Férfi blog

Ma véletlenül a Görbe Körre tévedtem, és találtam ott egy elfelejtett, másutt nem publikált "babkonzervet", még 2013-ból. Tudod, amolyan tuti, örök életű jolly joker darabot -  ma is aktuális, így közzé teszem. Átértékelés a témája. Nem pénzügyi tranzakcióként, hanem magánéleti értelmezésben.

Az élet nem egzakt dolgokra tanít minket általában. Abban az értelemben, hogy nem az ember szekvenciális felfogása szerint ad tapasztalásokat, történéseket, hanem félig viccesen inkább lóugrásban. Leggyakrabban az történik, hogy ad valami történést, élethelyzetet, amit szokványos felfogásunk szerint nem tudunk megérteni,elhelyezni az általunk megoldandónak tartott kérdésekre válaszként. Hanem olyasmiket ad, amik 5x későbbi események alkalmával lesznek aktuális válaszok.
Lehet ezen lamentálni, bizonygatni materialista szempontrendszer szerint, hogy ez miért hülyeség, de a próbálkozás is helytelen, mivel nem hülyeség. Tapasztalni kell, azt mondom. Azzal tisztában vagyok, hogy bárki, a legkeményebb, legelhatározottabb, legelkötelezettebb ember is megtörik, ha az élet szembesíti saját gondolkodásának hibáival, csak tanúja ne legyen ennek a megtörésnek senki, aki előtt ezt szégyellni kellene. Magányos esemény tehát ez a legtöbb ember számára, de így van ez jól. Senki nem is kívánja, hogy viselt büszkeségét önnön porba tiporva élje át a megváltozás élményét. Nem. Ezzel az élet is tisztában van, s általában mindig felfedezhető utólag, hogy a nyilvános megszégyenülés esete elkerülhető lett volna, ha az ember figyelemmel van a gyengédebb figyelmeztetésekre. De általában nincs figyelemmel, ezért következik rá a nyilvánvaló kudarc. Az élet rendkívül intelligens, disztingvált, ebből a megnyilvánulásából kezelem őt magasabb intelligenciaként. Követi a fokozatosság elvét, megtartja azt, nem gyűlöl senkit, nem türelmetlen senkivel, azaz igazságos mindenkivel.
Mert tanúságot tesz erről a gyakorlatban, tehát létezik. Az mindegy, hogy az átlag ember átlag tanultságával, műveltségével mit gondol erről, mindez egyszerűen nem viszonyítási alap. Almának a krumplihoz semmi köze, így is fogalmazhatnám.
Vegyük például a szerénységet. Hogyan tanulja meg azt valójában egy ember? Engem például szerénynek neveltek, azzá is lettem, de a valóságban ez csak szolgalelkűségként nyilvánult meg. Azért, mert nem saját tapasztalásomból fakadó tudást próbáltam implementálni, hanem elvszerűen valaki másét. Annyit is ért kb., olyan lett a hatása is életemben. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, ki kellett jönnöm a szolgalelkűségből, fellázadni minden ellen, majd újra összetöretni a bennem felszabaduló s kitörő autentikus ösztönöknek, s csak ennek árán kerültek bennem helyükre dolgok, viszonyulások. Utóbb azt láttam, hogy ezt nem lehetett megspórolni, akármilyen okos akart lenni helyettem apám, anyám, bárki - nem lehetett azzá. Mert, ami az én szükséges tapasztalásom az okulásra, azt helyettem más nem végezheti el, s én sem más helyett. Szülö sem gyereke helyett. Ezért van az, hogy gyakorta a szülök vért izzadnak, hogy gyereküket vamilyen útra tereljék, vagy azon tartsák, de végül még is, egy óvatlan pillanatban az a mocsok kölök letér arról, elbukik, s nem teljesíti be a szülője akaratát, kvázi kudarcot okozva neki. Meg hát a szülő is akként értékeli, hogy a gyereke kudarcot vallott. Pedig nem. Mert később, 5x később a gyerek a maga útját járván, kiszenvedvén közben, amiket neki kell, végül még is csak eljut valahová, ami az ő útja, siker övezi saját útján - és akkorra már a szülő is belátja általában, hogy bár nem az általa helyesnek vélt utat járta a gyerek, azért lám, még is csak lett belőle valaki. Igen, lett. Önmaga. És ez a legfontosabb dolog az életben az egyén számára, akkor boldog, ha ezt beteljesítette.
Szóval, a címre visszatérve e hosszú elkalandozás után, az átértékelés fontos abban a tekintetben, hogy időről időre átértékeljük múltbéli eseményekről alkotott gondolatainkat, véleményeinket. A bölcsesség forrása ez. Ez lett volna mondanivalóm lényege.