Nem sok blog foglalkozik ilyen témákkal - én szándékosan nem írtam szakmáról, pont emiatt. Nem igazán széles olvasói kört érint, azért nem. De lehet, hogy kellett volna, mert az újonnan megjelenő, úgymond "szakmai blogok" eléggé amatőr posztokat tesznek közzé. Inkább lájkvadásznak mondanám őket, témafelvetéseik okán. Derrick és Harry felszínes, lájvadász felvetései mindenesetre felbszták az agyam a témában, ezért éreztem kényszert valami valódit írni erről. Már csak hogy valami igazi is szülessen erről. 

Igazából ez egy elég nagy piac - belső és külső egyaránt, mármint cégen belüli és cégek közötti. És sok az elrettentő példa mindkettőre - megvalósítási értelemben. Nem csak az appokról, webes felületekről van itt szó, sőt elsősorban nem - az IT fejlesztés nem ennyit takar, még ha számodra csak ennyi is látszik belőle. Amit te láthatsz mindebből ügyfélként, nos, az már csak a front end alkalmazások világa, amit az ügyfél lát - ami mögött viszont minden cégnél megannyi backend rendszer dolgozik. Akármelyik cégnél, mármint aminek van mérete. KIs magyar kft persze megengedheti magának, hogy neki egyetlen webfelületű rendszere legyen, amely a saját alkalmazottait és megrendelőit is kiszolgálja, de lássuk be, hogy nem ezek hozzák az informatikai szektor forgalmának java részét. Itt és most a közép és nagy vállalkozásokról írok, amelyek érdemileg befolyásolják akár a hazai, akár a nemzetközi IT piacot.  

Minden cégnek van IT szolgáltató részlege - kinek mind az üzemeltetés, mind a fejlesztés kiszervezett más cégekhez, szerződéses alapon, kinek csak a fejlesztés kiszervezett, és az üzemeltetést saját részleggel oldja meg, és vannak, akik mindent kiszervezéssel oldanak meg. Egyáltalában, mi az hogy kiszervezés?

A tőzsdén jelenlevő cégeknek e tekintetben van két fontos mutatója. Az egyik, hogy hány alkalmazott állítja elő a cég profitját, forgalmát. Egy másik, hogy mekkora bérköltség esik egy alkalmazottra. Az mérleg mutató, hogy mekkora bérköltséggel dolgozik a cég, és ezt is nézik a tőzsdei befektetők. Ezek a mutatók kényszerítik a nagy cégeket arra, hogy minél kevesebb, és minél olcsóbb embert tartsanak alkalmazotti állományban. Azaz, a drága munkaerőt lehetőleg küszöböljék ki. És már jó ideje az IT szakembergárda a legdrágább. Mivel akármelyik cégnél a legdrágább terület az IT, így értelemet nyer, hogy arról szervezzenek ki külső szolgáltatóhoz minél több kapacitást - amely ilyetén minőségében már csak az egyéb folyamatos üzemeltetési költségek között jelenik meg, akár a villanyszámla, vagy a marketing költség. Azaz, nem rontja a cégnek sem mérlegmutatóit, sem a tőzsdeieket. Ez képezi alap indokát a kiszervezésnek. A másik ok erre, hogy az alkalmazotti állományban tartott költséges szakembereket mennyiben tudja a cég kihasználni. Az üzemeltetőket még csak-csak folyamatosan, de a fejlesztőkkel már bajban van, nem tudja permanensen ellátni őket munkával, a cég hektikus üzleti kampányaihoz sokszor kevés az általa közvetlenül alkalmazott IT szakember gárda, nyugalmasabb időszakokban meg csak malmoznak, viszont akkor is fizetni kell őket. E dilemma feloldására nyilvánvalóan értelmes elképzelés, hogy a több cégnél hektikusan kihasznált fejlesztő szakembergárda tudását hatékonyabban lehet kihasználni, ha ők egy külön cégbe tömörülnek és a végfelhasználó cégek osztoznak a szakemberek erőforrásain időben. Mondom, az elgondolás értelmes, ám ez nem jelenti azt, hogy ennek gyakorlati megvalósulása is értelmes módon történik. Mert azért leginkább nem ez a végeredmény.  Azért mondom így, mert utóbbit ritkán igazolja végül a gyakorlat.

Aztán van az a kevéssé alkalmazott konstrukció, amikor egy cég közvetlenül alkalmaz, de határidős szerződéssel szakembereket - ennek hátránya a projektfegyelemben keresendő - mi történik, ha a projekt a döntéshozók miatt csúszik, ám ezzel az eshetőséggel a szerződéskötések során nem számolnak, csak mert egyetlen vezető sem hajlandó elismerni előre - a projekt csúszásának valószínűségét -, ami azt jelenti, hogy nincsenek köszönő viszonyban a valósággal. Pedig lehetnének, mert nem tudok olyan privát házépítési projektről a vezetői körökben sem, amely ne csúszott volna. Ők sem, csak éppen szeretnék hinni, hogy ami otthon piciben nem sikerült, az a cégnél fog. Oktalan képzelgés - viszont a rossz szerződés bonyolítja és drágítja a projektet. 

Persze, nincs ingyen ebéd, nézzük meg a kiszervezés hátrányait is. Tehát onnan indulunk, hogy milyen jó, ha a cég nem tart saját alkalmazottakat egyes szakterületeken, s mennyivel jobbnak látszik bérelni azt, amire szüksége van. Tényleg jó ötletnek látszik. Csak hát a bérelt munkaerő esetében nem lehet szívességi - vagy, mint gyakoribb az élet talaján - nyomásgyakorlás alapon túlmunkára kényszeríteni a rendelkezésre álló munkaerőt. Mert ha ők egy cég-cég közötti szerződés alapján dolgoznak a megbízónak, akkor ott az ingyenmunka bizony a szolgáltatót károsítja, mivel a megbízó nem a szakembert fizeti, hanem a szolgáltató cég szolgáltatását. És neki nem bolt az ingyen munka. Ha meg nincs ingyen, akkor az leginkább sokba kerül a megbízónak. Ebből sehogy sem jöhet ki az a matek, amit saját alkalmazottaiból kisajtolhat, holmi bónusz ígéretekkel. 

Projektek szempontjából - tehát tervezett munkaerő szükséglet, elvileg - ott van az a leggyakoribb probléma, hogy a terv jónak látszott, döntéshozatali szinten, ám még sem volt jó, és a projekt csúszik. Mert rosszul tervezték, akik tervezték. A projekt 90%-áig nem látszik semmi baj, a bérelt kapacitás dolgozik, csinálja a dolgát - viszont ahogy közelg a határidő, egyre inkább látszik, hogy a projekt nem fér bele abba. Viszont ott figyelnek a szerződésekben a határidők. De, nyilvánvalóan a megbízó képviselői - saját céges érdekeltségüktől motiválva az utolsó pillanatig nem hajlandók beismerni, hogy baj van, ergo nem is jelzik azt a döntéshozók felé. Mi baj lehet ebből? Például, hogy lehet, csak egy hétig kéne még pluszba a bérelt kapacitás a sikeres befejezéshez, de a szolgáltató cég már eladta a határidő utáni naptól másik projektre a kiszervezett szakértőket, és nem tud hosszabbítani az eredeti szerződés szerint - tud új embert adni, csak hát annak betanítása +3 - +6 hónap az adott feladatra. Így a megbízó nem egy hetet csúszik a projekttel, hanem 3-6 hónapot. És még optimistán fogalmaztam, nagyon jóindulatúan. Mert a gyakorlatban a csúszások 1-2 évre is rúghatnak ilyen szervezetlenségek miatt. 

Mi a megoldás? Számolni kell. Előre. És akinek az a dolga egy cégnél, hogy számoljon, az ne akarjon hazudni. Legelébb saját magának ne - mert tuti, hogy előveszik érte, aki megteszi. És ha tudja, hogy ezért elő fogják venni, akkor felfelé se hazudjon. Értem ez alatt, hogy amikor egy igazgatósági vagy projekt ülésen rákérdeznek a döntés hozók, hogy ennyiből vagy annyiból kihozható-e ez vagy az az elképzelés, módosító indítvány, akkor ne bólintson sumákolva, hogy megoldjuk okosba. Ennél rosszabb döntés nem létezik - mert a döntés hozó eleve azért tol be ilyen kérdéseket menet közben, mert eleve nem akarja megfizetni az eredeti terv szerint kiszámolt költségeket. Szerintem ez 1x1. Szerintük is, csak ők ezt valakire végül rá fogják tolni, valakit ki fognak rúgni - mert végül az eredeti költség tervbe a projekt nem fog beleférni. Ne feledd - az ilyesmi mindig valakinek az éves bónuszát érinti, negatívan, tehát érdekelt lesz abban, hogy ne derüljön ki. Viszont ezzel szemben állnak a szolgáltató által benyújtott számlák és azok kifizetései. Tehát, biztos, hogy valaki ezért megbízói oldalon is felelni fog. Ideális esetben akkora a mellényúlás, hogy a new yorki/brüsszeli/müncheni központban kopog a cég vezérigazgatója a lakkozott asztalon, de csak azért, hogy valamelyik helyettese tegyen ki az asztalra egy mentő ötletet, miért is ne kelljen bukottnak nyilvánítania a projektet az igazgató tanácsnak, és természetesen ezzel párhuzamosan felelősségre vonni közülük egyet vagy többeket. Ugyanez megy kicsiben is, ne értsd félre - csak kisebb összegek esetén kisebbek a kockázatok és a bukták is.

MI megy  a valóságban? Mindenki, aki nem ért ahhoz, amit csinál, igyekszik elképzeléseit tényekként eladni felfelé, aztán próbálja oltani a tüzet kézzel-lábbal, amit a saját rossz tervezésével okozott. Kicsiben, nagyban, ez mindegy, mindenhol így megy. És a végén vagy ő szívja meg, vagy az alkalmazott szakértők, vagy a kiszervezett szolgáltatást végző cég, meg annak az alkalmazottai. Mert a matek az úr. Ha 1x1 nem tud egyenlő lenni 1-gyel, akkor valaki bajban van. És általában igaz, hogy mindig azok szívnak végül, akiknek a legkevesebb beleszólásuk volt a projekt tervezésébe.

Szerintem, nagyjából vázoltam a téma problémáit - az más kérdés, hogy mennyiben veszi magára bárki, azok közül,akiknek enélkül is kellett volna. Az élet a meg nem oldott problémákról szól többnyire - és minket, IT-sokat azért fizetnek még sokáig, hogy megoldjuk mindazt, amit mások rosszul terveztek meg. Mert mindig ez a vége - valakinek van laikus elképzelése, aztán megbíz egy céget, vagy hirdet egy belső projektet, végül kudarcot vall, és a szakértőkhöz fordul. 20 éve mások tévedéseiből, téves elképzeléseiből, téves tervezéseiből élek - közvetlenül, vagy áttételesen, de ez történik ma is. Gyakorlatilag dögevő vagyok. Projekt-dög evő. Rosszul és megalapozatlanul tervezett és vállalt IT projekteké. Aki felzabálja mások idétlen tervezéseinek hulláit, és kihúzza a szarból töredék plusz költségen a tetteseket, ebben az értelemben. Csupán emiatt mertem erről írni, gondoltam kellő alap egy ilyen témájú íráshoz :)