A férfilétnek megvannak a maga szépségei. Például, hogy azt főzünk, amit akarunk. Elindul bennünk a költészet, akár hétfő este, és elindulunk beszerezni az alapanyagokat - akkor is, ha van otthon kész, fogyasztható étel tegnapról. De ma nem azt kívánjuk. Nem pofázik bele se asszony, se a gyerek - ő azt eszi, amit én főzök, már amennyiben nem tud főzni vagy csak lusta hozzá. És ha nem tetszik neki, akkor legfeljebb eszik májkrémes kenyeret, téliszalámivak és francia camembertel. És slussz. A szerető kellemes intézmény e tekintetben, mert legfeljebb jelzi a fészbukon, hogy de szívesen enne belőle. Aztán legfeljebb nem eszik. De, ha épp nincs ott a szeren, akkor legfeljebb ábrándozhat róla. Lássuk be, azért vannak élethelyzetek, amikor jó irigyeltnek lenni. Például ilyenkor. És pláne jó, ha a nők irigykednek - annál szebb elismerés nem is lehet egy férfinak. Bocs, de, ja lehet - a másik ilyen, amikor élvez alatta a nő. Én kérek elnézést a tárgyi tévedésért :)
Na de most a le'csó van soron, franciásan. Illetve csak mondva franciásan, mert amit ők csinálnak ezen a címen, az nem lecsó. Ezért muszáj vagyok vázolni a receptet itt. Már csak hogy tudjuk, van-e pöcsünk, avagy nincsen. A franciáknak az orra nagy általában...ami bizonyára attól nőtt meg, hogy sok szar bort ittak. Hiába, a marketing más csak ilyen selejtet eredményez.
Szóval, az igazi magyar lecsó recept úgy kezdődik, mint a néhai Keith Floydnál bármi. Leszámítva azt a kva nagy ormótlan aluminium lábast. Tehát, az első: nyissunk egy üveg villányi vörösbort. Nem vagyok sznob - ami villányi, az csak jó lehet. Szar a főd arrafelé - csak jó bort terem. Ez van, ezt kő szeretnyi.
Szóval, hogy visszatérjek - nehéz már, mert a hagyma itt illatozik -, vágj fel két jókora fej hagymát. Aztán szeleteld fel az erdélyi szalonnát kockára - vagy ha sima füstölttel bírod jobban, akkor azt.
Ne felejts el 4 nagy gerezd fokhagymát is megpucolni és apróra felkockázni. Szerintem fokhagyma prést csak nők és buzik használnak, szóval ezzel nem érdemes vesződni - többi ideig tart ugyanis elmosogatni, mint felvágni apró kockákra (kockaméret <= 1 mm). Ha van eszünk, akkor használjuk is, ugye.
No, ami a lényeg, feldaraboltam a vöröshagymát (2 nagy fejet), fokhagymát (4 gerezdet), meg a maradék szalonnát (ma fogyókúrás a recept, úgyhogy csak 15 deka), valamint másfél kiló lecsópaprikát, plusz a 2 szál hegyes erőset, meg a kiló fürtös paradicsomot. Olyan, amilyen, nem a legjobb, de a kedvenc zöldségesem szabadságra ment a héten, hát abból főzök, amit kapok. De, lecsóban nem okoz bajt a túlérett pari a Sparból.
(Basszus, most, hogy írom a történéseket, jut eszembe, hogy a hegyes erős kimaradt - szaladok és pótlom a hiányosságot, még mielőtt a pari jönne a képbe :)
Ízek, imák, szerelmek - ez a lecsó, nem pedig Julia Roberts filmje. Mert a lecsó, az az abszolút tősgyökeres, igazi férfiromantika. Egy másik világ, a Hold túlsó oldala. Egyáltalában, amikor a férfi főz, az nem e bolygó gravitációs rendszerének függvénye, hanem valami több. Valami más. Költészet, irodalom, kellem egyvelege - haszon nélkül, de valami kurva jó intézmény. Hát még ha sütit is süt, az szuperlatívusz - de én nem vagyok ilyen. Én csak főzök - de azt kurva jól :)
Szép estét a hölgyeknek, akár sütnek, akár főznek ma este :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.