Férfi blog

"És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. " /1Mózes 3. rész/

Amikor a világ köröttem előre kiszámítható sablonok, forgatókönyvek mentén bolydul fel, olyankor szándékosan másfelé fordítom figyelmem. Látom, ahogy az emberek rácsatlakoznak a drótra, mint a trolibusz, és mivel a drótról látható hová vezet, ki lehet pipálni, hogy pár óra, nap múlva hol fognak kikötni. Nincs benne semmi érdekes, sem meglepő. Szóval, ilyenkor olyan minták felé fordulok, amelyek eredetiek, adhatnak valami valódi megoldást, igazi menekvést - csak idióták főznek netes receptekből, kontroll nélkül - lásd, hányan bsszák el a lecsó receptjét, aztán még dicsekednek is vele - pedig nem kéne :)

Nos, a hírvilág sem más ma már, mint akármelyik netes ételrecept. Csekkolni kell tapasztalataink tükrében, amit mások sérthetetlen szentségként tálalnak, pláne, hogy sokan helyesen írni sem tudnak, vagy éppen keverik a grammot az evőkanállal. Ellenőrzés - értsd: gondolkodás - nélkül elképzelhető, hogy szar lesz, amit főzünk. Persze, ahhoz, hogy ezt tudjuk, párszor be kell fürödni a naivitásunk okán.

Nos, a Brexitről lehetett tudni, hogy eleve ámokfutás volt a népszavazás feltevése is - Cameron Orbán buzdításán felbátorodva 19-re lapot húzott, sőt, mindjárt kettőt is. Nem kellett volna. Na de, mindegy már, ami történt, megtörtént, ki lett tűzve a populista népszavazás. Hogy gazdaságilag milyen bizonytalanság, káosz nézett ki már jó előre ennek kapcsán, nos, annak lakmusza a 86 éves, már évekkel ez előtt visszavonult tőzsdeguru, Soros György újraaktivizálódása a nemzetközi piacon. És megint keresett 1 milliárd dollárt. Az ilyen embernek a vérében van a pénzkereset, s habár sok dellát termelt élete során, majd visszavonult, azért gondolhatni átlag ember számára is, hogy ha fél lábbal a sírban visszafordul és újra üzletbe vág, akkor lát valamit. Látja a kínálkozó alkalmat, ami az ő szemszögéből a gazdasági várakozások, a tőzsdék megborulását jelenti - zavarosban lehet jól pecázni. 1 milliárd dollárt keresett a szenilis vén hülye - 1 hét alatt. Most erre mit mondjak? Hogy az a hülye, aki őt mindenfélének elmondja, de nem keresett tized annyit sem az események alatt, mint ő? Hát, más kézenfekvő magyarázatot nem igen tudnék. Pofázni azt lehet - az kb. annyit ér, mint a marék pénz csörgése a sült kolbász illatáért. 

De, visszakanyarodva a felütéshez - nekem azon péntek reggelen, a brexit szavazás előtt, már két hete hallgatva az egyre szélsőségesebb jóslatokat, izgalmakat, nos,  egy bibliai mondat jutott eszembe, amíg gyönyörködtem a kora reggeli napfényben, meg a madarak élénk csivitelésében. Innen az ige. Hogy milyen tökéletes ez eredendően. Hatékony, és melléktermékként szép is, harmonikus, megmelengeti az ember szívét. Habár arról nem vagyok meggyőződve, hogy a szépség a harmónia mellékterméke, mert szerintem inkább ez a célja, de ezen ne vesszünk össze. A mondatfoszlány, ami eszembe jutott erről, az volt, hogy Éden, majd az ember megteremtése után Isten, alkonyatonként gyakran sétálgatott a Kertben. Érted, ott volt Isten az emberrel egy helyen, saját akaratából, és azok a majmok elbújtak egy fa mögé. Bzmeg. Kb, akkor másztak vissza a fára.

No de lapozzunk, ezek ők voltak s nem mi. Elgondolkodtam akkor. Azon, hogy mennyire tökéletes lehetett Éden, ha Isten kedvét lelte benne, hogy lejöjjön ide sétálgatni, s élvezni keze munkáját, vagy is inkább szellemi teremtő erejéét. S hogy mindezt eredetileg nekünk, embereknek teremtette, hogy szimbiózisban éljünk vele, legyen egy közös kertünk. Nagy szó.

És hogy tulajdonképpen mennyire egyszerűen is indult itt bármikor is bármilyen új dolog - csak később különböző személyek, különböző számításaiknál fogva bonyolították el annyira az egyszerű, egyértelmű dolgokat, lehetőségeket mások számára, azok szemében, hogy azok ne értsék, s ne lássák át, mert akkor nem csalhatná meg őket senki. Ugye, amit egyszerű, abban nem sok mindent lehet hazudni. Ámde, ha elhomályosítjuk mások elméjét oly irányba, hogy nézd csak, ez nem ilyen egyszerű, sőt, nagyon összetett, olyannyira, hogy te ezt nem is értheted, meg hasonló mókusvakításokkal, nos, akkor sikerrel hülyíthetjük el s csaphatjuk be embertársainkat. Csak hát lássuk, hogy ez sem nem dicsőség, sem nem siker -  a romlás virágai közt élünk évezredek óta, amelyek csak degenerálódtak, nem fejlődtek - Éden virágai helyett. 

Azzal nem nagyon van mit kezdeni, hogy manapság, amikor állítólag a fejlett korban élünk, neked, nekem, s sokaknak generációk alatt is láthatóan tompult az igazi élet értékeire való érzékelésünk. Elszakadtunk a természetestől, ma már az a normális, ha mindenki szed valamit - fizikai vagy átvitt értelemben, ez mindegy -, különben valami baj biztosan van vele, ha nem. 

De, ezek csak pótszerek, amikkel próbálkozunk, mert valami hiányzik, ám nem tudják pótolni. Ha menne a dolog, nem emelkedne az ingerküszöb, és a világ állapota jobb felé tendálna s nem a káoszba. Kifelé emelkedne a mocsárból, s nem még mélyebben süllyedne. De pont onnan tudni, hogy a pótszerek nem segítenek, hogy mindig újabb kell, na majd ez az új, ez aztán meghozza a várva várt - mit is? Boldogságot. Azt, amit magunk akaratából veszítettünk el. 

Fogalmam sincs, mit tervez Isten velünk. Egyelőre csak szétrendezi, amit az emberiség pár évezred alatt összerakott, vért ontva és verejtékezve. Depresszió, a szó nem emberi értelmében, a globális jelenségekre. Azt még átlátom, hogy ahhoz, hogy új házat építsünk, nos, ahhoz a előbb a régit le kell rombolni. De ezen túl nem látok. Azt sem, hogy a folyamat meddig fog tartani, vagy meddig eszkalálódik. Láttam szem korszakot, építőbbet ennél. De most nem látom, mikor lelünk megnyugvást. Azt viszont látom, hogy nagyon sarokba szorított patkánycsapat lettünk, mert egyre orbitálisabb hazugságokba menekül mindenki. Már ott tart a folyamat, a tanácstalanság, hogy immár emberöltőn belül megbukott hazugságokkal ámítják politikusok, gazdasági szereplők a közvéleményt - az meg beöltözik a szerepbe és beveszi. Mert elhiszi, hogy ha a nagyokosok nem tudnak újat mondani, akkor ők aztán igazán nem. Meg hát ők olyan pici csavarok a gépezetben, meg hát végül is, ha szétesik a gép, csavarok csak kellenek az újhoz is - s hátha ők emiatt megússzák.

A hazugság jelenlétét a képletben onnan lehet sejteni, hogy ha mindenki szép, mindenki fitt és mindenki nagyon okosakat mond, akkor hogy lehet, hogy mégis naponta egyre lejjebb süllyedünk együtt, egyre jobban eszkalálódik a válság - nem gazdasági, hanem minden életvetületben válság? Sehogy, ha a valóságot tekintjük alapnak. Valamelyik tényező a képletben hamis - vagyis, ha az állításokat szembe állítjuk a tényekkel, akkor az jön ki, hogy az emberek hazudnak - ahogy a csövön kifér. Patkányösztön. Menekülni akar a többiek rovására. No de ki akar menekülni, ha nincs semmi baj, ha minden valóban szép? Hát csak ennyi. 

Hiába tanultuk meg az elmúlt 100 év történelmét töviről hegyire, pont ugyanazokba a válsághelyzetekbe sodorjuk magunk ismétlődve. Sőt, egyre rövidebbek az ismétlődés periódusai. Már nem vesszük észre az évtizeden belüli ismétlődéseket sem - mert túl sok információval nyomjuk agyon magunkat, azt gondolván, ez vezet valahová. Pedig, az információ csak inputja az intelligenciának - ami a megszerzett információk olyan hatékony kombinálásának, összerakásának emberi képessége, amely az inputhoz képest valami többet, jobbat hoz létre. Nos, ha az eredmény minden nap mínusz, tegnapi bázison mérve, akkor az intelligencia nem igazán vesz részt a folyamatban. 

S hogy jön ide Éden? Vagy akár csak az, ami marad belőle mára? Akármelyik fa magját elülteted, sok ezernyi magához hasonlót terem. Ha azok közül csak egyet is elültetsz, az szintén. Tavalyi bázison pozitív ezerszázalékos hozamot produkál. Még egy haszontalan, átkozott gyom is. Vagy 60-80-szorost, pl. a gabonaféléknél - amelyek ugye csak közönséges fűfélék, nem egyebek, növénytanilag. Pár éve láttam egy ismeretterjesztő filmet az éghajlatváltozásról. Spanyolországban évszázados búzatermelő tájain kiégtek a szárazságtól a búzaföldek. A korábban öntözés nélkül derékig érő, kalászukban 40-60 magot hozó növények 2010-ben csak alig harminc centire nőttek meg 10-15 fejletlen szemet teremve. Ami a látványos ebben a jelenetben - témánk szemszögéből - , hogy még mostoha körülmények közt haldokolva is több szemet hozott egy ilyen fűféle, mint amennyit vetni kellett befektetésként. Ahhoz az eredménytelenséghez, amit az ember maga is gyatrának bélyegez, mert nem ezt szokta meg, nem ezt várta - nem mintha ő termelékenyebb tudna lenni a maga degenerációjával, sőt.

Azt vonom le többek közt ebből a jelenetből is, hogy dolgozik a természetben valami nagyon erős és tehetséges intelligencia - amely az emberi tudatnál sokkalta hatékonyabb. Szándékosan vetem össze az intelligenciát a tudattal - előbbi tudattalan örökség, utóbbi pedig emberi akarat műve. És utóbbi csak annyiban tükrözi az előbbit, amennyi belé abból származik, amit meghagytunk belőle akaratunk mentén. Mert ugyanaz az intelligencia dolgozik az emberben is, mint a növényekben - csak az emberekben látványosan nagyon el van fuserálva valami. Az pedig csak a tudata lehet, ha az intelligenciája ugyanaz, logikusan.

S ezek után ismét felvillan a kezdőkép: vajon milyen lehetett Éden?  Ha csupán maradék foszlányaira rácsodálkozhatunk ma, az abban pezsgő életerőre, harmóniára, akkor vajon milyen lehetett eredetileg? Bizonyára fantasztikus. El sem tudjuk képzelni - mi már a rögön nőttünk fel.