Férfi blog

Vajon, mi lenne, ha beszélnél Istennel egyszer? Mi történne?

Asszem, a legtöbb ember elképzelte már ezt a szituációt és feltette magának ezt a kérdést. Akár gyerekkén, akár felnőttként. És képzelt belé sok mindent adott alkalomkor. De, mind ugyanazt. Hogy ő mit is kérne, mit szeretne megvalósulni látni saját életében.

De. Soha nem jutott eszedbe, hogy mi volna, ha párbeszédet folytatnál vele. És pedig azért nem merült fel ez, mert sosem mertél volna tőle kérdezni. Mert a kérdés két esélyes - ha kérdést teszel fel bárkinek, akkor azzal átadtad a válaszban érkező arculcsapás lehetőségét is. Kérni, egyoldalúan, nos az könnyű, lássuk be. Kérdezni valakitől, nos, az nem annyira. Mert nem biztos, hogy a válaszok olyanok lesznek, mint, amit mi elképzeltünk.

Nos, a legtöbb ember ezért nem kérdezett soha semmit Istentől. És ezért nem is beszélhetett vele. Isten se hülye, hogy egy idióta óvodás kéréseire egyoldalúan válaszoljon. Nos, hogy őszinte legyek, én sem akarnék beszélni veled, ha csak eldarálnád nekem, hogy tőlem mit vársz. Ez olyan nagyon szar minőségű kommunikáció - pont olyan, ahogy te ezt elképzeled ma is. Meghallgatnám ugyan, hogy mit daráltál, de igazából megrántom a vállam - végül is kit érdekel, hogy te mit akarsz, ha nem vagy kíváncsi mindabból semmire, amit én akarok ?

Isten sincsen másképpen ezzel a helyzettel - pont leszarja imáidat, amelyek mindig csak arról szólnak, hogy te mit akarsz csökött agyi tevékenységeid nyomán. Ha én leszarom simán, akkor szerinted Isten mennyivel inkább leszarja? Na, hát pont annyival inkább.

Ha akarnál vele beszélni, megtehetnéd. Lehetőségedben áll - csak szólnod kell, ennyi, nem több. De, hogy ezt miért nem tetted meg, hogy miért nem teszed meg ma sem, holott évtizedek óta késztetést érzel rá, nos, erre a választ csak is te tudhatod. A lényeg azon van, hogy mit nem tettél meg.  

Nem bántalak - engem sem bántott senki abban a koromban, amikor még nem beszéltem vele. Meg azóta sem. Ez magánügye az egyes embernek. S, ha mint ilyenről hallgatsz mélyen, azt én is értem. Viszont, kurvára nincsen rendben, ha nagyra nyitod a pofádat a fészbukon, és hazudozol összevissza olyasmikről az életben, amiket sem meg nem tettél, sem meg nem tapasztaltál, de azért amikről olyatén emberként nyilatkozol, mintha tapasztaltad volna - tök feleslegesen.  

A legtöbb ember szereti hinni, hogy Isten csak régen volt emberek képzelménye. Persze, magától értetődően, más embereké, nem az övé - neki mi köze a régmúlthoz, ugye? Ezt akkor is így hazudja, ha már mélyen húsába vág a saját valósága, ami régtől kényszerítené őt az őszinte vallomásra - de ő még kitart, mert nehogy már ő legyen az első, aki bevallja, hogy semmihez nem ért, s nincsen semmi ráhatása a valóságra - ezért hazudik inkább, körme szakadtáig. És ezen eszmefuttatás vége mindig az, hogy nincs Isten, vagy ha van is, akkor egy rohadt szemét, aki az ember ellensége. Ezt teszed te is, ne kamuzz. Túl rég óta viselkedsz így, elfelejtettél gondoskodni a kellő védelemről - simán elárultad maga évtizedeken át. Mert azt hitted, hogy ez a járható út, hogy ez lesz, és sosem derülhet ki senki számára, hogy igazából kurva nagyot nyúltál mellé, és amiről vélted, hogy igaz, nos, arról bebizonyosodik, hogy nagyon nem az.

Szóval, mi is lenne, ha beszélnél Istennel? Csoda történne? Igen, valószínűleg. Valószínűleg mondana neked pár olyan személyes dolgot, ami senki másra nem tartozik. Lehet, hogy válaszokat adna olyan kérdéseidre, amelyeket neki sem mertél soha feltenni, bár mindenkor szeretted volna. De. Ettől még nem kapnál felmentést tornából. Nem kapnál felmentést a saját életed, sorsod alól. Azaz, ugyanúgy végig kéne élned, mintha soha nem találkoztatok volna. A különbség csak annyi, hogy amik felől eddig kétségeid lehettek, nos, azok felől a továbbiakban nem lesznek. Hanem tudni fogod a válaszok egy részét, amiket sokáig saját önámításaid miatt nem tudtál. Csak ennyi. Ha kibírod élve ezt az élményt, akkor legfeljebb emberebb emberré válsz.  Ha nem bírod ki - voltak sokan ilyenek is -, akkor csak simán megdöglesz a saját gyengeséged okán. De, azt gondolom, hogy Isten nem vet olyan emberekbe bizalmat idelent, akik nem bírnak meg a valósággal. Ugyanis ennek semmi értelme nem volna.