Mindenki keresi a tökéletest,
a pompásat, az ígéretest,
de nem néz tükrébe közben,
hogy maga sem az, korántsem.
Mégis várja, hogy majd a másik,
mert valami csodálatosra vágyik,
szeretne kitörni e szürke űrből,
mi vákumozza régóta belülről.
Szenved, kínlódik, s maga sem érti,
élete változását miért mástól reméli,
de mégis, mindennap ezzel kel:
egy halott éj után új reménnyel.
Hát lássátok, mennyire egyformák vagytok,
valami konzekvenciát ebből vonjatok:
ha mindenkinek ugyanaz a baja,
nem logikus, hogy ugyanazt rontja?
De abból az is következik,
hogy élete felett maga rendelkezik,
vagyis végső soron magunkban a megoldás -
s ezt csak magunk fejthetjük meg, senki más.
Egy eséllyel születtünk mindannyian,
egy ember - egy élet, csak így naivan,
de benne ezer árnyék és lehetőség,
és csak szívünk mélyén a segítség.
Hát, kapj erőre, és merj kutadból -
tisztaságot, erényt szíved bugyrából,
s ha leszel majd igazi ember,
hőn áhított ideálod is rád lel.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.