Igazából nincsen. Legfeljebb úgy érzi az ember fia. Mit jelent ez a szó egyáltalában?
Általában azt, amikor a veszteség közelségét érezzük. Hogy jön a vihar, ami elragadhat tőlünk, tervezett, vagy várt életünkből akármit. Pedig nem kéne aggódnunk. Nincs értelme. Ha jön a vihar, akkor úgy is az történik, amit ő akar. Ha el akar venni tőlünk akármit, hát el fogja venni. Ha épp hoz valami váratlan hordalékot, amelynek később hasznát vehetjük, akkor meg hozza, amit hozni akar számunkra.
Már rég nem egy ideális világ szabályai mentén élünk, hozzuk döntéseinket, vagy érvényesítjük akaratainkat. Rég nem. De, ahhoz, hogy minderre rájöjjünk, nos, először veszítenünk kell.
És ez az, amire a legtöbb ember nem képes. Vagy ha képes, akkor meg embertelen ember formájában képes csak erre - aki amit elveszített, azt más emberek megnyomorításán keresztül képzeli visszanyerni. Ami igazából nem vesztés, nem a vesztés nettó elfogadása, hanem csak tovább hárítása. Azért a kettő között nincs egyenlőségjel. Sosincs.
Meg kell értenünk a változások fő áramát, hogy az miről szól. Eleddig nyerő nagyfőnök voltál, aztán egyszer csak elkezdtek lekonyulni törekvéseid? Mindezen történésekért először más, beosztott embereidet tetted felelőssé, az ő hátukon akartál egy változó világban megmaradni nagyfőnöknek - ám még sem sikerült, másodjára, harmadjára sem. Nem érted el képzelt célodat, végül c-vágányra kerültél e miatt a még nagyobb főnököknél. De még mindig a beosztottaidat hibáztatod - pedig feleslegesen teszed, mert senki máson nem múlott a cég vezetése, mint rajtad, egy személyi hatalommal bármiben dirigáló főnök hatalmán. Hogy törekvéseid mégsem voltak elegek a szebb jövőhöz, hát az is csupán a te törekvéseiden múlott. Illetve mulasztásaidon, amikor is nem vetted észre, hogy egyedül senki nem tud spanyolviaszt szarni, és hogy egy vezető sem független a beosztottaitól. A bajok mindig akkor kezdődnek, amikor egy felsővezető a többi ember felett állónak érzi magát, szuperlatívusznak, és ekként kezd el irányukba viselkedni. Nos, akkor követi el a tipikus vezetői hibái 60%-át.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.