Azért álljon már meg a nászmenet, ha töke van a menyasszonynak. Mert hogy van neki, az tuti - hisz kilóg a menyasszonyi ruha alól a makkja.
Pusztán szakiparilag szólok a témában - informatikai projektekkel foglalkozom 25 éve.
Többek között az MNB SAP R/3-as rendszerén is dolgoztam a fent említett időszak alatt. Ami azért nem egy honlap, sem funkcionalitását, sem bonyolultságát tekintve, lássuk be. Vagy, ha szakipari szakértők vagyunk, akkor tudjuk is. Nos, annak bekerülési költsége 15 évvel ezelőtt, a bevezetést követő 5 év alatt implementált verzióváltásokkal együtt közelítette az 1 milliárdos bekerülési költséget. Olyan, egyedileg fejlesztett funkciókkal, amelyeket semelyik másik magyar bank, nagyvállalat vagy közintézmény nem valósított meg - mert fel sem merült az igény erre.
Egy SAP R/3 vállalatirányítási rendszer bevezetésének összköltsége ma sem haladja meg a 150 millió forintot, ah nem túl szar a cég folyamatszervezése. Többnyire nem az, mivel aki megengedheti magának e rendszer bevezetését, annak valamilyen hatékonyságú folyamat-kontrollal már rendelkeznie kell, különben nem tehet szert olyan bevételre, amelyből megengedheti magának, hogy SAP-ét vezessen be.
Nos, az MNB, mint különleges intézmény, csak egy R/3 verzióváltásra kénytelen volt elkölteni úgy 70-100 millió forint között. Ennek gyakorisága úgy 2-3 évente volt esedékes. Remélem, látjuk, hogy egy kiemelkedően fontos szervezet központi könyvelési rendszeréről van szó, amely nem kis szerepet játszik az ország gazdaságának működésében.
Jogosan merül fel hát a kérdés egy szakemberben is, hogy a frászkarikába kerülhet ennek háromszorosába egy sokkal kisebb jelentőséggel bíró állami honlap? Mit tudhat? Aranyat szarik? Ilyen csak a mesében van - de az a mese sem itt játszódik, ez tudható. Lehet mondjuk Luxemburgban, Svájcban, de Magyarországon nem válik valóra, ez biztos.
Ha kikérnénk - ha kikérhetnénk - , mint közérdekű adatot, szerintem még az MNB honlapjának költségei csak a töredékére rúgnának a szóban forgó költségnek - pedig hát az még is csak sokkal fontosabb és sokoldalúbb információkat nyújt a gazdaság egésze számára, mint a NAK honlapja.
Egy nemzetközi nagyvállalat magyar honlapja is legfeljebb a szóban forgó összeg 10-20 %-ába kerül. Persze, ők megtermelik ennek fedezetét, s nem az adófizetők pénzét költik el erre. Ami azt jelenti, hogy kontroll működik a ráfordítások felett - ha a cégnek nem térülne meg a beruházás, nem is finanszírozná a fejlesztését.
Nos, a NAK esetében nem lehet beszélni semmiféle megtérülésről - adóforintokat költenek olyan projektekre, amelyekben nem szempont a megtérülés. Ez a legnagyobb probléma szerintem az állami beruházásokkal.
Egy kérdés merül fel csak ezzel kapcsolatban: ki tolta túl a közpénzek lopását? Mert hogy túltolta, az napnál világosabban látszik. Pardon, felvetült még egy kérdésem: meddig lehet a pofátlan közpénzlopás mértékét fokozni, bármiféle felelősségre vonás nélkül? És még egy: ki fog ülni, ha az OLAF is vizsgálódni fog a projekt kapcsán? Mert hogy fog, az biztos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.