Tudom, vársz itt valamit naponta, mint régen. De a régen az akkor volt, nekem is egy másik korszakomban - viszont az idő és a történések haladtak az évek során. És én is változtam, együtt az élettel. Ha jobban belegondolsz, kibaszott nagy kudarcom lenne, ha más, tematikus blogokhoz hasonlóan - amit itt is vártál vagy azok szokásai mentén ma is vársz - nos, hogy változatlan legyek. Én viszont pont annak örülök, hogy nem vagyok változatlan. Mert a változás leggyakrabban pozitív dolog. Mármint, olyan ember esetében, aki tudja, mik a céljai, tudja mindenkor, mire és miért lő, és lassan felér a hegyre. A csúcsra, amit kitűzött maga elé, vagy épp az élet tűzte ki számára célként. Ezért a változás nálam.
Azt gondolom ma, hogy a férfinak is az elnyugvás a célja. Nem az örökös merev fsz, nem a mindenkor dugni akarás, vagy épp az érzelmi hódítás. Tök mindegy tulajdonképpen miként definiáljuk a nők meghódítását - a lényeg, férfi szemszögből ugyanaz. De. A férfi szemszögéből jelentős változás, amikor végre megérti, hogy mindazok, akik számára diktálják mindazt az eszme és megfelelési rendszert, akik akarnak tőle valamit - nos, hogy, amikor megérti, hogy mások akármilyen nagyívű játéka mire megy ki, akkor képes abbahagyni a játékot. Mert a döntés a férfié, mindig. Az asszony képzelhet sokmindent, és akarhat sokmindent - de a döntés a férfié, hogy játszik-e aktuálisan vagy sem. Nos, én felhagytam a játékkal - az élet legfontosabb történései, cselekményei ugyanis sem nő, sem férfi számára nem játék. Az egy mellékes dolog, hogy mindkettő annak akarta hinni.
Erre mindkét nem képviselői rájönnek kellő időben, legfeljebb ráhazudnak pár mentesítő kifogást, hogy ne kelljen beismerniük - de ettől még nem lesz szándékuk, akaratuk sem őszintébb, sem igazibb - és sikeresebb sem lesz ezek mentén. És itt most egy nagyon lekonyuló emojit képzelj - nem teszem ide -, nos, az a te valóságod, akár férfiként, akár nőként - mindaz, amit te voltál képes létrehozni, kiváltani a másik nemből.
De, a címhez visszakanyarodva - az egy dolog, hogy nekem mik jutnak eszembe a napi történésekről, tapasztalásokról - az megy egy egészen másik, hogy e tapasztalások birtokában, mikor, melyikről döntök úgy, hogy ez inkább a saját megtapasztalásom, élményem, és mikor olyan, amit veled megosztanom kéne. Az idő egyformán múlik mindkettőnk számára - és valójában az számít, hogy a gondolataimat mikor megélem, és mikor csak megírom. És nálad is csak ez tesz különbséget - legfeljebb eddig nem voltál ezzel tisztában. Én nem a Velvet blog vagyok, csak szólok. Engem nem fizet senki azért, hogy mindennap írjak valami népszerű baromságot, ami bár népszerű, ám köze nincs a valósághoz.
Azért szép estét kívánok :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.