Nézem a filmet. Zseniális. Robert Redford kései alkotása, ami tán épp ezért zseniális. Az a fajta zsenialitás izzik a filmben az első perctől az utolsóig, amit csak különleges ember képes a vászonra varázsolni, ráadásul úgy, hogy bármiféle zökkenő nélkül képes a több évtizedes múlt tényeit érdekessé tenni a ma nézője számára - a kulcs az emberi értékek, és az azok mentén való viselkedés, például a hűség és a kitartás árbázolása - 4D-ben.
Redford zsenialtása elsősorban, mint rendezőtől nyilvánul meg - mindaz, amit látensen csempészett a filmbe. Shia Labeouf, korunk fiatal színésze alakítja a vidéki újság kopasz, kezdő riporterét - akár lehetnék én is, kisemberi mivoltomat, annak szemszögét tekintve - , aki riportot akar készíteni Robert Redforddal, Susan Sarandonnal vagy Brendan Gleesonnal. A kopasz tacskó ugye - akinek a főnöke mellesleg Stanley Tucci - , olyan nagy öregekkel, akikhez álmában sem ért fel sosem. De az élet váratlan helyzetet hozott számára: muszáj neki felkeresnie őket, s betüremkednie életükbe, kikényszerítenie, hogy szóba álljanak vele, a sztori érdekében. Nem tudom, hogy kapott-e bármi díjjelölést a film, de mindenképpen felterjeszteném, ha nem kapott és még lehetne.
Intermezzom, hogy magam többek között Redford, Eastwood, Gregory Peck filmjeim nőttem fel. E generáció képviselt még valamilyen értékrendet, azaz, többnyire olyan szerepeket játszottak, amikkel emberileg, emberi értékrendjük szerint azonosulni tudtak. Rég volt, tudom, de ez nem hogy nem von le semmit teljesítményükből, hanem inkább hozzáad - annak fényében, hogy az őket követő generációkat Hollywood már inkább csak kereskedelmi egységeknek, eladható árfolyamoknak tekintette. Eddy Murphy nyilván nem egyenértékű, például hozva egy másik, amúgy igen tehetséges színészt. Csak a súlycsoport ugye, az nem azonos. A filmből tán csak Paul Newman hiányzik - lehetett volna neki is találni szerepet. Még az is lehet, hogy Redfordnak eszébe jutott, csak Newman nem vállalta már. Ami érthető volna, korára tekintettel. Róla azt hallottam, hogy a kétszer darált hamburger szakértésében erősíti magát nyugdíjasként. Biztos finom:)
Visszatérve a filmhez, ami még zseniálisabb benne, az Labeouf alakítása - és persze a rendező Redford találó választása -, aki hozza azt a szintet fiatalsága ellenére, amit nálánál 3 generációval idősebb, nagy formátumú és múltú kollégái a filmben: partnerük tud lenni. Páratlan, mondhatni, nem sokaknak sikerült ilyen próbálkozás a filmtörténetben. Súlytalan karakterű színész nem képes ilyesmire. Iszonyatos nyomás nehezedik rá ebben a helyzetben - mégis, pontosan hozza azt a karaktert, aki képes kitölteni a maga helyét a filmben. Sem nem több, sem nem kevesebb, mint amit a szerepe megkíván tőle. Az ő részéről ebben inkább a tisztelet által kiváltott visszafogottság nyilvánul meg, ez érezhető. És ez tiszteletet követel a néző részéről is - irányában. Pont úgy, ahogy a rendező képzelte.
Hát ehhez kell a tehetség. Le a kalappal minden szereplő előtt - ajánlom minden filmkedvelő számára - és nem mellesleg, magát a sztorit, annak történéseit, tanulságait is minden magyar újságíró figyelmébe. Volna mit tanulniuk, akár e filmből is - szakmailag, emberileg. Nem keveset, hanem sokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.