, ugyan milyen alapja van bármiféle amerika-ellenes kritikának, számonkérésnek? Szerintem semmilyen. Kamu az egész, nem egyéb. Abban azonban biztos vagyok, hogy földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül mindenki kifizeti a saját számláját - akinek több az adóssága, mint a likviditása, annak biztosan gondjai lesznek ezzel. Szóval, lehet, hogy inkább minta modellként volna célszerűbb Amerikára tekinteni, nem pedig izomból táplálni a rég megszokott, ám hamis ideológiákat. Utóbbiak már vesztettek, nincs rá tehát ok, hogy bármilyen tekintetben működőképesnek hazudjuk. Hacsak nem a butaság - de ez már a józanész határán bőven túl eső érvrendszer, amihez nincs közöm. 

Szép estét!